Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-01-27 / 4. szám
(Verhovay Journal) 31 72 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 JANUAR 27. Ta^szerzési verseny az alapítók emlékére 58 évvel ezelőtt, 1886 február 20-ik és 21-ik napján, a pennsylvaniai Hazleton városkában 13 magyar bányász indította el a Verhovay Segély Egyletet azon az utón, melyen az amerikai magyarság legnagyobb és legerősebb egyletévé vált. Ennek emlékére 1944 február havát — A VERHOVAY ALAPÍTÓK EMLÉKNAPJÁVÁ — jelentjük ki és e hónapban az egyletalapitó bányász tagtársak emlékére és az általuk megkezdett hagyományhoz híven TAGSZERZÉSI VERSENYT hirdetünk Egyesületünk ügykezelői és helyi szervezői részére. A verseny 1944 február 1-én kezdődik és ugyanazon hónap 29-ik napján ér véget. Résztvesz a pályázaton minden felvételi iv, melyet ügykezelőinek és helyi szervezőink február elseje és 29-ike között, bezárólag írnak s amelyet a központi hivatal az orvosi vélemény alapján felvehetőnek minősít. Az alapítók hagyományához híven e pályázat célja az Egyesület tagjai számának növelése. Ezért tehát nem a biztosítás összege, hanem a felvett tagok száma esik latba ennél a versenynél. Bármilyen összegű vagy osztályú biztosítást imák is ügykezelőink és szervezőink, minden felvételi kérvény egy tagot számit, kivéve a 15 centes és 25 centes “A” és “B” osztályú gyermekosztályu kötvényeket, melyekből három (3) számit egy (1) tagnak. 58 éves a Verhovay Segély Egylet, ünnepeljünk meg minden évet tiz uj taggal. Szerezzünk az alapítók emléknapjára 580 uj tagot. Ez nem nagy, nem lehetetlen feladat. Ha minden ügykezelőnk és helyi szervezőnk három hét alatt felír csak két uj tagot, akkor ezt a számot messze felül múljuk! Nem ünnepelhetjük meg méltóbban az ALAPÍTÓK EMLÉKNAPJÁT, minthogy munkába állunk, hogy folytassuk azt a tevékenységet, melyet ők oly hatalmas lendülettel kezdtek meg, hogy annak eredményeként ma Egyesületünk félszázezer taggal áll a legnagyobb testvérsegitő Egyesületek között. Ennek a versenynek három nyertese lesz. 1. ) Az első díj egy $60.00 értékű zsebóra, vagy karkötő óra. 2. ) A második dij egy $50.00 értékű zsebóra vagy karkötő óra. 3. ) A harmadik dij egy 40.00 értékű zsebóra vagy karkötő óra. Mindegyik órába belevésetjük a díjnyertes nevét, az egyesület nevét és az alkalmat, melyen a nyertes elnyerte e szép dijak egyikét. Azt írjuk, hogy zsebóra vagy karkötő óra lesz a dij: alkalmat akarunk adni arra, hogy minden nyertes maga dönthesse el, hogy melyiket szeretné inkább. A nyertes azonban csak abban a tekintetben választhat, hogy milyen órát választ, zsebórát-e vagy karkötő órát — a dijat megváltoztatni egyébként a dijak - előzetes megrendelésének szükségessége miatt nem lehet. Hisszük, hogy bármelyik dijat nyeri el bármelyik ügykezelőnk vagy tagszerzőnk, büszkén és örömmel viselheti és hordhatja azt, mint szorgalmának és a közért való munkálkodásának maradandó gyümölcsét és emlékét. Fel tehát a munkára, tagtársak, induljunk el AZ ALAPÍTÓK HAVÁNAK EMLÉKVERSENYÉN. Most különösen alkalmas az idő erre a munkára, mert hiszen az összes 16 éves kort elért gyermektagokat úgy is át kell írni a felnőttek osztályába. Majdnem minden fiókban van annyi ilyen fiatal tagunk, hogy már ennek révén bármelyik ügykezelőnk és helyi szervezőnk belekerülhet a döntő mérkőzésbe. Ne maradjon ki senki a versenyből: fusson mindenki, és fusson úgy, hogy a dijat elnyerje. Minden felvételi kérvényt a legnagyobb figyelemmel fogunk kisérni. De hogy minden félreértést és esetleges tévedést kizárjunk, kérjük, hogy február elseje és 29-ike között minden ügykezelő és helyi szervező tagtársunk írja rá a felvételi kérvény első oldalának felső bal sarkába ezeket a szavakat: . “ALAPÍTÓK EMLÉKVERSENYÉRE.” Mi, akik a konvenció akaratából, az Egyesület szervezési munkájának élére állottunk, ebben a versenyben indulunk el a központi szervezés uj utjain. Szeretettel kérjük ügykezelő és helyi szervező tagtársainkat, hogy álljanak mellénk az uj elindulás idején és tegyék emlékezetessé a Verhovay Segély Egylet 58-ik születésnapját 580 uj tagnak beállításával. Abban a reményben, hogy e felhívásunk értelmében minden egyes ügykezelő és helyi szervező tagtársunk beáll a versenyzők sorába, maradtunk a legjobb kívánságokkal és tagtársi tisztelettel: BENCZE JÁNOS, közp. elnök, GYULAY SÁNDOR, közp. szervező NO. 4. SZÁM |Gyászol az amerikai magyarsáj Molnár István elhunyt Szomorú, megrázó hír érkezett központi hivatalunkba Washingtonból, az ott székelő Református Testvér-Egyesület központjától. Azt tudatta a hir, hogy Molnár István, az Amerikai Magyar Református Egyesület volt főtitkára, január 21-én, pénteken elhunyt. Temetése kedden lesz, a mikor sirjánál a Verhovay Segély Egylet is képviselteti magát, hogy az amerikai magyar reformátusság gyászában valő őszinte együttérzésünknek kifejezést adjon. Molnár István neve fogalom Amerika magyar származású polgárai között. Kiváló képességeivel, jellemével, törhetetlen akaraterejével és szorgalmával, hitével és szivének melegségével messzire kiemelkedett közülünk és mindnyájan úgy tekintettünk rá, mint aki egyike a legnagyobb amerikai magyaroknak. Az ő elköltözése nemcsak az Amerikai Magyar Református Egyesületnek, és nem is csak az amerikai magyar reformátusságnak, hanem az egész amerikai magyarságnak közös vesztesége, együttesen elhordozott gyásza. Életének történetében az amerikai életlehetőségek megvalósulásának szimbólumát látjuk. 1875 november 28-án született Abauj megyében, Forró községben. Hat gimnáziumot járt s akkor Amerikába jött, fiatalon, 17 esztendős korában, 1892-ben. Toledóban telepedett le és az ottani vasgyár vasöntödéjében dolgozott hat esztendőn át. Megismerte a legnehezebb gyári munkában az ame-»' rikai munkásember életét, annak nehéz kenyerét ette, annak veritékes életét élte. Azóta is törhetetlen hűséggel szerette a munkásembert s annak holta napjáig igaz barátja maradt. 1898-ban, mikor kitört a spanyol-amerikai háború, ő is bevonult, majd egyenruháját 1900-ban a toledoi rendőri egyenruhával cserélte fel. Csaknem negyedszázadon át volt a toledoi rendőrség tagja, akinek becsülete és elismertsége az évek folyamán nőtt. 1923 október 31-én rendőrtiszti rangban vonult nyugalomba, hogy azután már teljes idejét odaszentelje az Amerikai Magyar Református Egyesületnek, mely szivének legdrágább és legfontosabb ügye volt mindenkor. Mig Toledoban volt, egyik alapitója és tisztviselője volt a toledoi Református Egyháznak. 1908-ban lett a Református Egyesület főtitkára és ezt a hivatalát az amerikai magyar életben példátlanul hosszú ideig, 35 esztendeig viselte megszakítás nélkül s viselte volna tovább is, ha megrendült egészsége arra nem kényszeritette volna, hogy a múlt év legvégén nyugalomba vonuljon. A Református Egyesület úgy búcsúzott el e kiváló tisztviselőjétől, mint akiben egyik legnagyobb értékét és erejét látja s mindent megtett azért, hogy a közért való munkában megrokkant kiváló vezér nyugalomba vonulásának napjait derűssé és gondtalanná tegye. ötvenegy esztendei szakadatlan munka után vonulí nyugalomba az amerikai magyarságnak • kiváló vezéra,
