Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-06-08 / 23. szám
± 2-ik oldal V erhovayak Lapja 1944 junius 9 Hősi halottaink CPL. GELETA JÁNOS Egyesületünk 44-ik hősi halottja GELETA JANOS káplár, a Whiting, Ind.-i 22-ik fiók tagja, 1916 január 20-án született. Katonai szolgálatát a repülő osztagban teljesítette. Állomáshelye Északafrikában volt, onnan szálltak fel a repülők a Földközi tengeren át Olaszország felé, ott harcoló katonáink támogatására. 1944 április 20-án is ily küldetésben szállt fel a gépével Geleta János tagtárs s ekkor ütközetbe került, mely után a hadvezetőség értesítette édesanyját, hogy fia eltűnt. Rövid időre rá újabb sürgönyt kapott az édesanya a hadvezetőségtől, mely a lesújtó bizonyossággal váltotta fel az aggodalommal teli bizonytalanságot. Geleta János káplár a Földközi tenger felett hősi halált halt. Harcoló repülőink, szárnyas vitézeink azok, akik működésűk minden pillanatában az életükkel játszanak. S bár a Földközi tenger teljes egészében a Szövetségesek hatalmában van, az ellenség még mindég képes ott is támadni, sebet ejteni, fiatal életet kioltani. De e repülő hősök nem harcolnak hiába. Katonáink immár elérték Rómát s felszabadították a németek zsarnoksága alól. Ma bizonyára ünnepel Róma megváltott népe s hálát ad Istennek meneküléséért. De ennek a szabadulásnak igen nagy ára volt. Ezer és ezer fiatal élet veszett el, ezer és ezer derék hős vére folyt el az olasz dombokon s ki tudja, hogy hányán veszítették el életüket úgy, ahogy Geleta János elveszítette ... messze a fronttól, magasan a föld felett... Ma mindenhol frontvonal van, mert a repülők átszállnak az ellenség vonalai felett« is s épp igy az ellenség is átszáll a mi hadvonalunk felett s mögötte sújt le... miközben katonáink lassan, biztosan nyomulnak előre ... Rómán túl a végső győzelem felé. IFJ. FORRAY LAJOS Egyesületünk 45-ik hősi halottja IFJ FORRAY LAJOS a Filbert W. Va.-i 208-ik fiók tagja. Bányászember fia, akit a nagy véres háború átszólitott a tengeren és az olasz frontra vitt. Ott halt meg, tábori kórházban, ugyanazon a napon, mint Geleta János, 1944 április 20-án. Az egyik légi ütközetben lelte hősi halálát, ez pedig, ifj. Forray Lajos, gyalogsági harcban szerzett sebesülésébe halt bele a front vonal mögötti tábori kórházban. Halálának körülményeiről még nem kaptunk részletes értesítést, de annyi már nyilvánvaló, hogy hősiességének lett áldozata, ott folyt el vére a harc mezején, miközben társai tovább törtek azon az utón, melynek megnyitásában halálos sebét szerezte. Ifj. Forray Lajos 1919 január 13-án született s a hősi hajál legszebb ifjú korában, 25 esztendős korban érte. Ő is egyike azoknak a hősöknek, akik életük árán szerzik meg bajtársaiknak a győzelem lehetőségét. A Róma felszabadulását ünneplő harangszót nem hallháttá már ő sem... Eljön az idő, mikor a föld minden városában megszólalnak a háború győzelmes végét hirdető harangok... de igen-igen sokan lesznek addigra, akik nem hallják azokat... mert ők életüket adták azért, hogy az a győzelem létrejöhessen. A mi egyesületünk immár 45 tagját adta oda a hazának... a mi egyesületünknek már 45 családja borult gyászba s velük ezer és ezer rokon és baráti család sir együtt. De nekik és mindnyájunknak adjon némi vigasztalást az a hit, hogy ezek a hősök s mindazok, akik még követni fogják őket, nem estek el hiába... az emberi élet legnagyobb ajándékát, a szabadságot, a vérükkel vásárolták meg az elnyomott népeknek s önmagunknak. HŐSEINK EMLÉKE LEGYEN KÖZÖTTÜNK ÁLDOTT! Ez Amerika (AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG KÖZLEMÉNYE) Verhovay tag pappá szentelése Pittsburghban A Bűnnel, Floridában élő magyar honfitársainknak, Stefiik Ferenc és nejének fia, ifj. Stefiik Ferenc is a haza szolgálatában áll. Még 1940-ben állt be katonának és az Egyesült Államoknak a háborúba való belépése után hamarosan az egyik külföldi állomáshelyre került. A műt év őszén ezen állomáshelyről egy másikra utaztában itt volt valahol az Egyesült Államok terüetén. A szülők érthető izgalommal várták őt haza. Nem került azonban erre sor — a fiúnak az uj frontra kellett utazni anélkül, hogy szüleit, testvéreit láthatta volna. Az anyának, Stefiik Ferencnének szivében mély sebet ütött ez a csalódás. Szinte elviselhetetlennek találta az életet. Hozzájárult ehhez még az is, hogy ahol most van a fiuk — onnan nehéz és lassú a postai hírszolgálat s levél csak nem jött az édesanya címére. A szegény édesanya már abba a lelkiállapotba került, hogy nem hitte többé, hogy él az ő fia. Siratta mint a halottat szokás és vigasztalhatatlan volt. Elkeseredésében az ország első asszonyához fordult. Annak öntötte ki szive bánatát és sírta el, hogy fia ott volt az országban és nem tették lehetővé, hogy lássa és az biztosan anélkül pusztult el, hogy vele beszélhetett volna. Arra kérte az ország első asszonyát, hogy intézkedjen, hogy más anyákkal ne történjen ilyen, hanem adjanak alkalmat minden fiúnak, aki egyik frontról a másikra vándorlásában keresztül utazik az országon, hogy édesanyai ölelésben, csókban részesüljön. Az ország első asszonya megértette a magyar anya fájdalmát, kétségbeesését és a hadügyminisztériumot kérte fel annak kiderítésére, hogy mi történt ifj. Stefiik Ferenccel. A hadügyminisztérium megfelelt a kérésnek. Kiderítette, hogy április 13-án, amikor a kérdés megérkezett illetékes helyre, ifj. Stefiik Ferenc szolgálatban és jó egészségben volt. Ezt az örvendetes hirt az ország első asszonyának titkárnője: Malvina C. Thompson a következő levélben közölte Stefiik Ferencnével, az egyszerű magyar bevándorolt farmer asszonnyal: Mrs. Roosevelt érdeklődött a hadügyminisztériumnál az Ön március 31-iki levelének vétele után és a csatolt választ kapta. Boldog, hogy a jelentés igazolja, hogy az Ön félelme alaptalan volt és hogy fia életben és jól van. Mrs. Roosevelt legjobb kívánságait küldi, hogy fia biztonságban jöjjön haza. Teljes tisztelettel Malvina C. Thompson Mrs. Roosevelt titkárnője. Eddig tart a levél, amelyik Stefiik Ferencnének örömet és megnyugvást hozott. , Az ország első asszonya egy magyar anyának sietett megszerezni azt. Nagy elfoglaltsága közben is talált időt arra, hogy intézkedjen egy édesanya lelkinyugalma érdekében. Magyar testvéreim, ez Amerika, ahol az ország első asszonya megérti a szegény bevándorolt anyát, aki oda adta fiát a haza szolgálatára. Ez a szellem az, amit úgy hívnak, hogy Amerika. Ezt védi ifj. Stefiik Ferenc meg a többiek. Azt, hogy ebben az országban mindig éljen a demokrácia. Mert az, hogy az ország első asszonya siet a bevándorolt anya lelke nyugalmát megszerezni, az a demokrácia egyik jele. Ezt a szellemet szeretnénk mi a gyűlölet pokla helyett az egész világon uralmon látni. Hogy akik hatalmasak, akik vezetésre hivatottak, azok is tartsák testvérüknek a szegényt, a gyengét. Csak az amerikai demokrácia szellemében történhet, hogy a magyar farmer édesanya ki merje önteni szive bánatát az ország első asszonyának, Mrs. Rooseveltnek, akinek magának is 4 fia áll a haza szolkálatában. Testvérek! ezért a szellemért érdemes minden áldozatot meghozni. Stefurovszky I. Gyula, a Pittsburgh, Pa. 277-ik fiók tagja kilenc éves kora óta, a Szent Péter iskolában és a Duquesne egyetemen végzett tanulmányai után a Latrobe, Pa.-i Szt. Vince... szemináriumban végezte el a theológiát fényes sikerrel. JuniuS 11-én fogja őt pappá szentelni Ft.H. C. Boyle, D. D., a pittsburghi diocézis püspöke. Első nagymiséjét a 27 esztendős pap a South Side, Pittsburgh, Pa.-i Szt. Péter templomban fogja megtartanil 1944 junius 18- ikán. Ft. Stefurovszky Gyulának özvegy édesanyja élete legnagyobb örömünnepének néz elébe ezekben a napokban, hiszen szivének leghőbb vágya teljesül. S vele együtt örvendezik négy nővére, közöttük Stefurovszky Gizella, a központi hivatal egyik legrégibb alkalmazottja s a 277-ik fiók titkára, mely tisztségét édesapjának 1940 szeptember 9-én bekövetkezett halála óta tölti be. Az egész család tagja egyesületünknek. A mi anyagias korunkban megkülömböztetett tisztelettel tekintünk azokra a férfiakra, akik a világi sikerek hajszolásáról lemondva a lelki élet felé fordulnak, hogy a maradandó lelki értékek megőrzésével tartsák meg az emberiség hitét egy békésebb jövendőben. Szer encsekivánságoknak nem igen van helye ily alkalommal: inkább a tisztelet adásnak . . . S mikor tiszteletünknek adunk kifejezést pappá avatott tagtársunk iránt, kérjük a Mindenhatót hogy áldja meg jövendő munkásságát és tegye azt gazdaggá a papi élet legboldogabb tapasztalatában: abban, hogy minél több léleknek tudjon vigasztalást, reményt, hitet és békességet adni.
