Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-07-29 / 30. szám
8 Ük Oldal 1943 julius 29 TAGSZERZÉSI MOZGALOM A III-IK VERHOVAY KERÜLETBEN AZ ANYAFIÓK TISZTELETÉRE AZ ÖTVENEZRES TAGLÉTSZÁM ELÉRÉSE ALKALMÁBÓL Subits József kerületi szervező mozgalmat indított abból a célból, hogy a IH-ik kerület az ötvenezres taglétszám elérését ünnepelje meg száz uj tag megszerzésével. Az ünnepi szervezés julius 11-én kezdődött és julius 31-én végződik. Körlevélben szólította fel a 3-ik kerület szervezője az összes szervezőket és tisztviselőket, hogy a kerület e mozgalmából vegyék ki részüket. Rámutat körlevelében arra, hogy a Verhovay Segély Egylet ily nagy mérvű megnövekedése mindnyájunk büszkesége lehet. De nem elég, hogy büszkék legyünk rá, hanem lépjünk a tettek mezejére. A Verhovay Segély Egylet állandó növekedése a legbiztosabb garancia arra, hogy további növekedésének semmi akadálya nincs. Sokkal nehezebb dolog megszerezni az első ötvenezer tagot, mint a következő százezret. Minden biztositó intézmény működésének legnehezebb idejét add'g éli, amig csak maroknyi taggal a kezdet nehézségeivel küzd. Az amerikai magyarság kitüntette a Verhovay Segély Egyletet bizalmával. Ennek a bizalomnak meg kell felelni és pedig fokozott munkával. A szervezéssel munkálkodók tekintélyes tábora a 3-ik kerületben könnyen összehozhat száz uj tagot 20 nap alatt, ha mindenki egy akarattal megmozdul. A szervezési mozgalom befejezése után a 3-ik kerület szervezői és tisztviselői látogatást fognak tenni a Hazel ton, Pa.-i anyafióknál, hogy tisztelettel adózzanak annak a fióknak, melynek kebeléből elindult a Verhovay Segély Egylet, hogy az amerikai magyarság legnagyobb egyesületévé váljon. A magunk részéről lelkesen támogatjuk Subits József kér. szervező mozgalmát és kérjük a titkár tagtársakat és mind a tagtársakat, hogy adjanak meg neki minden támogatást, hogy nemes célkitűzését megvalósíthassa. Verhovayak Lapja Lt. JOSEPH OLÁH I! Zárlat Után Beérkezett Összegek PAYMENTS RECEIVED AFTER CLOSE OF JUNE ACCOUNT OLÁH JÓZSEF hadnagy, a Zanesville, O.-i lG6-ik fiók tagja, id. Oláh Józsefné fia, aki április 15-én kapta meg hadnagyi kinevezését, Fort Riley, Kansasban. Oláh József 1942 szeptemberében jelentkezett katonai szolgálatra és jelenleg a huszároknál szolgál. Előtte elvégezte az Ohio állami egyetemet és a Marietta Collegeban graduált. Katonai szolgálatba lépése előtt a War Dept.-nél dolgozott Cincinnati, O.-ban. A hadnagy ur feleségével együtt Junction City, Kantasban lakik, a tábor közelében. 1943 junius hó 30 után lapzártáig a következő őszszegek érkeztek be a központi pénztárba. 3-ikfiók $211.71 A január havit is zárlat után küldte be« 14 ikfiók 2808.14 A február havit is zárlat után küldte be. 61-ikfiók __ _116.04 { 62-ikfiók 110.80 j 121-ikfiók _ _478.22 A január havit is zárlat után küldte be. Í25-ikfiók — 71.60 A január, április és május havit is után küldte be. zárlat 223-ikfiók __ _10.48 236-ikfiók — 72.91 A jan., feb., már., április és máj. is zárlat után küldte be. havit 238-ikfiók. 26.56 321-ikfiók __ _ _376.66 355-ikfiók 173,99 362- ikfiók — 265.40 A jan., április és május havit is után küldte be. zárlat 435-ikfiók _ __65.73 A jan., feb. és május havit is zárlat után küldte be. 441-ikfiók ___ _19.97 463 ikfiók __ ...67.92 4b8-ikfiók — 81.57 A jan. és március havit is zárlat küldte be. után 436-ikfiók 53.81 506-ikfiók — 19,88 A jan. és március' havit is zárlat küldte be. után 315 -ikfiók —. 36.61 A jan., feb., március, április és havit is zárlat után küldte be. május 517-ikfiók 74.75 521-ikfiók ___ — 82.96 A jan. és április havit is zárlat után küldte be. NEM ÉRKEZETT BE. — PAYMENTS NOT RECEIVED. A 116, 231, 270, 360-ik fiókok julius havi tagsági dijai. 1 BÚIT WAB BUNDS 112 A SZAKADÉK ‘“Vissza...” — a leány felsóhajtott. “De mielőtt visszamennénk, arra akarom kérni, hogy ... Margitka, legyen a feleségem ...” A leány nem mozdult. Elnézett a falu felé és körülnézett a tájon, mintha örökre a leikébe akarná vésni az egész képet. Aztán csendesen megszólalt: “Oly boldog vagyok, drága... hogy ezt itt mondtad meg nekem. Most már egész életemben Darócz lesz a legdrágább helye a világnak számomra ...” “Egyetlenem!” — ujjongott fel boldogan Jenő és magához ölelte a leányt. Felálltak. Egymás felé fordultak. Susogtak a fák a nyári szellőben. Szikrázott a nap aranytszóró pompájában. Zengett a nyár. És ők lassan, mélyen, ünneplesen megcsókolták egymást. És amig ott álltak, két eggyéforrott szerelmes, lent megszólalt a déli harang. Szólt a harang és derűs áldó hangja felrepült hozzájuk és megállt a fejük felett és csengett, mintha a jó Isten is meg akarná áldani őket. Ez volt az eljegyzésük. Egymás mellett ültek a Budapest felé visszarohanó vonaton. Néha-néha ki-kinéztek a tájra, de igazán abban gyönyörködek, hogy egymás kezét fogták. “Tudod mit szivem — szólt hirtelen a fiú — van egy ötletem." “Halljuk” — felelt a leány ábrándosán behunyt szemmel. “Veszünk Pesten jegygyűrűt. Olyat, amilyet a magyarok viselnek. Aranykarikát.” “Nem lesz az drága?” — kérdezte a jövendő gondos háziasszony. “Nem hiszem, a mi pénzünkkel, még olcsóbb is lehetne.” “Ho-hó — fenyegette meg a leány — akkor spórolni akarsz?” “Nem életem — vált komollyá Jenő — a világ legnagyobb gyémántja se volna méltó arra, hogy neked jegygyűrűül szolgáljon, De arra gondoltam, hogy igy A SZAKADÉK 109 “Amott laknak Tóthék.” Jenő kapott az alkalmon és kérte, hogy csak menjenek haza; ő majd eltalál, csak egy percre beszól a lánynak. Nem kellett beszólni. A leány kint állt a kapuban, mint aki tudta és érezte, hogy Jenőnek még el kell jönnie. Megálltak egymással szemben, egymás szemébe nézve, egymás kezét fogva. Az égen kibújtak a csillagok és a falura leszállt az est csendje. Kutyák ugattak s ha arra járt valaki, vonítottak, mintha nyúznák őket, de ez a hang úgy beleillett az éjszakába, hogy szinte beleolvadt a tücskök cirpelésének és az éjszaka hallgatásának hangulatába.. Olyan csend volt, amilyen csak falun tud lenni. A fények lassan kialudtak, a falu népe aludni tért s ők ott álltak az udvar ajtajában. Nem voltak egyedül. Minden második-harmadik ház udvarán ott állott egy pár... csak, hogy nekik egy kicsit más ruhájuk volt; jobb anyagból, de az nem látszott az éjszaka félhomályában. “Mit csinált egész nap?” — kérdezte a leány. “Azt, amit maga — felelte a fiú — meséltem." “No-no, mást is csinált, úgy látom.” : “Hát, mi tűrés-tagadás, pincében is jártam s bizony nem szoktam ehhez a jóféle, sokféle borhoz. Haragszik?” A leány megszorította a kezét. “Dehogy haragszom.” Álltak — álltak és néztek egymás szemébe, melyben visszatükröződött a csillagok fénye. És akkor Jenő átölelte a leányt és megcsókolta, hosszú, végtelen, ujjongó, örökre eljegyző csókkal... S ezt úgy látszik az éjszaka tehette, mert itt is, meg ott is, a kapuban legényekleányok átölelték egymást és megcsókolták egymást. És mindegyiknek az élet nagy, egyetlen csodája volt az ő szerelme. És mindegyik azt hitte, hogy az övé a legnagyobb csoda. Pedig a legnagyobb csoda ezen az estén az volt, hogy a pittsburghi Tóvári Jenő és a clevelandi Tóth Margit egy daróczl ház kis kapujában csókolóztak
