Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-02-18 / 7. szám
1943 február 18 A túlsó partról IUI AP VAD 7CIDDV kínszenvedései az orosz IflMUIMII LdlUUA fronton. Az ONA külön tudósítója az orosz fronton, V. Lidin, következőképen számol be a magyar hadosztályokhoz beosztott zsidó kényszermunka-csapatok sorsáról: A voronosi front felé haladva előre, melynek területei ma már orosz kézben vannak, ezer meg ezer magyar hadifogollyal találkozunk, akiket visznek hátra, fogolytáborokba. Az egyenruhás foglyok között igen sok civilruhás is vegyül el. Csontvázzá soványodott, görnyedt, szerencsétlen lények ezek, vad, borzas, nyiratlan hajjal és szakállal és akárhánynak közülök civilruhája csak nyári felöltő. Ezek a munkás-zászlóaljakba sorozott magyar zsidók, akiket még a minapig, addig mig fogságba nem kerültek, nem tekintettek emberi lénynek. Nagy részük értelmiségbeli, intelligens ember, mérnökök, újságírók, orvosok, tanítók, tanárok. Lövészárkot, fedezéket kellett nekik ásniok, ellenséges tűz alatt, Aki nem halt meg ellenséges golyótól, abból sok elpusztult éhen, mert az orosz télben, kemény munkában, mindössze kétszázötven gram kenyeret kaptak élelemnek naponta. Beszéltem olyanokkal, akik elmondták, hogy egy-egy osztagot kiküldtek az első tüzvonalba sáncot ásni és soha azok vissza nem tértek. A huszadik gyalogos hadosztályhoz beosztott zsidó munka-zászlóalj parancsnoka, Némethy őrnagy, az egész zászlóaljat egy ízben nyolc óra hosszat kényszeritette a havon fekve maradni. A zászlóalj első századának száz embere közül tizennyolc megfagyott és meghalt. Ezután történt, hogy ennek a századnak egyik zsidaját, egy Herbst nevű mérnököt kirendelték, javítson meg egy nehéz gépfegyvert a lővonal fedezékben. Herbst, elkeseredésében, a nála lévő robbantószerrel levegőbe röpítette a gépfegyver fedezéket, ő is elpusztult, de vele együtt negyven-ötven katona is. Büntetésből az a zsidó század, amelyhez Herbst tartozott, három napig nem kapott kenyeret. E zászlóaljban szolgál egyébként Miskolczi Ákos világhírű biokémikus is. — Gépkocsink lassan halad Verones felé. A magyar hadifoglyok tömegében megpillantok egy magas görnyedt bozontos szakálu alakot, civilruhában, batyuval a vállán. Lassan, fáradtan lépked át a mindenfelé heverő halottakon. Megállítom, és csak annyit kérdek tőle németül, mi volt azelőtt odahaza: “Zenetanár voltam Debrecenben”, — feleli ez a kisértet és gyulladt, vörös szemével elnéz messzire, ahol a szabadulás várja, orosz fogságban. Verhovayak Lapja. 5-ik Oldal IJESZTGETIK már a magyarokat is. Ankara, Törökország. A német propagandának ázt a fogását, hogy az embereket a vereség szörnyű következményeivel próbálják ijesztgetni, most már Magyarországon is alkalmazzák. Egy ide érkezett jelentés szerint egy budapesti lapban, a “Pesti Újságban” cikk jelent meg, azt fejtegetvén, hogy a vereségnek sokkal keserűbb volna a következménye a magyarokra, mint a németekre. “Az ellenség, írja ez az újság, sokkal könnyebben állhatna bosszút 12 millió magyaron, mint 80 millió németen.” A lap a pánszláv veszedelem régi meséjével is előhozakodik. Azt Írja, hogy “Anglia és az Egyesült Államok kénytelenek lesznek a szláv követeléseknek engedni és egy szláv korridort fognak kiszakítani Magyarországból, hogy Oroszországot összekössék Jugoszláviával.” A lf ATflfl mionif Panasza- Tóth László, a IVA I ULIIVUwUIV “Nemzeti Újság” főszerkesztője panaszkodik egy cikkében, hogy a cenzúra részre» hajlóan igaztalanul kezeli a katolikus sajtót. Az Office of War Information értésére jutott cikkben Tóth László igy ir: “Tudjuk, háborús időkben kell cenzúra és most nem kívánjuk vitatni, mennyire menjen annak hatásköre. Legnagyobb nyomatékkai kívánjuk azonban hangsulyoani azt, hogy a katolikus sajtót és irodalmat a cenzúra legalább is oly kedvezően kezelje mint a többit, a társadalmi béke és nemzeti egység érdekében való tilalmakat egyformán alkalmazzák mindenkire. Ne történhessen az meg, hogy a békét mindig csak a másik oldalról zavarják és ha tárgyilagos módon védekezni kívánunk, érvelésünk ne kerüljön a közönség elébe. Bizonyos okokból nem védelmezhetjük és hirdethetjük hitünket mai napság úgy, miként szeretnők, de ugyanakkor nem szabad megtörténnie annak, hogy mások szabadon hirdethessenek gondolatokat és tanokat, amik katolikus NEM VAGYUNK LÉGHAJÓN.. Egyesületi életünk réme az a tagtárs, aki minden gyűlésen jelen van és minden gyűlésen szüntelenül okvetetlenkedik. Alig van fiók, amelyiknek ne volna legalább egy ilyen tagja. Hiába hangzik el sok okos szó, meggyőző felvilágosítás, józan érv — az ilyen atyafira az nem hat, ő csak fújja tovább a maga keserves nótáját mindenkinek az elkedvetlenítésére és a gyűlések einéptelenitésére. Érdekes az, hogy sokszor az ilyen atyafit mégis el lehet hallgattatni és pedig nem egy jó, találó érvvel, mert az ilyen, mint mondottuk, nem hat rá. Hanem ha sikerül valakinek valami egészen oda nem való, feneketlen és értelmetlen sületlenséget felelni, akkor az okvetetlenkedő atyafi — elhallgat. Az értelem nem győzi meg, de az értelmetlenség előtt kalapot emel, talán azért, mert az a saját fajtájából való. Mindez azért jut eszünkbe, mert a minap a villamoson ily esetnek voltunk szem és fültanui. Az egyik megállónál felszállt egy tökéletesen elázott atyafi, aki attól a pillanattól fogva, hogy helyét elfoglalta, elkezdett káromkodni és átkozódni. Szidott az mindent, a kalauzt, a villamosokat, az időjárást, a háborút, a kormányt, Hitlert, a napot, holdat, csillagokat, a munkásunit s Westbrook Peglert. Végre a villamos vezető megállította a kocsit és rászólt: “Ide hallgasson, ha nem fogja be a száját, kidobom a kocsiból.” Nohát erre kezdett csak rá az atyafi amúgy isten-igazában szitkozódni. Még a kocsiülések is elpirultak mocskos beszédétől. Felszólaltak erre már az utasok is. Az egyik odament hozzá és magyarázta neki, hogy a jóizlés és emberi tisztesség ellen vét. Hiába volt az okos és szép szó: csak az mentette meg a pofontól a jóindulatú utast, hogy idejében elhúzta a képét. Már az egész közönség lázongott, tiltakozott és lármázott. Úgy látszott, hogy az ipse börtönben fogja tölteni az éjszakát. S a részeg alak egyre hangosabban és indulatosabban fújta nótáját. Egyszerre egy fél pillanatra csend lett s ebbe a csendbe szólalt bele a kocsi másik végéből egy munkájából hazatérő munkásember. Ezt mondta: “Fogd be már a szád, hisz’ nem vagyunk léghajón.” Világos, hogy az az ok, amit az illető munkásember a részegnek szája befogására mondott, nem valami találó és meggyőző érv. Semmi helye nem volt az egész vitában. Sületlenség volt. De a részeg felkapta a fejét: “Hát az már igaz. Mért nem mondták már előbb.” S elhallgatott. Hölgyeim és uraim, befogta a száját s a végállomásig nem szólt többet. Meg volt győzve és meg volt szeliditve. Úriember volt az ut hátralevő részére. S ekkor tanultuk meg, hogy a buta embert nem szabad okos érvekkel megpróbálni meggyőzni. A buta embert csak egy dolog tudja meggyőzni. Egy még nagyobb butaság. S megpróbáltuk a dolgot egy fiókgyülésen. Ott is volt egy ilyen atyafi, aki félórás beszédben tiltakozott egy nemlétező eljárás ellen. Már mindenki unta a dolgot, az elnök már leintette, de az csak szavalt. Okos szó, jó érv nem használt. S ekkor álltunk fel mi. S ezt mondtuk: “Igaz, hogy Mr. Testvérnek igaza van. De a triumfusi szisztéma szimfonikus stratagémájában mégis az van megírva, hogy aki krajcárokban csiszároskodik, az törvényesen jár el.” Mikor ezt a sületlen halandzsát kimondottuk, az illető tagtárs meghökkent. Egy percnyi csend volt, aztán igy szólt: “Az más. Elállók az indítványomtól.” S az ülés szép simán veget ért.--------v-------ORVOSI TANÁCS A kényeskedő asszonyhoz késő éjszaka orvost hívnak. Az orvos jön, megvizsgálja, aztán igy szól: — Jó lesz, ha közjegyzőt és papot is hivat. — Jézus Máriám! — kiált föl ijedten az asszony, — hát annyira odavagyok? — Éppen nem, — felelte bosszúsan az orvos, — de miért csak engem cibáljon ki haszontalanságokért az ágyból éjnek idején. gondolatokkal és tanokkal élesen ellenkeznek, de ellenkeznek a magyar életformával, politikával, magyar eszmékkel és az alkotmánnyal. Elégtétellel állapítottuk meg, hogy legtöbb esetben, a pápának vagy katolikus főpapoknak nyilatkozatai változatlanul mentek át a cenzor kezén, tiltakoznunk kell azonban azért, hogy sok katolikus irás nem ért el a közönséghez, vagy csak megcsonkított formában került eléje. Tiltakoznunk kell az ellen is, hogy lelkiismeretes, tárgyilagos újságírás ne foglalhasson állást, ne válaszolhasson támadásokra.” COLLIERS, W. VA. 452-ik fiók Kérő és figyelmeztető szóval fordulok a 452-ik fiók minden egyes tagjához. Tudjuk azt, hogy a háborús megszorítások lehetetlenné teszik a kollektálást, éppen ezért minden tagtársam tartsa kötelességének, hogy a .havidijait eljuttassa hozzám. Nem várhatja senki azt, hogy kétszer-háromszor felkeressem a havidijak ügyében. Felbélyegzett borítékot hagytam tagjainknál, tegye abba a Money Ordert és küldjék el postán, címemre. Aki pedig teheti, az ne egy-két hónapot fizessen, hanem rendezze tagsági diját félévre vagy egész évre. Remélem tagtársaim megértik kérésemet s amikor annak eleget tesznek egyben hazafias kötelességet is teljesitenek. ^ Tagtestvéri szeretettel: * PÁLFALVY DÉNES, titkár-pénztárnok --------------v-------------Ha azt akarja, hogy gondja ne legyen, Még ma — Verhovay biztosítást vegyen! mr"wa» .......................... Q. Can Stamps of varion« denominations be placed in one album? A. More than one denomination in an album greatly increases the work and cost of reel e in p t i o n. Please, therefore, don't mix denominations. Q. May a minor designate a CO- owner or beneficiary? A. Yes, if the purchase Is made by the minor from his own wages or earnings. Q. Do I lose my investment if my War Savings Bond is lost, stolen, or destroyed?. By Gib Crotleett. A. No; upon satisfactory proof of loss or destruction, the Treasury Department will issue a duplicate, usually without requiring a bond of indemnity. Q. May I register the name of a beneficiary on a Bond without his knowledge? A. Yes. Records of War Savings Bonds are confidential. It is not necessary ror the Treasury to co '»act the beneficiary during the owner’s lifetime. Only individuals may be named as beneficiaries. No associations, churches, or clubs may be so named. Remember—Hthe longer you keep War Bonds, up to 10 years, the more valuable they become. wSTStT" !7,<.TnMHirDt(K
