Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-08-12 / 33. szám
Sí ik oldal 1943 augusztus 12 Vethovayak Lapja tevő,- tapossa a ház küszöbét, úgy még a tetézen töltött hombár is hamar kiürül. Sem nem illő, sem nem okos dolog tehát a hetyke legénynek példáját maga előtt forgatni egyetlen Verr hovaynak sem, hanem az a tisztesség, hogy a szükséges munkából mindenki kivegye a ráeső részt. Fióktitkáraink bizonyára szives örömmel vennék, ha segítséget kapnának az augusztusi tagszerzéssel járó igyekezetükhöz, a kötelesség lerovásával pedig könynyitene magán az igaz Verhovay Testvér. Augusztus a tagszerzésnek uj esztendejét kezdi meg minálunk, a múltnak csak a tarlója sárgállik benne. A hombárunkat, ahogy, úgy már megtöltöttük s ha kenyerünkhöz szőlőt is kívánunk, úgy itt az ideje, hogy segítsük megerjeszteni a gohért. DA HÁGÓ JÓZSEF. Józan János azt hiszi, hogy a magyar anyák mindenütt nagyszerű eredményeket tudnak elérni, ha egyszer megkezdik a munkát. Csak akarat kell és egészen biztosan más magyar asszonyok is megszerzik azt az elismerést, amit Sinkó Jánosné elért Chicagóban, nemcsak magának, hanem a chicagói magyar kolóniának is. Józan János boldog lesz, ha más magyar kolóniák és más magyar asszonyok tevékenységére is alkalma lesz rámutatni. "Magyar Nap,/ (Folytatás az 1-ső oldalról) AMERICAN HUNGARIAN FEDERATION 839 — 17th Street, N. W. Washington 6, D. C. MIT SZÓL HOZZÁ JÓZAN JÁNOS A magyar anyák munkába léptek r Az amerikai magyar anyák, egyházaink, egyleteink legnagyszerűbb munkásai, magyar életünknek oszlopai iij munkakörben léptek munkába. Amerika szolgálatába állították tehetségüket és mc<$t hazánkat szolgálják fáradhatatlan energiával. Lelkes hadikötvényt árusító munkásai lettek Uncle Samnek. Érthető a magyar anyák lelkes, önzetlen munkája. ők érzik és tudják, miért szükséges minél több War bondot eladni, hiszen az ő szivük, lelkűk szenved legtöbbet ebben a háborúban, ők reszketnek mindenkinél többet fiaink biztonságáért. ők töltik ébren az éjszakákat kétségektől gyötörve, hogy a távollevő fiú életben van-e még, meg van-e minduie, amire csak szüksége lehet. Hiába tudják, hogy Uncle Sam mindennel ellátja az őt szolgáló fiainkat, az édesanyák mégis gyakran arra gondolnak, hátha mégis szükséget szenvednek katona fiaink. Ezért kapcsolódnak be országszerte a magyar anyák a War Bond eladásba, mert azt akarják, hogy kormányunknak mindig meg legyen az anyagi eszköze fiaink legjobb ellátására. Chicago magyar asszonyai talán a legbuzgóbbak, az összes magyar kolóniák közül, az ottani magyar aszszonyok kapcsolódtak be legelőször a War Bond árusításba. (Verhovay részről Mrs. Louis Szabó tűnt ki közöttük.) A vezér köztük Sinkó Jánosné. Ennek az izig-vérig magyar asszonynak munkáját Józan János figyelemmel kisérte és igy nyugodtan mondhatja, hogy ez a derék asszony elismerést szerzett tevékenységével nemcsak magának, de általában az amerikai magyarságnak. A pénzügyminisztérium Illinois állambeli kirendeltségétől Sinkó Jánosné már megkapta a méltó elismerést, amikor a magyar csoport elnökségével tisztelték meg. Sinkó Jánosné elismerése Chicago magyarjainak is szólt, mert ott egyházaink, egyleteink, más testületeink és magánosok igazán minden dicséretre érdemesen kivették és kiveszik részüket a War Bond mozgalomból. Nyugat Pennsylvaniában is csatasorba léptek a magyar édesanyák. A Nyugat Pennsylvania-i Magyar War Bend bizottság még fiatal alakulat és annak kebelében a női bizottság csak egy pár hete kezdte meg működését, de már is szép eredményt ért el. Ott is lelkesen dolgoznak a magyar asszonyok, ahol csak lehet ajánlják a War Bondok vásárlását és sorra látogatják a magyar otthonokat, hadikölcsön kötvényt árusítva. Neveket nem említ Józan János. Hisz a munka csak mm régen kezdődött, igy még nem lehet tudni, melyik magyar asszony éri majd el azt az eredményt, amit Sinkó Jánosné elért Chicagóban. Magyar anyák nem tehetnek jobbat, mintha hadikötvényt árusító tevékenységbe kezdenek. Fiaikat is szolgálják ezzel, akik életüket teszik kockára a hazáért. Minden magyar kolóniának vannak tevékeny magyar asszonyai, édes anyái,, azokhoz szól ez az, írás. “Hát a Turján Jóska?’’ “Az még megvan, de már csak úgy. Fekszik a mán három hónapja. Nem huzza sokáig ...” “Hej, hej ... ” Még nyár van...” még nyílnak a völgyben a kerti virágok...” de a két öreg lelkében... és sok ezer öreg lelkében.... már elsárgult faleveleket rázogat az őszi szél... Estére kelve kicsit többen vannak. Szól a zene, de valahogy annak is hijja van. Már inkább csak az amerikait huzza, mert a fiatalság arra jobban táncol. Az ám, a fiatalság. Mintha csupa lány táncolna. Egymással táncolnak az irodából és a gyárakból kifutott lányok, özvegy-leányságuk elfojtott tüzeit iszonyú deszkadobogtató kánkánban lobogtatják el s az öregek elcsodálkozva nézik elrontott ifjúságuk torz mulatozását. Itt-ott egy szabadságos katona. Csupa mosoly, csupa büszkeség. Mindegyik karján egy-egy leány, kettő előtte, kettő utána. Fiatalember alig van. Aki van, az is magában. Civilnek ma nincs keletje. Gyanakvó szemmel nézik: hogy-hogy ez még itt van? Hiány van a fiatalemberekben, de a lányoknak mégis az kell, aki ma itt van, holnap sehol ... mert arra Uncle Sam nyomta rá hivatalosan a pecsétet, hogy — egészséges. S olyan ez az idei Magyar Nap, mint valami halotti tor. Mindenkire ránehezedik valami... az emlékezés arra, akinek itt volna a helye, de elvitte ... vagy a munka ... vagy a háború ... vagy a — halál. Mindenki szeretne mulatni, még egyszer úgy Isten igazában jókedvűnek lenni és mégis ugyanakkor mindenki érzi, hogy most nem lehet, most nem illik, most nem való oly nagyon, magyarosan, hangosan vígnak lenni... S mikor a csillagok kigyulnak az égen, lassanlassan elindul hazafelé a nép. És mindegyiknek, fiatalnak, de főként öregnek, csak egy gondolat jár a fejében: “Jövőre, jaj, még kevesebben leszünk!” A Teleky Család Két Büszkesége S.F. 1/c LESLIE TELEKY TELEKY LÁSZLÓ, Teleky Pál és neje, a Ronkonkoma, N. Y.-i 38-ik fiók titkárának fia, ki egy évvel ezelőtt vonult be katonai szolgálatra és a “Marine”-oknál teljesít szolgálatot. Derék katonánk természetesen tagja a 38-ik fióknak. — Joan Te-JOAN TELEKY leky pedig Teleky Pál és neje unokája, Teleky Sándor kis leánya, a TELEKY CSALÁD A 11-IK VERHOVAY TAGJA. A kis Joan szülői otthona 39—29, 58-ik utca, Woodside, Long Island, N. Y.-ban van. PFC. NICK DUNCAN IFJ. DUNCAN MIKLÓS, a Detroit, Mich.-i 500-ik fiók tagja, jelenleg Mississippi államban teljesít szolgálatot a repülő osztagnál. Négy havi szolgálat alatt hat érdemrendet szerzett magának fiatal tagtársunk, szüieinek, id. Duncan Miklósnak és nejének, nagy örömére. — ★ — WILLIAM HORVÁTH Bemutatjuk olvasóinknak Horváth Bélát, a Johnstown, Pa.-i 8-ik fiók tagwt D V E R H O ® V . ESEMÉNYEK V NAPTÁRA AUGUSZTUS 29, VASÁRNAP.. — Madison, III. — A 479-ik fiók piknikje a Poontoon Beach-en a helyi USO és a Granite City-i Army Depot szórakozási központja javára. Vegyen Múl»«» mis MöiTénjí
