Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-05-25 / 21. szám
8-ik oldal Verhovayak Lapja 1944 május 25 JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) — Hej, ha a boldogult hallaná, hogy most ő fölötte egy szinházi opera kórusát éneklik és fölszólalhatna, hogy mondaná a cantus praesesnek: “Kend szamár!” Ezt az észrevételt tévé Rideghváry adminisztrátor ur, szomszédjához fordulva. — Talán nem szerette a szinpadi áriákat! — Nagyon haragudott, ha theatralis cikornyákat hoztak be a templomi énekekbe. Végintézkedésében pedig expresse kijelenté, hogy fölötte semmi szinpadi melódiát ne énekeljenek. — Méltóságod ismeri a megboldogultnak végrendeletét? A méltóságos ur titokteljesen inte lehunyt szemével S orrához felhúzott bajuszával, hogy ez titok, de könynyen kitalálható. A gyászénekkel még nem volt mindennek vége. A kathedra melletti padban három lelkész ült egymás mellett, s az ott nem ült hiába. A második harmonia után következett a nagytiszteletü ur a szószékre. — Vájjon még a harmadik pap is fog prédikálni? •a» kérdé feszengve az egyik rangbeli ur a másik úrtól. — Az a helybeli tiszteletes; az csak egy rövid imát fog mondani a sirbolt előtt. — Ah, ez az Azzal a két ur oly közel hajolt egymáshoz, hogy suttogásnak egy hangja se legyen elejtve a hátuk mögött ülők számára. — Vájjon “az is” nincsen itten? — sugá az egyik rangbeli ur a másiknak. — Magam is régen keresem a nép között, de nem bírok ráakadni a szememmel. • A méltóságos ur végre mégis csak ráakadt, akit keresett. — Ott van ni. A kathedra mögötti szögletben, a falhoz simulva áll, egy kendőt tart a két kezében ajkáig emelve. Nem lát ön oda? Majd ha az a fáklyatartó hajdú v; it a jobb lábáról a bal lábára fog állni, akkor meglátja mögötte. — Ah, látom, látom; olyan se nem szürke, se nem barna ruhában? ti — Az, az. — Mondhatom, gyönyörű gyermek. Nem csodálhatni, hogy. . . . És aztán tovább suttogtak. Pedig bizony kár volt nem hallgatni azt a pompás búcsúztatót, amit a nagytiszteletü ur felolvasott, mert ha az első gyászbeszéd remeke volt a dialectikának és prosodiának, úgy ez pályakoszorus példánya volt a poesisnek, megragadó képekkel és hasonlatokkal, s könnyekre indító trópusokkal, sőt költői citátumokkal vegyest, classicus és újkori auctorokból. Mely szép bevezetés után következett a személy szerinti elbúcsúztatása a fáklyákkal körülragyogott halottnak, s ha valahol, itt tanusitá a nagytiszteletü ur mély belátását; oly korrekt sorozatban búcsúztatván el a néhait az egymás után következendő excellentiás és kegyelmes, nagyméltóságu, méltóságos és nagyságos, tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő, főtisztelendő, nagytiszteletü, tisztelendő és tiszteletes, nagyérdemű, érdemes, becsületes és tudós uraktól, és azoknak asszonyságaitól, fi- és leányágon levő sarjadékaitól, hogy egyetlen tévedést nem ej te, mely súlyos neheztelést vonhatott volna maga után; sőt mindegyik kiváló egyéniségnek, később egy consortiumba foglalt collectiv csoportsatoknak oly találó és helyesen választott bucsumondatokat adott át a megboldogult nevében, amikkel azok rangbeli igényeik szerint meg lehetnek elégedve. Midőn a nagytiszteletü ur az elsoroltak között annak ^nevéhez ért, — (Folytatjuk) • Ön, természetesen, jó dohányt akar, de egyben azt akarja, hogy friss legyen. Az almaméz, az Apple “Honey” az, amely megtartja az Old Gold finom dohányának természetes frisseségét... “Valami újat adtak hozzá” ehhez a dohányhoz. Ez a bizonyos valami a Latakia, ez a nagy költséggel importált levél, amely dusabb zamatot ad. Próbálja meg az Old Goldot. Almaméz tartja frissen az OLD GOLD-o □ VERHOVAY KATONÁK □ REGDON N. JÓZSEF P.O.l/C 89. Homestead, Pa. LT. REGDON SÁNDOR _ 89. Homestead, Pa. PVT. GYENES ANDRÁS 164. Chicago, 111. BARÁTH JÁNOS 288. Crescent, Ohio IFJ. BARÁTH JÓZSEF 288. Crescent, Ohio CPL. GYÖRKÖS KÁROLY 71. Duquesne, Pa.
