Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-09-02 / 36. szám
12-ik ofdal Juvenile Order—Monthly Report JULY — 1943 New members ....................................................... 124 Reinstated from Lapsed........................................ 108 Reinstated from Extended .................................. 1 Total ............................................... 233 Extended ........................ 5 Lapsed ...„....................-....................... 216 Deceased ................................................ 1 Transferred to Senior Order............ 70 292 Decrease , ..............’.................... 59 Forwarded from last month................. 12,937 Total ............................................... 12,878 Total Extended members .................................... 18 Total Paid-Up members ...................................... 4 Total Membership ........................... 12,900 EXTENDED MEMBERS: Branch 85. Antal Ernest A. Extended insurance in force to April 30, 1957. Branch 89. Takacs Silvia. Extended insurance in force to Aug. 31, 1949. Branch 121. Szely Katherine M. Extended insurance in force to April 30, 1958. Branch 132. Papp Yvonne Marie. Extended insurance in force to' April 30, 1959. Branch 132. Vargo Anthony, Jr. Extended insurance in force to April 30, 1958. DEATH BENEFITS were paid for: Urban, James Andrew, — died May 31, 1943. Age next birthday: 15 years. Amount paid: $500.00. Class: B-25c. Branch 369. Drotos, Elizabeth M., — died June 4, 1943. Age next birthday: 12 years. Amount paid: $450.00. Verhovayak Lapja 1943 szeptember 2 Class: B-25c. Branch 14. Dobos, David Howard, — died June 26, 1943. Age next birthday: 2 years. Amount paid: $50.00. Class: B-25e. Branch 487. The following members were transferred to the Senior Order in July, 1943.: Avi Joseph Bácsi Stephen Jr. Balega Peter Jr. Barna George Charles Basty Louis S. Borbély Ilonka Eujcs Ernest P. Buzik Jesse Chegas Theresa Csontos Margaret K. Delceg Stephen Jr. Domokos Ruth Fezer Eugene Fulop Anna T. Galajda Joseph Jr. Geiger Antal Gernyi Frank Gólya Helen Griboczky Elizabeth Halasz Violet Irene Herman Norma Hodits Stephen Horvath Olga Institorisz Emil Ramin Edward W. Jr. Kasza George Julius Katona Joseph Katrincsak John Jr. Kinnick Edward Kish Dolores Helen Kocsis Joseph Kollat Paul Kovács Dennis Ksencz Elizabeth Leber Helen Verőn Long (Hosszú) Elizabeth Lucas Vilma Marakovitz Alexander Jr. Margli Imre Jr. Michky William Miller Margaret Nagy John Perhacs Geza Phillips Robert Porkoláb Flora Mae Redlich Marcellus V. Rubino Grace Ruby Margaret Rudy Charles Jr. Sabol Grace Sabol William Schiazza Gloria Schramm Nicholas Sipos Imre Soltész Margaret Spinosi Roland O. Stanko Margaret E. Steib Joseph Sulak Theresa Szabó Charlotte Szabó Louis Szorady Robert Eugene Takacs Joseph Torok Geza Toth Stephen Varga Geraldine Vellner Margaret Viszlai Paul • Yuhasz George Zatik Andrew Jr . JULY — 1943 The following Juvenile Brancheshad a decrease in membership of 5 or moremembers. Branch Location Decrease 20 Fairport, Harbor, Ohio _ -8 33 Windber, Pa. ___ 9 34 Pittsburgh, Pa.5 35 New York, N. Y.5 59 Scalp Level, Pa.. _ 7 85 Daisy town, Pa. __6 121 Buffalo, N. Y. __________ -6 I 132 South Bend, Ind. _ __.„ 12 138 Gary, Ind. _____ ___ 5 361 Cleveland, Ohio _ 7 2 KÖDÖS ÉVEK “A Duna-táj bus villámháritó, Fél-emberek, fél nemzetecskék Számára készült szégyen-kaloda." (ADY) 1. ♦ A Kárpátok innenső tövében születtem. Hunyt szemem mögött, neonkarikák és villámalaku vibrálások között, amikor kedvem szottyan rá, látni tudom a kis beregi máv-ház vörös-kormos falait, ahol előkerültem erre a világra. Apró, füstös vasúti őrház volt bölcsőm, rárakódott a mozdonyok el-elmaradozó tüze, füstje s megaszalta időtlen időkre szülőhazámat. Réveteg tekintetem megett piciny pontok világítanak sorra néha; az elrohanó vonatok kivilágított ablakai, s oly sokszor merengek el rajta; vájjon kik, hová, milyen céllal-vággyalérzéssel rohantak el az őrház előtt, amikor velem vajúdott anyám. Aránylag későn érkeztem. Krisztus akkor már az ezerkilencszáztizedik évének második hónapját taposta volna, ha fel nem . szegezik a Golgotán. De nem csupán térben s időben, hanem bővebb családunkban is megkéstem kicsinyt: kilencedik nyűgnek kopogtattam famíliánk ajtóján (azóta is sok mindenről lekéstem). Akkor már cseperedtek előttem testvéreim: Ilonka, Gyula, Rózsi, Péter, Miklós, Endre, Árpád, Mária. Szegény édesanyám váltig hangoztatta, ellentétben az újkori hires francia marsallal: sok a gyerek! ó, azóta rá kellett döbbennem, mily nagyon is viszonylagos sóhaj ez; amig aprók voltunk s nevelni kellett mindnyájunkat, sokan voltunk — ma meg, mire felcihelődtünk s pénzt kellene keresnünk, mintha kevesebben volnánk, hogy gondtalan öregséget biztosíthassunk egyetlen munkás édesanyánknak, aki szerető gonddal, féltéssel sürgött-forgott köröttünk, naptól is óvott, de mégsem tudta megakadályozni, hogy Árpád és Mária édesapjokkal együtt ott ne pihenjenek ma a szepesi bércek Bohdanec KÖDÖS ÉVEK 3 nevű kis hegyifalujának süppedt dombjai alatt. Hogyan kerültek a Kárpátok alól a szepesi bércek tövébe? A vasúti pályaőr élete bolygó csillagéhoz hasonul; amig kihűl, száz helyen is megfordul. Bolygó édesapám kétszeresen is érezte csillag-sorsát; minden őse a beregi hegyek szőlőtőkéinek tövében fogant, ő is hü maradt hát a hazai hegyek sürü levéhez, bárhová is vetette mostoha sorsa, s éppen emiatt korábban is tért meg kelleténél borkádakat vigyázó őseihez, Szilénusz tanyájára. Csoda-é, hogy felettesei ide-odahelyezgették, mígnem végérvényesen kikötött és ágynak dőlt Alsó-Szalánkon; musttal kevert vére nem tudott megbirkózni a tüdőgyulladással. Családunk tragédiái közé sorolható, hogy ennek az Alsó-Szalánknak még temetője sem volt. Hosszú kilométereket kellett gyalogolnunk, Felső-Szalánkon keresztül, amig elérkeztünk a néhány viskóból s egy befüvezett-cserjézett rozoga temetőből álló Bohdanec nevű faluba, ahol a rojtosvállu, keresztberakott-kalapács jelvényü bányászok dalárdája rázendített komoran az ősi “Szerencse fel! kezdetű bányászhimnuszra. Ez lett volna édesapám utolsó kívánsága, vagypedig egyebet nem tudott a helyi dalárda? Túl a lándzsaalaku, düledező vaskerítésen tehenek legelésztek békésen s kongatták légvcsipés ellen mélyhangu kolompjaikat. így volt-é valóban, vagy csupán fantáziám színesítette szelíd csendéletté édesapám elhantolását — nem állítom bizton. Beszélhetnék távlatról, megszépítő messzeségről — mindenQsetre, hunyt szemem mögött ilyennek látom a képet; hegyoldal, omladozó törmelékkel, rozsdás vaskerítés, legelésző tarka tehenek (mint a tej csokoládé borítólapján), gyászruhás dalárda, melynek sötéttónusu baszszusait, akárcsak a kolompok mély bim-bamját hallani is tudom, ha akarom. S hallani tudom az azóta Amerikába szakadt Zsabka Gyula bácsi rekedtes hangját, aki mindig tökrészeg volt, még az édesapám temetésén is; átölelte a kötelekre helyezett fekete koporsót és nem
