Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-12-02 / 49. szám

1 l V 2-ik oldal Verhovayak Lapja tositási üzletben tapasztalatszerüen a legjobb négy hét. Menjünk el az ismerőseinkhez és tegyünk le asztalukra karácsonyi ajándékul egy biztos jövő alapjait letevő Ver­­hovay kötvényt. Ha ezt megtesszük, akkor megajándé­koztuk önmagunkat az e munkáért járó fizetéssel, — megajándékoztuk az uj tagot és családját megnövekedett biztonság boldog érzésével, — és megajándékoztuk a Verhovay Segély Egylet közösségét. Munkára fel, tag­társak! Még van idő elkészülni a Verhovay kará­csonyra!-----------i-----v-----------------­Ne engedjük elsorvadni az egyleti életet Most, hogy az egyes fiókok az évi gyűlésre készülőd­nek, időszerű ennek a nagyfontosságu kérdésnek a felve­tése. Napról-napra érkeznek be a fiók-hirek, melyekben a fiókok tisztviselői valósággal könyörögnek a tagtársak­nak, hogy legalább egyszer egy évgen, ezen az évi gyűlé­sen jelenjenek meg. Egyike a legremekebbb Írásoknak volt ezen a téren a Rossford, O.-i 194-ik fiók titkárának, Mokri János tagtársnak a levele. “Nem tudom elképzelni, igen tisztelt Verhovay tag­testvérek — irja a titkár — hogy mi az oka annak, hogy az utolsó tiz évben a tagok oly keveset törődnek a köz­ügygyei. Nem mondhatom, hogy az egyletet nem fizetik, mert akkor hazudnék. A havidijakat néhány tag kivételé­vel mindenki minden hónapban rendesen fizeti, épp úgy, mint azelőtt, mikor a gyűléseket még minden hónapban meg lehetett tartani, mert akkoriban még minden gyűlé­sen megjelent legalább 25—30 tag, akikkel a fontosabb ügyeket meg lehetett vitatni. Az egyik oka ennek a jelen­ségnek talán az idő, mely eljárt felettünk és bizony meg­változott. De azért még's azt mondom, hogy a régi rend­szerrel többet értünk. A mostani rendszerrel nem muta­tunk példát a gyermekeinknek ... Vigyázzunk, kedves Verhovay testvérek arra, amit az öregek felépítettek. Gon­dozzuk és növeljük azt és neveljük a gyermekeinket úgy, hogy ők is oly odaadással építsék tovább az egyesületet, mint ahogy azt az öregek tették... Minden hónapban szokás szerint hárman tartjuk a gyűlést, az elnök, a pénz­tárnok és a titkár. És mi aztán felbontjuk a leveleket, me­lyek a havidijakat tartalmazzák...” * * * Mokri János titkár a soraiban oly jelenséget irt le, mely nemcak Verhovay jelenség, hanem országosan ész­lelhető egyesületi megnyilvánulás. Mokri János eyszerü munkásember, de egy nálánál talán sokkalta iskolázottabb egyesületi vezér, F. Wm. Heckenkamp, a “Western Catho­lic Union” főelnöke, a Missouri állam fraternális kon­gresszusán tartott mély hatású beszédében részleteiben is teljesen ugyanezeket a gondolatokat fejtegeti. “Komoly veszedelem fenyegeti a testvérsegitő egye­sületek egyleti életét — mondotta beszédében Hecken­kamp, aki negyven éves egyleti főtisztviselői múltra te­kint vissza. Tagjaink nem látogatják a gyűléseket, mint egykor. Mióta a rátákat kiigazítottuk, azóta a legtöbb egyesület egész erejét intézményeink biztosítási üzleti oldalára fordítja, és ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja intézményeink egyleti, fraternális oldalát.” Elmondja, hogy ismer oly egyleti vezetőket, akik ily kijelentést tesznek: “Nem törődünk azzal, hogy van-e a fióknak gyűlése, vagy nincsen, addig amig a titkár rendesen beszedi és beküldi a központi pénztárba a havidijakat.” Mióta a testvérsegitő egyesületek a “legal reserve Life Insurance” kötvényeket bocsájtják ki, a tagság zöme olybá veszi egyesületeit, mint a biztositó társasá­gokat és a biztosítási dijak befizetésével eleget vél tenni a tagságának. Egyszóval, ez nemcsak Rossfordon van igy, hanem mindenütt Amerikában. Nemcsak Rossfordon van az úgy, hogy 160 tag közül csak a három tisztviselő tart gyűlést, hanem a legtöbb testvérsegitő egyesületben. Jól mondja tehát Mokri tagtárs, hogy ez kortünet. Megváltoztak az idők és megváltoznak a szokások. * * * Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez jól van igy, sem azt, hogy ennek igy kell maradni. A Heckenkamp beszédében hangsúlyozza hogy “tud­juk, hogy életbiztosítást ma minden utca sarkon lehet vásárolni, de a testvérsegités, a fraternalizmus többet je­lent, mint puszta életbiztosítást. Fel kell világosítanunk tagtársainkat arról, hogy mi nemcsak az életbiztosítási üzletben működünk, hanem még egy másik missziónk is van, mely abban fejeződik ki, hogy a mi rendszerünk testvéri szereteten alapszik.” Szerinte a hiba ott keletkezett, hogy egyleti életünk­ben túlsókat beszéltünk biztosításról és tulkeveset a test­véri szeretetről és az egyleti közösségről. Már pedig soha nem volt nagyobb szükség testvéri szeretetre, mint ma. Biztosítást minden utca sarkon lehet kötni, de testvéri szeretetet nagyon nehéz találni. És a testvérsegitő egye­sületek a biztositó társaságoktól elsősorban abban külöm­­böznek, hogy a biztosítási kötvényen FELÜL még egy test­véri közösségbe is belevonják a tagot. Modernizáltuk a rátakötvényeinket — mondja Hec­kenkamp — most modernizáljuk az egyesületi életet is. Adjuk meg benne azt, amire ma a legnagyobb szükség van és akkor sokkal gyorsabban fogunk terjeszkedni, mint eddig. Ott, ahol az egyleti életet és á testvéri sze­retetet ápolják, ott rohamlépésekben növekszik az egye­sület, mig ott, ahol ez nincs meg, ott a tagság száma szánalmasan csökken. Ezt a Verhovayban is sokszor tapasztaltuk. A leg­nagyobb mértékű tagszaporodás mindég ott van, ahol a legelevenebb az egyesületi élet. Igen sok ember van, aki­nek talán nincs is nagy szüksége biztosításra, mert elég van neki, de ha az egyleti élet testvéri közösségében fel­fedez valamit, ami neki vonzó, akkor mégis kérni fogja felvételét. * * * SZÜKSÉG VAN az egyleti élet felevenitésére. Szükség van rá már egyesületeink törvényes létjogosult­sága szempontjából is. Kevés tagtársunk tudja azt, hogy az egyes államok biztosítási törvényei több szabad­ságot engednek meg és több kedvezményt adnak a test­vérsegitő egyesületnek, mint a biztosítási intézménynek. E szabadság és e kedvezmények a testvérsegitő egyesü­letnek azért járnak, mert az egyesület nem haszonra szervezkedett intézmény, mint egy biztositó társaság. Társadalmi intézmény, melynek ideális, emberbaráti cél­jai vannak és ezért az egyes államok kedvezményes mó­don kezelik. így például egy testvérsegitő egyesület sokkal olcsóbb áron kap működési engedélyt az egyes államokban, mint egy haszonra szervezkedett biztositó társaság. A vá­sárolt bondok jövedelme után nem kell jövedelmi adót fizetnie az egyesületnek, mig a biztositó társaságnak kell. Ezek és más hasonló, jelentős kedvezmények azt bizonyítják, hogy az egyes államok törvényhozása nagy tádsadalmi és erkölcsi értékét lát a testvérsegitő egye­sületek működésében. Mihelyst azonban a testvérsegitő egyesület elfelejt testvéri és segítő egyesület lenni, abban a pillanatban elveszti a jogait e kedvezményekre és ugyanoly elbírálás alá esik adózás és más kötelezettségek terén, mint egy tisztára üzleti elvekre alapozott bizto­sitó társaság. / Egyszóval, ha a tagság lemond az egyleti életről, ak­kor kedvezőtlen helyzetbe sodorja önmagát és oly ter­heket kényszerít rá a saját egyletére, melyek végered­ményben a tagság helyzetét fogják megnehezíteni. * * * Nem lehet azonban az egyleti életet ráolvasással fel­éleszteni. Hiába minden könyörgés, az a tag, aki nem akar gyűlésre járni, nem fog eljárni, hiába mondjuk neki, hogy az a tagságával együtt járó kötelesség. Nem is igen mondhatjuk neki, mert a tagszaporodásra való igye­kezetünkben nagyon sok esetben örültünk, ha a tag aláírta a felvételi kérvényt és még meg is nyugtattuk, hogy nem kell eljárnia a gyűlésre, elég ha postán vagy a komájának a dédunokájával elküldi a havidijat. Eszméljünk rá arra, hogy ezzel a módszerrel fel­áldozzuk az eszmét az üzletnek. Szükség van arra, hogy tagszerési munkánkban nemcsak kötvényt adjunk el, ha­nem azzal együtt adjuk el az egyleti életet, annak érté­keit is, hogy a Jelvételi kérvény aláírója tisztában legyen azzal, hogy nemcsak egy bizonyos összegre szóló kötvényt kap, hanem egyúttal tagja lesz egy nagy baráti körnek, egy testvéri közösségnek. És kell, KÖTELEZŐ, hogy kötvényével együtt azt is elfogadja és a havidij fizetés kötelezettségével együtt a testvéri szeretet gyakorlásának kötelességét is elfogadja. S ezenkívül — töltsük meg valamivel az egyleti éle­tet. Adjunk neki TARTALMAT. Az elnöki és ügyke­zelői jelentés fontos ugyan, de nem mindenkit érdekel. És épp úgy nem érdekli a tagságot az a kérdés sem, hogy a (Folytatás a 3-ik oldalon) 1943 december 2 TÖRÖLT TAGJAINK NÉVSORA, 1943 OKTÓBER 31-ÉN KEZ­DŐDŐ HATÁLLYAL LAPSED MEMBERS OCTOBER 31, 1943 Fiók-Br. 6 Csora László 8 Havrilla Andrew, Havrilla Michael 10 Neitzelt James 17 Chonko Joseph S. 33 Pálinkás Albert W. 35 Richard Mrs- Irene 52 Carlton Richard J., Carl­ton Mrs. Richard, Helondovitch Mary T. 54 Baughman Mrs. Herman Jr. 59 Hudack Margaret 70 Stef el Mrs. James 71 Rembecky Margaret 83 Baranyi Joseph, Baranyi Mrs. Joseph, Bársony Louis, Bár­sony Mrs. Louis, Cartier Charles J. Jr., Chase Mrs. Elizabeth, Do­­say Mrs. Julius, Egner Alexander, Gieda Joseph P., György Arpad Nagy Mrs. Alexander, Richter Paul 84 Lutz Anne 108 Noshogye John 121 Horvath Mary 132 Nagy Emery, Nagy Joseph, Ifj. Vigh János 145 Kupec Sebestyen 149 Peterson Clifford R. 157 Redmond Mrs. Harold 159 Galambos Mary 171 Florio Camillo 172 Shavensky Frank J., Sha­­vensky Stephen, Jr. 189 Nagy Mrs. John 214 Mazek Mrs. Louis Jr. 215 Madasy Elizabeth 216 Schneider Joseph M., Yu­­rasits Joseph 237 Treiber John 296 Toaso Andrew 321 Toth Steven 345 Mandity Margaret R. 356 Evanovich Joseph, Mer­­row Mrs. Henry 362 Lorinczi Guy, Jr., Lo­­rinczi Mrs. Guy 364 Durda Julius, Sebok Mrs. George 371 Sopko Elizabeth M. 388 Lemak Mrs. Louis 394 Mirtha Irene I. 416 Metzendorf Martin 453 Bauer John, Hayek Mrs. Charles, Rusolan Mrs. Mary, Tar­kanyi Joseph 486 Stoltz Violet 487 Gubanyar George 64 Pittsburgh, Pa., 1943 október: hó 31-én. j, RÉVÉSZ KÁLMÁN, kp. számvevő EXTENDEDBŐL TÖRÖLTEK 1943 OKTÓBER 31-ÉN LAPSED MEMBERS FROM THE EXTENDED OCTOBER 31, 1943 Fiók-Br. 8 Daku Helen 14 Mussig Margit 39 Barton James L. 83 Horváth Aranka 175 Klupács Miklós 208 Varga László 295 Novák János 390 Mészáros Leslie J. 8 Pittsburgh, Pa., 1943 október hó 31-én. j RÉVÉSZ KÁLMÁN, kp. számvevő

Next

/
Thumbnails
Contents