Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-05-04 / 18. szám
2-ik oldal 1944. május 4. mellett figyelembe vesszük a tagság számának gyarapodásával járó kötelezettségek növekedését is, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a nagyobb vagyon nem jelent nagyobb költekezési lehetőségeket, hanem csak azt a megnyugtató bizonyosságot, hogy egyesületünk tovább jár az egészséges fejlődés utjain.----------------V---------------t Üzenet magyarország népéhez Eördögh Elemér pápai prelátus rádió beszéde Leadta az Office of War Information KEDVES MAGYAR TESTVÉREIM! Itt Eördögh Elemér pápai prelátus, a toledoi Szent István hitközség plébánosa beszél az amerikai katholikus magyarság nevében! Magyarország 1944. március 19-ike óta szabad prédája a názi rémuralomnak] Lengyelország, Belgium, Görögország, Dánia és a többi kis és nagy európai népek sorsára jutott! / A Gestapo pribékjei sorra tartóztatták le országtok közvéleményének igazi hangadóit, kiknek egyedüli vágyuk, törekvésük az volt, hogy országtokat az Egyesült Nemzetek közé — a tisztesség, becsület és igazság világába, a szabadság, függetlenség és az igazi demokrácia táborába vezessék! A “Religious News Service” értesítése szerint, Serédi Jusztin biboros-hercegprimást, Ravasz és Révész református püspököket és számos más egyházi vezérférfiut őrizetbe helyezték. Az önérzetes magyar földmives nép, a keresztény szociális eszmékkel átitatott iparos munkásság, a szó nemes értelmében liberális tradíciókban nevelkedett magyar középosztály, a katholikus és protestáns papság megdermedten és iszonyodva néz a megszálló názi seregre, mely a poklok minden kinszenvedését zuditja réátok, szerencsétlen magyar testvéreim! A törvényesség látszata is megszűnt! Rendeletekkel kormányozzák hazátokat. Emiatt országszerte már véres összeütközések folynak. A zsidóság irgalmatlan üldözése égbe kiáltó méreteket ölt. A názik országtok készleteit elrabolják, munkásaitokat Németországba rabszolgasorba hurcolják, fiaitokat erőszakkal háborúba vonszolják. Mint az “Amerikai Magyar Szövetség” az amerikai magyarsághoz intézett hivatalos kiáltványában leszögezte: “A helyzet addig nem javulhat, mig Hitler leverve nincs! Ez a felismerés kell tehát, hogy irányitsa a világ minden magyarjának magatartását. Minden eszközzel ellentállni a nácizmusnak! A Hitler által Magyarország nyakába ültetett szolgakormány — alkotmányellenes és igy minden intézkedése törvénytelen. Eljárása lázadás és árulás! Vele szemben minden eszközzel ellentállni, a bitorlókat elkergetni, — minden magyarnak kötelessége.” Mi meg vagyunk győződve arról, hogy ti a magyar nép dicső hagyományainak megfelelően megfogjátok tenni a magatokét! Ahogy menedéket nyújtottatok eddig is a menekülteknek éá üldözötteknek, lengyeleknek, zsidóknak és minden más európai szerencsétlennek, úgy minden lehetőt megfogtok tenni most is, hogy keserves és tűrhetetlenné vált sorsukon enyhítsetek. Ezer esztendő óta ez volt a magyar becsület, ez legyen most is! Ha pedig — mit Isten ne adjon — akadnának kik aljasságukban kérő szavainkkal mitsem törődnek, jegyezzék jól meg maguknak, hogy ütni fog az óra, amikor nemcsak a hitvány vezetők fognak bűnhődni irgalmatlanul, de azok parancsainak készséges végrehajtói is ... Beszédem elején leszögeztem, hogy 1944 március 19-ike óta Magyarország szabad prédája a názi rémuralomnak! De ugyanakkor: 1944 március 19-én indult el a magyar nép az uj, szabad és demokratikus Magyarország megvalósulása utján is!... A történelem tanítása szerint a magyarok eddig mégminden hóditónak: tatárnak, töröknek, osztráknak odakiáltották dacosan: “Eb ura fakó!” Hitler sem fog másként járni velük! lliilimillliiiimmiillililiiiliiiiilillliliiiiiiillliiilliiiiiiiiiillliiliMliiiilllliiiiltil War Bondot és Bélyeget 9 Vásároljon mindenki MiiiiiiiimiiimiiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimi Verhovayali Lapja — AZ AMERIKAI MAGYARSÁG EGYIK HŐSE — (Folytatás az első oldalről) lékezett meg Pvt. Lengyelről és társairól a csapat tisztje, aki kijelentette, hogy ez “tökéletesen végrehajtott járőr akció volt.” Eddig tart a Johnstoum-i újság beszámolója. Aki elgondolkozik rajta, az el tudja képzelni, hogy milyen négy órán ment keresztül ez a fiatalember és derék társai. Micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy az éj vaksötétjében az ismeretlen ellenséget a saját árkaiban támadják meg és halált hagyva maguk után, egy sereg fogollyal térjenek vissza, akiket bizonyára nehéz volt a maroknyi járőrnek kordában tartani a vaksötétben, az ellenséges gépfegyvertüz szüntelen veszedelmében. Micsoda bátorság, micsoda szívósság, micsoda lelkesedés és mily óvatos, tervszerű eljárás, mennyi testi erő és mennyi szellemi érettség kellett ennek a feladatnak a végrehajtásához! * * És ez az, amiért Lengyel Béla és a hozzá hasonló hős amerikai magyar katonák megérdemlik az amerikai magyarságnak nemcsak háláját, hanem annak kézzel fogható megmutatását is. Mert ilyen feladatnak teljesítésére, ily nagyszerű eredménnyel, csak az képes, akinek lelke tele van Amerikával, szive túlárad a győzelem bizonyosságával s aki egynek érzi magát a társaival, akik mind amerikaiak. Ha abban a szülői házban, amelyből ez a 24 esztendős vitéz kikerült, nem élt volna Amerika szeretete és ha abban az egyletben, melynek tevékeny tagja volt, nem lángolt volna az amerikai haza iránti hűség, akkor Lengyel Bélának nem lettek volna meg azok a lelki tulajdonságai, melyek nélkül ily hőstetteket nem lehet véghezvinni. Ez a bevándorolt magyar ember* Lengyel István, oly amerikait nevelt a fiából, hogy az bátran odaállhat az ősamerikai Kelly őrmester mellé . . . Mi az úgynevezett “itthoni fronton” elvitatkozhatunk azon, hogy ki jobb amreikai és ki az, aki igazán jó szolgálatokat tesz a szerencsétlen óhazának . . . Semmi vita nem fér ahhoz, hogy a Lengyel Bélák a jó amerikaiak és ők azok, akik a szabadságot viszik el az elgyötört magyar népnek, mert azt a szabadságot nem elhatározások, népgyülések fogják átvinni a tengeren, hanem a Lengyel Bélák tüzokádó fegyverei. Szavakkal és tiltakozásokkal nem lehet a nácizmus ellen harcolni csak fegyverrel, késsel, szuronnyal, bombával és tűzzel. S ezeknek a harcoknak hősei ezek a nagyszerű fiuk, akiknek dicsőségében nem osztozhat más, csak a szüleik, akik amerikaiaknak nevelték őket és azok, akik hatásukkal valami módon hozzájárultak ahhoz, hogy ez a szerény Johnstown-i fiú oly katonává vált, hogy az anzioi véres front hőse lett. Katonákat mi nem tüntethetünk ki, az a hadvezetőség és a kongresszus dolga. De ha majd vége lesz a háborúnak és polgári ruhát öltenek a mi hőseink, akkor módot kell találnunk arra, hogy valamily formában kifejezhessük irántuk hálánkat, hiszen nincs a világon senki, akinek több oka volna arra, hogy irántuk hálás legyen, mint Amerika magyar származású polgársága. Mert a Lengyel Bélák IGAZOLJÁK a2 amerikai magyarságot, BIZONYÍTJÁK annak hűségét és TETTEKKEL MUTATJÁK MEG, hogy mily értékeket adott amerikai uj hazájának a bevándorolt magyarság. Amig Lengyel Bélák lesznek, addig Amerika népe sohasem fogja megbánni, hogy hazát adott a bevándorolt magyarságnak. ZÁSZLÓT AVATTUNK DAYTONBAN A 249-ik fiók az összes magyar intézmények bevonásával nagysikerű zászlóavatási ünnepélyt rendezett április 30-án, Daytonban a Szent Imre teremben. Bencze János központi elnök, valamint Dayton város polgármestere és Sherer főbíró voltak az ünnepély szónokai. Az asztali imát Ft. Vojnich Dezső plébános mondotta el, majd Nt. Harsányi Andor ref. lelkész a zászló jelentőségét méltatta. ^ * * * “Legutóbbi óhazai kirándulásunk alkalmával örömkönnyeket sirtunk Hegyeshalomnál — mondotta gyönyörű beszédében Bencze János központi elnök — ami kor megpillantottuk a pirosfehér-zöld magyar zászlót, de még örömkönnyesebb volt az arcunk, amikor visszatérésünk alkalmával elhaladtunk a szabadságot, egyenlőséget és, testvériséget szimbolizáló Szabadság-szobor mellett.” De bensőséges és szép szavakban dicsérte meg a magyarság hazafias megnyilatkozásait Dayton város polgármestere és városi főbírája is, akik hivatalból képviselték a várost és a bírói kart. A polgármester felsorolta a magyarság által lefolytatott jelentősebb moz galmakat, Sherer főbíró pedik akkor tett bennünket büszkévé, amikor azt mondotta: “A magyarok anynyira törvénytisztelő polgárok, hogy hírmondót sem látni belőlük a bíróságon!” Főtisztelendő Vojnich Dezső római katholikus plébános mondotta el az asztali áldást, majd Nt. Harsányi Andor református lelkész gyönyörű imádságban méltatta az amerikai zászló jelentőségét. Ugyanebben a szellemben beszélt Dr. Princz József, magyar orvos, a Verhovay igazgatóság egyik tagja és Papp András, az ünnepélyt rendező fiók elnöke is, aki a megnyitó és üdvözlő beszédet mondotta. A nagyszabású ünnepség egyébként a Star Spangied Banner eléneklésével kezdődött, s azutáp Kelemen Mancy mondotta el a zászló fogadalmat. Szórakoztató zenéről a Palágyi zenekar gondoskodott, mig az ínycsiklandozó finom ételeket a Verhovay aszszonyok készítették el. A legmelegebb dicséret illeti a zászló bizottság tagjait, akik az ünnepélyt előkészítették és minden üzletembert személyesen felkerestek a meghívókkal. Úgyszintén köszönet jár azoknak a derék Verhovaystáknak, akik ajándékkal emelték az esemény ünnepi fényét. De köszönetét mondunk az egyházaknak és egyleteknek is, melyek nemcsak az erkölcsi támogatást adták meg hanem anyagi támogatással is hozzájárultak az ünnepség fényes sikeréhez. Mindent egybefoglalva, csak a legmelegebb dicséret hangján emlékezhetünk meg a 249-ik fiók szép eseményéről, mely nemcsak a Verhovaynak, hanem Dayton város összmagyarságának is emelte tekintélyét. Jelen volt az ünnepélyen s a közönségnek is bemutatkozott Simó Mihály kerületi szervező, akit nagy szeretettel fogadtak a daytoni magyar körökben. Mr. Simó másfél napi munkával 11 Verhovay kötvényt adott el városunkban s ez az eredmény minden dicséretnél többet mond. KELEMEN P. JÁNOS
