Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-16 / 38. szám
14-ífc oldal .Verhovayalí Lapja. 1943 szeptember 16 AZ ÉRDEM JUTALMA Nagy magyar esemény McKees Rockson. — Szeptember hó 26-án, vasárnap A Verhovay Portán a jó szó, elismerés, a végzett munka értékelése nem mindennapi dolog. Az egyleti tevékenységekkel a legtöbb ember úgy van hogy arra fel sem figyel, azt észre sem veszi. Ha azután mégis akad olyan, aki megemeli a kalapját az egylet vagy a fiók fejlesztése érdekében végzett önzetlen munka előtt, arra bizony úgy nézünk fel, mint amikor fehér hollót látunk. Hiszen az ilyen ember, éppen olyan ritka, mint a fehér holló. t. { A Pittsburghi és környéki Verhovay fiókok sorában, társadalmi tevékenységekben is vezet a 163-ik fiók. Eleven, lüktető életet folytat a fiók s ez az élet nemcsak a havidijak beszédéséből áll. Minden esztendőben jó néhányszor talál alkalmat és lehetőséget a fiók arra, hogy Otthonába gyűjtve a ma gyarságot, szórakoztasson, tanítson, neveljen — szóval ilyen módon is öregbitse a Verhovay nevet. És ezeknek a társadalmi tevékenységeknek lelke, lüktető munkása mindig Péter Gyula testvérünk volt, aki fáradhatatlan szorgalommal dolgozott azon, hogy a fiók fejlődjön, növekedjen, erősödjön. Péter Gyula tevékenysége azonban nem csupán Verhovay térre szorítkozott. Ott van, résztvesz, dolgozik minden közös magyar megmozdulás ' alkalmával. Elől jár mindig, csendben, de annál többet téve ... A 163-ik fiók, júniusi gyűlés önmagát tisztelte meg, amikor Péter Gyulát örökös diszelnökéül választotta meg. Több mint három évtizedes tevékenység elismerése ez a választás. A fiók díszoklevél formájában örökíti meg ezt a határozatát s a díszoklevelet szép ünnepség keretében adják át szeptember 26-án, vasárnap este 6 órai kezdettandó vacsorán. Muzsikálni Bandi Miska és zenekara fog. Erre a díszvacsorára nem csak a közel-távol Verhovay fiókok küldik el képviselőiket , ott lesz ezen az ünnepségen minden magyar tes tület küldöttsége, azon egyszerű oknál fogva, mert ezt a megtiszteltetést Péter Gyula testvérünk önzetlen munkálkodásával régen kiérdemelte. A CHICAGO ! 164. FIÓK TAGJAI FIGYELMÉBE. Ezúton tudatjuk a fiók tagságával, hogy október hó első napján esedékes rendes havi gyűlésünk elmarad, mert másnap, október hó 2-án, szombat este 8 órai kezdettel tartjuk meg őszi nagy kártya estélyünket a 333 West North Avenue alatti Rainbow Hallban. Az estély jövedelme, mint azt már hivatalas és helyi lapjainkban megírtuk, katona tagjaink karácsonyi ajándékait fogja fedezni, melyet október 15 előtt bocsájtunk útra. Felkérjük tehát a jegyek tulajdonosait, hogy azokkal az estélyen biztosan számoljanak el. Ha megjelenésüket munkájuk, vagy más okok gátolnák, úgy kérem az elszámolásokat a fiók helyettes titkárnőjével, Mrs. Margaret Kunstadt, 3245 Lakewood Avenue, posta utján elintézni. lroczky József, elnök, Mrs. Margaret Kunstadl, helyettes titkár. Gyászjelentés Vegyen Háborús Kötvényt 1943 AUGUSZTUS HÓRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szivvel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytét. Fiók A tag neve Kora 2 Horváth Péter ______________ 60 8 Oboczky József Ifj. __________ 27 11 Bolla Gáborné ---------------------- 63 16 Nagy Lajos ------------------------- 64 16 Nagy Lajosné _______________ 59 20 Illár József ________________ 55 34 Major János --------------------:— 66 34 Major János ----------T------------ 66 37 Dienes Mátyás ______________ 61 45 Leszo Julia _________________ 55 52 Réfi Mihály_________________ 58 53 Balázs Mihály________________ 58 68 Türk István _________________ 55 70 Runyanszky Mihályné_________ 60 123 Kádár Sándor_____•••-----------------63 130 Jagadics Istvánná_____________ 62 142 Bolha Ferenc________________ 22 159 Tóth Lajos__________________ 35 170 Stefán Péter_________________ 42 187 Bernát Mihályné_____________ 61 214 Kerekes János------------------------- 73 262 Németh József________________ 55 268 Kenoszt János________________ 71 301 Kovách János A.______________ 21 321 Ferenczi János ______________ 67 362 Nagy József __________________29 480 Hegedűs János ______________ 61 LEGYEN ÁLMUK CSENDES! 10 KÖDÖS ÉVEK a legrosszabb tanuló a faiskolában, mégsem hasalt el soha. Binyi-binyi-fabinyinek csúfoltuk szegényt, nem tudom miért. Mire emlékszem még? Emlékszem egy hatalmas, különös érzésre, mely leginkább nagy ünnepek alkalmával, karácsony, husvét áhítatában rohant meg ijesztően. Váratlanul jött mindég s oly erősen éreztem, hogy szinte belebetegedtem napokra. Ma sem tudom megmagyarázni, milyen érzés volt; a jó és rossznak valami bizarr keveréke. Tudom, hogy étvágytalannná, komorrá, szótlanná,- sóhajtozóvá tett arra az időre, viszont oly könnyednek éreztem magam, mint aki elveszítette testsúlyát vagy szárnyakat kapott volna. Arra határozottan emlékszem, hogy leginkább festeni szerettem volna ilyenkor: fantasztikus színeket kenni a levegőbe, hogy tobzódjanak a napfényében. “Megszállta az ihlet", mondták köröttem, de nem értettem, mit jelent. Az ünnepi áhítattal aztán, a mákossal és dióssal egyidejűleg elszállt ez az érzés is és kifosztottnak éreztem magam utána; céltalannak és ostobának az életet az érzés nélkül, ó, mily kár, hogy esztendők óta nem jelentkezett bennem a különös érzés, pedig elmúlt jónéhány husvét és karácsony azóta; céltalanul és ostobán, mákossal és dióssal, mégis ünneptelenül. 3. Egy napon tányér sapkás idegen katonák jelentek meg a telepen. Nagy hangon, fura nyelven karatyoltak; puskával ijesztgettek bennünket, olykor lőttek, de többnyire a levegőbe. Ijedt pisszegés volt hosszú ideig az élet Szalánkon. Elmaradt a március tizenötödikéi zászlós-himnuszos kivonulás a faiskolából, s ehelyett heti két órán, hétfőn és csütörtökön szorgalmar san lágyítottuk a keményebb szláv szavakat egy villar alaku jelzéssel a betűk felett, amit mekcsenynek hívtunk. Idő múltán néhány magyar ereszkedett le a remetei heKÖDÖS ÉVEK 11 gyekről, puskával, gránáttal és piros szalag volt hetyke sapkájukra tűzve: * “cselákot”’ kerestek. Szemtanúja voltam akkor egy borzalmas esetnek: a felsőszalánki templom megett jött egy veresszalagos magyar, a túloldalon egy tányérsapkás idegen s egyszerre fordultak szembe egymással. A veres szalagos azt mondta meglepetten: "az anyád!”, a tányérsapkás azt nyögte ijedten: “pán buh!” s a veres szalagos lőtt előbb, ó, attól a pillanattól kezdve költözött belém a kétségbeesés! A korompai véres forradalom is bennem maradt, Lukács főszolgabíró ur nyomorult halála: elevenen dugták az izzó ércolvasztó kohóba, úgy mesélték. Sortüz is volt akkor, nagy tömegtemetés, lengő vörös zászlók a koporsókon, ökölbeszorult munkáskezek és a levegőben a dolgozók himnuszának akkordja: “Ez a harc lesz a végső...” Aztán uj himnuszt kaptunk, így kezdődött: “Kde comoz muj” s egy kecskeszakáilas öreg ur fényképét az iskolába, tussrajz volt, alatta ez az aláírás:: President Ceskoslovensky Republiky T. G. Masaryk. Dolgozatott kellett Írnunk róla magyarul: "Született egy Hodonin (Göding) nevű cseh-morva faluban. Atyja egyszerű kovácsmester volt és fiából, a kis Tamásból is kovácsmestert akart nevelni...” Alsó-Szalánkból Nizny-Slovinky lett, Korompából Krompachy, Halász Ferenc főtanitó urból Frantisek Halas hlavny ucitel, belőlünk pedig ziak. Az “Isten áldd meg a magyart” helyett meg kellettt tanulnunk a csehszlovák himnuszt magyarul: "Hol van honom, hol van hazám — Hol patak zuug a hegyhááton — Csörgedeez a róónaságon — S üde virág a kertben —. Mint egy földi édenben — Ez az istenáldotta föld —< Csehszlovák föld a hazáám — Csehszlovák föld a hazáám!!’ Majd mindig első voltam az iskolában reggelenként. Egy ilyen alkalommal, amikor beakartam nyitni, hirtelen megtorpantam; hangokat hallottam belülről, mintha sirt volna valaki. Belestem a kulcslyukon: Halász Fe-
