Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-30 / 40. szám
*-ik oldal vencíós második alelnök jelölése egyhangúvá vált és újra hatalmas tapsviharral ünnepelte a konvenció az igy egyhangúlag, közfelkiáltással megválasztott uj főszámvevőt. Ezután a megválasztott tisztviselők léptek egymásután a hangszóró elé és keresetlen, egyszerű, de végtelenül meghatóan meleg szavakkal köszönték meg a beléjük helyezett bizalomnak e nagyszerű megnyilatkozásait. “Tizennégy éve szolgáltam a Verhovay Segély Egyletet hivatalomban és csak azt ígérem, hogy uj hivatalomban épp oly hűséggel és odaadással fogom teljesíteni kötelességem, mint az elmúlt tizennégy évben” — mondotta Bencze János megválasztott központi elnök. “Tizenegy • éve szolgáltam egyesületünket, mint főszámvevő — mondotta Révész Kálmán, az uj főtitkár — és ígérem, hogy uj hivatalomban épp oly becsülettel fogom szolgálni a Verhovay Segély Egyletet, mint eddig.” “Meg fogom tartani, amit a chicagóiaknak Ígértem — mondotta Szalánczy János, az újonnan megválasztott központi pénztárnok, — hogy úgy fogok dolgozni, hogy amikor majd visszatérek a chicagóiak közé, épp oly szeretettel fogadjanak, mint amilyennel elbocsájtottak.” “Mélységesen meg vagyok lepve — mondotta Szabó János, az uj főszámvevő — és Ígérem, hogy munkámmal meg fogok felelni a belém helyezett bizalomnak.” A főtisztviselők szavait újabb tüntetés fogadta, mely után a gyűlés félbeszakadt, miközben a delegátusok, sot an közülük az öröm könnyeivel a szemükben — odamentek a főtisztviselőkhöz és szerencsét kívántak nékik. Soha még a Verhovay Segély Egylet történetében nem volt eset rá, hogy a négy központi főtisztviselőt közfelkiáltással, egyhangúlag hívták volna meg. Ez teszi ezt a választást Verhovay szempontból történelmi jelentőségűvé. Szerencsésnek kell mondani ennek az egyesületnek a tagságát azért, hogy a megválasztott főtisztviselőkben oly tagjai vannak, akikre az egész tagság osztatlan bizalma esett. Ebben a forrongó korban, mikor annyi a kenyéririgység, féltékenység és különösen most, hogy a Verhovay vezetőséget annyi támadás érte, nagyszerű megnyilvánulása ez a Verhovay tagság megdönthetetlen egységének. Szerencsésnek kell mondani a megválasztott négy főtisztviselőt azért, hogy oly tagsággal van dolguk, mely felismeri az igazi értékeket és kész osztatlan bizalommal kezükbe tenni az egyesület további vezetését. Mily szép, hűségre, munkára és odaadásra serkentő választás volt az, melyen 123 delegátus helyéről felállva hangos szóval, a titkosság teljes elvetésével bízta meg őket a nagy munkával. Az ilyen hatalmas bizalom nem maradhat viszonzás nélkül és a négy megválasztott főtisztviselő bizonyosan úgy fog munkálkodni, hogy a tagság négy év múlva látni fogja, hogy érdemes elismerni az értéket és azt magunk fölé helyezni... Talán meg kell itt jegyezni azt is, hogy a központi alkalmazottaknak ez a választási eredmény nagy ünnepet jelentett. Egy sem volt, akinek ne hagyogott volna a szeme, egy se volt, aki ne érzett volna hálát a delegátusok iránt azért, hogy azokat választotta meg, akikben a központi akalmazottak munkás seregének is osztatlan bizalma van. Történelmi jelentőségű ez a választás abban a tekintetben is, hogy ez az első eset a Verhovay Segély Egylet történelmében, hogy egy második generációs fiatalember került a központi tisztikarba. Szabó János nevét a második generáció jól ismeri a McKeesport, Pa.-i 395-ik fiókban végzett munkájáról. Szabó János e fiók elnöke. Ugyanakkor állandó cikkírója a Verhovayak Lapja angol részének. Mint a konvenció második alelnöke, a Verhovay delegátusok táborának első generációs része is jól megismerte és — meg is szerette őt. ö az uj ember a központi hivatalban és mint ilyennek, barátságos, szeretetteljes, sikert kivánó Isten-hozottal köszöntjük őt nagy felelősséggel járó és nagy tudást igénylő munkájában. A TÖBBI VÁLASZTÁSOK A Verhovay Segély Egylet központi alelnöke, a Daragó József v. elnök lemondása révén főelnöki székbe iépő Szalay József lett ismét három másik jelölttel szemben, nagy szótöbbséggel. Az angol osztályok részéről újra lett választva és pedig egyhangú lelkesedéssel Ári B. Albert alelnök. Igazgatók a magyar osztályok részéről: Kelemen P. János, Falusi Alajos, Macker Gyula, Dobos András, Turner József, Vizi Lajos, Körösföy János. Pótigazgatók: Kádár Miklós, Láng István, Kun Bertlan és Csömör Mózes. Ez igazgatók közül régi Verhovay harcosok Körösföy János és Turner József, kik az uj igazgatóságba belekerültek, mig Falusy Alajossal most ismerkedett meg a konvenció. Szereplésének méltó jutalma az igazgatói megválasztás, melyben a második legtöbb szavazatot ő kapta. Az angol osztályok részéről hái'om igazgatót választott a konvenció és pedig Brogley Ferencet, Dr. Prince-t és Phillips Richardot, mig Smith Károly és Taylor József pótigazgatók lettek. Az angol igazgatók között is uj Phillips Richard, aki a konvención való szereplésével megszerezte magának a delegátusok osztatlan rokonszenvét. Az Ellenőrző Bizottság tagjai lettek: Bumbulucz József és Lukács István, póttagok Kunstadt Ernő és Nyiráti Sándor. Az Ellenőrző Bizottság harmadik tagja az angol fiókok részéről: Emma E. Phillips, s póttag Lukács Jolán. Fegyelmi bizottság, tagjai: Mészáros György, Heck József és Bandré György. Felebbezési Bizottság tagjai: Bandy András, Fedák János, Takács Béla, Balogh István és Debreczeni Sándor, póttagok: Papp Gáspár, Bandré György és Lachman Antal. A választások szombaton délután 12:30-kor értek véget, amikor a gyülésvezető elnök, Radványi Ferenc, feleskette az uj tisztikart, majd Nt. Rettman Farkas lelkész záróimája következett, ami után a delegátps>k elénekelték a “My Country” himnuszt. Egy órakor a Verhovay Segély Egylet XX. konvenciója véget ért. Á választásokat megelőző eseményekről egyébként még az alábbiakban számolunk be. FELVIRRAD A TITKÁROKNAK Egyesületünk titkáraira áll az a mondás, hogy “nundég azt a lovat ütik, amelyik a legjobban húz.” Mü'-ta a Verhovay Segély Egylet fennáll, mindég ők voltak azok, akik a legtöbb, legnehezebb és legnagyobb képességeket igénylő munkát végezték, ők voltak, akik a havidijakat beszedték, elkönyvelték, elszámolták és a tagság ügyes-bajos dolgaiban a központi hivatalhoz írtak. És csak a jó Isten a megmondhatója annak, hogy a tagságnak milyen sok ügyes-bajos dolga van. Ahogy múltak az évek, a titkárok hivatásának betöltésével járó munka nemhogy egyszerűbb, könnyebb és kevesebb lett volna, hanem egyre több, bonyolultabb és sok-oldalubb lett. Igaz, hogy a szervezők beállítása óta a tagszaporodás eladdig sohasem tapasztalt lendülettel indult meg, de ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a tagszerzés munkája a tagmegtartás munkája nélkül semmit sem érne és a tagmegtartás terén most is a titkároké minden érdem. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a biztosítási törvények értelmében egy testvérsegitő egyesületnek kell, hogy titkárai legyenek. Mondhatnánk, hogy egy testvérsegitő egyesületnek törvényes létalapját a fiókok és az azokban dolgozó titkárok képezik. Mit kaptak a titkárok mindezért? Az Alapszabály-módosító Bizottság jelentésével kapcsolatban ez a kérdés került szőnyegre szerdán délután és a hatalmas vitát kiváltó probléma tárgyalása közben kitűntek azok a dolgok, melyek a titkárok munkájának legsötétebb árnyoldalát jelentik. Megegyezett a konvenciónak nemcsak titkárokból álló delegátusainak egyhangú közvéleménye abban, hogy a titkároknak hatalmas munkájáért kell valami jutalmazást adni. Elismerést követelt magának az a megállapítás, hogy nem várhatja egy testvérsegitő egyesület azt, hogy egy ember ingyen dolgozik százak érdekében akkor, mikor azok az általa szolgált százak ma már végkép nem hajlandók megosztani vele a munkának terhét. De megegyezett a konvenciónak, ismételjük, nemcsak titkárokból álló közönsége abban is, hogy a titkárok nincsenek megfizetve, sőt valami nyomorúságos tiszteletdijnak csak a közelébe is érő évi jutalomban sem részesülnek azért a munkáért, mely ma már minden (Folytatás az 5-ik oldalon) Verhovayak Lapja ____________ 1943 szeptember 30 HOME FRONT (Folytatás az 1-ső oldalról)' íme' egy ütközet belőle. Egy éjjeli ütközet. Amikor mindenkit sürü rohamokkal támad a szomorúsága. Amikor újra és újra feltámadnak a legyűrt szenvedések s úgy megtépdesik sziveinket, mint katonáinkat a kartácsok. A Shenangóban hagyott katonára gondolok, — egész biztosan a lány is, — és ezt mondom neki szomorú vigasztalással: — Akire úgy gondolnak, mint te gondolsz rá, arra vigyáz az Isten. Good luck! És már megyek is kifelé a kocsiból. Csak még a lányka hálás tekintetét fogom fel és a könnyeinek a fényét, hogy legyen, ami világítson nekem is ezen a Home Fronton, ha megint ilyen ütközetbe kerülnék. TARNÓCY ÁRPÁD.--------------v--------------CLEVELAND, O. 361-ik fiók Értesítem a 361-ik női osztály tagjait, hogy legközelebbi havi gyűlésünket október 3-án, vasárnap délután 2:30-kor fogjuk megtartani a Verhovay Otthonban, a Buckeye Road-on. Ezentúl, további értesítésig, minden havi gyűlésünket a hó első vasárnapján fogjuk megtartani, nem pedig a hónap első hétfőjén Kérem, hogy ez alkalommal nagy számban jelenjenek meg a tisztelt tagtársnők, mert osztályunknak a Vörös Kereszttől vendége lesz, aki a vér-adakozás fontosságáról fog előadást tartani Ugyan-e gyűlésen fogjuk megtárgyalni a téli évad különféle terveit. Kétszeresen fontos tehát, hogy fiókunk tagsága teljes számban legyen képviselve. Tagtársi tisztelettel: MRS. LOUIS VASSY, titkárnő.--------------v-------------BEAVER FALLS, PA. 39-ik fiók Értesítem a tisztelt tagtársakat, és tagtársnőket, hogy hadbavonult tagtársaink tiszteletére katonai emléktáblát fogunk felvatni ünnepélyes keretek között a Szent László Hitközség pince-termében október 10-én, vasárnap este 7 órakor. Teaestélyünk lesz ez alkalomra, melyre belépti dij nincs. Szeretettel hívunk mindenkit erre a hazafias ünnepségre. Tagtársi tisztelettel: BÖLLER ANDRÁS, titkár.
