Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-11-04 / 45. szám
I 6-ik oldal Verhovayák Lapja 1943 november 4 Juvenile Order—Monthly Report SEPTEMBER, 1943 New members ..........................................................107 Reinstated from Lapsed........................................85 Reinstated from Extended ..................................4 Total .................................................196 Extended ........................................,......... 2 Lapsed ................................................... 209 Transferred to Senior Order............... 71 282 Decrease .......................................... Forwarded from last month.................. 86 12,952 Total ............................................... , Total Extende^ members .................................... Total Paid-Upmembers ........................................ 12,866 19 5 Total membership ..........................12,890 EXTENDED MEMBERS: Branch 17. Folea Dolores Ann Extended insurance in force to June 30, 1959. Branch 17. Folea Richard V. Extended insurance in force to June 30, 1959. DEATH BENEFIT was paid for. Kämmerer Kenneth Charles, — died June 10, 1943. Age next birthday: 12 years. Amount paid: $500.00. Class: $500 C—J. Branch: 22. The following members were transferred to the Senior Order in September, 1943: Balogh Gizella Banu Adolf Bene Paul Benko Elizabeth Demeter Arthur Demyen Madeline Deno Esther Muriel Deutsch Elizabeth Viola Drotos Ernest Esterhay Grace Helen Fodor John Fodor Priscilla Gabel Janies R. Gall Aranka Olga Gar a Violet R. Géczy Gyöngyike E. Grosnick Ursula Joyce Hancz Peter Henderson James H. Horvath Emery Horvath Steve Horvath Theresa Hubai Julius Ignatz Irene Kantor Mary Juhasz Elizabeth Karakó Kalman Kelemen Agnes Kémény Louise Klujber Geza Laytos William P. Linz Julia Lizák Ethel Marko Josephine Matich Mildred Mogyoros Mary Nagy Dolores Novak Mary Ocsvari Stephen Orosz Mary Paczok Rose Marie Papai Ernest Poczik Charles Ragalyi Ethel J. Reihel Mary Sass Irene Simon William Smenyak Andrew Spenik Alexander Jr. Stefely Ernest Stefely Stephen Stidham Vera Dean Szabó Joseph Szakach Julius Szeli Arpad Tizekker Ethel P. Tizekker Rosemary Tóth Ethel Toth John Trombola Elizabeth Ulanich Elizabeth Usztics Anna „Varga Dorothy Vasiloff Eugene Vérségi Mary Ann Vincler Irene Vincze Jolanda Weihman Frank Yuhas Margaret , Zay Pauline Vegyen Háborús Kötvényt YOUNGSTOWN, O. 21-ik fiók A 21-ik Szent István fiók november 7-én tartja rendes havi gyűlését délután 2 órai kezdettel a Szent István Otthonban. E gyűlésen fog a kerületi delegátus beszámolni a konvencióról. Kérem a tagtársakat, hogy a nyugtakönyvek szelvényeire mindég azt a nevet Írják, a melyik a kötvényen szerepel. Ha egy női tag férjhez megy, ne változtassa meg nevét a nyugta-szelvényen, mig hozzám nem fordult a kötvényen szereplő nevének megváltoztatása irányában. Jelentem, hogy e gyűlésen kerülnek kiosztásra az osztalékok, melyet a tagtársak csakis személyesen vehetnek át. Ezek és más fontos ügyek miatt kérem á tagtársak nagy számban való megjelenését. Tagtársi tisztelettel Ifj. Barkó János, titkár.--------------v-------------REKLÁM Az egyik amerikai újságban igy hirdették a legújabb fajta mosógépet: “Ne ölje meg a feleségét. A mi mosógépünk elvégzi a piszkos munkát.” 38 KÖDÖS ÉVEK Poprádra kerültem, Szabó ur üzemébe, egy pozsonyi, egy újvári s egy besztercebányai kollega közé. Szaki volt a pozsonyi becéző neve, az újvárié: Munya, a besztercebányaié: Arany; Arany nő volt, buzakék szemmel, szalmasárga hajjal, gyöngyfogsorral s különös bogarai voltak. Egyszer kitette karóráját, nekem esett, félszemmel az órát figyelte, szivta Ínyemet, szuszogott s huszonnyolc perc múltán, mint egy teleszivódott pióca, lefejtette száját a számról és örömei rikkantotta: rekord! Szerette ez a szlovák leány a vastag magyar szavakat, telitorokkal kacagott egy-egy nyilt, legőrmesteribb káromkodáson; ilyesmit Besztercebányán, a tótok közt alig hallott, hát jó tanulónak bizonyult e tekintetben s olyan kedvesen ejtette ki a legtrágárabb szavakat is, hogy öröm volt hallani. Egy izben az egyik városatyát manikűrözte éppen s annak nem tudom milyen ajánlatára, spontán robbant ki belőle a három gömöri ipari városka kezdőbetűivel egyező közismert színtiszta magyar trágárság; a városatya meghökkent, totyakos álla leesett, búbjáig nyúló homlokát halványan elöntötte a vér s azontúl — csak Aranynak ült le körmeit nyújtva s gyakrabban, mint az őszinte kinyilatkoztatás előtt, mely kinyilatkoztatás egyébként a nagy magyar színésznő megtekintésével kapcsolatban is emlegethető. Szaki a pozsonyi, gyomorbeteg volt; a kifőzde éttermében egyszer — elegáns ántánt-tisztek között — amint kettévágta bécsi-szeletét s szájához emelte, a tányéron maradt rész is megmozdult és a levegőbe emelkedett. Erős hajszál kötötte össze a levágott részszel. Szaki erre azon mód, anélkül, hogy ennyit mondott volna — bá kiöklendezte magát tányérjára a szép hosszú, terített asztal mellett. Pán podporucsik Sej bal azt mondta: ‘Szakra szvinya magiar!” és üres gyomorral távozott, becsapva maga után az ajtót. KÖDÖS ÉVEK 39 Szegény Szakit beszállították a szepesszombati kórházba: fekélye nőtt a gyomorfalán. Munyáról, az újváriról semmi emlékem nem maradt találó becenevén kivül, mely mindent kifejez. Szünnapokon a Tátrában barangoltunk Arannyal, tüdősök és bazedóvosok között, aztán két hónap múltán hazatértem újra. Apró kis telek várt rám otthon; serény előkészületek folytak az építkezéshez. Ástam s talicskáztam a fundamentum agyagos földjét, kevertem a betonragacsot s öntöztem a szikkadó, téglát helyettesitő troszkakockákat. * Sógorom, a ruszin pallér, kis deszkabódét eszkabált a telek sarkára, ott éjszakáztam s vigyáztam a szerszámokat és a husz-harminc kilós beton kockákat, nehogy elemelje valaki éjjel Munka után a Sláviában tervezgettünk; néhányan itt akartuk hagyni ezt a kisebbségi világot, ahol — mégha demokrácia volt is az államforma neve — mégis csak másodrendű állampolgárok lehettünk. Két zsidófiuval keltünk útra. Otthon azt kellett füllentenem, hogy vidéki állásba megyek; csakis igy kaphattam sovány kölcsönt az útra. Egy nap múlva már Szabadkán kötöttünk ki. Kék útlevelembe foglalkozásnak “journalist” volt bejegyezve, kis igazolványom is volt egy hetilaptól s ilyetén módon felszerelve, beállítottam a szabadkai Naplóhoz; szívesen kisegítettek volna, dehát a központ Eszéken székel, telefonálni kell oda, várjam meg, bizonyosan kiutalnak egy összeget az átutazó, megszorult kollega részére. Mielőtt Eszék válaszolt volna, már Zomborban tekeregtünk; előző napon Zentán világjáró-lapokat nyomattunk s Zomborban már mint globetrotterek jártuk az üzleteket, kávéházakat, elébb restelkedve, később egyre jobban belemelegedve. Gyűlt a likas dinár: már egész szép summa húzta *
