Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1944-06-01 / 22. szám

6-ik oldal 1944 junius 1 Verhovayak Lapja MINDENNEK Á HÁBORÚ AZ OKA • * • Az elválások száma a há­ború kitörése óta oly hihe­tetlen arányban megnöveke­dett, hogy nemcsak az egy­házi, hanem még a világi ha­tóságokat is aggodalommal tölti el a helyzet. Az ifjúkori bűnözések és erkölcsi botlá­sok oly példátlan arányban sokasodtak meg, hogy egyes nagyvárosokban a legradiká­lisabb lépésekhez kellett fo­­lyamodniok azoknak, akik a közbiztonsági állapotokért fe­lelősek. Ugyanigy szaporod­nak mindazok a társadalmi jelenségek, melyek egytől­­egyig nem kívánatosak és a polgári élet lehanyatlására vezetnek. Természetes, hogy úgy a törvénytudósok, mint a tár­sadalmi élet kutatói keresik e jelenségek aránytalan meg­növekedésének okát s úgy látszik, hogy egyetértenek abban, hogy az «-gyesegyedül a háborúban található meg. S azért erőteljes mozgalma­kat indítanak meg azzal a céllal, hogy a polgárság tár­sadalmi életét megszilárdít­sák a háború tartamára, mert abban hisznek, hogy a háború végével ezek a jelenségek is megszűnnek, mintegy önma­­guktól. Nem tehetünk róla, de úgy érezzük, hogy a társadalmi élet általános meglazulásá­­nak okait nem tudjuk egé­szen a háborúban keresni. A háború csak kihozta, mintegy alkalmat adott arra, hogy ezek a lappangó tünetek fel­színre kerüljenek és érvénye­süljenek. A háború elteltével ezek a tünetek nem fognak megsemmisülni, hanem a leg­jobb esetben ismét lappan­gásba esnek vissza, de mivel a baj gyökere megmarad, mindég megmarad a vissza­esés veszedelme is. Vegyük a háborús váláso­kat. Miért szaporodtak el a háború kitörése óta a válá­sok? Nem az erkölcsök meg­­lazulása miatt, hanem csak azért, mert a jobb munka­­viszonyok és a megnöveke­dett kereseti lehetőségek kö­vetkeztében a boldogtalanul együttélő házasfelek módot találtak arra, hogy megvaló­sítsák azt a szándékukat, ami­nek megvalósításában addig csak a pénzkérdés akadályoz­ta meg őket. Nyilván nem lehet a családi élet alapját egészségesnek mondani, ha azt csak a pénztelenség tart­ja meg eredeti állapotában. Hasonló a helyzet az ifjúkori bűnözések dolgában. A há­ború aránytalanul fiatal kor­ban juttatta keresethez a fiatalokat, akik pénz birtoká­ban most már meg tudják tenni, amit mindég meg akar­tak tenni, de nem lehetett, mert nem volt rá pénzük. háború csak alkalmat adott rá, hogy kitörjön, mint ahogy egy lappangó tüdővésznek sokszor egy hülés ad alkalmat rá, hogy kitörjön s elhatal­masodjon a betegen. Teljesen helytelen és okta­lan volna ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedni, amit sokan vallanak, hogy mindennek a pénz az oka, mert ha az embereknek nem volna annyi pénzük, akkor nem tennék meg azokat a dolgokat, melyek a társadal­mi élet megingására vezet­nek. Nyilván a szegénység nem áldás s az, aki a társa­dalmi élet erkölcsi kötelékeit a szegénység béklyóival akar­ja épségben tartani, az na­gyon kegyetlen ember, aki­nek fontosabb egy elv, mint az elvnek béklyóiban szen­vedő embermilliók felmérhe­tetlen szenvedése és fájdalma. Épp azért hisszük, hogy nagyon is jó, hogy a háborús viszonyok megmutatják, hogy társadalmi életünk mily bi­zonytalan alapokon áll: ta­lán lesznek, akik ráébrednek s nem fognak ahhoz a kényel­mes érvhez folyamodni, hogy mindennek a háború az oka, hanem mélyebben keresik az okot s meglátják, hogy tár­sadalmi életünk nagyon is mélyreható átalakulások kü­szöbén áll, melyeknek kifej­lődését emberi hatalom ne­hezen fogja megállítani. De ha a bajok gyökerét felisme­rik azok, akiknek része van az emberiség társadalmi éle­tének irányításában, akkor nagyobb felfordulás elejét le­hetne venni azzal, hogy ezek­nek a bajoknak a gyökerét kezdik orvosolni. Sok irányban történnek er­re kísérletek s e kísérletek egészséges irányban mozog­nak. Ha azok, akik e kísér­leteket végzik, megfelelő ta­pasztalatot szereznek, akkor lehetséges lesz megtalálni a társadalmi élet helyesebb alapjait, melyekre egészsége­sebb és főleg harmonikusabb élet épül fel. így például több államban vannak u. n. “házassági kli­nikák”, melyeknek működé­sét oda lehetne kibővíteni, hogy házasulandókat elme­­szakértők vizsgálják meg s ők állapítsák meg, hogy van-e arra lehetőségük, hogy békésen tudjanak együtt él­ni. Szerelmes fiatalok szá­mára semmi sem lehetetlen, de keserves dolog egy életen át fizetni azért, hogy az em­ber ifjú korában nem rendel­kezett annyi bölcsességgel, amennyi ma csak egy szak­tudósnak van. Madách az “Ember Tragédiájának” egyik jelenetében elrettentő példa­ként mutatja be, hogy a jövő világában megvizsgálják a szerelmeseket s tudósok álla­zasztónak látszik ez a gondo­lat, pedig minden jel arra mutat, hogy ebben az irány­ban haladunk. S miért nem? Két embernek lehet számta­lan oly egymás előtt s ön­maga előtt is ismeretlen lel­ki és szellemi tulajdonsága, ami már eleve lehetetlenné teszi azt, hogy maradandóan együtt éljen. Eljön az idő, amikor más dolgoknak kell összetartani a családot. Már pedig nem elég az, hogy 5—6 gyerek és nyomor tartsa össze a családot, mert az ilyen együttmar adásnak rendsze­rint iszákosság a következ­ménye a férj részéről, mert nincs meg a családi életnek a lelki alapja. Az ifjúkori bűnözésnek is csak ily módon lehet elejét venni. Sok iskola van már, melynek állandó “psychiater”­­je, elmeszakértője van, aki egyszerű vizsgálatok utján meg tudja állapítani, hogy a gyermeknek mily környezet­re s mily tanulmányok foly­tatására van szüksége ahhoz, hogy természete meg találja a kielégülését. Nagyon sok fiatalember, akár a maga, akár a szülei hibájából oly életpályát választ, mely a ter­mészetével semmi összhang­ban nincs. Egész életén át gyötrődik s senkisem érti, hogy mi a baja, miért beteg­szik meg a munkájában, miért szomorú, lehangolt, nyugta­lan és békétlen. Az ily em­­berrel nagyon nehez a csa­ládjának együtt élni. Pedig nem az ő hibája. Sok nagy gyárnak állandó­an alkalmazott elmeszakértő­je van, aki az ilyen alkal­mazkodni nem tudó munká­sokat és tisztviselőket meg­vizsgálja s megtalálja neki azt a foglalkozást, ami hely­rehozza lelki állapotát, össz­hangba hozza a környezetét a természetével és csodálato­san rövid idő alatt az ille­tőből más ember lesz. Száz­ezerszámra idézik ezeket a példákat, melyekből kivilág­lik, hogy a legboldogtala­nabb emberen is lehet segí­teni, ha a környezetén a > természetének megfelelően változtatnak. Nincs ebben semmi csodá­latos. Hiszen a testi életnek is megvannak a hasonló tör­vényei, melyeket ma már mindenki elismer. Van, aki egy tóparti városban szünte­len asztmával küzd, soha nem tud rendesen dolgozni, lefogy, ingerült, beteg — s mikor az orvos tanácsára a szárazföld belsejére költözik, megszabadul bajától s egész­séges ember lesz. Akinek tü­dőbaja van, annak magaslati levegő kell, mig a szívbajos­nak jobb, ha nem “partos” vidéken lakik, hanem síkon, ahol nem kell megerőltetnie a szivét. A gyárosok sohasem lettek volna hajlandók rájönni arra, aminek felismerésére épp ezek a tudósok kényszeritet­­ték őket, hogy a munkások jobban, hibátlanabbul, ered­ményesebben dolgainak, ha tisztességes étkezési hellyel, mosdókkal, emberséges kör­nyezettel s emberies beosz­tással látják el őket. Az ember szabad lény ... szabadság nélkül összeroppan. És épp az emberi lélek sza­badság-szerető természete kö­vetkeztében szükséges, hogy az ember oly körülmények között s oly környezetben él­jen, ami veleszületett termé­szetének megfelel. Ma már tudjuk, hogy So­cial Security, aggkori bizton­ság, kórházi ápolásra való bi­zonyos jogosultság s hasonló társadalmi intézkedések mun­kakedv serkentő hatással vannak. Minden ember biz­tonságra és összhangra tö­rekszik. Ha azt nem találja meg, akkor betege lesz: az egyiknél a betegség talán csak ingerlékenység, a másik­nál vándorlásra való hajlam, a harmadiknál munkájának szüntelen cserélgetése lesz, mig soknál iszákosság és még többnél súlyos idegbaj... Vannak, akik kitörnek a ter­mészetükkel meg nem egyező körülmények börtönéből... esetleg bűnözők lesznek, akik csak kiutat keresnek abból az életmódból, amiről ösz­­tönszerüen érzik, de tudják, hogy nem nekik való. A háború nem oka a társa­dalmi bajoknak, csak alkalom arra, hogy 'azok élesebben megmutatkoznak s ilyenfor­mán egyúttal inditóok arra is, hogy e bajok igazi gyö­kereivel komolyan foglalkoz­zanak. S ezért a mostani hely­zet csak javára lesz az em­beri társadalomnak, mert gyorsabb ütemben indítja meg a bajok orvoslásának előmunkálatait. S ezek ellen a bajok ellen hiába hangza­nak el szószékekről és tan­székekről figyelmeztető és intő beszédek: ahogyan a rák beteg embernek hiába mond­ják, hogy ne fájjon a gyom­ra, úgy a társadalmi bajokat sem fogják tilalmakkal és in­telmekkel megoldani. A meg­oldást csak abban lehet meg­találni, ha az emberi életet a természetének megfelelő körülmények közé állítják s lehetővé teszik számára azt, hogy veleszületett tulajdon­ságaival összhangban éljen. Ezeknek a bajoknak a gyö­kere megvolt s ette azok lel­két, akikben meg volt s » pitják meg, hogy összeháza­sodhatnak-e vagy sem. Bor­Vegyen Háborús Kötvényt Trouble Timetable for Nazis Courtesy STANDARD OIL. CO. (OHIO)—1» .Overlapping bomber arcs from English and Mediterranean bases i blanket both western and southern “invasion coasts” of Europe. I Shaded area shows 100-mile-wide belt of French railway* net­­. work, on which Germans depend to speed reserves against main Allied attacks, now thoroughly blasted. Number of fuel drums in photo below looks impressive, but holds only fraction of what our planes burn daily One four-engined bomber uses 300 gallons of 100-octane gas on a one-hour mission. Our bombers fly by thou­sands, every day, on missions of many hours. Figure it out.

Next

/
Thumbnails
Contents