Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-07-08 / 27. szám

(Ver hoy ay Journal) TWO SECTIONS VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 JULIUS 8 NO. 27. SZÁM Kerületi Gyűlések E héten folyik le a .kerü­leti gyűlések legnagyobb ré­sze. A kerületi gyűlések vég­eik el a szeptemberi nagy­­f gyűlés előkészítésének fele­­! lős munkáját. Ezeken vá­lasztják meg azokat a nagy­­gyűlési delegátusokat, akik a tagság akaratát vannak hivatva a nagygyűlésen kép­viselni. Ezeken tárgyalják meg Egyesületünk alapsza­bályait, hogy azokat a kon­venció úgy módosítsa, hogy azok minden tekintetben megfeleljenek a modern kor követelményeinek és megha­tározzák Egyesületünk mű­ködésének körvonalait. Eze­ken kerülnek szőnyegre a tagság részéről azok az in­dítványok, melyek ha a ke­rületi gyűléseken résztvevő tagság elismerését kivívják, akkor tovább mennek a kon­venció színe elé, hogy ott a többség meghódításával az íEgyesület törvényévé válja­nak. í A kerületi gyűlés és a ■ konvenció az a szerv, mely­nek révén a tagság kormá­nyozza az egyesületet. A ke­­j rületi gyűlés és a konvenció egyesületünk demokratikus­­jságának eszköze. A kerületi gyűlés és a konvenció az a szerv, melynek révén egye sületünk kormányzása telje ! sen amerikai hazánk demob I ratikus kormányrendszeré­­j-nek mintájára folyik. A ke­rületi gyűlés és a konvenció az a pont, ahol a tagság belefolyik az Egyesület éle­tébe és ítft teljes egészében a magáénak tudja és ismeri el. Mindezt azonban el lehet koptatni, el lehet rontani és el lehet veszíteni. Sok ame­rikai városnak és közületnek a kormányzása kicsúszott a polgárság kezéből és átment egy rabló társaság kezébe, csak azért, mert a város kö­zönsége vonakodott polgári jogaival lelkiismeretesen él­ni. így kicsúszhat a Verho­­vay kormányzás is a tagság kezelői, ha a tagság elma­rad a kerületi gyűlésekről és azok lefolytatását úgy, mint az azokon hozott hatá­rozatokat, teljesen rábízza egy pár emberre, akik han­goskodással, akarnoksággal, önérdekből kisajátítják ma­guknak azt, ami csak az egész tagságé lehet, sohasem egyes embereké. Ma, mikor a világ minden frontján fiaink vérüket hul­latják és mi, idehaza pén­zünket és ugyancsak vérün­ket adjuk azokért a szabad­ságjogokért, melyek a Ver­­hovay kormányzásban is képviselve vannak, ma két­szeresen kötelessége minden tagnak, hogy résztvegyen az egyesület kormányzásában. Menjünk el és megnyilatko­zásainkkal, szavazatunkkal hassunk oda, hogy minden határozat a VERHOVAY EGYESÜLET MEGERŐSÖ­DÉSÉT szolgálja. Jól vizs­gáljuk meg azokat az indít­ványokat, melyek azt köve­telik, hogy “minden marad­jon a régiben.” S ugyanoly éles bíráló szemmel nézzünk azokra a forradalmi indít­ványokra, melyek mindent fenekestül akarnak felforgat­ni. Minden indítványozó azzal szokott takarózni, hogy ő “csak az egyesület érdekében” cselekszik. De a tagság legnagyobb része jó­zan, éleslátó ember, aki át­lát a szitán és meg tudja különböztetni a maga mal­mára vizet hajtó ember sza­vait attól, akit valóban csak egy akarat vezet: hogy a többséget szolgálja. Ahogy Egyesületünk nö­vekszik, úgy növekszik a tag­ság felelőssége is. Egyre több embernek egyre több vagyona és életérdeke fek­szik benne az egyesületben. Minél erőteljesebben nyilat­kozik meg a tagság érdeklő­dése, minél józanabbul mu­tatkozik meg az a gyűlése­ken, annál biztosabb alap­vetői egy még nagyobb jö­vőnek ezek a gyűlések, me­lyeken ott a helye a Ver­­hovay Segély Egylet minden tagjának. Felpezsdült közöttünk az Egyesületi élet Minden négy évben szokott az megesni, nagy .el buzog a Verhovayak érdeklődése az Egyesület ügyei iránt s olyan tagtársaink is tényleges részt vesznek ilyenkor benne, akik pedig máskor kevés esetben fordítottak felé figyelmet. Hogy ez igy van, annak okát abban leljük, hogy négy é" es időközönként esedékesek a konvenciók, amelyeket megelőznek és végül befejeznek a kerületi gyűlések. Ennek az évnek szeptemberében lesz most a kon­venció, de valójában már akkor megkezdődött az, ami­kor fiókjaink kiválasztották maguk közül a kerületi kép­viselőket, akiknek köréből a nagygyűlés delegátusai ke­rülnek ki s a konvenció valójában csak akkor végződik te, amidőn a kerületek jóváhagyása szentesíti majd. a nagygyűlés határozatait. Kiváló tehát ennek az évnek jelentősége reánk Verhovayakra nézve s nem az megy CoOdaszámba, hogy most valamennyire fel van fokozva egyesületi életünk iránt az érdeklődés, hanem inkább az a meglepő a dologban, hogy az az érdeklődés nincs min­den egyes Verhovay tagnak részéről kellően kifejezve. Aránylag nagyon lanyhán jelentkezett az ugyanis a fiókok követválasztó gyűlésein s bizony nem lehet tisztességet szem előtt tartva azt mondani, hogy a tag­ságnak jó nagy része élt volna azzal a joggal, amelyet pedig törvényeink nekik biztosítanak'. Nem érintett sokakat közülünk a demokratikus fel­fogásnak szele, amitől felfrissítve igyekeztünk volna oda­hatni, hogy a saját ügyünknek intézésébe belefolyjunk. Követet küldeni, képviselőt választani annak a jog­nak gyakorlata, amelynek felhasználásával ha közvetve is, de beleszólhatunk törvényeink alkotásába, kiválaszt­hatjuk a kormányformát amelyet saját részünkre leg­megfelelőbbnek tartunk, és tetszésünk szerint bizhatjuk meg a következő négy év tartamára ügyeink intézésé­vel azokat a tagtársakat, akiket arra érdemeseknek és kívánatosaknak vélünk. Ha nem élünk azzal, a jussal, amelynek gyakor­lását pedig a saját érdekünk követeli, úgy olyan hely­zetbe kerülünk, mint némely amerikai választó polgár, aki szavazni nem megy, de méltatlankodva birálgatja azt a kormány intézkedést, ami neki innyére nincs. Mire ezek a sorok megjelennek, akkorra már a leg­több kerületi gyűlés le is zajlott s nagyrészben ki is van­nak választva azok a delegátusok, akik a szeptemberi konvenciónak majd tagjait képezik. A jelekből ítélve állítható, hogy a konvenció dele­gátusainak csak a kisebbik része telik ki majd azokból, akik újdonság számba mennek. Ez alatt azonban nem azt értem, hogy a többséget azok alkotják majd, akik már egy, vagy több konvenciókon résztvettek, — nem! Azt értem alatta, hogy olyan delegátus lesz legtöbb, aki at Egyesület életével ismerős, annak ügyeit jó részben ta­pasztalatból gyakorlat folytán tudja, és igy mérlegelni képes a konvención felkerülő ügyeknek súlyát; az Egye­sületre nézve annak hasznos, vagy káros voltát. És ez a jó. — Ebből származhatik következetességgel az a bizodalom, hogy nem üres szalmának cséplésével

Next

/
Thumbnails
Contents