Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-04-27 / 17. szám
1944 április 27 Verhovayak Lapja ll-ik oldal • VERHOVAY KATONÁK • ÁRVAY BÉLA 71, Duquesne, Pa. FEKETE ANTAL 25, Mt. Hope, W. Va. ST. SGT. VISZNEKI JANOS 37. Chicago, 111. CPL. TARCZY P. BÉLA 71, Duquesne, Pa. TELEK ISTVÁN S.l/C. 137. Racine, Wis. BUYAKI J. ANTAL 352. Coraopolis, Pa. JULIA BUDAI 443. Detroit, Mich. PVT. MÉRAY PAL 500. Detroit, Mich. KALMAN ELEMÉR I BERCELI A. FERENC S.3/C 352. Coraopolis, Pa. | 376, Pittsburgh, Pa. JÓKAI MÓR REGÉNYE: a kőszívű EMBER FIAI (Folytatás) — Azt a leányt — folytatá halkan a beteg — ki miatt el kellett neki hagynia e házat, igyekezzék ön férjhez adni. Ne kíméljen semmi költséget. Hozzávaló férj hiszen . termett elég. Vagyont mi adhatunk hozzá. Ha makacsul megmaradna e némber határozatánál: járjon ön utána, hogy a leány atyja áttétessék Erdélybe, ott sok összeköttetésünk van. Ödön kün maradjon mindaddig, mig ők innen el nem távoznak; vagy Ödön odakin meg nem házasodik. Ne féljen ön semmitől. Oroszországban csak egyszer történt meg, hogy a pap leányát nőül vette a cár: aztán az is csak orosz cár volt, nem magyar nemes. A haldokló arcán még két pircft folt is gyuladt ki e szónál, mely pillanatok múlva ismét eltűnt onnan. A nő csendesen irta a rábizottakat. — Második fiam, Richard, még egy' hóig marad a királyi testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek jó. Innen lépjen át a lovassághoz; ott szolgáljon ismét egy évig, s akkor igyekezzék a tábor karba bejutni, ügyesség, vitézség és hűség három nagy lépcső a magasba-jutáshoz. Mind a hármat a gyakorlat hozza meg. Ott egy egész meghóditatlan regio áll előttünk. Csak a lábunkat kellene rátennünk, hogy a mienk legyen. Az oktalan dölyf nem engedi. Az én fiam törjön utat mások előtt. Lesz Európának háborúja, ha egyszer megkezdődik a földindulás. Eddig nem is mozduló rugók fogják egymás ellen lökni az országokat. Egy Baradlay Richard számára azokban sok végezni való lesz. Dicsősége mindnyájukra fog világítani! — Richard ne nősüljön soha. Az asszony csak útjában volna neki. Az ő feladata legyen: emelni testvéreit. — Milyen dicső ajánlólevél egy testvér, ki a csatában elesett! . . . Marie! ön nem ir? Csak nem sir ön talán? Kérem, Marie, ne legyen most gyönge; csak negyven perc még az idő, s nekem annyi mondani valóm van még. írja ön le, amit eléje mondtam. A nő nem merte mutatni fájdalmát és irt csendesen. — Harmadik fiam, a legifjabb, Jenő: az én kedvencem. Nem tagadom, hogy legjobban szerettem őt mind a három között, ő nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen úgy bántam vele, mintha mostohája volnék. Tovább is úgy bánjék ön vele. Maradjon ő Becsben és szolgáljon a hivatalban, és tanulja magát fokról-fokra felküzdeni. Ez a küzdelem neveli őt simának, okosnak és eszesnek. Tanuljon minden lépést ésszel és kedéllyel mások előtt elnyerni. Legyen mindig kényszerítve arra, hogy kedvében járjon azoknak, a kiket ismét mint lépcsőket fog felhasználni, hogy magasabbra emelkedjék. Nem kell őt hazulról kényeztetni, hogy tanulja meg felhasználni az idegent és minden embernek mérlegelni az értékét. Ápolni kell benne a nagyravágyást; fentartani és fölkerestetni vele az ismeretséget nagy nevekke) és hatalmas befolyásokkal, mik családi összeköttetésekre vezethetnek: a költői ábrándok követése nélkül. Egy pillanatnyi eltorzulása az arcnak tanusitá, mily végtelen kínokat kell kiállni az embernek az alatt, amig beszél. Csak pillanatig tartott az. A nemes akarat legyőzte a pór természetet. Tudta folytatni végintézkedését. — Ily három erős oszlop fent fogja tartani azt a müvet, amit én alkottam. Egy diplomata, egy katona, egy főhivatalnok. Miért nem építhettem én még tovább, a mig ők megerősödnek, amig helyeiket megtudják állni, Marie. Nőm. Baradlayné asszony! Én kérem, én kényszerítem, én megidézem önt: hogy cselekedje azt, amit önnek rendelek. A halállal vivődik minden idege testemnek; de én e végküzdelemben nem gondolok arra, hogy porrá lesz perczek múlva a mi rajtam por. Ezt a hideg verítéket homlokomon nem a halálküzdelem izzasztja: hanem a rettegés, hogy hasztalan fáradtam. (Folytatjuk.) SZERENCSÉS SZAKÁCS A generális meglátogatja a katonai konyhát és megkóstolja a levest. Odajordul a szakácshoz: “Hallom fiam, hogy az első világháborúban• is szolgáltál?” “Igenis, Uram — jelenti a szakács, — voltam s kétszer megsebesültem.” i “Igazán? — csodálkozik a generális — szerencsés ember vagy, fiam, hisz csodat hogy agyon nem vertek.” ^ -----------v----------ALTATÓ “Kérek morfiumot” —* mondja egy fiatalember a patikában. “Minek magának morfium?” — kérdi a patikus. “Nem tudok aludni.” im“Van orvosi receptje?” fj “Az nincs.” “Sajnálom — mondja a patikus — akkor nem adhatok morfiumot, mert az méreg.” A fiatalember leesett állal ácsorog egy ideig, majd igy szól: “Hát akkor, talán tud adni poloskairtó szert?” “Adhatok, de minek? Az nem fog segíteni az álmatlanságán” — feleli a patikus csodálkozva. “Dehogy nem — Jeleli a fiatalember — hiszen a poloskáktól nem tudok alu<b ni»
