Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-01 / 26. szám
IG-ik oldal A szénmezőkrol Háborús bizottságot alakítottak a Pocahontas szénmező magyar bányászai. Verhovayak Lapja 1943 julius 1 Gyászjelentés Megszomorodott szívvel jelentjük, hogy ID. HARDY GÉZA, a New Brunswick, N. J.-i 52- ik fiók tagja, az ottani fiók régi pénztárnoka, Elismert, kitüntetett tagja a Verhovay Segély Egyletnek, 1943 junius 15-én a New Brunswick-i Szent Péter kórházban elhunyt. Halála mélyen megrendítette New Brunswick magyarságát, mely benne munkás közéleti szereplőjét veszítette el. Gyászolja felesége, leányai és fiai. Id. Hardy Géza Veszprém megyében született. Egyesületünknek 1909-ben lett tagja és azóta állandóan munkás, értékes tagja volt, aki tisztségében oly nagyszerű munkát végzett, hogy azért a Verhovay Segély Egylet Igazgatósága kitüntette és az “Elismert” címmel jutalmazta. Halála nemcsak New Brunswick magyarságának és nemcsak családjának jelent veszteséget, hanem az egész Verhovay Tábornak, mely e gyászjelentés formájában teszi le az emlékezés kegyeletes koszorúját a derék Verhovay tagtárs és testvér sírjára. Legyen emléke áldott! Gary, W. Va. — A Welch, Pocahontas körzetben élő magyarok is megmozdultak, hogy szervezetet alakítsanak, melynek az a feladata, hogy hazánkat háborús erőfeszítéseiben segítsék. Junius hatodikán Gary, W. Va.-ban jöttek össze a következő alakulatok képviselői: Verhovay Segély Egylet 32, 208, 293, Gary, W. Va. fiókjainak megbízottai. Verhovay Segély Egylet 431, Hemphill, W. Va., 23 Pocahontas, Va. fiókjainak képviselői. A Református Egyesület 49-ik Pocahontas, Va., 173 és 331 Gary, W. Va. és 332 Caretta, W. Va. fiókjainak megbízottai. A Bridgeporti Szövetség pocahontasi o s z t á lyának megbízottja. A Munkás Betegsegélyző Szövetség 81-ik Gary, W. Va. és 152-ik Northfork, W. Va., fiókjainak képviselői. Az összehívók nevében Martina István nyitotta meg a gyűlést, aki előadta, hogy a szervezkedésnek az a célja, hogy a Pocahontas szénmezőn megtelepedett magyarok is erősebben támogassák hazánkat háborús erőfeszítéseiben. Dobos András, a Verhovay Segély Egylet igazgatójának indítványára a megbízottak igazolása következett, aztán eszmecserét folytattak, melyben résztvettek Radnoczi József, Kovács Pál, Kovács Péter, Dobos József, Magyar József és mások. Martina István indítványára kimondták, hogy állandó jellegű bizottságot alapítanak, melyben minden testület két taggal képviselteti magát, minthogy az alakuló gyűlésen tizenegy testület képviseltette magát, igy a Bizottság huszonkét taggal alakult meg. Vezetékül Martina Istvánt mint elnököt, Tóth Lajost, mint alelnököt, Radnáczi Józsefet jegyzőül, Roth Györgyöt pénztárnokul választották meg. Radnáczi József indítványára julius negyedikén összejövetelt rendeznek, melynek tiszta jövedelmét a Vörös Keresztnek adják. Végül a bizottság elhatározta, hogy Dobos András fiát, Dobos Józsefet hadnagyi kinevezése alkalmával üdvözli ée a jegyzőkönyvet neki megküldi. Az uj bizottság működése elé nagy várakozással tekint Dél West Virginia, Pocahontas szénmezejének magyarsága. Ha megfontoltan, békességben és egyakarattal működnek, figyelemre méltó eredményt érhetnek el és elérhetik azt is, hogy régi vágyuk valóra válik és vehetnek ők is egy ambulanceot a hadseregnek. ŐK-MINDENT! MI — SEMMIT? KATONA FIAINK KÖTELESSÉGET TELJESÍTENEK! MI AKIK ITTHON MARADTUNK HADIKÖLCSÖNNEL segíthetjük őket: KICSIT ELKÉSETT Jancsi idegesen járkál fel és alá este hatkor a Palace színház előtt. Végre egy félóra múlva jön a lány. — Elkésett egy kicsit, Mancika, — szól csöndes szemrehányással Jancsi. — Ugyan kérem — tiltakozik Mancika — csak egy pár percet késtem. Most félhét van és a találkozás hatra volt megbeszélve. — Igen ám, — zúgolódik Jancsi — de tegnap hatra. BUY WAR BONDS 96 A SZAKADÉK lami furcsa érzés szorongatta mindkettőjük szivét. Ott álltak a korlátnál. Teli hold sütött le rájuk s annak fényében nézte a fiú a mellette álló lányt. Szép, sima fehér bőre csak úgy ragyogott a holdfényben. Távolba néző szeme ragyogott a tenger visszfényétől. Hallgattak. És nem érezték tehernek a hallgatást. Vannak percek, mikor két lélek megérti egymást szavak nélkül is. Jobban, mint szavakkal lehet. A lélek többet tud mondani és megérteni, mint az emberi szó. Egyszerre fordultak egymás felé. A hajó csendesen suhogott a vizen át. Lentről felszürődött a zenekar hangja. S ők álltak egymással szemben. A fiú megölelte a lányt és megcsókolta. A lány visszacsókolta. Nem tüzes, lázadó, izgatott, vérforraló csókkal. Hanem a tiszta szerelem odaadó jóságának megtisztitó csókjával. összesimultak. S a fiú megértette, hogy mi volt az a nehéz érzés, ami elfogta, mikor feljöttek. A lány is megértette. Egyszerre értették meg és mindketten tudták egymásról, hogy megértették. Megváltották egymásnak a szerelmüket, anélkül, hogy egy szót szóltak volna. A lány szembefordult vele. A szemébe nézett. Mély, meleg, őszinte kutató nézéssel; megcsókolta a fiút még egyszer aztán megszólalt: “Jóéjszakát.” — Elment. A fiú ottmaradt. Nézett utána, amig csak láthatta az esti sötétben eltűnő drága alakot. Aztán visszafordult a tenger felé. Újra átélte az elmúlt perceket. Érezte a lány arcának gyönyörűséges simulását; kezének drága fogását, minden mozdulatát, mely annyira szépséggel teli és tökéletes volt. Egyszerre megértette, hogy mennyire tetszett neki a lány. Mennyire szép volt neki. Szebb, mint a tenger minden szépsége együttvéve ... Reggel újra találkoztak. A lány kezet nyújtott. Kézfogása egyszerű volt, de benne hagyta a kezét a ke^^n. ,, A SZAKADÉK 93 Ott találkoztak az ország minden tájáról a verseny boldog győztesei. Nagy vacsora, ünnepi beszédek után cigányzene és tánc következett. Sok emberrel találkozott Tóvári Jenő is. Felfigyeltek a nevére mind, mert hisz olvasták a lapban, hogy a legelsők között volt. ő a fejében se tudta tartani azt a rengeteg nevet. Meglett férfiak, asszonyok, fatalemberek, lányok. Táncolt is sokszor Tóvári Jenő; s a tánca minden akadályt legyőzött, életén diadalmaskodó fiatal férfi boldog tánca volt. Volt is ott egy leány, aki mindjárt megtetszett neki. Magas, szőke lány, nagy kék szemei voltak és igen-igen értelmes, kedves arca. Táncolt is vele vagy kétszer, de nem emlékezett a nevére, örült neki, hogy lesz az utón is kedves társasága. Másnap indult a hatalmas hajó. Csodálkozva nézett a hatalmas alkotmányra, mely sokkal nagyobbnak látszott a valóságban, mint ahogy a filmek után elképzelte. Az egész magyar Verhovay társaság együtt volt. Integették New York felhőkarcolóinak, a távolba tűnő Szabadság szobornak, a tengerpart elmaradozó szegélyének. Aztán előre néztek, a végtelen tengerre, melynek túlsó partján, oly nagyon-nagyon messze van Magyarország. Az idő szép volt, a tenger sima volt és mindenki élvezte az utat. Ki ült, ki sétálgatott a fedélzeten. Mikor az ebédrehivó harang szólt, lesietett az étterembe. Tegnap esti szőke táncosa mellé került. Egyszerű, derűs utiruha volt rajta, valahogy jól illet a szemének kékjéhez és rámosolygott, mikor megállt előtte. “Csakhogy látom — köszönt rá Jenő — már azt hittem, hogy ottmaradt.” “No még csak az kellett volna — felelte a lány — mikor már két hónapja aludni se bírtam az izgalomtól.”' “Nagyon várt erre az útra?”
