Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-02-18 / 7. szám
1 8-ik Oldal .Verhovayak Lapja. 1943 február 18 Amikor az asszonyka vett Asszonyka végignézett £ szekrényben felállított cipők során és sóhajtva megállapította, hogy megint csak be kell menni a városba u; cipőt venni. (Nem mintha igazán szüksége lett volna rá, Cipői felét még nem vette fel egyszer sem. De az ilyesmi olyan, mint a tenger apálya és dagálya ritmikus időközökben az asszonyka úgy érzi, hogy most cipőt kell venni. És akkor — cipőt fog venni.) Ott hagyott csapot-papot és bement a városba. Üzletről-üzletre járt. Minden kirakat előtt megállt és félóráig nézte a cipőket. Akkor bement és belülről nézte a cipőket. Akkor fogott magának egy kiszolgálót és végigpróbált üzletenként tiztizenkét pár cipőt. S végül órákhosszat tartó alkudozások után minden üzletből hazaküldetett magának két pár cipőt. Számlára. Aznap este a hazatérő férj ágyban találta a feleségét. Fején borogatás volt arca szenvedett s a lábai úgy tüzeltek, hogy füstölgőit tőle a takaró, t “Mi bajod, angyalom?” — aggódott a férj. i “Cipőt voltam venni... _ sóhajtott elhaló hangon az asszony. A férj mintegy varázs-szóra eltűnt a szobá bői. Eljött a másnap. Egyik teherautó a másik után állt meg a ház előtt s egyenruhás kihordók egyre-másra hordták a csomagokat, i Este, mikor a férj hazatért, megint csak nem találta lent az asszonyt. Valami motozást hallott, felment. Ott találta a feleségét az ágyán ülve. Előredült, s arcán mérhetetlen gond és keserűség terjengett. 1 “Mi van veled , angyalom?» — kérdezte a férj. “Jaj drágám, olyan bajban vagyok ... segíts, melyiket válasszam?” A férj lenézett a földre. A padlón színes összevisszaságban cipők hevertek. Fehérek, barnák, pirosak, kékek, szürkék és lilák. Kivágottak magas sarkuak, alacsony sarkuak stb. stb. A férj menekült. Lement a konyhába és kinyitotta a jégszekrényt. Megadással ásta ki a vajat, a felvágottat, a kenyeret s leült az asztal mellé s megszalonnázott. Aztán bement a szobába s leült újságot olvasni. Éjfél felé előkerült az aszszony. A férj kinézett az újságjából. “Na, mit határoztál?” Az asszony harciasán felelt: “Egyiket sem tartom meg.” “Egyiket sem?” — csodálkozott a férj. “Egyiket sem. Nézd a dolog nem olyan egyszerű. Az a lila cipő jó volna, de a fűzője nem megy a kalapomhoz. A barna szép volna, de ahhoz meg nincs kabátom. A magas sarkú illene a ruhámhoz, de nagyon magasít ... A férj tovább olvasott. És másnap jöttek a teherautók, szép egymásutánban és jöttek az egyenruhás csomagszállítók és egymásután visszavitték a cipőket. S mikor a férfi hazajött, az asszony méla szenvedő bánattal fogadta. “Hát most meg mi a bajod?” — kérdezte elcsüggedve. “Még nincs cipőm”, — felelte az asszony siri hangon. A férfi menekült. ötödnapra az asszony mosolyogva fogadta hazatérő férjét. Nyakába ugrott, megölelte, megcsókolta, elrakta kabátját, terített asztallal fogadta s csupa öröm s mosoly volt. A férfi megkönnyebbülve mosdott meg s fütyörészve vonult le vacsorázni. Egymásra mosolygott mind a kettő s örültek annak, hogy vége az ötnapos mélabunak. Leült a férfi s az asszony hozta az ételt. Letette az asztalra s akkor egyszerre elsötétült az arca. “Mi bajod?” — csodálkozott el a férfi a hirtelen időváltozáson. “Nem is vetted észre”, — durcáskodott az asszony. “Mit nem vettem észre?” — rémült meg a férj. “Az uj cipőmet!” — hányta a szemére az asz szony. “Az uj cipődet...” — hányta a saját szemére a férj s hamar lehajolt, hogy hódoljon az uj cipőnek. Jól megnézte. Cipő volt. “Gyönyörű, pompás,” — rajongott, hogy jóvátegye bűnös mulasztását. De egy uj cipőt vett asszonyt nem könnyű kiengesztelni. “öt napja fáradok, lótok, futok, izzadok az üzletekben, mint egy ló, mindent elhagyok, s akkor még anynyit sem érdemiek meg, hogy megnézd és megdicsérd a cipőmet... “ — pityergett az asszony. A férj sajnálkozott. Nem értette az észjárást, nem értette, hogy neki mért kell “érdem” címén dicsérni a cipőt... De mikor már a bünbánat kellő alázatosságába szemrehányta az aszszony, akkor az is megenyhült s egyszerre résztvevővé vált. “Tudod, azért olyan lelkiismeret furdalásom van. Nagyon drága volt az a cipő.” “Drága volt?” — kérdezte a férfi gépiesen. Úgyis tudta. “Igen, tizenkét dollár volt...” — mondta az aszszony s nézte a hatást. A férfi enni kezdett. “Nem is sok” — vont vállat. “Nem sok? Tizenkét dollár egy ilyen cipőért?” — csodálkozott az asszony. “A cipőért sok, de nem azért, ami a cipőd megvételével járt — felelte a férfi. — Nézd szivem, te ezért a cipőért felpróbáltál konzervatív számítás szerint százhúsz pár cipőt. Körülbelül nyolc órai üzleti kiszolgálást vettél igénybe. Tizennyolc teherautó negyven pár cipőt hozott el. Ezeket becsomagolták, megcímezték, kihoz ták, visszavitték, visszacsomagolták. Rátették a számládra s megint levették a számládról. Legalább negyven személy munkáját vetted igénybe hosszabb-rövidebb időre egy pár cipőért. Már ezeknek a munkája több, mint a tizenkét dollár. Nem is értem, hogy tudnak ilyen olcsón női cipőt adni.” “óh, te utálatos — durcáskodott az asszony — örökké csak kritizálsz — végre van egy pár szép cipőm s akkor is elrontod a kedvemet...” “Ugyan már — mosolygott a férj — hát még akkor hogy el fog menni a kedved, ha elolvasod az újságban, hogy többet nem visznek ki kis csomagokat s ami fontosabb, többé nem visznek vissza kiszállított árut...” “Jézus Máriám! — rettent meg az asszony s láthatóan elsápadt, — hát ez a nyomorult háború...” “Sohase szidd ezt a háborút — felelte a férj — úgy látszik, hogy még a háború is jó lesz valamire... ” “Ugyan mire?” — csattant fel hazafiasán az aszszony. “Arra, hogy megtanítja az asszonyokat, hogy elhatározzák magukat és ne éljenek vissza az üzletek engedékenységével.” “Na és abból kinek lesz haszna?” — harciaskodott az asszony. “Nektek fiam, mert ha ez az eljárás megszűnik, akkor a cipő ára le fog menni a felére ...” “Csodát fog lémenni. Ezt csak az irigység mondatja veled. Mert még azt a kis élvezetet is sajnálod tőlem, ami a vásárlással jár ... ” “Élvezet? Hiszen öt napon át úgy szenvedtél és olyan fáradt voltál, hogy majd eltemettelek .. ” Erre már az asszonyka felkapta a fejét és sértett méltósággal kivonult a szobából. így végződött a cipővásárlás hete.--------------v-------------AHOL A “VICTORIACROSS”-T GYÁRTJÁK Az angol katona álma a Viktória-Kereszt, a legszebb angol hadi kitüntetés, amit még Viktória királynő alapított 1856-ban. Ezt a kitüntetést, mint egy londoni rádió-közlés minap elmondta, egy kis londoni műhely gyártja, Miss Daw műhelye. Ennek a londoni asszonynak nagyatyja 'kezdte el a keresztek gyártását a királynő megbízásából és az angol hagyományossághoz híven, ma is ott gyártják. A kereszt csak bronzból való. De értékesebb az aranynál, mert a nagy királynő intézkedése szerint ellenségtől elvett ágyuk bronzából kell önteni. Igaz, hogy ágyuk már régen nincsenek bronzból, de van az ellenségtől elvett régi ércből még elég, hogy sokáig ki ne fogyjon. A műhelyben külön safe-ben őrzik, a hadvezetőség f e 1 ü g yelete alatt azt a két díszes könyvet, melyekben a “Victoria Cross” tulajdonosainak névsora van megörökítve. VEGYEN DEFENSE BONDOKAT sM S3 m i as© raassaaro sssnsa WHEN SIGNAL IS GIVEN::IT MEANS: :YOU DO THIS n 1. All lights out, unless specifically ezempted. 2. Autos continue, with lights on low beam. I. Pedestrians may walk. 4. Workers remain at jobs. 5. Civilian Defense mobilizes. 1. Traffic stops. 2. All lights blacked out, excenj 3. Take shelter. jM Uthorized emergency lights.- 1. All lights continue out, unless specifically exempted. 2. Leave shelter and resume activities. 3. Resume driving, with lights on low beam. 4. Civilian Defense remains mobilized. 1. Blackout nds, ’ ’’ 2. ChrMio Mnm damoWhoA Vmt radio will carry th« "AI Otar” at htgaoocr amtoaacod by tbo Army Sorvko (oaaaci. PUBLIC RADIO ANNOUNCEMENT TTUPM0Ä Mona TO WAlt006 0« OTHO WWCT1YI MMU SKMAl APtMVH fOt IOOU IM DANCER APPEARS TO BE OVER CAUTION. II .n.mr plan« pal to» ala« belast dieeovttv, the (inat audible signal wit] be RED! Listen e! REMEMBER! cu.m Y9W tool rfgsdatiotn ofewro tkoiaL «^4 A. K rCMOMT It, 1040 ---Arnavia it tbs v. a armt #r stvntAn MfWn
