Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-09-16 / 38. szám

1943 szeptember 16 IC-fk oldal Sok a levonás Tagszerzési munkában ma legtöbbször ezzel az ellen­érvvel találkozunk: “Nem vehetek ki több biztosítást, mert igen sok a levonás. War Bond-ra, adóra, Social Securityra, union-ra, és igy tovább. Mire az ember meg­kapja a pénzét, bizony 20-25 dollárt is levontak.” Ez igaz, Azonban az ál­­litás igazságából nem kö­vetkezik, hogy ennek követ­keztében az illető már nem vehet ki újabb biztositást. Amikor nem vonták le adóra a megadózható jöve­delem 20%-át és nem von­tak le önkéntes államköl­­csönre 10%-ot és nem volt Social Security, akkor is megfogyatkozott mindenki­nek a “pedája”, mire azt a mindennapi élet költségei­nek fedezésére használ­hatta volna. Elfelejtik ugyanis a leg­többen, hogy volt a háború előtti időben egy olyan “levonás”, amire mindenki önként szerződött le, és amely oly általánosan el­­terjedett volt, mint ma a jövedelmi adó és a War Bond levonás. És ez a részletfizetés volt. A kor­mány úgyszólván teljesen megszüntette a részletfize­tésre való vásárlást: ma sem rádiót, sem jégszek­rényt, sem autót, sem autó­­gummit nem lehet részlet­­fizetésre venni. ■\ A háború előtti időben az átlagos munkásember heti fizetése meg volt terhelve legalább ugyanannyi rész­letfizetéssel, mint ameny­­nyít ma levonnak tőle HADIKÖLCSÖN és jövedel­mi adó s hasonló címen. Háború előtt sem maradt tehát az illetőnek a heti fizetéséből több pénze arra, hogy biztositást vegyen, tnint ma. ! Igen ám, mondhatja erre valaki, de az árak felmen­tek. Igaz, de felment a ke­reset is. És ott is, ahol az Órabér nem ment fel, mé­gis felment az átdolgozott összes órák száma. Ma mégis mindenki többet ke­res, mint azelőtt és kere­sete még az áremelkedések­kel összehasonlítva is több. Ma nem lehet részletre vásárolni és UGYANAZ A PÉNZ, ami azelőtt részletre elment, ma elmegy levo­násokra. A biztositást az­előtt is, most is, abból kell megvenni, ami a levonások után megmarad. És meg kell venni. Meg kell venni a biztositást, mert az a vagyonszerzés, vagyonteremtés legbiztosabb módja. Meg kell venni, mert a mai árak és a mai életviszonyok között min­denkinek több biztosításra Vcrhovayak Lapja * AH Uki / ff Alma Mez MEGŐRZI A TERMÉSZETES NEDVESSÉGET... MEGTARTJA Tudja-e már, mi az Alma "Méz”? FRISS! Ilyennek segít megtartani az Alma “Méz” az Old Gold választékos dohányát. A tiszta alma levéből készült ez az uj karbantartó anyag, mely lehe­tővé teszi, hogy a dohá;ny frissen ke­rüljön Önhöz. MIT SEGÍT AZ ALMA “MÉZ” A DOHÁNYON . . . Alma “Méz”-t permeteznek az Old Gold dohányra, addig amig ez a kiváló keve­rék, beleértve a zamatos Latakiát, az utolsó rostig át nincs itatva evvel — minden rostot megőriz a kiszáradástól. És teljseen íztelen. MIT TESZ ÖNÉRT AZ ALMA “MÉZ” . . . Az Alma “Méz” megőrzi a kiváló Old Gold dohányok nedvességét és frisse­ségét s igy lehetővé teszi, hogy a leg­nagyobb élvezettel szívhatja ezt a ciga­rettát. Próbáljon egy csomagot ma. S ekkor meglátja igazában, hogy az Alma “Méz" mit tesz Ónért. P. lorlllard Company —Established 1760 Pártatlan vizsgálat _ eredménye, mint * Reader’s Digest közölte a múlt év juiliusában, az Old Gold: 10%-al KEVESEBB nikotinban 14%-al KEVESEBB «»tkot Ugató szurok és gyantában, mint 6 más kipróbált gyártmány átlaga. FEDEZD A TÁMADÁST WAR BOND ALI *Ez az uj nedvesítő alkatrész U. S. Dept, of Agriculture keleti kerületi laboratóriumában jött létre. Teljesen íztelen — nem változtatja meg az Old Gold izét. Elneveztük Alma "Méz”-nek. HALLGASSA: Sammy Kaye bandáját és vendégeit, Szerdán 8:00 p. m. WJAS. — Bob Crosby és zene­kara Vasárnap 10:30 p. m. KDKA Amikor majd hazajönnek a fiuk... van szüksége, mint ameny­­nyire szükség volt 30 évvel ezelőtt. Meg kell venni, mert később talán már nem lehet. Valósággal szivettépő, mi­kor egy-egy hatvanadik éve felé járó magyar valóság­gal könyörög, hogy adjunk neki legalább egy 500 dol­láros kötvényt. Nehezen dolgozik, a vérnyomása ma­gas, biztositást sehol a vilá­gon nem adnak neki. Mi sem adhatunk. Miért nem vett azelőtt? Mig fiatal volt? És mind­egyik ugyanazt a történetet mondja el: “Tagja voltam, de elhanyagoltam és kima­radtam.” Kimaradt, elvesz­tette azt a biztositást, amit fiatalon vett és mikor már megjött az esze annyira, hogy szivesen kötött volna biztositást, akkor már nem kaphatott. Rengeteg 30—40 éves fia­talember van, aki egészségi okok miatt nem kaphat biz­tositást. Vegyen több biztosítást, amig még kaphat. Vegye meg most, mikor a kereseti lehetőségek megengedik. Ne mondja azt, hogy sok a le­vonás. Mert amikor nem volt sok a levonás, akkor ön volt az, aki mindenféle vásárlásokra sokkal többet levont önmagának, mint amennyit most levonnak. Úgy gondolunk a háború végén hazatérő fiukra, mint­ha az ő hazatérésük csak a háború végeztével kezdőd­ne el. Pedig már elkezdő­dött a háború első napján. Még a hadseregünk nem is élte el teljes létszámát és máris naponta átlag EGY­EZER katonát bocsájtanak el, obsitolnak, részint egész­ségi okok miatt, részint pe­dig sebesülés okozta harc­képtelenség miatt. Ez év vé­gére körülbelül 1,000,000 ob­­sitolt katonánk lesz. Ezek a hazatérő fiuk nin­csenek elhagyatva. Több kormányszervezet törődik elhelyezkedésükről. A “Se­lective Service System” Re­employment Division-ja, a “Veterans Administration”, a “Federal Security Agency” és az “U. S. Employment Service” nevű szervezetek azonnal kezükbe veszik a hazatérő katona sorsát és gondoskodnak arról, hogy megfelelőkép tudjon elhe­lyezkedni. Persze most, munkáshi­ány idején, könnyű Jól fi­zető állásokba elhelyezni a hazatérő fiukat, bár igy is komoly problémák merülnek fel. Ezek a katonák a há­ború alatt megváltoztak. A legtöbb már nem tud meg­elégedni azzal a munkakör­rel, amelyben háború előtt dolgozott. Az a fiatalember, aki 50 centért füvet vágott, s azután a japánok állásait bombázta a Csendes óceá­non, az nem fog visszatérni füvet vágni. De nem is kell neki. Segítenek neki meg­találni azt a munkakört, mely megváltozott lelkiálla­potának legjobban megfelel. Mindezekkel a dolgokkal most még lehet törődni, de mi lesz, mikor majd tiz mil­lió katona fog hazatérni? Az bizony nagy kérdés lesz. De az aggodalmasko­dóknak szolgáljon meg­nyugtatásul először is az, hogy az a tiz millió katona nem fog egyszerre leszerel­ni. Másodszor szolgáljon megnyugtatásukra az, hogy a kormány hatalmas mun­kaprogramokat készít köz­munkálati célokra, melyek rengeteg embernek fognak állandó megélhetést biztosí­tani. Harmadszor pedig az, hogy az összes gazdasági szakértők egyhangú megál­lapítása szerint a háború után oly prosperitás követ­kezik, amelyhez hasonló még nem volt. Ez nem üres jóslat. Rengeteg ma dolgozó nő és öreg férfi örömmel el fogja hagyni az állását, mi­helyst a munkájára már nem lesz szükség. Rengeteg katona-feleség dolgozik, aki szivesen fog visszatérni a családi életbe, mihelyst, a férje gondoskodni fog a csa­ládjáról. Rengeteg nyugdí­jas ment vissza a munkába, csak azért, mert a hazafias­ságára hivatkozva hívták vissza. Ezeknek a helyét visszafoglalják a katonák. Ez azonban csak a kezdet. A hadiipar természetesen be fogja szüntetni a hadicik­kek gyártását. Azonban ak­korára már Amerika lakos­sága úgy ki lesz éhezve ipa­ri cikkekre, hogy a gyárak minden munkást el tudnak fogadni, aki csak dolgozni akar. Rádiók, jégszekrények, mosógépek, autók, autó­gumik mind annyira el lesz­nek használva, hogy az egész nemzet csak az alka­lomra vár majd, hogy be­cserélhesse a régi lejárt gé­peket. Nagy jövőt jósolnak a családi házak építésének. Aztán most jön a legfonto­sabb: a szakértők véleménye szerint hosszú ideig kell el­látnunk Európa népeit táp­lálékkal, ami a farmerek termékeinek jelent piacot. És ugyanakkor újra kell épiteni Európát. Lebombá­zott városok, falvak, gyá­rak, repülőterek százait és ezreit kell újra felépíteni és az ehhez szükséges nyers­anyagokért Európa népei Amerikához fognak fordul­ni, mert Európa lerombolt gyárait csak Amerika gépei tudják elindítani újra. Mindez évekig való fog­lalkozást, munkát fog jelen­teni az amerikai földműves­nek, bányásznak, gyári munkásnak, iparosnak, üz­letembernek. A tiz millió hazatérő katonát munka fogja várni és jólét, mely kárpótolni fogja azokért, amiket el kellett szenvednie. És amikor majd bekövetke­zik a háború utánra várt nagy prosperitás, akkor —• ha olyan kormányunk lesz, mint a mostani, — az a kormány nem fogja enged­ni, hogy egyes tőkecsopor­tok a maguk hasznáért fel­áldozzák a nemzet jólétét, hanem tervszerű közgazda­­sági politikával oda fog hat­ni, hogy annak a prosperi­tásnak az áldásai kiterjed­jenek az egész lakosságra és a háború utáni évek hosszú sorára.--------------v-------------­MIT JÁTSZANAK. Mama: “Ejnye Mariska, de csúnyán játszol ma. Foly­ton csak te kiabálsz, csap­kodsz, sírsz. Látod, a Pis­­tukának a hangját se hal­lani.” Mariska: “De hát mama, ez a játék. Papát és ma­mát játszunk és Pista a papa.”

Next

/
Thumbnails
Contents