Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-10-07 / 41. szám
2-ik oldal 1943 október 7 mi volt például a békebeli foglalkozása, nős-e, családos-e, miben vált ki a társai közül magánéletében. Ily adatok birtokában pár szavas hirecskével tudjuk közölni a képér. és bizony az a kis hir mindjárt valahogy több életet adna a képnek is, mert megismernénk nemcsak a katonának az arcvonásait, hanem megismernénk az arcvonósok mögött — az embert is! Talán vannak nagyobb fiókok, esetleg kerületek, ahol akad oly fiatal ember vagy nő, aki szeret Írni és akire a fiók rábízhatná a fiók-riporter tisztségét, mely ámbár fizetéssel nem járna, de mégis bizonyára örömet okozna az írónak úgy, mint olvasó közönségének. Szép tisztség volna ez, nem is sok munkával járó, melynek jutalma az volna, hogy az, aki betölti, nevét és írását — ha olykor átalakított formában is — ott látja nyomtatásban. A társadalmi élet főütőere' az, amit az amerikaiak publicitásnak hívnak. Adjunk publicitást, újságban való nyilvánosságot fiókunk eseményeinek, értékes tagtársainknak, közéleti szereplésük és tevékenységük kiemelkedő, közérdekű mozzanatainak és fel fog lendülni a fiókok társadalmi élete. Érdekesebb lesz a lap és a lap érdekessége elevenebbé fogja tenni az egyleti életet. A lap és az egyleti élet kölcsönhatásban, kölcsönös viszonyban vannak egymással. Ebben az ügyben szívesen fogadunk már most hozzászólásokat olvasóinktól, híreket, Írásokat szintén és kérjük a tagtársakat, hogy fogjanak hozzá ehhez a kedves munkához, melynek megfizethetetlen és felmérhetetlen hatása lesz egyleti életünkre, ha jó akarattal és kitartással csináljuk. Minden idevonatkozó levelet és Írást szíveskedjenek a tagtársak a Verhovayak Lapja szerkesztőjéhez intézni. A VERHOVAYAK LAPJA SZERKESZTŐSÉGE.-----------------------V-------------------U. S. Senator a Verhovayról A “National Fraternal Congress” — a Testvérsegitő Egyesületek Országos Szövetsége — konvencióját múlt héten tartotta meg Cleveland, O.-ban. A kongresszus fénypontja hatalmas bankett volt, melynek ünnepi szónoka Burton H. Harold, Ohio U. S. szenátora a háború utáni Amerikáról tartott mélyen szántó és nagyhatású beszédet. Rámutatott azokra a nehézségekre, melyek az Egyesült Államokra várnak a háború után, amikor a háborús gazdasági és ipari berendezkedésről vissza kell térni majd a békebeli rendszerre. Ahhoz, hogy ez súlyos zökkenő nélkül mehessen végbe, feltétlenül szükséges, hogy hazánk kormányának kiadott kötvényei után a tulajdonosok pontosan megkapják a kamatot. Ez pedik csak úgy lesz lehetséges, ha hazánk a háború után is oly iramban folytatja az ipari termelést, mint most, a háború idején. Csakhogy a háború után nem hadianyagokra lesz szükség, hanem a polgári életet szolgáló iparcikkekre. Az utolsó két évtized tudományos találmányai óriási fejlődési lehetőségeket tárnak elénk, mondotta a szenátor, melyeknek ipari és kereskedelmi felhasználásával polgárságunk gazdasági életét oly színvonalon lehet majd tartani, hogy annak következtében hazánk fizetőképesssége nem csökken, hanem inkább emelkedik. Különösen a repülőipar előtt nyílik óriási tér, mert a szenátor szerint az Egyesült Államokra vár a feladat, hogy a világ repülő útjainak felhasználával őrködjön a béke állandósága felett. A rendkívül érdekes előadás folyamán mondotta a szenátor a következőket is: “Jól ismerem a testvérsegitő egyesületeket, annái is inkább, mert magam is tagja vagyok kettőnek és pedig a Knight of Phitiasnak és a VERHOVAY SEGÉLY EGYLETNEK.” A banketten hatalmas, több százezer, sőt millió tagot számláló testvérsegitő egyesületek tisztviselői vettek reszt, Annál meglepőbb volt a Verhovay nevei hallani e fényes banketten egy oly kiválóság ajkáról, mint szenátor Burton, aki kijelentette, hogy büszke arra, hogy egyesületünknek tagja. Burton szenátor, clevelandi polgármester korában lépett be a Verhovay Segély Egylet, Cleveland, O.-i 14-ik fiókjába 1937-ben és azóta is tagja ugyanennek a fióknak. Ha ő büszke arra, hogy tagja egyesületünek, mi még büszkébbek vagyunk arra, hogy Burton H. Harold, Ohio kiváló szenátora — tagtársunk! Verhovayak Lapja. VEGE A CIRKUSZOK ÉVADJÁNAK A nyári mulatságoknak és szórakozásoknak körülbelül vége. A sport talán hosszabb életű, mert nem függ annyira az időjárás kegyeitől, de a cirkuszok ilyenkor már melegebb tájakra költöznek. Ahogy a városból elvonuló cirkusz után nézek, arra gondolok, hogy a cirkusz nem is oly egyszerű dolog. Szórakozás, látványosság elsősorban, de annak, hogy ez, mélyebb jelentősége van, melyet az emberi természetben kell megtalálni. Mint ahogy az emberi természet fejlődött, úgy a cirkusz is fejlődött. Kezdetben a cirkusz csak barbár, véres állathecc volt, melynek célja nemcsak az emberek mulattatása, hanem vérszomjuk kielégítése is volt. A pogány rómaiaknak az volt a legnagyobb szórakozás, ha a keresztényeket oroszlánok, tigrisek s fenevadak tépték szét. Ugyanezt a kegyetlen era béri hajlamot a századok folyamán többfélekép elégi tették ki az emberi ízlés megfinomodása, vagy eldur vulása szerint. A módszer változásaiban nagy része volt mindég az éghajlatnak. Északi népek, hollandusok, norvégek, finnek szelidebb lelküek s nem sze rétik a bikaviadalokat, melyek ugyanakkor a délibáb spanyoloknak nemzeti szó' rakozást jelentenek. Ott még a legelőkelőbb hölgyeknek is izgatottan remeg az orrcimpája a gyönyörűségtől, ha egy-egy hatalmas bika felkoncol egy lovat, vagy egy hires gladiátor ledöfi a toporzékoló, megvadult állatot. XII. Alfonz király anyját gyűlölték a spanyolok, mert nem birt végignézni egy bikaviadalt, már pedig a bikaviadal a spanyol ember számára nemzeti in tézmény. A külömben szelidlelkü Indiában a maharadzsák legnagyobb szórakozása az állathecc, melyben párducot és vadkant eresztenek egymásnak. Rendszerint a vadkan öli meg hatalmas agyarával a párducot, mert annak harapása a vadkan emberderék vastagságú nyaká nak meg se kottyan. Az embereknek nagyon tetszik, ha az állatokat látszólag szelíd bánásmóddal arra tudják tanítani, hogy oly dolgokat végezzenek, mint az emberek. Csodájára járnak annak az állatszelnditőnek, aki megtanítja az oroszlánt arra, hogy kötélen táncoljon, a jegesmedvét arra, hogy gummilabdát egyensúlyozzon az orrán. Sok állattal hiába próbálkoznak. A víziló, az óriáskígyó, a cápa nem bizonyult tanithatónak. Rendszerint az állatokat nem szelíd módszerekkel tanítják, hanem veréssel, éheztetéssel. De nemcsak az állat tanítása a kegyetlen dolog, hanem az is, hogy kiragadják az állatot megszokott környezetéből, ketrecbe zárják s elveszik szabadságát. A legtöbb vadállat elsorvad ily körülmények között. Egészen másként áll a dolog a cirkuszi mutatványosokkal. Ezeket nem ragadják ki egy oly környezetből, mely létfeltételük. Azonkívül nem kegyetlenséggel tanítják őket s végül, rendszerint, alaposan megfizetik őket, úgy, hogy nem egy cirkuszi mutatványos bármikor Ayugdijba mehetne és vígan megélhetne abból, amit összecirkuszozott magának. Ilyes formán emberibb, kulturáltabb dolog a cirkusznak az emberi mutatványokból álló része. És bár mindég lesznek cirkuszok, valószínű, hogy az állat-mutatványok ki fognak menni a divatból és helyüket egyre növekvő mértékben fogják elfoglalni az emberek, artisták, akiknek boszorkányos ügyességét nem győzi bámulni az ember. Nem a kötélen ugráló tigris a legcsodálatosabb dolog, hanem a trapézek vakmerő artistái és a Houdinik, akiknek büvészi produkciói mindég meglepik és m'ndig szórakoztatják a kulturált közönséget. ' Yartin József A Verhovay osztalék A Verhovay Segély Egylet évek óta osztalék formájában osztja el tagjai között az üzletvezetés által létrehozott hasznot. Az osztalék egyike azoknak az eszközöknek, melyek által a Verhovay Segély Egylet a tagság egyesülete, mert annak üzleti hasznát nem egyesek teszik zsebre, hanem minden egyes tag arányosan és igazságosan osztozik benne. Épp azért a legtöbb érett goirdolkozásu Verhovay tag az osztalékot megelégedéssel fogadja, mert abban is meglátja a Verhovay Segély Egylet életképességét és a befektetéseket eszközlő központi tisztviselők lelkiismeretes munkásságának egyik mérő vesszőjét. Nem mindenki gondolkozik azonban igy. Vannak minden táborban zavart csinálok: oly emberek, akik a kákán is csomót keresnek, s akik minden rókáról két bőrt szeretnének lenyúzni. Ezek az emberek sok esetben lekicsinylik az osztalékot, keveslik. Hallottunk oly esetről, mikor egy tagtárs dühösen visszadobta az asztalra az osztalékot, mikor megtudta, hogy a borítékban menyin i van s azt mondta: “Egyék meg, hát ez is osztalék?” Úgy a megelégedett, mint az elégedetlen tagtársaknak teszünk szolgálatot, ha egy kicsit foglalkozunk az osztalékok kérdésével. Először is le kell szögeznünk azt, hogy, ha sok esetben kevésnek is látszik a kifizetésre került osztalék öszszege, az nem kevés, különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy más testvérsegitő egyesületek mennyi osztalékot fizetnek. A Verhovay Segély Egylet 1942-ben kifizetett $43,284 osztalékot. Abban, hogy egy egyesület mit fizethet ki osztalékban, döntő szerepe van sok tényezőnek, melyeket mind nem is sorolhatunk fel, mert hiszen az egesz kérdés szakemberekre tartozik. De minden tagtárs előtt világos lehet az, hogy az osztalékok összegét döntő módon befolyásolja a kötvénytulajdonosok száma, az érvényben lévő biztosítások összege, és az egyesület cs.-zes vagyonának az összege. Nem említjük egyáltalán a befektetések utáfii jövedelmet, mert az megfelelő üzletvezetés mellet minden egyesületnél egyformán elérhető. Amerikának egyik legnagyobb testvérsegitő egyesülete, a “Royal Neighbours gf America” több, mint 352 mihió érvényben lévő biztosítással rendelkezik. A Ver hovay Segély Egyletnél érvényben lévő biztosítások öszszege a múlt évben közel $32,600,000 volt. Tehát a Royal Neighbours Egyesület csaknem 11-szer akkora a biztosítások összege tekintetében, mint a mi egyesületünk. A Royal Neighbours vagyoni tekintetben még jobban áll, mert az összes vagyofta 90 millió dollár körül van, tehát vagyoni tekintetben 18-szorosa a Verhovaynak. Hogy a nagyobb vagyonnak mi az oka, arra majd rátérünk később. Most elég megemlíteni azt, hogy ez a hatalmas testvérsegitő egyesület, melynek tagsága 11-szer és vagyona 18-szor nagyobb, mint a Verhovay-é, a múlt évben $212,376 osztalékot fizetett ki, tehát mindössze
