Verhovayak Lapja, 1944 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1944-01-06 / 1. szám
(Verhovay Journal)31 72 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM 1944 JANUÁR 6. NO. 1. SZÁM VERHOVAY HŐSÖK A múltkoriban irtunk e helyen hős magyarokról és hősi halottaink számának aránya alapján megállapítottuk, hogy az amerikai, magyar-származású katonák örökölték a harcos magyar virtust és ott vannak az első sorokban mindenhol, ahol küzdeni és — meghalni kell. Két történet érkezett hozzánk a napokban, melyek alátámasztják ezt a megállapítást. S hisszük, hogy egyre több ilyen történet jog hozzánk érkezni fiainkról, akikre büszkék vagyunkíak az elsőe sorokban mindenhol, ahol küzmeritjük. NAGY J. SÁNDOR, káplár, 23 esztendős, tagja a Youngstown, O.-i 514-ik fióknak, Mrs. A. Topich fia (1646 Mahoning Ave.) a háború előtt a Carnegie-Illinois acélgyárban dolgozott. 1941 óta tengerentúl teljesít szolgálatot, s volt Angliában, Skóciában, Északafrikában. Résztvett a Szicilia-i kampányban annak elejétől kezdve. Itt nyerte el az Ezüst-csillag kitüntetést, ütközetben tanúsított hősiességéért. Ennek az Ezüst-csillagnak a története pedig a következő: ' Nagy Sándor, az u. n. “quartermaster” osztagban szolgál és az a feladat jutott neki, hogy rendkívül erős robbantószereket szállítson partra, azokon a “kacsák”-nak nevezett kis hajókon, melyek vizen is, szárazföldön is tudnak járni. Egymás mellett egy egész kis flotta ilyen robbantószerekkel megrakott “kacsa” haladt a part felé a szicíliai partraszállás legelső óráiban. Nyilván nagyfontosságu feladat volt, mert hiszen a partraszálló katonáknak szüksége volt erre a munícióra. Egyszerre csak egy német repülőgép bukott le föléjük, egyre növekvő sebességgel, s bizony úgy látszott, hogy a robbantószerekkel megrakott hajók katonáinak pillanatai meg vannak számlálva. Nagy Sándorekkor fedezékét elhagyva, odaugrott a hajón elhelyezett kis légelháritó ágyúhoz, ahol semmi fedezék nem védte, bámulatos nyugalommal célbavette a lebukó repülőgépet és — lelőtte. A gép a hajók közvetlen közelében robbant fel és zuhant a tengerbe. És a robbantószerekkel megrakott hajók partot értek és a katonák megmenekültek. Nagy J. Sándor bizony megérdemelte a “Nagy- Ezüst” vitézség) érmet! TÓTH A. MIHÁLY, a Barnesboro, Pa.-i 31-ik fiók tagja, Hastings, Pa.-ban lévő otthonából vonult be és az Északafrikai nagy offenziva alkalmával hadifogságba került és a németek átvitték Olaszországba, hadifogoly táborba. Tóth Mihály azonban nem tudott beletörődni a hadifogságba és három másik társával együtt megszökött. Egy cél vezette őket: valahogy visszakerülni az amerikai hadsereghez. Az olasz hegyvidék végtelen erdőiben bujkáltak és számtalanszor kijátszották a német járőrök éberségét. Többnyire éjjel biijkáltak. Egyik nap az egyik társuk egy elásott német aknára lépett, mely felrobbant és darabokra tépte a szerencsétlent. Később a második társuk egyszerűen és felfoghatatlan módon eltűnt. A harmadik nem bírta tovább a folytonos vándorlást, bevetette magát az erdőkbe és kijelentette, hogy megvárja, amig a szövetséges haderő oda nem érkezik. (Akkor még a szicíliai hadjárat sem kezdődött meg.) De Tóth Mihálynem adta fel a tervét. Magára maradva tovább bujkált. A cipő lerongyolódott a lábáról és mezítláb mászta meg éjjel, szélben, esőben, viharban a sziklás hegyormokat és úgy vándorolt le dél felé. Mikor megindult az olasz offenziva s annak hírét meghallotta az csak megkétszerezte akaraterjejét. Vérző, összefagyott lábain vonszolta magát tovább. Katonaruhája rég lerongyolódott róla s jószivii olasz parasztoktól kapott rongyokat. Két álló hónapon át nem evett mást, csak egy kis rizst és makarónit napjában. November 13-án hajnali négy órakor egy mezítlábas, szakállas, rongyos fiatal(Folytatás a 3-ik oldalon) Isten hozta az uj Igazgatóságot a Verhovay portán! Január 7-én, mikor ennek a lapszámnak első példányai külön küldeményben megérkeznek a központi hivatalba, a Verhovay Segély Egylet XX. konvenciója által megválasztott igazgatósága kezdi meg első — rendkívüli — gyűlését. E napon veszi át a Verhovay Segély Egylet hajójának kormányzását a következő négy évre az a vezérkar, melyre az egyesület választott tagsága rábízta az amerikai magyarság legnagyobb szervezetét. Vannak szép számmal ez igazgatók között olyanok, akiknek a közbizalom megújította a megbízatását s vannak olyanok, akik ujjak ebben a hivatalban, a Verhovay Segély Egyletnek a konvenció után legfontosabb fórumában. Régi és uj igazgatóink bizonyára egyformán fogják érezni azt a különösen nagy felelősséget, mely a kor és 'a helyzet alakulása következtében rájuk nehezedik. Az arányaiban most napról-napra nagyobbodó világháború elkerülhetetlenné teszi az igazgatóság számára azt, hogy minden egyes gyűlésen és minden egyes elhatározásban számolnia kfell a háborús viszonyok adottságaival és az azokból egyesületünkre származó kötelességekkel. Egy héttel az igazgatósági gyűlés kezdete után veszi kezdetét a NEGYEDIK HADIKÖLCSÖN KÖTVÉNY MOZGALOM, melyből egyesületünknek tagonként, fiókonként és intézményként még nagyobb mértékben kell kivennie a részét, mint az első háromból. S ez csak az egyik probléma, s talán a legkönnyebben megoldható, bár fontos, hogy az igazgatóság ezen a téren is hozzon oly határozatot, mely már eleve lendületet ad a negyedik War Bond mozgalomban való részvételünknek. De a háború nap-nap után uj kérdések elé állít, uj nehézségeket okoz és a Verhovay Segély Egylet nagy hajójának kormányzása e háború viharán keresztül oly feladat, melynek teljesítéséhez nagy körültekintés, bölcsesség, türelem és egyetértés kell. Hisszük, hogy igazgatóságunk ezekkel a tulajdonságokkal bőven meg van áldva s igy az uj igazgatóság működése elé a legteljesebb bizalommal nézünk. , Megnöveli azonban az igazgatóság felelősségének terhét és feladatának súlyát az a körülmény is, hogy épp most, a világháború kellős közepén, a háború okozta viszonyok megnehezülésének a tetőpontján kell életbeléptetni az uj alapszabályokat és hozzáfogni a szervezési munkának átalakításához és modernizálásához. Attól tartunk, hogy a munkáshiány, a titkároknak a háborús iparban való nagyfokú lekötöttsége, a közlekedési nehézségek, a felvehető tagoknak a katonai szolgálat egyre nagyobb mérvű kiterjedése következtében előálló csökkenése, oly nehézségek elé állítja ezen a téren az igazgatóságot, hogy azok a konvenció elgondolásainak teljes mértékű megvalósítását úgyszólván lehetetlenné teszik. Ha az igazgatóság meg fogja valósítani a megvalósithatót —• se többet, se kevesebbet — akkor megérdemli az egész tagság elismerését és háláját. Bizony nem lesz könnyű Verhovay igazgatónak lenni az 1944 január 1-jével kezdődő quadriennumban. De lesznek körülmények, melyek az igazgatóságnak meg fogják könnyíteni a felelősség terhének hordozását. így például hisszük azt, hogy a Verhovay Segély Egylet tagsága bir annyi tájékozottsággal, érettséggel és tapasztalattal, hogy az igazgatóság munkáját nem fogja lehetetlent követelő kritikával megkeseríteni, hanem inkább meg fogja azt édesíteni a nehéz körülmények között jól végzett munka becsületes elismerésével. Mert erre a megértésre, megbe-
