Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-12-30 / 53. szám
6-ik oldal Verhovayak Lapja A KERÜLETI GYŰLÉSEK JEGYZŐKÖNYVEI 24-IK KERÜLET. — DETROIT, MICH., 36-IK FIÓK JEGYZŐKÖNYV, felvétetett a Verhovay Segély Egylet 24-ik kerületének (36-ik fiók) 1943 november 28-án, Detroit, Mich.-ban, a Verhovay Otthon nagytermében megtartott gyűlésén. I. Macker Gyula elnök üdvözli a megjelent tagtársakat s bejelenti, hogy e kerületi gyűlést azért kellett összehívni, hogy a szeptemberi konvencióra megválasztott és kiküldött delegátusok beszámoljanak a konvenció határozatairól és az alapszabályokon eszközölt módosításokról és hogy a tagság e beszámolók alapján a módosítások jóváhagyásának kérdése felett szavazzon. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. II. Elnök felkéri a jegyzőt a múlt kerületi gyűlés jegy- EŐkönyvének felolvasására. A kerület a jegyzőkönyvet jóváhagyja és Káli Gáspár és [Wilson János tagtársak által hitelesíti. III. Elnök felkéri Papp Gáspárt, hogy tegyen jelentést a nagygyűlésről. Papp Gáspár mint a felebbezési bizottság egyik tagja tesz jelentést az Ott hozott határozatokról, majd megköszöni a tagság bizalmát, mely megadta néki azt, hogy a nagygyűlésen, mint delegátus résztvehetett. IV. Elnök felkéri Heck Józsefet, hogy tegye meg észrevételeit a nagygyűlésről. — Heck József, mint az Amerikai Magyar Szövetség ügyét tárgyaló bizottság tagja teszi meg a jelentését s megköszöni a tagság bizalmát, mely immár másodszor kiküldte őt a Verhovay konvencióra. V. Elnök felkérésére ezután Lukács István tesz jelentést a pénzügyi helyzetről. Bejelenti, hogy az elmúlt négy év alatt úgy vagyonilag, mint taglétszámban nagyon szép eredményt értünk el. A vagyonemelkedés négy év alatt $1,582,098.34 volt mig a taglétszám e négy év alatt 38-000 tagról ötvenezerre emelkedett. Megköszöni a tagságnak, hogy annak bizalmából mint nagy gyűlési képviselő is résztvehetett a konvención. VI. Macker Gyula elnök ezután átadja az elnöki széket a jegyzőnek és mint nagygyülési képviselő beszámol a nagygyűlésen hozott általános határozatokról s megköszöni a tagságnak beléje helyezett bizalmát, mely őt, mint delegátust, a nagygyűlésre kiküldte. A tagság tudomásul veszi a nagygyűlési képviselők jelentéseit. VII. Macker Gyula elnök ismét átveszi az elnöki széket és felkéri a jegyzőt, hogy olvassa fel az alapszabálymódositásokat. A módosított alapszabály felolvasása és magyarázata után Marcis József pártolt indítványára a gyűlésen megjelent 56 tag egyhangúlag elfogadta és jóváhagyta azt. VIII. A határozatok elfogadása után kezdetét vette a vita és a bírálat. Hozzászólottak: Lukács Istvánná, Hubner János, Marcis József, Vadász József né és Joó Mihály és hangoztatták, hogy az öreg tagok segítségéről nem gondoskodott a konvenció. Szerintük az egy centet fel kellett volna emelni két centre és az igy megnövekedő alapból az egyesület több segítséget tudott volna nyújtani az arra szoruló tagtársaknak. — Korán József, Homa András, Balázs János és Bohon János az Amerikai Magyar Szövetség működése mellett vagy ellen beszéltek. Többen kifogásolták azt, hogy az ezután belépő uj tagok csak 65 éves korukig lehetnek tagjai a betegsegélyző osztálynak. A bírálatok és viták elhangzása után a nagygyülési képviselők egyenként szolgáltak felvilágosítással az egyes kérdésekre nézve. Rámutattak arra, hogy mindent megtettek, amit csak lehetett, azonban el kellett fogadni sok oly módosítást is, melyet talán nem is láttak jónak, de az Insurance Department kívánsága elől kitérni nem lehetett. Ezzel a vita befejezést nyert. IX. Ezek után szót kért Vadász Józsefné tagtársnő és részleteket olvas fel a Verhovayak Lapjában megjelent regényből, mely részleteket vallást sértőnek tartja s kéri a gyűlést, hogy emeljen kifo-1943 december 30 gást az ilyen vallástsértő segények ellen s figyelmeztesse a központi vezetőséget arra, hogy ily regények közlését szüntesse be. Több hozzászólás után a javaslatot pártolja a kerület, annál is inkább, mert a 36-ik fiók novemberi gyűlése foglalkozott az ügygyei. X. A jegyző jelenti, hogy a kerületi gyűlés összes költségei $40-t tesznek ki. Tudomásul szolgál. Több tárgy nem lévén, az elnök megköszöni a tagtársak megjelenését és a gyűlést bezárja. Macker Gyula, elnök Lukács István, jegyző 17-IK KERÜLET. — CAMPBELL, OHIO JEGYZŐKÖNYV, felvéve a Verhovay Segély Egylet 17-ik kerületének 1943 november 28-án, Campbell, Ohioban megtartott rendes gyűlésén. Schweighart István kér. elnök szeretettel üdvözli a megjelent képviselőket s a gyűlést megnyitja. A képviselők igazolása során megállapítást nyert, hogy a kerülethez tartozó 14 fiók közül képviselve van 12 fiók, a következő képviselők által: Schweighart István, 26-ik fiók, Kuti Tamás 26-ik fiók, Nemes József 26-ik fiók, Barna József 66-ik fiók, Sáfár Ferenc 106-ik fiók, Bokor János 141-ik fiók, Mandell János 141- ik fiók, Raduly Sándor 142- ik fiók, Roller József 171- ik fiók, Bumbulucz János 171- ik fiók, Bumbulucz József 171-ik fiók, Séra Imre 189-ik fiók, Raboczi István 321-ik fiók, Miller Vendell 321-ik fiók, Valtér János 321-ik fiók, Simjon Lajos 338-ik fiók, Agárdy János 438-ik fiók, Nodge József 467-ik fiók, Molnár 514-ik fiók. Nem képviseltette magát: Deegan, Pa. 196-ik osztály, 66 KÖDÖS ÉVEK KÖDÖS ÉVEK 67 Magyarország területén robog már a vonatunk; kinyitom jól a szemem, nem nézem most a kékpullowerest. Különben ő most fejét ráhajtotta apácának öltözött utitársnője vállára és szunyókálni próbál egy sort a határizgalmakra. Amig ő alszik, én dolgozom; kupénknak hol jobb, hol meg baloldalán könyökölök ki és nézdelődöm, figyelek; vájjon hol bukkan fel a nyomorgó magyar paraszt, akinek kirántották‘lába alól a földet. Nagy, zöld mezőkön át siet vonatunk. Magyar mezők ezek itt már, széles gatyás mezei munkásokkal, hajlotthátu asszonyokkal, akik vonatunk láttára pillanatra abbahagyják a görnyedést s azzal az önmegnyugtatással, hogy csak megnéznek minket, pihennek cseppet; integetnek vonatunk után az asszonyok, a férfiak keze-ökle inkább fenyegetőn lóbálózik üdvözlés helyett. Úgy látom, irigyelnek, azért fenyegetőznek utánam; nyilván gondtalan kéj utazónak néznek. Pedig, ha tudnák . . . Gondolatok sűrűsödnek fejemben, ahogy elnézem a vonatablakból az elfutó magyar mezőket. Apró, csenevész kis őrházak rohannak tova; falain s egyéb pályamenti deszkakerítéseken hatalmas, bátor betűk ordítanak szemembe: “Igazságot Magyarországnak! Vesszen Trianon! Maradhat ez igy? Nem, Nem. Soha!” Ilyenekért Kassán esztendőket ülhetnék, itt meg nyugodtan olvashatom; egy emberek által meghúzott határsávon innen halálos bűn, onnan kötelesség mindezt kiáltani, ó, mily csodálatosak az .emberi lét kérdései! A vereslábu gólyáknak, melyek a töltés alatti mocsarakból csattognak fel vonatunk elől, nincsenek ily gigászi problémáik; ha kedvük szottyan, elrepülnek Afrikába vizűm nélkül . . . Eh, jobb lenne a bolond gondolatok helyett szóbaelegyedni valamiképen a kékpulloweressei! De hogyan szólítsam meg; szép az idő . . . pekne je pocsaszi? Vagy: gyönyörű vidék ez... kiásná je tá... izé... No, nem tudom, mi az a vidék csehül, pedig tudtam...« S most igy kezdjek társalgást vele? Hogy aztán kinevessen a Kassa-környéki szlovákomon, a “pokosicky” kiejtésemen: idzem do városa po orvosa, lebo mi dzecko beteguje? Eh ... . vesszen Trianon! Pontosan a déli órákban érünk az első nagyobb magyar városba. Már messziről feltűnik az állomás fehérbetűs felirata: Miskolc sz. p .u. Frissen felhányt földbuckákon keresztül jutunk a restibe; javítják a miskolci személypályaudvart. Nincs itt ünnep ma; csákányok csattognak, hordárok futkosnak, mentők ordítják vezényszavaikat: valaki szerencsétlenül járt. Csak a hordágy szélét láthatom pillanatig, a rajta fekvő sebesült balkeze véresen csüng le majd a földig és piros nyomokat hagy maga után a mentőkocsiig. Utitársaim a restiben helyezkednek, málnát, fröcscsöt, szódát, sört kérnek; meleg van. Én inkább nézdelődöm az ujságpavillon előtt: Pesti Hírlap, Pesti Napló, Uj Nemzedék, Esti Kurír, Az Est, Magyarország... Ha tehetném, minden lapból vennék egyet, a Pesti Hírlaptól a Bőrkereskedők Lapjáig. Nem tehetem. Ehelyett elolvasom a kikandikáló címeket, majd mindegyik újság az osztrák államelnök küszöbönálló budapesti látogatásával foglalkozik; “Budapest várja Miklast”. Ezt megnézem majd: Benesen kivül úgysem láttam még eleven államfőt. Két óra múltán indulunk tovább: úgyszólván egyedül vagyok a kocsiban, a madárarcu néni és a kékpulloveres is lemaradtak Miskolcon. Valamelyik apró állomáson egy ünneplőbe öltözött, munkásformáju férfi száll hozzám a kupéba. Egyenesen szembeül velem. Olcsó sötétkék ruha van rajta, szélescsikos inggallérján a stráfok körbefutnak, mintha megakarnák fojtani viselőjét. Nagy csontos arcában vérbe van borulva mindkét szeme, de azért szelíd a tekintete, akár a tudatlan állaté. Bütykös kezét térdére fektette s oly állhatatosan szegzi rám kifejezéstelen tekintetét, hogy szinte kellemetlenül érzem magam.
