Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-07-15 / 28. szám

Ml S-i* Olda. Ä túlsó partról ígéretekkel keresi a parasztok és katonák kegyét a magyar bábkormány Amint az Egyesült Nemzetek sikert sikerre tetőznek, a magyar kormány kénytelen egyre több figyelmet for­dítani a néphangulatra, amely már nyíltan lázadozik az ellen, hogy az egész országot a nácik kívánságainak rendeljék alá. Szász közélelmezési miniszter junius 29-én, Péter-Pálkor, felszólította a föld népét, hogy munkájá­val “erősítse meg a haza otthoni frontját.” A közélel­mezési miniszter, aki okkal tart tőle, hogy a parasztok ki fogják játszani a gabona termelésére és beszolgálta­tására vonatkozó terhes kormányrendelkezéseket, kérte a földmiveseket, hogy tegyenek eleget a kormányrende­letnek, mert azok betartásával “áll vagy bukik az ország rendje és biztonsága.” Szász beszédét leadta a budapesti rádió és jelentették az Office of War Informationnak. Kállay miniszterelnök Szegeden elmondott beszé­dében aggodalmának adott kifejezést, hogy a lakosság egyes rétegei között láthatólag ellentétek állnak fenn és célzást tett arra, hogy a háború után kilátás van a társadalmi egyenlőtlenségek bizonyos fokig való ki­küszöbölésére. Hogy gyakorlatilag miben fog állni ezeknek a kor­mány által is beismert egyenlőtlenségeknek az orvoslása, arranézve felvilágosítást adott a miniszterelnök beszé­dének az a része, melyben kilátásba helyezte, hogy a zsidók földjeit a hadsereg tisztjei és katonái között fog­ják szétosztani. A miniszterelnök ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a földadományozás nem csekély mértékben fogja fokozni a katonák lankadozó kedvét, akik vesztett ügyért harcolnak. Világosan kitűnik Kállay beszédéből, hogy a magyar miniszterelnök nem gondol arra, hogy becsületesen megoldja a földkérdést. A kormány ugyanis csak a 200 akeron aluli birtokok parcellázását rendelte el. Már most a zsidóktól eddig elkobzott összesen 680,000 aker­­ból csak 130,000 akert tesznek ki a 200 akeron aluli földek, amelyeket a kormány a katonák között fel fog osztani. A nagy- és középbirtokok felosztását Kállay élesen ellenzi, mert a nagy- és középbirtokosok a ma­gyar kormányzat legerősebb támaszai. Ezért a kormány az ilyen birtokok feldarabolását “anti-szociális”-nak te­kinti és szerinte nem ezen a módon kell a magyar föld­nélküli parasztot földhöz juttatni. Éppúgy, mint a múlt háború után, Kállay mostani “földreform”-ja is egy- és két akeros adományozásokkal tessék-lássék oldja meg a kérdést. Ezek a földek nem elég nagyok ahhoz, hogy a frontról hazatérő katonát és családját eltartsák és m'nthogy a törvény értelmében az adományozott földet el nem adhatja, kénytelen lesz a szomszédos nagybir­tokon bérmunkát vállalni. A római rádió hosszasan foglalkozott Kállay beszé­dével és kijelentette, hogy “a politikai életnek uj kor­szaka nyílt meg Magyarországon”. A Relazioni Inter­national! (Nemzetközi Kapcsolatok) cimü olasz lap Káüay beszédéből azt vette ki, hogy “Magyarország el van tökélve, inkább mint valaha, hogy a Tengely érde­kében közreműködjön. Az olasz újság szerint Kállay kibúvója, amellyel a magyar nép földéhségének koncot akar vetni, “eltökélt lépés abban az irányban, hogy a hadsereget újjászervezze, melynek maradványait az orosz fronton szenvedett szörnyű vereség után a kormány hazarendelte. Amit pedig az olasz lap úgy nevez, hogy “a megváltozott európai helyzettel való számolás”, az nem egyéb, mint kísérlet a magyar kormány részéről, hogy a földosztás reményének megcsillogtatásával rábírja a magyar katonát, hogy vérét továbbra is ontsa a ma­gyar rendszer náci urai kedvéért. Barkley szenátor nyilatkozata Magyarország helyzetéről Albert W. Barkley, kentucky-i szenátor, a szenátusi többség vezére és a Külországi Kapcsolatok Bizottságá­nak tagja, nyilatkozott, hogy “az Oroszország elleni magyar hadüzenet második évfordulója siralmas álla­potban találja Hitler uralmát nyögő Magyarországot, melynek vezetői most elhárítják a felelősséget magukról, Verhovayak Lapja. hogy az országot az Oroszország elleni szerencsétlen háborúba sodorták.” Barkley szenátor utalt a magyar bábkormány elnökének, Kállay Miklósnak arra a kije­lentésére, hogy nem ő volt a miniszterelnök, amikor Magyarország az oroszok ellen háborúba ment. “Kállay­­nak ez a kijelentése köteteket mond”, jelentette ki Barkley szenátor^ “Nyíltan beismerte ezzel a magyar kormány elnöke azt, amit a nép már úgyis tud, hogy az orosz kalandért Magyarország drágán megfizetett. A magyar nép már tisztán látja, hogy a németeket meg fogják verni és hogy minden áldozat hiábavaló volt. Epen ezért a magyar nép nem akarja ifjúsága virágát továbbra is Hitler céljaira feláldozni. A magyar nép már megelégelte, hogy mig ő vérét ontotta Hitlerért, addig a nácik lefoglalták a magyar termést és minden utón módon, egyenesen és kerülőutakon kirabolták az orszá­got. A magyar nép azt is tudja, hogy ha továbbra is harcol Oroszország ellen, akkor a szabad népek szövet­ségének egész harci ereje teljes súllyal fog nehezedni Magyarországra. A szövetséges bombázóknak egyáltalán nem fog nehézségeket okozni, hogy Magyarország fölé is ellátogassanak. “Ha Magyarország hátat fordít a repedező tengely szövetségnek, ezzel nemcsak elkerüli a pusztítást, amely egyre jobban közeledik az ország felé, hanem hozzá fog járulni az Atlantic Charter elveinek megvalósításához, amelyeknek célja olyan szabad nemzetközi együttmű­ködés megteremtése, amelyen belül a kis nemzetek szabadságot és igazi önállóságot fognak élvezni.” Újabb német gyermek csoportok érkeztek Magyarországra 1940 ősze óta összesen 382,000 német gyermeket ürítettek ki bombázott német vidékekről a birodalom nagyobb biztonságban levő részeibe, valamint Magyar­­országba, Dániába, Szlovákiába és Bulgáriába. Az utóbbi időben nagyobb mértékben folytak ezek a kiürítések és mint a berlini rádió mondta, újabb 10,000 gyermek talált vendéglátó otthonra Magyarországon. A gyermekeket magyar fürdőhelyeken és egyébb kellemes pontokon helyezték el és a helybeli lakosságnak jut ki az a “megtisztelő” feladat, hogy a gyermekek ellátásáról gon­doskodjanak. A gyermektáborokat és fürdőhelyeket, ahol a gyermekek tartózkodnak, sűrűn látogatják a náci nagyfej üek “inspekciózni” és ilyenkor ezeknek az el­látása és fogadása is a végsőkig kiszipolyozott ország gondját képezi. Rendelettel emelik a gabona árát Magyarországon Az óriási zugkereskedelmi “fekete piac” forgalom gabonában és egyéb terményekben arra késztette a ma­gyar kormányt, hogy a búzának és egyéb gabonanemüek árának felemelésével próbáljon gátat vetni a törvénytelen üzérkedésnek. A julius 1-én életbe lépő rendelet a ga­bonanemüek árát körülbelül 3 százalékkal emelte fel. A búzának például az eddigi hivatalos 30 pengős árát métermázsánkint 40 pengőre emelték fel. A magyar alföldeken most kezdődött meg az aratás. A rozs árát az eddigi 28 pengős métermázsánkinti árról 37 pengőre emelték. Hasonló arányban emelték fel a többi gabona­nemüek árát. (Az “Office of War Infoimation” közleményeiből.) UNCLE SAM HAS BIG EARS! TI»« better to hear the enemy! The better to blent him out of fe the shy! He needs more can! He '1 needs them now/ Let’s ( give them to him. Let’s invest 10 percent ol out pay in War Bonds! 10 percent of our pay—every pay day—in U. S. War Bondsl 1943 julius IS AZ AMERIKAI MAGYAR WAR BOND COMMITTEE. Mindenki tudja, hogy ne­künk ezt a háborút meg kell nyernünk, mert külön­ben mérhetetlen anyagi és szellemi nyomorúság, rab­szolgaság várna reánk és az egész müveit világra. A há­ború megnyeréséhez azon­ban fiaink haláltmegvető bátorsága mellé pénz és pe­dig sok pénz szükséges, hogy a győzelem hadieszkö­zeit előállíthassuk. A pénz a War Bondokon keresztül áramlik az ország kincstá­rába, tehát minden egyes War Bond a győzelem szol­gálatában áll. Nekünk, ame­rikai magyaroknak, az is­mert okoknál fogva, igen is nagy érdekünk, hogy most megmutassuk hűségűnket fogadott hazánk, Amerika iránt; hűségűnk egyik fok­mérője lesz az amerikai ma­gyarság által jegyzett hadi­­kölcsönök összege. Nem ér­dektelen tehát, hogy az amerikai magyarok mennyi War Bondot jegyeznek, il­letve vásárolnak. Ennek nyilvántartására való az American Hungarian War Bond Committee. Minden War Bond, amit a Com­mittee utján jegyeznek, a magyarság javára lesz irva és el lehet képzelni, hogy az egész Amerika magyar­ságának minő hatalmas számlája lehetne a háború végére, ha összetartanának és a helyi War Bond Com­­mitteekkal összedolgozná­nak. Ezt a számlát hősiesen harcoló fiaink névsorával egyesítve bátran és büszkén odahelyezhetjük majd akár a béketárgyalás asztalára is, hogy a magyar hűség kér­dését tisztázzuk és szülőha­zánk sokat szenvedett né­pét egy igazságos békéhez segítsük. Tehát a War Bond Com­­mittee-nak egyetlen célja van, hogy minél több hadi­­kölcsönt jegyeztessen, illet­ve eladjon a magyarság ja­vára és a demokrácia győ­zelméért. Pénzt nem kezel, pénztárosa nincs, csak szá­­montartja a magyarság pénzbeli áldozatát. Működé­se a háború győzelmes befe­jeztével véget ér. (American Hungarian War Bond Committee of Western Pennsylvania.)--------------V-------------­AGGODALOM — Angyalka, ha hozzám jön feleségül, egy nagy biz­tosítást veszek ki a Ver­­hovay Egyletnél, úgy, hogy ha meghalok, ne legyen anyagi gondja. — Igen? De hátha nem hal meg? (A '‘Kis Dongó”-bál)

Next

/
Thumbnails
Contents