Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)

1943-08-19 / 34. szám

12 ik oldal Verhovayak Lapja A Verhovay Segély Egylet Történelmi Hivatása ♦ ♦ ♦ A Verhovayak Lapja számára irta: Lugosi Béla ♦ ♦ '♦ Araikor Pittsburgh! láto­gatásom alkalmával a Ver­­hovay Segély Egylet vezető­ségi tagjai felkértek, hogy hivatalos lapjukon keresztül szóljak a legnagyobb ame­rikai magyar egyesület tag­ságához, ezt a tényt kivé­teles megtiszteltetésnek vet­tem Hogy arról meg nem feledkeztem, azt bizonyítja az a tény, hogy ime: habár elkésve is, elkészült a cikk és azt San Franciscóban adom postára, ahol most is­mét művészi körúton va­gyok Nem szeretném, ha bárki elcsépelt frázisnak venné ama kijelentésemet, hogy kivételes megtiszteltetés szá­momra, hogy a nagy Verho­­vay Egylet tagságához szól­hatok és azért megismétlem ezt és hozzáfűzöm, hogy ne­künk színészeknek, Íróknak, rendezőknek, valamint a magyar kultúra amerikai összes képviselőinek, tudó­soknak »orvosoknak, művé­szeknek minél gyakrabban kellene kilépniök elszigetelt­ségükből és minden alkal­mat meg kellene ragadniok, hogy személyesen, vagy leg­alább írásban érintkezésbe kerüljenek az amerikai ma­gyar intézményekkel, egyle­tekkel, egyházakkal és szer­vezetekkel, amelyekbe a mi idegenbe szakadt véreink 90 százaléka tömörül. Én lel­kem minden meggyőződésé­vel és szivem minden őszin­teségével mondom, hogy köl­csönös érdekünk, közös ma­gyar érdek lenne az, ha az érintkezés az amerikai ma­gyarok különböző csoportjai között minél közvetlenebb és minél gyakoribb lenne. Bevallom őszintén, hogy nem sokat tudok a nagy iVerhovay Egylet alakításá­nak, fejlődésének és évtize­dekre visszanyúló múltjának a részlegeiről és sem időm, sem kedvem nem volt ahoz, hogy abba beletekintsek most, amidőn e cikk kereté­ben a tagsághoz fordulok. Azt folyton hallottam egész amerikai tartózkodásom alatt, hogy a Verhovay Se­gély Egylet az amerikai ma­gyarság legnagyobb, legerő­sebb szervezete és ez elég volt számomra. Elég ahoz, hogy elismeréssel és némi csodálattal vegyes tisztelet­tel nézzek fel erre a nagy egyesületre, amelyben ame­rikai magyar munkások és bányászok tízezreinek az al­kotó ereje jut kifejezésre. Mert ámbár a részleteket öem ismerem, mégis tisztá­ban vagyok azzal, hogy el­ismerés és tisztelet jár ki azoknak, akik ennek az egy­letnek az alapjait lerakták, akik akadályokat nem is­merve küzdöttek meg a kez­det nehézségeivel, akik az egyleti munkát hagyomány­ként ruházták át apáról fi­úra és fiúról unokára és azoknak is, akik a nagy munkát folytatják és az egyesületet erejében nem­csak összetartják, hanem évről-évre öregbítik. A részletek ismerete nél­kül is tudom — a magam göröngyös, küzdelmes élete után ítélve, — hogy mennyi estét, sőt éjszakát kellett végig gyülésezni, mielőtt ko­moly eredményt tudtak fel­mutatni a lehetetlent nem ismerő alapitó tagok. Tu­dom, hogy milyen óriási munka volt áttörni az em­berek százainak közöny-fa­lát és faluról-falura, város­ról-városra járva megismer­tetni az emberekkel azt a nagy erőt, amely az egyesü­lésben rejlik. Tudom, hogy a közönyön kívül meg kel­lett küzdeni a nemtörődöm­séggel, az irigységgel és azoknak az embereknek a lelkiismeretlenségével, akik­nek nem állott érdekükben, hogy az Amerikába szakadt magyarok szervezetten, kö­zös erővel védelmezzék a sa­ját érdeküket. Ugyanakkor tudom azt is, hogy amint a munka haladt, úgy az eredmények is szem­mel láthatók lettek. A Ver­hovay Segély Egylet fejlő­dött, tagjainak a száma egy­re nagyobb lett és fejlődése akkor sem állott meg, ami­kor már az amerikai ma­gyarság legnagyobb, legerő­sebb intézménye lett. A nagyszerű fejlődéssel arány­ban és lépésben a Verhovay Egyletbe tömörült tagok biz­tonsága is emelkedett és a tagság szava is súlyosan nyomott a latban, ahol a szavát hallatnia kellett. Minden kétségen felüli, hogy a Verhovay Segély Egylet ma a legszámotte­vőbb tényező Magyar-Ame­­rikában és ezt barátnak, el­lenségnek el kell ismernie, ha le akarjuk szögezni a valóságot. És mert ez az igazság, mert ez az, amit én igazságnak elismerek, azért fordulok elismeréssel és csodálattal azok felé, akik az egyletet idáig fejlesztet­ték és ezért tartom megtisz­teltetésnek, hogy hivatalos lapjukon keresztül a tagság tízezreihez szólhatok. Ugyanakkor fontos és szá­momra lelki szükséglet az, hogy rámutassak a Verhovay Segély Egylet történelmi hi­vatására. A lelkiismeretem tiltja, hogy ezt elhallgassam, mert úgy érzem, hogy azzal a szereppel, amelyet a Ver­hovay Segély Egylet Magyar- Amerikában betölt, súlyos feladatok járnak. Úgy érzem, hogy amikor a Verhovayak nagyszerű teljesítményükkel kivívták az emberek becsü­lését és elismerését, ugyan­akkor akarva, nemakarva, fontos kötelességeket is vál­laltak magukra. Teljes tudatában annak, hogy a Verhovay Segély Egy­let tisztára betegsegélyző in­tézmény, mégis úgy érzem, hogy ezekben a sorsdöntő órákban az egyletnek és a tagságnak aktivan kellene résztvenni abban a törekvés­ben, hogy Amerika és a szö­vetséges hatalmak háborús célkitűzéseit teljes erőnkkel elősegítsük nemcsak azzal, hogy az amerikai magyarok soraiban minél több hadi­­kölcsön kötvényt adjunk el és a Vörös Keresztet dollár és vér adományainkkal tá­mogassuk, hanem azzal is, hogy segítsük szülőhazánkat besorozni a demokrati­kus hatalmak szövetsé­gébe. Én, aki hosszú éveken át dolgoztam mint bányász és kazánkovács, szivem mélyén érzem, hogy velem együtt az amerikai magyarság töme­gei, köztük a Verhovay Se­gély Egyletbe tömörült mun­kások és bányászok tízezrei is, teljes tudatában vannak ama ténynek, hogy Magyar­­ország népe, a mi testvére­ink gyűlölik a nácizmust, a fasizmust és az elnyomatás minden fajtáját. Tudatában vannak, hogy a szabadságá­ért vérezni és meghalni min­dig készen álló magyar nép nem felejtette el Rákóczit, Kossuthot és Petőfit és most is szabadságot, egyenlőséget és testvériséget akar. Szivem mélyén érzem és tudom, hogy a Verhovay tagság is érzi, hogy a sokat szenvedett magyar nép “megbünhődte már a multat és jövendőt” és ideje lenne már, ha szü­lőhazánkban véget vetnének a feudalizmusnak és a ma­gyar földet odaadnák a ma­gyar földművelőnek. Tudjuk, hogy a magyar nép erre tö­rekszik és e törekvésében szüksége van a külföldre, fő­ként Amerikába szakadt testvérei támogatására. Úgy érzem, hogy az ame­rikai magyar egyleteknek, egyházaknak, szervezetek­nek és az azokba tömörült nagy magyar demokratikus tömegeknek minden módot és alkalmat meg kellene ra­gadni, hogy a magyar né­pet feLszabaditási harcában támogassák. Azért, mert a Verhovay. Segély Egylet a legnagyobb, legerősebb in­tézménye Magyar-Ameriká­­nak, ettől az egylettől és ennek tagságától kell a leg­nagyobb, a leghathatósabb támogatást megkapnia an­nak a magyar népnek, amelynek számára “e nagy világon nincs hely” és élet­halál harcában nem fordul­hat máshoz, csupán — saját testvéreihez: MIHOZZÁNK. Amerika és szövetségesei­nek győzelmes hadseregei minden irányból törnek elő­re és egyre szükebbre fon­ják a hurkot a nácizmus és fasizmus véreskezü banditái nyakán. Államférfiak és had­vezéreink számítanak az európai népek rokonszenvé­­re és támogatására, mert minél hathatósabb lesz ez a támogatás, annál kevesebb amerikai katona életét kell feláldozni ebben a világküz­delemben. Annál kevesebb hősi halottja lesz Magyar- Amerikának. Annál kevesebb magyar anya fog gyászba öltözni. A szabadságszerető magyar nép rokonszenve mellettünk, a szövetséges demokráciák oldalán van és készen áll katonáinkat tá­mogatni abban a pillanat­ban, amikor magyar földre teszik a lábukat. De ADDIG, amig arra sor kerül, amig az amerikai, angol és orosz fegyverek megtisztítják a szent magyar földet a nácik sáska hadától, — addig csak a mi erkölcsi tá­­v mogatásunk segítheti a rabságban szenvedő ma­gyar népet és addig csak tőlünk, szabad Amerika szabad fiaitól kaphat bátorítást, erőt, kitar­tást a további küzde­lemhez. Verhovay testvérek, — en­gedjétek meg nekem ezt a megszólítást, — ebben lá­tom én a Verhovay Segély Egylet történelmi hivatását. Magyarország felszabadítá­sa, a magyar nép demokra­tizálása ezekben a történel­mi órákban nemcsak ma­gyar ügy, hanem az Egye­sült Államok és szövetsége­seinek az ügye is és ezért mondottam én, hogy ebben a helyzetben súlyos felada­tunkká, sőt kötelességünkké vált minden módot, minden alkalmat megragadnunk ar­ra, hogy a magyar népnek és a magyarországi földalatti mozgalomnak minden er­kölcsi és anyagi támogatást megadjunk. Nincs kételyem abban az irányban, hogy a Verhovay tagság készen áll kötelessége teljesítésére és hogy a Ver-1943 augusztus 19 hovay vezetőség meg fogja, találni a támogatás útját»! módját. 11 Csak egyre vigyázzunk testvéreim: Cselekedjünk MOST, lehe­tőleg AZONNAL, mert ha várunk, — lekéssük a vona­tot. ;, * (A szerkesztőség megjegy­zése:) Lugosi Bélának, a ki­váló magyar filmszínésznek cikkét minden igaz érzésű, magyar származású ameri­kai polgár elfogadja és alá­írja. örömmel közöljük a nagy művésznek ezt a cik­két, mellyel lapunkat meg­tisztelte, mert hiszen ez a cikk azt bizonyítja, hogy végső célkitűzések dolgában mindnyájan megegyezünk, A célkitűzések megvalósí­tásának kérdésében már af megegyezés nem teljes min­den esetben. Mi a magyar nemzet jövendő sorsának kérdésében egyedül és kizá­rólag a következő két szem­pontot követjük: 1.) Mint amerikai polgárok Magyar­­országgal szemben azt a magatartást tartjuk egyedül követhetőnek, melyet Ameri­kai Hazánk kormánya jóvá­hagy. 2.) Magyarország né­pének belügyeibe sem most, sem a jövőben mi nem szól­hatunk bele, részint azért, mert mi nem Magyarorszá­gon fogunk élni, hanem itt, részint pedig azért, mert már az Atlanti Charter ér­telmében is, a magyar nem­zet maga, épp úgy, mint a többi kisebb nemzet, maga lesz elhivatva arra, hogy döntsön afelett, hogy milyen kormányforma és milyen politikai és társadalmi be­rendezettség alatt kíván él­ni. Ebben a tekintetben mi, amerikaiak, nem diktálha­tunk. Throughout Norway the “Jös-j sings” know who will be shot nextB by the Nazi firing squads. Thejqj do not know why they will be shotj but they know that names of alfj loyal Norwegians, or ‘‘Jössings,'*j are contained in lists of future vie-] tims compiled by the Nazi terror-, ists and thqir quisling jackals. All of them know that the day of liberation is not for them. They: i i know that quisling and his storm’ troopers will shoot every man and every woman on the list when tha United Nations invade Norway.. Compare the deeds of these Nor- ! wegian patriots with your own war i efforts and see if you can afford not to buy more War Bonds. WSS TUA U. S. Treaty Dtpti BUY WAR BONDS

Next

/
Thumbnails
Contents