Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-11-25 / 48. szám

2-ik oldal Verhovayák Lapja 1943 november 25 / hez pedig feltétlenül szükséges, hogy a tagság MEGJELEN­JEN legalább az évi gyűlésen. Ne azért maradjon meg a tisztviselő a hivatalában, mert nincs választó-közönség, hanem azért, mert a KÖZ-AKARAT állitja a fiókok élére. Az uj rendszer megnövekedett felelősséget hárít a fiókok főtisztviselőire. Ezzel a választással járó felelősség is meg­növekszik. Egyeületünk a tagságé, annak vezetésében a tagság az Egyesült Államok demokratikus elvei szerint vesz részt. Ne vessük meg ezeket a demokratikus előjogokat, mert hiszen épp e jogok azok, melyekért fiaink vérüket ontják a harctereken. Becsüljük meg a szabad gyülekezés, a szólás­­szabadság, a választás, a kormányzás demokratikus jogait. Ezek tették naggyá hazánkat, ezek tették naggyá egyesü­letünket, mely még sokkal nagyobbá növekedhet, ha min­den tag örömmel és lelkiismeretesen él jogaival. KATONAI FÉNYKÉPEK KÖZLÉSÉNEK ÜGYE. — ÜGYKEZELŐINK FIGYELMÉBE — Tucatszámra érkeznek szerkesztőségünkbe leve­lek, melyekben fióktitkárok és egyének felpanaszol­ják, hogy a beküldött képek nem jelentek meg, vagy még nem küldettek vissza. Nem válaszolhatunk kü­lön minden egyes levélre s azért ezúton hozzuk szi­ves tudomásukra, hogy minden képet közlünk, amit közlésre elfogadtunk s nem küldtünk vissza. A köz­lés idejét azonban nem tudjuk pontosan meghatároz­ni. A “cut”-ok elkészítése időbe tart. Azonkívül a lap anyagát a lap terjedelmének szigorú korlátozott­sága következtében nem állapíthatjuk meg pontosan. Sokszor megtörténik, hogy három beküldött kép kö­zül kettő megjelenik az egyik számban s a harmadik két-három héttel később. A nyomdában úgy helyezik el a képeket, ahogy a rendelkezésre álló hely megen­gedi. Szíveskedjenek tehát türelemmel várni — nyolc oldalas újságban nem lehet minden anyagot tetszés szerint elrendezni. A visszaküldött képekre vonatkozólag csak any­­nyit jegyzünk meg, hogy a képeket a nyomda havon­ta egyszer küldi vissza s igy megtörténhet az, hogy valakinek a beküldött képe csak két hónap után ke­rül vissza a tulajdonosához. A nyomdától a mai sze­mélyzethiányban nem várhatjuk, hogy minden egyes alkalommal azonnal visszaküldjenek minden képet. Amikor idő van rá, összecsomagolják s elküldik s mi­kor visszaérkeznek a szerkesztőségbe, akkor azonnal szétküldjük. A szerkesztőségben egy kép sem vész el, sem azokat el nem dobjuk. Ha egy kép elvész, az csak útközben veszhet el. Megtörténik az is, hogy egy tagtárs oly képet követel rajtunk, amit már régen megküldtiink a fiók titkárnak. Szíveskedjenek tehát minden esetben elő­ször a fiók titkárnál tudakozódni elkésett képek irá­nyában. — Mindenesetre kérjük azonban, hogy min­denki gyakorolja a türelmet, melyre e háborús idők­ben nrnden téren szükség van. Hiányos az iskolázás Amerika mindég büszke volt az alsóbb fokú közok­tatás színvonalára. Erre a büszkeségre- súlyos csapást mért egy újonnan alakult társaság, melynek tagjai ki­jelentik, hogy az amerikai ifjúság igen gyatra oktatás­ban részesül. Katonai hatóságok szám­talan esetben hangoztatják, hogy high-schoolt végzett fiatalemberek sem az angol nyelvet nem tudják rende­sen használni, sem aránylag egyszerű számtani felada­tokkal nem tudnak megbir­kózni. E megállapítások igazsá­gát semmi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ez uj társulat tagjai között ily kiválóságok van­nak, mint Walter Lippmann, John Erskine, Carl van Dó­rén és más kiváló irók. VEGYEN HÁBORÚS KÖTVÉNYT A Clevelandi Magyar Kulturkert Jól eső érzéssel gondolunk vissza a mi magasztos ünnepségünkre, amikor az Ur 1938-dik évében a mi Ma­gyar Kulturkertünket Cleveland városában annyi pom­pával és oly nagy lelkesedéssel felavattuk. , A VERHOVAYAK DÍSZKAPUJA, a csobogó szökőkút vízmedencéje, művészi kő- és vasbeépitményeink, a Ma­gyar jClub karcsú zászlórudja, szebbnél-szebb diszbokraink, az örökzöld lejtős mezőny, kőlapokkal tarkázott virág­ágyaink a kert alsó peremén, felvonuló magyar ruhás leányaink, bandériumok, a Magyar Nők Világszövetsége diszruhás tagjai, bájos táncos- és énekesnőink, a felemelő ünnepi beszédek, mind visszaálmodtatják velünk a múlt dicsőségét. Sok száz magyarunk fáradságot nem ismerő erős igyekezete és munkája teremtette meg a kertet. Tervezete ott készült a Duna partján, magyar kultúr­mérnökök eszményi elképzelése volt, hogy távol a magyar hazától (nekünk otthonunkban) méltó kerete legyen ma­gyar nagyjaink majdan felálitandó emlékszobrainak.' Felfordul«, világot élünk, a nagy mii csak a kerete­kig juthatott el; de addig is amig lehetővé válik a mi igazi kultúránkat oda beültetni, becsületbeli kötelességünk hogy azt ne hanyagoljuk el, hogy a kert nagy magyarjaink szobrait minden időkre méltó pompával várja. j Az elmúlt öt esztendő alatt a vas- és kőalkotásokat az idő megrongálta, diszbokraink egyike-másika kiszáradt, virágágyaink évente beültetésre szorulnak; azok javítása és utánpótlása folytonosan költségekkel jár. | A Magyar Kulturkert Nagybizottságának feladata, hogy az arra szükséges összegei előteremtse. Erre szolgál az Egyesület tagjai által megajánlott évi 1 dolláros tag­­ságidij, úgyszintén a Magyar Egyletek részéről nyert se­gítség. A Kulturkert Egyesület nevében felkérem a tagokat, hogy a közeli napokban kiküldendő levelek válasz­bor Rékaiban tagsági dijukai, $l-t, lehetőleg azonnal az Egyesület pénztárnoka, John J. Kish, 2997 E. 126th St. beküldeni szíveskedjenek, akitől uj tagsági jegyüket posta fordultával megkapják. ' ., Uj tagok jelentkezését készséggel és örömmel várja az Egyesület pénztárosa. ■ Felkérem a Magyar Egyleteket, hogy a megszava­zandó évi támogatásukat ugyanúgy a pénztároshoz jut­tassák.. Minden megajánlást az Egyesület hirlapilag fog nyug­tázni. Tisztelettel \ Dr. CIPRUS ISTVÁN.! TAKARÉKOSSÁG MINDENT ELVISZ AZ ADÓ . . . Ez a panasz hangzik minden honnan. A keres­kedő, az üzletember, a mun­kás .— mind ugyanazt a nó­tát fújják: mindent elvisz az adó. Nem arról van szó, hogy zúgolódnak hazafias köteles­ségeik terhe miatt azok, a kik ezt mondják. Tudjuk, hogy a háború sok pénzbe kerül. Azt is tudjuk, hogy minél többet költünk rá, annál előbb vége lesz. A panasz inkább a sors ellen irányul, mely ezt a háborút hozta és a keserűség azok ellen a népek ellen fordul, akik ezt a háborút ránk­­kényszeritették. De az igazság az,,hogy az adó terhe nagy és azt meg­fizetni nehéz. Az, aki családjának jövőjére gondol, csak aggódással teheti azt. Bármit hagy a családjára, azzal nemcsak otthont, ke­nyeret, tőkét hagy örökö­seire, hanem adóterhet is. Legyen az ház, föld, rész­vény, készpénz — az mind örökösödési adót kér s az örökség összegével arányta­lan lépésekben ugrik felfelé az örökösödési adó összege is. Egyetlen egy módja van az adómentes örökhagyás­nak és ez: az életbiztosítás. ÉLETBIZTOSÍTÁSBAN AZ ÖRÖKÖSRE MARADÓ ÖSZ­­SZEG UTÁN ADÓT FIZET­NI NEM KELL. Pennsyl­vania államban csak az első ötszáz dollár adómen­tes, amit az özvegy férje után örököl. Mindenért, ami azon felül van, adót kell fizetnie. De nem kell adót fizetnie azután a pénz után, amit életbiztosításban örökölt a férjétől. Ha tehát valaki úgy akar a családjára vagyont hagyni, hogy azt az adó meg ne kur­títsa, az életbiztosításba fek­tesse a pénzét, ahol az szin­tén kamatozik, biztosítva van a szerződés keltének napjától és nem lesz meg­rövidítve akkor, mikor az örökhagyó kezéről az örökös kezére megy.------------v-----------­NEM ÉRTHETŐ — Hát a Jóska hogy van? — Oh, ő már nem szen­ved többé. — Nem értem, beszélj vi­lágosan: ki halt meg, ő, vagy a felesége? A RENDELŐBEN Orvos: A feje búbján da­ganatot látok, ami ideges jellemre enged következtetni. Beteg: Eltalálta, doktor ur. A feleségem nagyon ide­ges IDEGEN VÁGYÓN AMERIKÁBAN A háború kezdete óta az Egyesült Államok kormá­nya hét billió dollár értékű német, olasz és japán va­gyonra tette rá a kezét. Ez a vagyon gyárakban üzle­ti vállalkozásokban és talál­mányokban, patentekben és copy-right jogokban van. A japán érdekeltségek főleg bankokban szerepelnek, az olaszok zenei copyrightok­ban és a németek tudomá­nyos patentekben, vegyi gyá­rakban. Nagyon fontos ve­gyi és ipari találmányok vol­tak a németek kezén, melye­ket a kormány most ameri­kai cégek rendelkezésére bo­­csájtott. — Ezeknek a birto­koknak átvétele nem volt könnyű dolog. Igen sok cég titkolta valódi tulajdonosát és nem egy esetben minden iratot elégettek és ál-tulajdo­nost alkalmazták, nehogy a kormány rátehesse a kezét az ellenség itteni birtokaira. — Összesen 318 vállalatot vett át a kormány és ezeket több mint ezer hivatalnok kezeli. A költségvetési hatóság] Washingtonban úgy döntöttj hogy tekintettel arra, hogyj hazánk fővárosában a főhi-­­vatalnokok tulgyakran váH toznak állásaikban, a hiva-i talos levélpapírokra többéi nem fogják rányomtatni sá neveiket. Ezen a réven kö-l zel 10 millió font papirt fog-j nak megtakarítani, merti ennyi papirt dobáltak el a múltban, mikor egy-egy fő-! tisztviselő állásváltozása kön vetkeztében a levélpapír] használhatatlanná vált hiva-i talos célokra. Jó volna haj valaki megsúgná az OPA-j nek is, hogy jó volna ha egy-j szer a saját ajtaja előtt sö-^ pörne. Az egész ország tele van panasszal amiatt, hogy az OPA árszabályozó leirái sai hosszabbak, mint egy re­gény és aki azok elolvasását ra vállalkozna, az nem érne rá többet az üzletével törőd­ni. 1 BUY U.S. WAR SAVINGS BONDS

Next

/
Thumbnails
Contents