Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-04-20 / 16. szám
2-ik oldal 1944 április 20 Verhovayak Lapja lyeknek vagyona nő, de taglétszáma nem növekszik a vagyon gyarapodás arányában. S más intézményeknél fordítva van: a tagság szaporodik, de a vagyon nem növekszik megfelelő módon. Akár az előbbi, akár az utóbbi esetben egészségtelen fejlődésről van szó, mely súlyos gyengeséget jelez. Egyesületünk vagyona 28 hónap alatt egy millió dollárral növekedett s ugyanezen 28 hónap alatt pontosan kerek 4,000 taggal szaporodott meg. Ez aat jelenti, hogy egyesületünk 28 hónapon keresztül havonta 143 tag tiszta szaporulatot mutatott ki, vagyis évi 1716 taggal való tiszta növekedést. Hangsúlyozzuk a “tiszta növekedés” szót, mert nem szabad elfelejteni, hogy nem havi 143 uj tagot szereztünk, hanem annál sokkal többet, hiszen a töröltek, kötvényeiket beváltott és elhalt tagok helyébe is újakat kellett szerezni s igy bízvást lehet állítani, hogy egyesületünk az utolsó évek folyamán havonta kétszáznál is több tagot szerzett állandóan, tehát átlagosan. Az utolsó 28 hónap alatt egyesületünk vagyona tehát megnövekedett kerek 20%-al és tagságának létszáma 11.5%-al: a taglétszám és vagyonnövekedés tehát a legegészségesebb arányban van. Ne felejtsük el ugyanakkor azt, hogy ez az utolsó 28 hónap háborús hónap volt. Két hónapra azután, hogy egyesületünk elérte az ötödik milliót, Japán megtámadta hazánkat a Pearl Harbor-i vérfürdőben. Azóta tart a háború. Tagjaink tizedrészét elvitték katonának. Tagjelőlijeink legngyobb része bevonult. Az egyesületbe besorozható ifjúság legtöbb tagja nem volt megközelíthető egyesületünk számára tagszerzési szempontból. És a tagszaporodás mégis megvolt! A háború elmúlt 28 hónapja alatt a pénzpiac összes nehézségeivel szembetaláltuk magunkat. A tőkék kamatjövedelme esett, a pénzpiac befektetési lehetőségei összezsugorodtak: mig a munka révén való kereseti lehetőségek megnövekedtek, a befektetési lehetőségek csökkentek. És a vagyon növekedése mégis tovább folyt! Illő, hogy e mérföldkőnél örömmel megálljon a Verhovay tábor. Illő, hogy a vezetőség és a tagság elismerését fejezze ki azoknak, akiknek a fejlődésben részük volt. Illő, hogy elismerjük a szervezőket, tagszerzőket, ügykezelőket, fiók tisztviselőket, akik ernyedetlen tagszerzési munkával 28 hónap alatt négyezer tag tiszta taglétszám növekedést értek el. Ez kizárólag azok érdeme, akik a munkamezőn dolgoztak, akik bőven vetettek arcuk verítékével, hogy a testvéregyesület aratása gazdag legyen. Ugyanakkor illő, hogy elismeréssel legyünk azok iránt, akik az egyesületnek a munkamezőről begyülő vagyonát úgy kezelték és annak kezelésére oly lelkiismeretesen felügyeltek, hogy ma megállhatunk a hatodik milliónál! Ily eredményt semmi a világon nem produkálhat, csak a testvéri összetartás, a kölcsönös bizalom, a hozzáértés és jóakarat. Az, hogy 28 hónap alatt négyezer taggal növekedett meg egyesületünk s hogy vagyona ugyanazon idő alatt egy millió dollárral emelkedett, bizonyítja, hogy a Verhovay Segély Egylet tagságában megvan mind a négy fontos tényező. Megvan a testvéri összetartás, a kölcsönös bizalom, a hozzáértés és a jóakarat. És azért, mert ezek megvannak, tudjuk, hogy egyesületünket semmi sem állíthatja meg a fejlődés utján. Nem állíthatja meg semmi, csak a tagság maga. Mert a tagság megállíthatja, ha feladja azokat az értékes erőket, melyek az eddigi fejlődést létrehozták. Lássuk meg, hogy érdemes összetartani, együtt dolgozni, bizalommal és jóakarattal lenni. Lássuk meg, hogy érdemes hozzáértő embereket állítani a munkahelyekre. Tartsuk meg és becsüljük meg mindazt, aminek része volt abban, hogy ez eredményt elértük. Ugyanakkor azonban arra is ügyelnünk kell, hogy ne veszítsük el a fejünket. Nincs nagyobb veszedelem, mint amikor a győző hadsereg elbizza magát. Nincs nagyobb kisértés az esztelen költekezésre, mint a vagyon biztosnak látszó növekedése. Bármennyire növekszik is egyesületünk vagyona, józanságra, bölcs beosztásra és óvatos vagyonkezelésre szükség van. Sőt, minél nagyobb a vagyon, annál nagyobb szükség van rá, mert annál nagyobb a vagyonkezeléssel járó felelősség. Egyesületünk nagyon szerencsésnek mondható, hogy az elmúlt évben fél millió dollár vagyon-növekedést ért el. Nagy szükség van erre. Mert ez a vagyon-növekedés páncélozza fel az egyesületet azok ellen a nagy nehézségek és megpróbáltatások ellen, melyeknek bekövetkezésére minden bizonysággal számíthatunk. Csak arra kell rámutatnunk, hogy egyesületünk ötezer katonája közül már 38 halt hősi halált. Nem tudhatjuk még hozzávetőlegesen sem, hogy hány katonai halálesetre számíthatunk. A fontos az, hogy ELŐRE kell számítanunk rá és fel kell készülnünk, nehogy nagyobb veszteségek legyengítsék egyesületünket. Ugyanígy kell felkészülnünk a háború alatt és után bekövetkező pénzügyi nehézségekre és megrázkódtatásokra. Ez a vagyonszaporodás lehetővé teszi azt, hogy felkészüljünk rá. Egye— Az amerikai magyarság jövője — (Folytatás az első oldalról) fog valami rokonszenvet érezni azzal az intézménnyel szemben, mélyet eredetileg bevándorolt ősapja alapított s ennek következtében bizonyos, hogy az amerikai polgárságnak magyar származású rétegei száz év múlva is fognak ragaszkodni egyleteikhez és intézményeikhez, mert ezek akkor is közelebb fognak állni szivükhöz, mint azok, melyekhez családjaiknak a régi múltban sem volt semmi köze. Sőt, minél régebbi lesz a kapcsolat, annál patinásabb, értékesebb lesz az s a lélektani törvények ismeretében merjük állítani, hogy igen sok ötödik és hatodik generációs amerikai magyar jobban fogja becsülni és szeretni az ő Verhovay egyesületét, mint sok első és második generációs, aki esetleg azt hiszi, hogy ő jobb amerikai lesz, ha elfordul a magyar egyletektől. Mindezek alapján valljuk, hogy az amerikai magyarság jövője intézményeiben van biztosítva. Ezek az intézmények fogják jelenteni azt az összekötő kapcsot, mely egy táborban fogja tartani a késő leszármazottakat és ébren fogja bennük tartani a legendás régi óhaza iránti jóakaratu érzületet. Az amerikai magyarság nyel ve el fog veszni. Mindegy, hogy mikor, de el fog veszni. Elvész azért, mert a nagyobb nemzet nyelve mindég elfojtja a bevándorolt kisebb nemzet nyelvét. Magyarországon a német nem tudott volna német maradni, ha a magyar nép nem lett volna sokkal kisebb mint a német nép. Bezzeg Amerikában már a német se tud német maradni: már a harmadik generáció, szót sem tud németül, mig a kis magyar nép közepében még a tizedik generációs is csak németül beszél. Amerika népe hatalmas nemzet s ezért minden nyelv elvész kohójában. De a nemzetiségek megmaradnak s értékeiket megőrzik, századokkal tovább, mint a nyelvüket. Mindazok a sajátosságok, amik a magyart magyarrá teszik, meg fognak maradni azután is, hogy magyar szót már nem hallani a Pittsburghi Magyar Homct-ban s azt a házat száz év múlva is úgy fogja hívni az az ötödik generáció, mely már nem fogja szégyelni azt, hogy “Magyar Ház”-ba jár mulatni, mert az ő amerikai voltát már akkor senki sem vonhatja kétségbe. Ezért minket nem aggaszt az amerikai magyarság jövője. Amig azok a szép magyar templomok össze nem dőlnek — és ez sokáig nem fog megtörténni, —s amig magyar intézményeink megmaradnak — már pedig ezek még a templomokat is túl fogják élni, addig az amerikai magyarság élni fog: szivében amerikai lesz, de lelki alkatában, szellemi örökségében magyar marad és épp azzal teszi gazdagabbá ezt az országot, mely gyermekévé fogadta, hogy cserébe azt adja neki, ami nemzeti sajátosságainak legjava. erhovay HONOR ROLL ^ Verhovay Katonák ★ Az 517-ik sz. fiók Cairnbrook, Pa. Háry Mihály, Havrilla József, Polgár R. Jenő, Sefcsik György, Sefcsik József, Udvari János, Udvari József, Ifj. Udvari Lajos, Udvari Péter, Udvari István. A 20-ik sz. fiók Fairport Harbor, Pa. Bodák András, Bodák János, Bodák Imre, Czinke András Jr., Czinke Róbert, Demeter Béla, Gergely P. János, Gergely József, I l l á r János, K i s h Gyula, Kordics Emil, Kovács István, Lipovics János, Magyar Antal, Molnár József, Ifj. Molnár Gyula, Mutkó János, Novák István, Ode József, Orosz György, Orosz Mihály, Reho N. István, Rigó András, Stropkai János, Sutch János, Sutch F. Róbert, Szakács János, Szakács Lajos, Taylor J. Albert, Tirpák János, Tokár József, Terényi István, Urbán Sándor, Varga József, Varga Gyula, Vendely J. Elemér, Vendely Ferenc, Vendely Gyula, Wajner A. János, Wajner Mihály, Ifj. Jager György, Zalanka Ferenc, Zalanka János, Zalanka József, Sálamon István.--------------v-------------MUNKAALKALMAK VOLT KATÓNAK RÉSZÉRE Az Egyesült Államok munkaközvetítő hivatalaiban minden nagyobb városban listákon fogják kimutatni a kínálkozó munkaalkalmakat. E listák neve: “Labor Market Information for Veterans” s ezeket a munkaadóktól beszerzett értesülések alapján állítják össze két-havonként. Nemcsak a már nyitva álló munkaalkalmakat mutatják ki rajtuk, hanem azokat is, melyekben hat hónapon belül üresedés várható. — Volt katonák tehát, ha még nem találtak megfelelő munkát, menjenek el a legközelebbi “U. S. Employment Office”-ra és ott kérjék el a jegyzéket, melynek segítségével megfelelő munkaalkalomhoz juthatnak.-----------V--------— ÖNBIZALOM. Egy kilencven éves tábornok megpillant az utcán egy édesen mosolygó női katonát s hallhatóan felsóhajt: “Jaj, ha én még egyszer nyolcvan esztendős lehetnék!” sületünk mostani vagyoni növekedését tartaléknak kell tekintenünk mindaddig, mig a veszély felhői el nem múlnak felettünk. Majd ha elmúlt a háború és a háború okozta bizonytalan kockázat ideje, akkor gondolhatunk arra, hogy kiterjesszük testvérsegitő tevékenységünket és még többet tegyünk azok érdekében, akiknek a testvéri segítségre szükségük van. De amig viharfelhők alatt állunk, készen kell lennünk minden eshetőségre s nem bizhatjuk el magunkat. Amig a háború tart, tevékenységünknek elsősorban a Hazánk támogatására és katonáink megsegítésére kell irányulnia! S ezért, Verhovay Testvérek, szorítsunk kezet a hatodik millió mérföldkövénél és megerősödött szeretettel, megszilárdult bizalommal és elhatározott bátorsággal induljunk tovább. Ünneplésünk ne álljon másból, mint e néma kézszoritásból. Majd ha elmúlt a háború, ünnepelhetünk másként is, de addig csak egy a célunk: a győzelemért dolgozni és harcolni!
