Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-01-20 / 3. szám
fl-ik oldal 1944 január 20 Verhovayak Lapja és működéséért köszönetét mond. Ezután a közgyűlés Horváth Györgyöt korelnöknek és Kocsis Lajost körjegyzőnek válassza meg. Többek jelölése után, az 1944-es esztendőre a közgyűlés Horváth Györgyöt elnöknek, Nagy Miklóst alelnöknek, Nt. Papp János László, evangélikus lelkészt ügykezelőnek, Kocsis Lajost jegyzőnek, Varga Lajost ellenőrnek, Maszly György és Nagy Miklóst számvizsgálóknak és Varga Sándort beteglátogatónak válassza meg s egyben felkérik az ügykezelőt, hogy a sajtó részére küldendő közlemények megírását is vállalja magára. A közgyűlés a tisztviselők fizetését állapítja meg s egyben tudomásul veszi, hogy 1944 január 1-től kezdve a központi hivatal közvetlenül is tiszteletdijban, illetve javadalmazásban részesíti a fiók mindenkori ügykezelőjét. A fiók tagjai egyhangúlag újra a Buffaloi Híradót és a Yerhovayak Lapját mondják ki hivatalos lapjuknak. A közgyűlés Kocsis Lajost, aki immár több, mint 25 esztendeje végzi a fiók jegyzői munkáját üdvözli és egyben jóváhagyólag veszi tudomásul, hogy a fiók vezetősége Kocsis Lajost az Igazgatóság által való ki;üntetésre ajánlotta. A gyülésvezető korelnök, a tagság hozzájárulása után felkéri Takács Miklós kerületi szervezőt, hogy az újonnan megválasztott tisztikart iktassa be hivatalába, illetve tétesse le velük a hivatalos esküt. Ennek megtörténte után a 121- ik tagsága egyhangú lelkesedéssel örökös tiszteletbeli tagnak választotta meg Takács Miklós kerületi szervezőt, aki ezen fiók megszervezése és fejlesztése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. Most, hogy Takács Miklós kerületi szervező más kerületbe megy át, a fiók tagsága úgy érezte, hogy ilyen formában fejezi ki a távozó kerületi szervezővel szembeni tiszteletét és háláját. A közgyűlés Takács Miklós kér. szervező köszönő szavaival és az elnök zárszavával berekesztődött. Értesítem a tagtársakat, hogy fiókunk havi gyűléseit minden hónap 2-ik keddjén este 8-kor tartja a buffaloi magyar evangélikus egyház (1037 Grant Street) alatti iskolateremben. P.J.L., ügykezelő 216-IK FIÓK. — NORTHAMPTON, PA. — A fiók vezetősége nevében kérem a tagtársakat, hogy fiókunk februári gyűlésén szíveskedjenek feltétlenül megjelenni, mert oly ügyeket kell elintézni, melyekhez az össztagság határozata szükséges. Abban a reményben, hogy a felszólításunk meghallgattatásra talál, vagyunk Magyar József, elnök Szőke János, ügykezelő 229-IK FIÓK. — INDIANA HARBOR, IND. — Fiókunk január 8-án tartotta meg ez évi első gyűlését, amelyen a tagtársak rendkívül nagy számban jelentek meg. Tagtársaink a múltban is megfelelő számban vettek részt a gyűléseken, de ezen a gyűlésen a tagság megmutatta, hogy megérti az idők komoly munkára serkentő szavát és tudja azt, hogy, ha valaha, hát most van szükség a legnagyobb mértékű összetartásra. A kölcsönös szeretetnek, tiszteletnek és megértésnek jegyében lefolyt gyűlésen a 229-ik fiók újonnan megválasztott tisztviselői hálás köszönetüknek adtak kifejezést a tagságnak és kérik a tagtársakat, hogy a jövőben is ily buzgalommal látogassák a gyűléseket, rászánva hónapról hónapra azt a néhány órát arra, hogy egyesületünk és nagyrabecsült tagtársaink közös javát munkálják. A gyűlés rendkívül célszerű határozatokat hozott, melyek között kimagaslik egy alap létesítése, melynek célja a háború után hazatérő katona tagtársainknak megsegítése. Adja Isten, hogy fiaink mielőbb hazatérjenek és hogy ennek a mostani szörnyű háborúnak a helyébe elkövetkezzen a kölcsönös szeretet és békesség ideje! De a fiók átérezte, hogy, amikor majd ez az idő elérkezik,’ akkor hazatérő tagtársainknak segítségre lesz szüksége és ezt a segítséget nekünk kell előteremteni, akikért és akik helyett ők annyit küzdenek és fáradnak. Ez alapra a gyűlés a fiók pénztárból $50.00-t és a jelenlevő tagok mind örömmel járultak ehhez az alaphoz a saját adományaikkal is. Ugyanakkor elhatározták, hogy akik e nemes céllal egyetértenek, havi 10 centtel gyarapítsák ezt az alapot. Soltész György, a fiók elnöke, meghatott szavakkal mondott köszönetét a fióknak e nemes és lelkes szívvel meghozott határozatáért. Foglalkozott a gyűlés a tagszerzés kérdésével is és a gyűlésen megjelent tagtársak ünnepélyes ígéretet tettek arra, hogy az 1944 évet e szempontból sikeres évvé fogják tenni. — Elhatározta a gyűlés továbbá, hogy ebben az évben minden gyűlésen egy dollárt fog kisorsolni a jelenlévő tagtársak között. Végül elhatározta a tagság, hogy az újonnan megválasztott tisztviselők beiktatására egy társasvacsorát rendez 1944 január 30-án este 6 órai kezdettel. Felkérem azokat a tagtársakat, akik a január gyűlésen nem tudtak megjelenni, hogy jöjjenek el erre a társasvacsorára, hogy e szívfájdalomtól terhes időben egy meleg kézszoritással tudjunk egymás vigasztalására és megerősítésére sietni. Felkérjük a környékbeli magyarságot is, hogy tiszteljenek meg bennünket megjelenésükkel ezen az estén. A rendezőség ígéri, hogy a vendégeink jól fogják magukat érezni és kellő kiszolgálásban részesülnek minden tekintetben. Dull István, ügykezelő 321-IK FIÓK. — CAMPBELL, O. — A tisztviselő választás eredménye: elnök Rabóczi István, ügykezelő Kovách András (406 Sandarson Avenue, Campbell, O.), ellenőr Molnár Vendel, számvizsgálók: Németh János és Keszler Vendel, beteglátogatók: Majoros István és Mrs. Konya, jegyző Kovách András. Kovách András, ügykezelő 78 KÖDÖS ÉVEK A százhuszonhárom alatt érteklődtem. Kettőt lépek s örömmel nyomom le a 125-ös ház rozzant léckapuját; sivalkodó levente sapkás gyereksereg az udvaron; vájjon melyik a kisöcsém? Az egyik nyitott ablakon át érces hang zeng: — Negyven-száz-ultimó! Ide nyitok be jó szimattal. A lakás egyetlen kony- * hából áll, körülbelül négy méter széltében-hosszában, berendezése: összerakott vaságy, pléhasztal, gyerekkocsi, tűzhely, vizesedény, lóca, félméteres lyuk a falban; beépített spájz, egy-két hokkedli és mindenféle ruhadarabok a falon, ajtón. Beesett arcú, foghijjas asszony csapja össze kezét a tűzhely előtt. Sovány arca izzadtan fénylik, pillanatig tátott szájjal bámul s aztán inkább megállapítja, mint kérdi: — Te? . . . — Én. * Ruhája szélével megtörli arcát, megölel, megcsókol. Tíz esztendeje is elmúlt, hogy utoljára láttuk egymást; akkor még menyasszonya volt a bátyámnak, akkor még telt volt az arca, több volt a foga, szebb volt és — tán 20 évvel is fiatalabb! Sógornőm. Nyomdászlány volt valahol Erdélyben, mielőtt feleségül kérte bátyám. Két gyermekük van; Péter és Ottó. Mondja, hogy azelőtt eljárogatott kávét főzni az egyik belvárosi kávéház konyhájába, de egy idő óta nem dolgozik már ott, máshol se, csak itthol, nem bírta a strapát; egész nap a gyerekekkel foglalkozni, azonkívül elkészíteni az ennivalót (ha van miből) s utána még féléjjelen át kávét főzni a Belvárosban — ez összeroppantotta; nőiessége lekopott, arca besüppedt, fogai megritkultak, mint kopott fésű (miből csináltassam meg?) és oly egyenes—lapos nyaktól combig, mint a deszka. Éppen ellentéte a bátyámnak; igaz, mondta is gyakran édesanyánk, a sok girhes púja közt mindig ő volt a legkövérebb, a legpocakosabb, a legkisdisznóbb. KÖDÖS ÉVEK 79 A szomszéd lakásból kell átszólitani, innen nyílik: Amikor észrevesz, kicsit hunyorít, meg sem lepődik, fel se áll az asztaltól, csak kiszól: •— Várj, még lejátszom! Lejátszik, elmarkol néhány fillért az asztalról, előbb megszámlálja, negyvennyolc fillér, csak aztán nyújtja kezét és mindjárt nyilatkozik is: — Hát idáig vittem, kérlek! Az a vaságy ott a hálószobánk, ez a pléh itt az ebédlőnk s a kettő közt ami van, az a társalgó. Ez a kis rész itten a másik lakás folyosója, erre járnak haza. Ezt is protekcióval kaptam a várostól, mert a többi lakásban kétoldalt is járkálnak keresztül-kasul . . . Ám ne gondold, hogy mindig igy van ez; fészkes fenéket. Éppen csak nyáron, mert télen bent lakunk a Ritzben, apartmentben, barátom, apartmentben, mint a kapurtalahi maharadzsa! Nyár felé aztán városi tisztifőorvosi rendeletre kijövünk ide a Zuglóba, mert kell a jó levegő a kis trónörökösnek . . . A csepp Ottó — mintha csak tisztában lenne azzal, hogy a trón említésekor neki feltétlenül jelentkeznie kell — élesen felsír a gyerekkocsiban. Mellét nyújtja neki anyja, sápadt, fonnyadt, lapos mellét; ezen ugyan nem lakmározhat nagyon a trónörökös. Mégis pufókarcu, rózsásbörü, akárha valami jóltáplálált bőtejü dada nyújtaná neki nap mint nap az életelixirt. Apja sugárzó arcccal nézi, mondja neki: — Zabáij, kölök, zabálj, rágd az anyád mellét, mert* én már meguntam. S különben is erősnek kell lenned, mert te fogod visszaszerezni az elveszett országot, ha ugyan addig sor kerül rá . . 18. Láttam Miklast, láttam Victor Emánuelt, láttam Horthy Miklóst a Köröndön rendezett parádén; enyhe szívdobogásom s hideglelő futkosásom támadt hátamban a magyar katonák felvonlása alatt. Tán könny is bugy-
