Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-07 / 41. szám
6-ik oldal 1943 október 7 KÜLDJÜK EL A KARÁCSONYI AJÁNDÉKOT KATONÁINKNAK — MOST! Verhovayak Lat)ja CLEVELAND, O. 14-ik fiók A Verhovay Segély Egylet 14-ik osztálya október 10-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel tartja MŰSORRAL egybekötött nagyszabású SZÜRETI MULATSÁGÁT a Verhovay Otthonban, 8637 Buckeye Rd. Felszólitjuk és kérjük mindazon tagtársakat, a kiknek gyermekei részt óhajtanak venni a nagy KÖRMAGYAR táncolásban, szeptember 25-én, szombat este fél nyolc órakor a Verhovay Otthon nagy termében jelentkezzenek. A vigalmi bizottság nevében: Pintér Ferenc, biz elnök, Cincár Gyula, biz. jegyző BE 100% WITH YOUR Van egy dolog, amire most van az ideje gondolnunk. Most kell elküldenünk a harctéren levő ka tonáink számára az ajándékot. A karácsony családias ünnep és ne felejtsük, hogy a mi katonánk, bárhol is lesz, karácsony estéjén haza fog gondolni az ő szeretteire. Persze, hogy a csapata szép karácsonyi ünnepélyt fog rendezni a számára Mégis, az igazi ünnepi érzés abban a percben fogja megszállani a lelkét, mikor a hazulról kapott csomagot bontja ki. Ezért gondoskodjunk róla, hogy a fiú az ajándékot idejében megkapja. Szerezzük be ajándékunkat most — és küld-A Verhovay Segély Egylet 14-ik osztálya október 10-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel nagyszabású SZÜRETI MULATSÁGOT RENDEZ, a Verhovay Otthonban 8637 Buckeye Rd. alatt, amelyre a clevelandi és környékbeli Verhovay osztályok vezetőit és minden egyes tagját egy Verhovay találkozóra és egy jük el az alábbi utasítások gondos figyelemmel tartásával: Csomagoljuk be az ajándékot gondosan. A csomag nem nyomhat többet 5 fontnál és semmilyen kitér jedése sem lehet nagyobb 15 inch-nél. ügyeljünk ar ra, hogy a címzésben benne legyen az illető neve, rangja, széria száma, csapata, hajókülönitménye és a katonai postahivatal megjelölése. Ne felejtse el, hogy október 15-ike az utolsó határidő, amikor a csomagot tengerentúlra fel lehet adni. Küldje el tehát ajándékát még ma. (Az “Office of War Information” közleménye) kellemes vasárnap eltöltésére szeretettel hivja meg a rendező bizottság. Sikora és Medve youngstowni hírneves zenekara muzsikál. Negyven pár táncolja a körmagyart, amelyet Professor Zaphir Pál nagy művészettel tanított be. A körmagyar d. u. 4-kor és este 8-kor lesz bemutatva. Pintér Ferenc, biz. elnök, Cincár Gyula, biz. jegyző MIBŐL ÁLL EGY EMBERÉLET? Kiszámították azok, akiknek az ily számításokban telik a gyönyörűsége, hogy egy hetven esztendős ember hogyan töltötte el életének idejét. Megállapították, hogy 25 évet dolgozott, 20 évet aludt, 7 éven át spórolt és járkált, 5 éven át borotválkozott és öltözött, 7 éven át szórakozott, 3 évig várt fa feleségére?), 2 éven át evett, egy napig nézett a tükörbe és teljes évet eltelefonált, száz tiz álló napon át fújta az orrát. Ékes bizonyítéka e számítás annak, hogy sok kicsi sokra megy. Vegyük csak azt, hogy egy 70 éves ember három évet elvárt az életéből: várt a feleségére a megbeszélt sarkon, várt a barátjára, villamosra, taxira, bankett kezdetére. Ez 29,280 óra, amit hasznosan lehetett volna eltölteni: csak 50 centet számítva óra bérnek, ez idő alatt 14,640 dollárt kereshetett volna az, aki ennyi idő: elvárt. Vegyen Háborús Kötvényt CORAOPOLIS, PA. 352-ik fiók. A tisztelt tagtársak szives tudomására hozom, hogy fiókunknak tiz éves jub:leumát 1943 október 17-én, vasárnap délután 5:30 órai kezdettel fogjuk megtartani a Magyar Házban Bunchy rádiózenekara közreműködésével. A jubileumot előkészítő bizottság mindent elkövet, hogy vendégeink jól érezzék magukat. Épp ezért kérjük minden tagtársunkat úgy, mint a vidéki fiókok tagjait, valamint az egész vidék összmagyarságát, hogy jöjjenek el és tegyék megjelenésükkel emlékezetessé fiókunk nagyszabásúnak ígérkező jubileumát. Mindenkit Verhovay testvéri szeretettel várunk. A fiók tisztikara küldöttségileg hívta meg a jubileumi ünnepségre egyesületünk központi tiszvtiselőit, akik nrndegyike ígéretet tett arra, hogy a- tiz éves évfordulói ünnepen jelen lesznek. ragtársi tisztelettel Szladics András titkár. MEGHÍVÓ 22 KÖDÖS ÉVEK talmas pofont, holott megtudtam, hogy rendesen és sokat ebédelt. Dehát éppen ezért volt rabiátus és kiszámíthatatlan. Járkáltam, csüngtem s egyensúlyoztam a Kis Prága nevű városrész összes kolóniáinak bordás vázain: majd egy esztendeig tartott a munka. Kora reggel a műhelytől indultam el a megrakott taligávai, egész nap fel-le futkároztam a malter cseppes állványokon, este pedig vissza kellett térnem az üres taligával a műhelybe, hogy másnap hajnalban újra felkerekedjek megterheltem a Kis Prága a város északi, a műhely a déli végén feküdt. Mire a padlóra helyezett, ágynak becézett szalmazsákon végigdőltem esténkint, a szememet sem volt időm jóformán lehunyni, máris öntudatlanná nyomott a fáradtság. Gyakran segédkeztem söraparatus-szereléseknél a vendéglőkben; ezt a munkát szerettem a legjobban, annak ellenére, hogy félméteres kocsmai pudlikban görnyedve, összezsugorodva kellett szögelni, fúrni, kalapálni, a cinket forrasztani; viszont majd mindenütt megkínáltak bennünket likőrrel, szafaládéval, sörrel, s egyéb jókkal. Ahol nem kínáltak meg, ott magunk vendégeltük meg magunkat oly módon, hogy megtömtük zsebeinket szardiniás dobozokkal, májpástéíom-konzervekkel, olykor lapos-üveg likőrrel is. így álltunk bosszút a fukar gazdán. Valamiképpen jobban is esett az ilyen csóróit holmi, mint amiket ajándékba kaptunk. Császkáltam az evangélikus templom tetején és mi fedtük be a Varranó melletti hires Mária-látó parasztasszony bucsujáró templomát. Azt hiszem, Slivkár Annának hívták a csodalátó asszonyt, de ez nem biztos, mintahogy a falu nevére sem emlékszem már. Sovány, beesettarcu, magas asszony volt Slivkár Anna: mindig feketében járt, tiszta kék szemét állandóan az égre meresztette és alig beszélt valamit, azt is hümmögte inkább értelmetlenül. Olvasót morzsolt sápadt ujjai között s lekezelt velünk, amikor megérkeztünk. “Egy hétig nem lesz kézmosás”, mondta Zolti ur és röhögött hozzá, elnyújtva rózsás bibircsókjait. Megtudtam, hogy néhány héttel érkezésünk előtt járt itt KÖDÖS ÉVEK 23 Szűz Mária, pontosan azon a helyen, ahol a kis templom épült. Este jelent meg, akkor, amikor alig járnak kint emberek, különösen faluhelyen: igy hát csupán Slivkár Anna láthatta, akinek éppen ki kellett jönnie valamire. A csodának egy-kettőre hire futott Zemplénben, Sárosban; jöttek a hívők, mezítláb és batyukkal, hozták a filléreket a templom felépítéséhez. Bucsujáróhely vált a faluból, Slivkár Annából majdnem szent: csókolgatták fekete glottruhája szegélyét a zarándokok, áldást kértek keskeny tenyere alól s várták-lesték a csodát, hogy megjelenjék előttük is tyfária. A csoda helyett azonban csupán egy negyestornvu templom bujt elő a földből, melynek tetejét minékünk kellett bádoggal befedni. Teljes hétig kalapáltunk a felhők között, Isten közelségében; versenyt fütyültünk a szent madarakkal s éjjel magas, falusi ágyban háltunk a csodalátó asszony kis vályogházában. Reggelire szalonnát ettünk, utána félliter friss tejet hajtottunk le. A kólika ugyan elkerülte a hasunkat, de a templom padlása bizony nem kerülheti« el, hogy ne gondoljunk napjában többször az akkor hires francia marsall nevére, aki éppen ottlétünk alatt volt látogatóban Prágában. 6. Sámuel ur lányát Olgának hívták: tizenhatesztendős, drabális szőke nő volt, de mindig nyafogott, mint egy elkényeztetett törékeny grófkisasszony. (Vájjon honnan veszem, hogy az elkényeztetett, törékeny grófkisasszonyok nyafognak? Hiszen sohsem láttam egyet sem belőlük.) Szerelmes voltam Olgába? Nem állíthatom. Pedig abban az időben már kezdtem érdeklődni a gyenge nem iránt, különösen azóta, hogy a szomszéd Klári, aki egyidős volt Olgával, egyszer odaszólt barátnőjének az udvaron: “Jóképű kis inasotok van, Olgi.” És kedvesen rámmosolygott. Azt hiszem, nagyon elvörösödtem akkor, de Klári megjegyzése határozottan megbolygatott bennem valamit. Az
