Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-09 / 37. szám
2-ik oldal Vérhovay Segély Egylet intézményes érdekeit mozdítja old. Oly helyzetek állottak elő, oly problémák merültek felszínre, melyeket a múlt konvenció nem láthatott előre és így azokra nézve direktívákat nem is alkothatott. A vezetőségnek a saját legjobb belátása szerint kellett oly irányban működni ezeken a területeken, melyet a Verhovay Segély Egylet érdekei tekintetében a legmegfelelőbbnek látott. Nagy megkönnyebbülés a Vérhovay vezetőségnek az, hogy átadhatja a konvenciónak a direktívák meghatározásának nagy felelősségét, melyet a helyzet által megteremtett kényszerűségből eddig neki kellett viselni. A Vérhovay vezetőségnek most minden delegátus szívesen látott, örömmel — magyaros kézszoritással — fogadott munkatársává válik akiknek összefogó, együttműködő törekvéséből fog megszületni a következő négy esztendőnek a munkaprogramja, melynek megvalósítása a konvenció által megválasztott vezetőségnek lesz sokszor terhes, sokszor akadályos, de mindig becsülettel hordozott felelőssége. A jó munkát végzett sáfár mindig örül annak, ha gazdája hazatér. így örül a Vérhovay Segély Egylet főlisztviselő kara, igazgatósága, ellenőrző bizottsága annak, hogy a Vérhovay portára hazatér a Gazda, a Vérhovay tagságot képviselő delegátusok személyében, örömmel, magyaros kézszoritással fogadja. Eléje rakja számadásait, kimutatásait, előadja jelentéseit. És a becsületes Gazda megbecsüli a becsületes sáfárt. Ahol az eredmény nem éri el a jószándék célját, ott meglátja és elismeri a jószándékot. És a leszámolás után leül vele egy asztalhoz, hogy megtárgyalja vele a további munkát. A haladás, a fejlődés, s a mostani időben elmaradhatatlan hazafias kötelességteljesités programját megalkotják együtt. Az ilyen találkozás csak ünnepe lehet a ßüfärnak, de a gazdának is. Ezekkel az érzésetekéi és gondolatokkal, ezzel a várakozással és bizonyossággal áll meg a Vérhovay konvenció kitárt ajtajában a Vérhovay Segély Egylet minden központi tisztviselője, minden igazgatója, minden bizottsági tagja. Ott áll a kitárt ajtóban és szivében örömmel, kinyújtott kezében magyaros kézszoritással igy köszönti ű delegátus hölgyeket és urakat: “Isten hozta a Vérhovay Portán!” Verhovayak Lapja 1943 szeptember S Máté István Kálváriája kából, azt hittem a villám sújtott belém. Nem tudtam cl se képzelni mi lehet az elbocsátás oka. Kérdésemre csak azt a felvilágosítást adta: hadügyi intézkedés, mert engem német barátsággal vádolnak és azért nem tűrhetnek többé a fontos hadiipari telepen. Ezt a megokolást nem fogadhattam el, mert soha sem voltam német érzelmű. Az én lelkiismeretem e váddal szemben teljesen nyugodt volt. Egy belső hang azt súgta, hogy irigységből eredő hamis vádak áldozata vagyok. Gyári munkám mellett ugyanis a Vérhovay Segély Egylet fiók titkára voltam s mint ilyen sok tagot szereztem ezen legnagyobb amerikai egyletünknek. Ebbéli munkámat bizonyos kommunista érzelmű egyének megirigyelték. Bementem Pittsburghba, a Vérhovay központba és ott Daragó József elnök urnák elmondtam a történteket, ő azonnal Révész főszámvevő és Glück jogtanácsos urakat hivatta akik előtt megismételtem a történetet. Az urak azonnal megállapodtak abban, hogy ebben az ügyben az Amerikai Magyar Szövetség \ hivatott lépeseket tenni és azonnal telefonon felhívták Dr. Kerekes Tibort Washingtonban, aki úgy nyilatkozott, hogy ügyemben természetesen el fog járni. ígéretének azonnal eleget is tett, mert pár nap múlva a Weirton Steel Compary elnöke magához hivatott és elmondta, hogy az Amerikai Magyar Szövetség lépéseket tett érdekemben, de ő tehetetlen, mert engem nem az ő rendelkezésére bocsátottak el, hanem hadügyi rendeletre és igy csak akkor kaphatom vissza munkámat, ha az ellenem fel húzott vádak alól tisztázom magamat. Megkérdeztem, hogy hát voltaképen mi az igazi vád ellenem, amire az elnök nem adott feleletet. De Dr. Kerekes megkapta a választ elnökömtől és igy ő azok alapján további lépéseket tett hivatalos helyeken, ahol azokat szükségesnek és hasznosnak vélte. Elmentem személyesen is Washingtonba és ott az Amerikai Magyar Szövetség titkárával felkerestem a West Virginia állam első kerületének kongresszmanjét Mr. Schifflert is. ő is biztosított, hogy mindent meg fog tenni érdekemben, hogy az ügy tisztáztassék. Az Amerikai Magyar Szövetség titkára ügyemet aztán a hadügyminisztérium illetékes ügyosztálya elé terjesztette és Washingtonból megindították a nyomozást az ügyemben. Máté István magyar származású testvérünk, akiről ebben az Írásban szó van, Weirton, W. Va.-ban lakik, 1217 County Roadon, saját otthonában. Évtizedek óta a Weirton Steel Company, megbecsült munkása volt. Legutoljára a főkémikus mellett dolgozott a laboratóriumban. 1943 január harmadikén legnagyobb meglepetésére főnöke azt tudatta vele, hogy a munkából azonnali katonai parancsra el kell bocsátaniok. Amikor a kétségbeesett Máté István ennek okát kérdezte, csak azt a feleletet kapta, hogy állítólagos német barátsága miatt nem tűrhetik tovább hadi anyagot készítő gyárban. Máté István nem érezte magát bűnösnek, soha életében nem volt német érzelmű vagy német barát és igy igazának tudatában harcot kezdett ártatlansága bebizonyítására. Nem akarta, hogy rajta száradjon az a vád, mintha ezekben a sorsdöntő időkben ő az ellenség barátja lenne. De had mondja el az amerikai magyarok okulására maga Máté István a kálváriájának történetét. 1912-ben jöttem 15 éves koromban Székelymuzsnáról Amerikába, kezdte Máté István ügye előadását. Első állomásom New Castle, Pa. volt, oda jöttek szüleim utánam egy hónappal későbben, ők nem tudtak megbarátkozni az akkori helyzettel és visszatértek szülőfalumba. Ér itt maradtam, nekem tetszett az ország, gyerekésszel is felfogtam, hogy itt több a boldogulási lehetőség számomra, mint az óhazában. 1914-ig dolgoztam New Castleben, akkor jöttem át Wcutonba, ahol a Weirton Steel Company-ban mint masiniszta helper kezdtem a munkát és felvittem egészen forcman-ságig. 1935-ben azonban betegségem miatt ettől a munkától meg kellett válnom és akkor kerültem H vegyészeti laboratóriumba. Feljebbvalóim mindig meg voltak velem elégedve, soha egyikkel se volt semmi bajom. Éppen azért, amikor január harmadikán a fővegyész tudatta velem, hogy el vagyok bocsátva a mun-A nyomozás lefolytatása után junius nyolcadikára tárgyalást tűztek ki Washingtonban, az előtt a fórum előtt, melyhez az ügy tartozott. Magas rangú katona és tengerész tisztekből állt a bíróság, amely előtt az Amerikai Magyar Szövetség titkára társaságában jelentem meg. A kérdésekből tudtam meg, hogy tulajdonképen mi ve it a vád ellenem. Ezeket természetesen nem hozhatom nyilvánosságra, de azt elmondhatom, hogy a tárgyaláson meghallgattak engem, hogy megmondtam, hogy soha nem voltam német barát, fiam az Egyesült Államok hadseregének katonája és én jó polgára vagyok ennek az országnak, aki szivem minden dobbanásával ennek az országnak a győzelmét óhajtom. Dr. Kerekes Tibort is felszólították az én kihallgatásom után, aki rámutatott, hogy a magyarok a németektől 1,000 év óta féltik a szabadságukat és szabadság harcokat vívtak ellenük, csak a helyzeti kényszer következménye, hogy a magyarnak most együtt kell Hitlerrel haladnia és harcolnia. Az ügyvezető titkár előadását figyelemmel és megértéssel hallgatták a magas rangú tisztek. Engemet a kihallgatás után azzal bocsátottak el, hogy a kihallgatás jegyzőkönyvének áttanulmányozása után írásban fogják tudomásomra adni döntésüket és meglepetésemre szívesen fogtak kezet sorra velem és ezt én jó jelnek tartottam. Julius másodikán aztán meg is kaptam a határozatot Megállapították, hogy az én elbocsátásom elegendő alap nélkül történt és igy kötelezték a vállalatot, hogy nekem fizessék ki január harmadikától az ítélet napjáig több mint egy félévi elmaradt keresetemet és adják ki még szabadságidei illetményeimet is. Meg is kaptam már minden centet. Az én esetemből tanulhatnak honfitársaim, hogy vigyázzanak minden szóra ezekben a nehéz időkben, amit (Folytatás a 3-ik oldalon) KERESZTELŐ A McKEESPORTI 226-IK FIÓK ALAPÍTÓ-ELNÖKÉNEK HÁZÁNÁL, i t Harminc évvel ezelőtt egyik alapitója volt a nagy McKeesport, Pa.-i 226-ik fióknak id. Németh Sándor, ki azóta sok esztendőn át volt s jelenleg is elnöke ennek a virágzó fióknak. Nagyszülői öröm köszöntött be most id. Németh Sándor házához, mert augusztus 29-én keresztelte meg Nt. Urbán József esperes lelkész a McKeesporti Független Ref. Egyház templomában id. Németh Sándor unokáját, ifj. Németh Sándor és neje sz. Rozella Henry leányát Elaine Maet. A keresztszülői tisztséget Koós György USN és neje sz. Virginia Wagner töltötték be (Manen, O.-ból), A keresztapa ez alkalomra szabadságra jött haza a Great Lakes, 111.-i tengerészeti kiképző állomásról. Keresztelő után id. Németh Sándor és neje lakásán gyűlt össze a negyven tagú vendégsereg, ahol jó kedvben, s bőségben terített asztal mellett ünnepelték meg a család legifjabb Vérhovay tagját. Mert nemcsak a fiók elnöke, hanem fia is, meg unokája is tagjai az egyesületnek. Kívánunk úgy a szülőknek, mint a nagyszülőknek sok örömet, boldogságot a kis Verhovaysta unokában. Tagtársi tisztelettel PA VÜK GÉZA titkár.-----------V----------YOUNGSTOWN, O. 108-ik fiók Értesítem a tagtársakat, hogy szeptember 12-én, vasárnap este 7 órai kezdettel tartjuk meg a havidijak beszedésére a gyűlést. Kérem a tagtársakat, hogy ekkor fizessék be havidijaikat. Tagtársi tisztelettel TURNER JÓZSEF, titkár.---------v--------KLEIN JÁNOS RÉGI EGYLETI EMBER BORÜZLETET NYITOTT Klein János, a new yorki magyar élet egyik legrégibb és legtevékenyebb harcosa, ki első elnöke volt a Vérhovay 83-as osztálynak, ki 8 éven át vezette a New Yorki és New. Jerseyi Jótékony Egyletet (akkor még Disznó Asztaltársaságnak hívták), ki vezető szerepet játszott a Független Demokrata Klubban és aki mindig kivette részét a magyar munkából, Yorkville Furniture Co. néven bútorüzletet nyitott, 1585 1st AVenue címen, a 82—83 utcáit között. Üzletében, mely úgyszólván az egyetlen magy.nr bútorüzlet New Yorkban, a legmodernebb és legfinomabb ebédlő-, hálószoba-, konyha-, szalonberendezéseket, ágynemüeket, szőnyegeket, linóleumot, tükröket, képeket sí b tartja óriási választékban.
