Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-05-11 / 19. szám
1944 május 11 5-ik oldal Verhovayak Lapja-CSODÁLATOS EMBERI LÉLEKCsodákban a legtöbb ember nem hisz. Kijelenti, hogy nincsenek csodák. Minden a földön a legyőzhetetlen természeti törvények rabságában él és vakhitü álmodozó az, aki valamiben is csodát tud látni. Talán a csodával is úgy van az ember, mint az egészséggel. Akinek mindég meg volt, az természetesnek találja s nem lát abban semmi csodálatosat, hogy neki még sohasem fájt semmije. A csodák is velünk voltak mindég s azért úgy megszokta az ember a csodálatos dolgokat, hogy természeteseknek tartja azokat. Mert csodák vannak. És a csodálatos dolgok között a legnagyobb csoda az emberi lélek. Csodálatos azért, mert az emberi lélek minden természeti törvénnyel ellenkező módon működik. Ha a tavaszi hóolvadásban egy hatalmas lavina legurul a hófödte hegycsúcsról a völgybe, pozdorjává zúzza a hegyoldalra épitett házikót, úgy, hogy annak fájából ugyan soha uj házat épiteni nem lehet. De ha az emberi élet legszörnyübb csapásainak lavinája összetör teljesen egy emberi életet, összemorzsolja tökéletesen a benne lakó lelket, akkor az a lélek kínlódva, összetörtén, sebzetten ugyan, de feláll újra s uj életet épit maga köré. A földi ember sorsa tökéletes hiábavalóság volna, ha az emberi lélek nem állna lábra minden egyes vereség után s nem építene újra ugyanarra a helyre, amelyen az élet vihara teljesen összezúzta léte házikóját. ♦ * * Ez a háború óriási nagyitó üveggel világit rá az emberi lélek csodálatosságára. Valamikor az emberek évszázadokon át építettek nagy szerű városokat, melyeket elneveztek Párisnak, Athénnek, Nápolynak, Coventrynek, Rotterdamnak, Hamburgnak, Varsónak, Stalingradnak. Emberek százezreinek ereje, verítéke, vagyona és élete volt beleépítve ezekbe a városokba, melyekben a lángelmék legvakmerőbb elgondolásai valósultak meg. Ezekre a városokra rágördült a világháború rettenetes lavinája. Némelyikben kő kövön nem maradt. Tízezrével pusztult bennük az emberi élet, s az ember terem* téseinek, e 1 g o n dolásainak, terveinek és vagyonának napok alatt vetett véget az a tűzvész, mely a földet egy nagy temetővé és az országokat siralomházzá varázsolta. A természet törvénye szerint azok a ledöntött épületek soha többé nem fognak állni. Az alattuk eltemetett testek soha többé nem fognak épiteni. A romok között hontalanná vált milliók sohasem fogják többé a régi falak között megtalálni azt, amit egykor odateremtettek. De az emberi lélek nem nyugszik bele a pusztulásba. Felépiti Coventryt, újraépíti Stalingradot, Varsót, Nápolyt. . . szebbet épit fel a pusztulás helyére . . . uj életet teremt a múlt sirgödrein. * * * özvegyek milliói sírásban vakuló szemmel néznek az ígéret nélkül feléjük ásító jövőbe ... de akármilyen sötét az a jövő, tántorogva bár a nagy csapástól, elindulnak feléje s mennek, dolgoznak, harcolnak, uj életet keresnek, uj boldogságot szomjaznak, uj álmokat álmodnak . . . Ahogy egykor újra virít a kikirics az összebombázott rákosi mezőn, úgy fognak újra megtanulni mosolyogni, reménykedni s hinni abban, hogy valami mégis csak lesz még ebből az elrontott életből . . . Az öt hősi halált halt Sullivan-fiu árván maradt édesanyja tovább éli az életét s bár mondja, hogy nincs miért élni, mégis kapaszkodik az életbe, talán azért, mert oly rettente? nagy boldogsággal lett adósa az élet, hogy úgy érzi, hogy egyszer még neki is jut még egy röpke mosoly. * * * Ha hét élete van a macskának, az emberi léleknek hetvenhét jutott. Nem lehet leverni, nem lehet kiirtani belőle azt a hitet, hogy valamikor még jobb is, szebb is lesz az élet. Ezért van az, hogy minden uj választás alkalmával oly sokan vannak, akik azt hiszik, hogy most már minden másként lesz . . . több jut a szegénynek, igazsága lesz az elnyomottnak, boldogabb élete lesz az emberi közösségnek. Százszor csalódott az ember s mégis újra tud hinni, százszor becsapták s mégis odatárja a szivét egy uj becsapatásnak, mert egy jobb jövő hitét csak akkor adja fel az ember, mikor a lélek is elszáll belőle. Talán legcsodálatosabb megtestesülése az emberi lélek legyőzhetetlenségének az orvos. Éjt-napot egybevetve dolgozik. Nincs pihenése, nincs vakációja, nincs családi élete, nincs otthona. A legtöbb beteg nem tartja be utasításait, ellene dolgozik, nehogy meg tudja gyógyítani. A legtöbb beteg mindent jobban tud, mint az orvos s csak akkor hiszi el neki, hogy meg tudja gyógyítani, ha akarata ellenére is kiláboltatja a bajából. Évszázadok óta dolgoznak az orvosok ezrei azon, hogy az ember földi életét meghosszabbítsák egy-két nyomorúságos esztendővel; évezredek óta dolgoznak azon, hogy az emberiséget megnyo moritó betegségek hatalmát megtörjék s akkor kitör egy háború s kiviszik az orvosokat a frontra, ahol vérző szívvel, megszakadó lélekkel kell levagdalniok derék fiatalemberek kezeit, lábait; késsel kell turkálniok abban az egészséges fiatal húsban, A természetes az volna, hogy minden orvos földhöz vágja a kését és a receptkönyvét s azt mondja, hogy “minek gyógyítsak én, ha minden orvosi munka eredményét minden negyed században egy ilyen tömegmészárlás teszi hiábavalóvá?” Ez volna a természetes, de ezzel szemben nem a természetes dolog következik be, hanem a csodálatos dolog: az orvosok még nagyobb részvéttel, még nagyobb akarattal dolgoznak azon, hogy gyógyítsák az embereket, akik aztán újra nekiesnek egymásnak, hogy elvágják egymás torkát. * * * Másik példája az emberi lélek legyőzhetetlenségének az, hogy az emberek ma megint arról beszélnek, hogy ez a háború minden háborúnak véget fog vetni: ezután béke lesz, tartós béke és vég nélkül terveznek és konferenciáznak arról, hogy miként lehet állandó, örök tartós békét teremteni. És a százezerszer csalódott, milliószor becsapott emberi lélek örök szívóssággal belekapaszkodik ebbe az örökké visszatérő csalóka ígéretbe s megint csak elhiszi, hogy ez lesz az utolsó háború, több vérontás nem lesz, ezután mindent a tárgyaló1 termek békés asztalai mellett fognak elintézni a vitába keveredett felek. Pedig tudja a lelke mélyén minden ember, hogy ez a háború nem lesz az utolsó. Amig a csirkéből nem lesz csupa comb, addig az, aki a nyakát kapja mindég össze fog verekedni azzal, akinek a combja jutott. De ez az élet rendje. Ment hetetlen volna az emberiség, ha elfogadná azt az igazságot, ami előtte áll s amit letagadni nem tud. CSAK AZÉRT IS tulnéz a valóságon s tovább is építi a házakat, hogy azokat lerombolhassa egy uj generáció... gyógyítja a gyereket, hogy fiatalember korában egy japán szúrhassa bele a kését .. . megsajnálja s táplálja a legyőzött ellenséget, hogy egy évtized múlva újból fei kelljen fegyverkeznie ellene . . . nincs az az elrontott élet, az a tönkrement vállalkozás, az a füstbement terv, az a szétriasztott álom, melyről az emberi lélek le tudna tenni . . . örökké hinni fog, örökké sóvárogni s ha hirtelen dühében összerombol egy várost, helyébe százszor szebbet fog épiteni. S ez igy megy mindörökké... rombol az ember, azért mert ember és épit, azért, mert nem bir romokat látni . .. * * * Az egyesületi életben is csak az emberi lélek legyőzhetetlen szépségvágya teljesedik be. Mindég vannak és mindég lesznek legyőzhetetlen lelkek, akik minden csalódáson, minden keserűségen túl hinni fognak abban, hogy a testvéri szeretet erősebb, mint a káini irigység s az emberi önzés. Az egyesületi élet sok jelensége épp oly csalódás a testvérsegítés eszméjének megvalósulása terén, mint amilyen rettenetes csalódása az emberiségnek minden egyes háború. De akármilyen sok is az önzés, a veszekedés, az irigység, a rágalom, a tülekedés, minden vereség után újra lábra kell a testvéri szeretet elgondolása . . . lábra fog kelni, mert hiába látjuk, hogy a legtöbb ember csak a maga hasznát nézi, mindég lesznek, akik önmagukat felégetik, hogy a hálátlanok m e 1 e gedhessenek égő csontjaik tüzénél. Mindég lesznek hitierek! nemcsak a nemzetközi életben, mert hiszen a családi életben is vannak hitierek, a politikai pártokban is vannak diktátorok, egyházi és egyleti életben is hemzsegnek a hitleri hajlamoktól tajtékzó öncsinálta vezérek ... de ugyanakkor mindég lesznek vértanuk is, a kik ellenük harcolnak, hogy másoknak jobb legyen . . . Amig fegyver lesz, mely sebet ejt az emberen, addig lesz orvos is, aki beköti a sebet . . . affüg krisztusi lelkű emberek lesznek, akik magukat feláldozzák, addig lesz nek judások is, akik eladják őket . . . Már az egyleti élet is elpusztult volna régen s elpusztult volna az amerikai magyar sajtó is és az amerikai magyar egyházi élet is ... és vele az amerikai magyarság. . . ha csak természetes dolgok volnának a világon. De van valami, ami erősebb a természetes dolgok törvényénél is! a3 emberi lélek ... és ez a legyőzhetetlen Lélek hajtja a magyar irás annyiszor meg korbácsolt apostolait, hogy ráfizetéssel Írjanak újságot.« ez a legyőzhetetlen Lélek hajtja az amerikai magyar egyházi és egyleti élet eszméjének megszállottáit, hogy újra meg újra felemeljék azt a fáklyát, amit ezerszer kivert már kezükből az emberi rosszakarat! < Csodálatos emberi lélekl---------------------------V---------------------------- I' KÉT ASSZONYSÁG BESZÉLGET: — Tudod, — mondja OZ egyik. — az én házvezetőnőm már hatvanéves. — Örülj neki, legalább nem járnak hozzá bakák. — Bakák nem, csak vet& ránok. / Beteg Édesanyámnak Irta: KŐRÖSFŐY JÁNOS, egyesületünk igazgatója Az én édesanyám áldott és jó lélek, Mégis rázúdultak kínok szenvedések. Nyolcvan hosszú évet adott, anyám, néked. A jó Isten, aki látja szenvedésed . . . ó ha én azokon enyhíteni tudnék, Örvendenék rajta, mint sohasem úgy még Fáradt szived hősen küzd még a kór ellen Vajha a szivedé lenne a győzelem. Kínját, szenvedését menten eltüntetném Rózsa nyílnék arcán, ragyogás a szemén Szivedé, amellyel minket úgy szerettél “Legjobb édes anya” névre méltó lettél. Sajnos, gyarló ember vagyok s a csodát Tudós orvosok se gyakran gyakorolják. Adjon enyhülést az, hogy forrón szeretünk Felépülésedért^ hő imát rebegünk. (Szabadság, 1944 május
