Verhovayak Lapja, 1943. július-december (26. évfolyam, 26-53. szám)
1943-08-19 / 34. szám
3943 augusztus 19 Verhovayak Lapja is, akinek koránál fogva nem volt alkalma belépni a betegsegélyző osztályba. Női tagok, ha legalább ezer dolláros biztosítással rendelkeznek. A 8-ik §. 5-ik pontjánál Javasoljuk, hogy az olyan tag, aki tagja volt a betegsegélyző osztálynak, de a teljes betegsegélyt már megkapta, kerületi képviselővé választható legyen. Ajánljuk, hogy az olyan gyermek tagok, akik hoszszabb ideig voltak tagjai a gyermek osztálynak, csak komoly betegség esetében ne legyenek felvehetők a felnőttek osztályába. Állitassék fel valami középosztály az ilyen gyermek tagok részére. Kölcsön felvételnél a tagnak be kell szolgáltatni kötvényét a központi hivatalhoz. Javasoljuk, hogyha valami hivatalos ügyben a tagnak szüksége van a kötvényre, a központi hivatal adja azt ki, mert másolatot Ilyen esetben nem fogadnak el. Javasoljuk, hogy a fiókok tisztviselői évenkint és kerületenkint, központi hozzájárulással a szervezőkkel értekezletet tarthassanak, ahol a szervezés és egyéb fontos ügyeket megtárgyalhatnak. Indítványozzuk olyan gyermek kötvények kiadását, amely az első évben nagyobb biztosítást nyújt. Ezzel nagyban meg lenne könnyítve az uj tagok szerzése. A beterjesztett javaslatok letárgyalása után, elnök elrendeli a nagygyülési képviselők megválasztását. Rendes képviselőknek meg lettek választva Rási András és Pócs József a 27-ik fióktól; pótképviselőknek pedig: Kuscsik István, a 301-ik és Dohányos István a 227-ik fióktól. Elnök kéri a képviselőket, hogy napidij és útiköltségeikről szóló számláikat adják be a kerület jegyzőjének. A számlák beterjesztése után megállapitatott, hogy a gyűlés összköltsége $136.00. Kuscsik János, elnök, köszönetét fejezi ki a képviselőknek megjelenésükért és a gyűlést bezárja. K. m. f. PÓCS JÓZSEF, jegyző. JEGYZŐKÖNYV Felvétetett a Verhovay Segély Egylet 17/C. kerületének (21-ik fiók) 1943 július hó 18-án tartott gyűlésén, Youngstown, Ohioban. Habodász Gusztáv elnök üdvözli a megjelent tagtársakat és a gyűlést megnyitja. Egyben jelenti, hogy a gyűlést azért kellett összehívni, mert a központi hivatal megküldte az igazgatóság által jóváhagyott alapszabály módosítási javaslatokat, melyeket a szeptember havában tartandó nagygyűlés elé kívánnak terjeszteni, ez a gyűlés van tehát hivatva a megküldött javaslatokat megtárgyalni és a mai gyűlésen kell jegyzőkönyvbe foglalni a kerület javaslatait, valamint esetleges indítványait is. Elnök utasítására a jegyző felolvassa a központi hivatal által megküldött alapszabály módosítási javaslatokat, összehasonlítva a jelenben érvényben lévő rendelkezésekkel. Kellő megvitatás után a gyűlés nyolc (8) pont kivételével a javaslatokat elfogadja. Az el nem fogadott javaslatok a következők: 4-ik oldal, második sor. “ügyviteli szabályok” helyett “igazgatósági határozatok“. A kerület a jelenben érvényben lévő szöveget javasolja meghagyni. 7-ik oldal, 5-ik §. cime: “A választási eljárás a kerületeknél” megváltoztatandó “Nagygyülési képviselők választására.” Ugyanezen §. első sorában “negyedik év január” helyett “negyedik év március”. Az 5-ik sorában “a kerületek julius havi gyűlésein” helyett “julius havi gyűlésein”. Ezen javaslatokat a kerület nem fogadja el és javasolja, hogy azok a fiókok, amelyek külön kerületet képeznek, a nagygyűlést megelőző tisztviselő választási gyűlésen válasszák meg a nagygyülési képviselőket is. 11-ik oldal, II. FEJEZET, 8-ik §. második bekezdés:, “minden fióknak joga van” helyett “minden fióknak, amelynek legalább tizenöt tagja van, joga van. A kerület ezen javaslatot nem pártolja. A kerületi beosztásnál a kerület indítványozza, hogy egy kerülethez legalább 1500 tag tartozzon és a képviselők legalább félévenkint tartsanak gyűlést központi költségen. 13-ik oldal, első bekezdéséhez még a következő jön: “teljes megüresedés esetén a központi hivatal intézkedik a kerületi gyűlés összehívása iránt”. Ezt a 9-ik oldal javaslatot sem fogadja el a kerület és e helyett javasolja, hogy a kerületi tisztviselő állás megüresedése esetén a képviselők pótképviselők behívásával 30 napon belül intézkedjenek a megüresedett állás betöltéséről. 4 10-ik §. 16-ik oldalon, 3-ik bekezdés k) pont alatti szöveghez hozzáteendő: “kivéve a központi elnököt, akinek helyét a korban idősebb alelnök tölti be”. fj A javaslatot a kerület nem fogadja el, mivel nézetünk szerint Egyesületünk vezetését idővel a második generációnak ke!! átvenni, ne vegyük el tehát a jogát egy ilyen tagtársnak, ha az állásra megfelelő. !( 21-ik §. 26-ik oldal, *-ik bekezdés g) pont “ügyviteli szabály helyett” igazgatósági határozatok”. Nem lett elfogadva. a| ALTALANOS INDÍTVÁNYOK. 1.) Indítványozzuk, hogy az angol nyelvű fiókokat úgy a kerületi, mint a nagygyűlésen csak olyan tag képviselhesse, aki Amerikában született vagy nevelkedett, hogy a második generációnak minél több helyett 124 A SZAKADÉK A SZAKADÉK 121 testvére helyett testvére lesznek.” Úgy beszélt a lelkész, mint akinek hangját az igaz érzés hordozza és a fiatal asszony ennek a hangnak melegségéből megérezte, hogy Isten itt ebben a gyülekezetben egy uj ajándékkal tette őt gazdagabbá. Szólt a lelkész a fiatal párhoz, hogy megéreztesse velük azt, hogy az ő házasságukat itt is megáldották, kik hitben és magyarságukban testvérei voltak. Azután a szülőkhöz fordult a lelkész, mert jól tudják a lelkészek, hogy az örömszülők egy kicsit mindig bánatszülők is egyben, mert ezentúl már mindig meg kell osztaniok a gyermek szeretetét mással. Igaz, hogy épp azt bizonygatta nekik, hogy a szeretet nem olyan mint a pohár bor, hogy minél többet isznak belőle, annnál kevesebb marad belőle; a szeretetnek fordított törvénye van, minél többet adunk belőle, annál több van a szivünkben. S azt bizonygatta nekik, hogy ez a fiú, ez a Tóvári Jenő, akit apjának, anyjának önzetlen szülei szeretete küldött egy sokat ígérő pályára, ez a fiú most, hogy egy asszonyt szeret, ezentúl még jobban fogja tudni szeretni a szüleit. És ha majd eljön az idő, mikor ez a fiú egy kis gyermeket fog megtanulni szeretni, akkor már tökéletesen fogja tudni szeretni a szüleit. "Kedves barátaim — folytatta a lelkész — ez az alkalom, mikor valamit el szeretnék nektek mondani. Évekkel ezelőtt, mikor még fiatal “amerikás” voltam, azt mondotta nekem valaki, hogy itt Amerikában az első és második magyar nemzedék között mélységes, áthidalhatatlan, tragikus szakadék van. A fiatalok az amerikai életet élik és az öregek a magyar életet és a háromezer mérföldes Atlanti Óceán mélysége semmi ahhoz a szakadékhoz képest, mely itt elválasztja a szülőket a gyermekeiktől. Igaz, hogy valamelyes szakadék mindenből van a világon öregek és fiatalok között. Az öregek mindig megütköznek a fiatalok uj szokásain és a fiatalok sohasem értették meg az öregek szokásainak bölcsességét. De azt hallottam, hogy ez a szakadék itt rendkívül mély, olyan mély, hogy ezer meg ezer volt, hogy az ő menyasszonya hogyan készült rá. Úgy készült rá, mint az otthonára. Meg volt ennek az esküvőnek is minden kelléke. Szép fehér ruha, szép, bár egyszerű fátyollal rajta; nem olyan volt épp, mint a legdrágább kirakati model; de ruhája egyszerűségében volt valami nagy méltóság, amit a szerelmes nő szive adott meg neki. Érezte, aki csak ott volt, hogy ez a menyasszony nem egy nagy mutatvány, nem egy költséges látványosságot akar az esküvőjéből csinálni, hanem az egész szertartásnak igazi lényegét akarta kifejezésre juttatni: azt, hogy az ő számára az esküvő önmagának az odaáldozása. Ahogy belépett a templomba — két jó barátnője, koszorúslányok után — olyan volt, mint egy megvalósulni kezdő csodálatos ígéret; Jenő megvarázsolt szemmel nézte és mikor melléje került, úgy nyújtotta Varját, mint aki az életét nyújtja. Aki csak ott volt, mind áhítatot érzett. Érezte, hogy ez nem egy mámorban megfogant múló szerelemnek léhává üresedett ceremóniája, hanem két lélek egybeolvadása Isten színe előtt. Érezték, hogy ez a házasság az égben köttetett; megáldották a szülők, 8 ölökre kötötték meg a szerelmesek. Tóvári lebilincselt szemmel nézte a szép párt. Lelkében végigvonult az egész élete: ki jövetele napjától addig, hogy az ő fia is megházasodik. Immár elkezdi élni ez is a maga életét. Az ő gyermekei nem segítettek neki keresni; fia még a munkás-sorsot sem fogja vele megosztani. De ő akarta igy. Mindig azt mondotta: “Énrám ne keressen az én gyerekem. Isten ajándéka a gyerek, eltartom, amig tehetem s ha már eltartja önmagát, akkor még mindig keresek magamra. Én nem vehetem el magamnak a gyerekem életét. Nem azért adtam neki életet hogy az élet az enyém legyen, hanem, hogy az övé legyen és ő is úgy nézzen majd az ő gyerekére.” Lehajtotta a fejét az imádság alatt. Alázatot érzett Érezte, hogy van abban igazság, amit egyesek mondtak, hogy őneki “szerencséje” volt abban, hogy igy níke-
