Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-02-04 / 5. szám

4-ik Oldal 1943 február 4-Verhovayak Lapja HARCIAS A HANGULAT Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n OFFICE OF PUBLICATION 8502 West Jefferson Ave Detroit, Michigan PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOSEPH DARAGO, Főszerkesztő Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN, Szerkesztők Editor’s Office — Szerkesztés**: 345 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH. PA.________ AH articles and changes of address should be sent to the 315 FOURTH AVE., PITTSBURGH, PA. VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTO ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 345 FOURTH AVE.. PITTSBURGH. PA. KÜLDENDŐ SUBSCRIPTION RATES: Foreign Countries 31.50 a year United States and Canada 31.00 a year Advertising Department (Hirdetési Iroda) Eastern Representative: FRANK A. BEACHER (SZŐGYI) Box 7, Woolsey Station Long Island City, N. Y. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan, under the Act of March S, 1871, J ELENTES A BRIDGEPORTI ORSZÁGOS JELLEGŰ GYŰLÉ­SEN EGYESÜLETÜNKNEK AZ ALÁBBIAKBAN FELSOROLT HÁBORÚS TELJESÍTMÉNYEIRŐL ADHATTUNK SZÁMOT. A Verhovay Segély Egylet (Verhovay Fraternal In­surance Association) amerikai intézmény lévén, követ­kezésképen az Egyesült Államok törvényeihez és kívánal­maihoz alkalmazkodik. Éppen ezért oszlopos tagja az Amerikai Magyar Szövetségnek is. A Verhovay Segély Egyesületben teljes ugyanis a meggyőződés, hogy az Egyesült Államok kormányának tesziitnk azzal szolgálatot, ha különféle nemzetiségi groupokkal való érintkezéseit könny it j ük azáltal, hogy szükség esetén hitközségek, egyesületek és kulturális ala­kulatoknak felelős képviselőivel érintkezhetik. A Verhovay Segély Egylet itt legnagyobb magyar in­tézmény lévén, nagyságához arányitva vette és veszi ki részét abból az erőfeszítésből, amelyet ez a nagyszivü ország háborús helyzetéből kifolyólag minden becsületes polgárától joggal elvár. Azért magáévá tette ez az Egyesület az Amerikai Magyar Szövetség által szeretett elnökünkhöz Franklin Delano Roosevelthez még az 1941 januárjában benyújtott felterjesztést s attól egy jottányit sem távozva, minden­kor a kormány álláspontját támogatva beszélt, irt és cselekedett. A kormány iránti hangulat és bizalomkeltésén ki­­vül a Verhovay Segély Egylet pénztárából egyenként $200.00-al segítette a kínai, az orosz és a háborús mene­kültek szervezetét és a United War Fundot. Egyen­ként $100.00-al a New York at War és az Army Emergency Relief-et. Két ízben $500.00—$500.00-t juttatott a Vörös Ke­reszt javára s ugyancsak két mentőkocsit ajándékozott az Amerikai Magyar Szövetségen keresztül, $4,149.00 ér­tékben önnek a jótékony intézménynek. A háború kezdete óta U. S. War Bondokban eddig $295,000.00-t helyezett el központi pénztárunk. Hogy fiókjaink közvagyonából mennyit fordítottak erre a célra, arról biztos tudomásunk nincs, de a bejelentések összege $35,000.00-ról emlékezik. Fiókjaink helyi teljesítményeit amennyiben ezek sa­ját társadalmi életüket élik, külön felsorolni nincs mó­dunkban, de bizonyos, hogy becsületes lélekkel és oda­adással veszik ki részüket a helyi mozgalomból s tagjaink nem utolsók azok között, akik teljes erejükkel legmesz­­szebb menőleg igyekeznek országunk győzelmének biz­tosítására. Az amerikai hadsereg kötelékébe eddig 2675 Ver­hovay tagtársunk tartozik. A Verhovay Segély Egylet központi tisztviselői és alkalmazottai pedig kivétel nélkül fektetik be keresetük­nek 10%-át, kezdettől fogva War Bondokba s megtesz­nek mindent amivel ennek a szeretett országnak javát szolgálhatják. Különös indulatok rob­bannak ki újabban társa­dalmunkban. Az eladó és a vevő, az orvos és a páciens, az ügyvéd- és a kliens kö­zött fennálló szokásos vi­szony felborul és a legerősza k o s a bb Összeütközéseknek ad helyet. Kortünet ez, mert az újságok minden nap hoznak híreket, me­lyek erről a társadalmi ziláltságról számolnak be. Egy fiatal nő St. Louis­­ban lelőtte sebész-orvosát. Azután, hogy elfogták, ki­­jelantette, hogy örül, hogy elkövette tettét, mert leg­alább megszabadította a szenvedő világot ettől az embertől. New York államban egy kliens lelőtte ügyvédét, mert elvesztette az ügyét. New Jersey államban egy háztulajdonost azzal vádol­tak, hogy megölte lakóját, mert nem volt hajlandó ki­menni a lakásból. Chica­góban egy háztulajdonos le­harapta a lakója fülét, mert nem fizetett. Oregonban egy páciens megharapta a fogorvosa kezét, mert fáj­dalmat okozott neki s a fogorvos azonnal — vissza­harapta. Aggodalmat kelthetne ez a tünet, ha nem volna rá magyarázat a háborúban. Minden polgár gyűlöli a ná­cikat, a japánokat, s a mindenféle és fajta és nem­­zetségü fascistákat. Legszí­vesebben neki menne puszta kézzel. Azonban az ellen­ség messze van s az indulat­­fütötte harcikedv kielégület­­len marad és ilyen vad összeütközésekben tör ki. “Szakértők” legalább is er­re magyarázzák a dolgot s a magyarázat teljesen ki­elégítő. Valamit azonban hozzá lehetne ehhez fűzni. Azt, hogy ezek a kirobbanások egy másik régi elintézetlen társadalmi igazságtalanság­nak a következményei Az ügyvéd pl. sohasem kockáz­tat semmit, megfizetik, akár megnyeri a pert, akár nem Az orvos benyújtja a szám­lát, akár meghal a beteg, akár nem. Újfajta operáció­kon való kísérletezéseket a beteg fizeti meg, akár si­kerül az operáció, akár nem. A kockázatot mindég annak kell vállalni, aki fi­zet, sohasem annak, aki a fizetségért ad valamit... ha ad. S itt van egy kis igazságtalanság elásva. S ennek az igazságtalaságnak áldozatai a mostani izga­tott időkben egyszer-más­­szor odáig ragadtatják el magukat, hogy azt adják a kapott szolgálatért, amit szerintük a szolgálattevő A VILÁGHÁBORÚ FORGATAGÁBAN PAQAQI AMPA történelmű nevezetességű hellyé ÜHdHDLHÍlÜA vált, mikor kitűnt, hogy Roose­velt elnök és Churchill találkoztak ott, hogy a Szövet­séges Nemzetek további haditerveit és célkitűzéseit meg­beszéljék. Roosevelt elnök volt az első elnök, aki elhagy­ta az országot s Lincoln óta az első, aki megjelent egy hadszíntéren. Megjelenése leírhatatlan lelkesedéssel töl­tötte el az amerikai katonákat, akiknek életük egyik leg­kedvesebb meglepetése volt, mikor elnökük autóján las­san, mosolyogva elhaladt a tisztelgő katonák sorfala előtt. A casablancai konferencia 10 napig tartott. Elnö­künk a “feltétlen meghódolás” konferenciájának nevezte, mert abban megegyeztek a Szövetséges Nemzetek fő­vezérei, hogy a háborút semmiesetre sem fejezik be meg­alkuvással, hanem csakis a németek és japánok feltétel nélküli megadásával. Tartós béke csak úgy lehetséges, ha Németországot és Japánt örökre megfosztják katonai hatalmától. Megegyeztek a fővezérek abban, hogy a németeket kikergetik Afrikából és megtámadják Euró­pában; továbbá abban, hogy Oroszországot a legmesz­­szebbmenő támogatásban részesítik és hogy Kínát nagy harcában minden erejükkel segítik. Természetes, hogy a megbeszélt hadíterv részleteit nem közölhették a világ­gal, mert azzal csak az ellenséget segítenék. Meg kell elégednünk azzal, hogy az elnök és Churchill találkozása döntő befolyással van a háború további menetére. A világsajtó részletesen foglalkozott e történelmi ta­lálkozással. Angliában és Délamerikában az újságok a legnagyobb lelkesedéssel írtak. Az itthoni lapok lelkese­dését némileg hütötte az, hogy sokan úgy vélték, hogy az elnök túlságosan kockára tette életét ezzel a nagy és kockázatos utazással. Stalin és Chiang Kai-sek távolléte is hozzájárult ehhez. Különösen az utóbbit a náci lapok erősen kihasználták és azzal magyarázták, hogy a Szövetséges Nemzetek között nincs meg az egyetértés. Mindez azonban csak találgatás. A két komferenciázó vezér a megbeszélések menetéről állandóan informálta a két távollévő vezért és a háború további folyása meg f°gja győzni a tengelyhatalmak vezéreit arról, hogy az egység tökéletes a szövetséges nemzetek hadvezetősé­gében. Visszatértében elnökünk meglátogatta Brazília el­nökét, Vargast is, vele is megtárgyalta a helyzetet és ígéretet kapott tőle arra, hogy Brazília a maga részéről mindent el fog követni, hogy a karibbeai tengeren ga­rázdálkodó vizalattjárók működését megszüntesse. A"! nPfíQ7 PBÍINT 700 mérföldes vonalán az HL UIiUOl Ilivll I orosz haderő továbbra is diadalmasan nyomult előre. A németek által a múlt év­ben elfoglalt 100,000 négyzetmérföldnyi területből az oro­szok eddig 70,000 négyzetmérföldet foglaltak vissza és minden remény megvan arra, hogy mire e mostani offen­­ziva véget ér, addigra teljesen visszaszerzik azt a terü­letet, amit a németek a múlt évben elfoglaltak. \ Stalingrádnál az ott küzdő 220,000 főnyi német hadseregből alig 5,000 ember maradt meg s azoknak rendszeres kiirtása tovább folyik. Goebbels ebből külö­nös észjárással azt a következtetést vonja le, hogy a németek meg fogják nyerni a háborút. AEDIIf ÁRAM a németek ellenállása megkez- HrnllVMDMil ' dődött. Tunisiában a németek visszaszorították s egy helyen áttörték a franciák vona­lát, de az angolok hamarosan letörték őket. Nyilvánvaló azonban, hogy a németeknek haderejük tekintélyes: ré­szét sikerült átmenteniük Tunisziába s hogy most .két­ségbeesett küzdelembe fognak, hogy megvédjék a meg­maradt talpalatnyi területet. megérdemel. S ez talán némileg figyelmeztetésül is szolgálhatna a sebészeknek, hogy ne operáljanak, ha nincs értelme, s az ügyvé­deknek, hogy ne vállaljanak el reménytelen ügyet, csak azért, hogy ügyük legyen s a lakóknak, hogy ne csak lakjanak, hanem fizessenek is a lakásért. BE 100% WITH YOUR

Next

/
Thumbnails
Contents