Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-04-06 / 14. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXVII. ÉVFOLYAM NO. 14. SZÁM HELYETTES SZENVEDÉS H nsvéti jókívánságok HUSVÉT ÜNNEPÉN a keresztyén hívők milliói áhítattal emlékeznek meg Arról, aki ártatlanul bűnhődött s aki elszenvedve a halálra Ítéltek szörnyű kivégzését uj életre kelt s feltámadásával beleírta a Benne hívők szivébe azt a meggyőződést, hogy az Igazság és Jóság ereje hatalmasabb a Halálnál is. A keresztyén hit tanítása szerint a Feltámadott magára vette az emberek bűneit és a bűnösök helyett szenvedte el azt a büntetést, ami nekik járt volna ist. ni igazság szerint. Isten elfogadta ezt a helyettesítést és ennek következtében tekinti magát a hivő ember a Krisztus megváltottának. A nagypénteki kereszt tehát a helyettes szenvedés gondolatára van építve, míg a húsvéti üres sir az igazság, a jóság, a szeretet, haláltlegyőző hatalmát hirdeti. * * * E háborús husvéton a helyettes szenvedés gondolata az, ami leginkább megérinti szivünket. Régóta rájöttek ugyanis az ember lelki és társadalmi életét boncoló tudósok és bölcsészek arra, hogy a helyettes szenvedés eszméje nemcsak a golgothai kereszten valósult meg és nemcsak a húsvéti feltámadásban aratott diadalt. A helyettes szenvedés általános emberi igazság, mondjuk igy: az élet természetes törvénye, mely az emberi természet kifejlődévével együtt alakult ki és vált az élet elkerülhetetlen szabályává. Hiszen már a Krisztus előtti ótestamentumi irók is emlegették azt az igazságot, hogy “az apák ették meg az egrest és a fiák foga vásott bele.” Ami azt jelenti, hogy az apák bűneiért a fiáknak kellett megbünhődni. Nem azoknak, akik a bűnt elkövették és annak esetleges mámorát élvezték, hanem azoknak, akiknek semmi részük nem volt apáik bűneiben. Kell, hogy még azok is elismerjék ennek igazságát, akik nem tudnak csatlakozni a keresztyén életfelfogáshoz. Mert hiszen ez az élettörvény a nemzetek életében épp úgy megmutatkozik, mint a családok életében. Nem az asszony szenved-e és a gyermekei, ha a férj és apa részegen eldorbézolja keresetét? Nem a férj és a gyermekek szenvedik-e meg legjobban, ha a feleség és anya félreértett szabadságát kihasználva oly utakra lép, melyeken rendeltetésének nem felelhet meg? Nem a bűnös helyett szenvednek azok ily esetben, akik ártatlanok abban a bűnben, melynek büntetését mégis nekik kell elszenvedni? Az emberiség minden egyes tagja és minden egyes nemzete egy nagy családi közösségbe van olvasztva ezen a földön. És minden egyes ember tette kihat azokra, akik vele élnek, ahogy minden egyes nemzet politikája szintén kihat a mellette élő nemzetek létére. És mindég úgy van, hogy a bűnös vétkezik és az ártatlan bűnhődik. Krisztus golgothai keresztje ennek az igazságnak meglátásában nemcsak az isteni kegyelem kinyilatkoztatása, hanem azonkívül szemléltetője az élet egyik legsúlyosabb igazságának is. Annak, hogy a helyettes szenvedés törvényéhez mindnyájan hozzá vagyunk kötve. Akár családi, akár nemzeti életben, akár a hivatásának területén, minden embernek bizonyos mértékig mások miatt és mások helyett kell szenvednie. * * * Nem állíthatjuk nagyon is gyarló embermivoltunkat összehasonlítás formájában Krisztus mellé. De ugyanakkor meg kell állapitanunk azt, hogy amikor helyettes szenvedésről van szó, akkor minden ember egy kicsit krisztusi sorsban részesül, mint mindég, ahol bűnösök vétkeiért ártatlanok fizetnek meg. Hitler bűneiért ret(Folytatás a 2-ik oldalon) Elmúlt ugyan a piros tojások ideje: a mai tojásárak és tojáshiány mellett alighanem sokkal kevesebb házban fognak tojásokat festeni, mint a múltban . . . S épp úgy a múltéi a tarkára festett szerencsétlen kis csibék, amiért nem kár, mert a festés ugyan nem használt amúgy is lenge egészségüknek. Megtartjuk őket, hogy nagyranőjjenek és elérjék a csirkepaprikásnak való kort . . . Nagyon régen elmúlt az öntözködések kora is: ez a x’égi, óhazai szokás itt valahogy lekopott rólunk, talán azért is, mert kút mellett jobban esik az 4>ntözködés, mint a vízvezetékből . Mindez elmúlt, de husvét ünnepe nem múlt el, az megmaradt és minden év tavasz-élőjén újra eljön hozzánk ünnepi hangulatában. Eljön a Verhovay portára is, ahol a fiókok erre az ünnepre való tekintettel elhalasztották, vagy előbb tartották meg a havi gyűléseket, hogy a gyülésezés vitája és a havidíjak aprópénz-csörgése ne verje szét e nap nagy ünnepi hangulatát. Piros tojás helyett hát ezen a napon színes szavak tojásába burkolt iókivánságokat adunk át. abban a reményben, hogy ezek a jókívánságok majd idejében életre kelnek és a kívánság tojásából a megvalósulás állapotába kelve meg is maradnak. Kívánjuk hát, hogy Husvét ünnepe legyen a Verhovay portán is az, ami mindenütt kellene, hogy legyen: A MEGBÉKÉLÉS ÉS BÉKESSÉG ünnepe. Múljanak el ezen az ünnepen a nézeteltérések, simuljanak el a viták tornyos hullámai és az ünnepadta békesség maradjon is meg ünnep utánra. Ne csak átmeneti hangulat legyen, amolyan sátoros ünnepi fegyverszünet, amit sokszor még a frontokon egymás ellen harcoló felek is megtartottak, hanem állandó magatartás, mely annak megértéséből fakad, hogy testvérsegitő egyesület vagyunk, s mint annak tagjai egymásnak testvérei is vagyunk. Már pedig nincs szomorúbb látvány, mint a veszekedő testvér. A veszekedés elriasztja még a vendéget is és bizony az a fiók, mely életét civakodásban tengeti, nehezen fog uj tagokkal szaporodni. Mert hiszen igaz, hogy a nagy amerikai biztositó társaság nem segíti a testvért, de az is igaz, hogy nem is veszekszik vele. Növekedés csak békességben lehet, a vihar azt is kitépi, ami már kikelt a földből, mig ott, hol a jótanács harmatos esője és a jókedv mosolygós napsütése váltakoznak egymással, ott dús és állandó aratás lesz a Verhovay szántóföldön. Legyen továbbá Husvét ünnepe az, aminek kellene lennie mindenütt: a testvérekért való ÁLDOZATKÉSZSÉG ünnepe, melyen a Golgothát járt Megváltó példájából megértjük, hogy a szeretet csak akkor igazi, ha áldozatra képes. Áldozatok nélkül a szeretet csak kegyes frázis, üres hazugság, képmutatás, melynek álarca mögül uton-utfélen kidugja mérges ábrázatát a lélek igazi, sötét arca. Áldozat a testvérek egyesületéért, annak megerősödéséért, növekedéséért, tisztulásáért . . . Áldozat a hazát szolgáló drága fiainkért . . . Áldozat azért az országért, mely nekünk oly készséggel és tárt karokkal lett második Édesanyánk . . . És végül áldozat azért a szegény szerencsétlen Magyarországért, szülőfödünkért, mely megint csak innen vár megváltó csodákat . . . % • éMNH
