Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-06-24 / 25. szám
A VÖRÖS KERESZT KATONAI KLUBJA 6-ik oldal_________________________________________________________________________________________________________ Verhovayak Lapja Amikor az amerikai katonákat tengerentúlra küldték, azonnal gondoskodni kellett arról is, hogy amikor szabadságon lesznek, jól lássuk el őket. Az amerikai Vörös Kereszt úgy oldotta meg a feladatot, hogy u. n. katonai klubokat állitott fel azokon a helyeken, ahol a legénység a szabadságát volt hivatva eltölteni. Ezek a társaskörök szórakozást és pihenést nyújtanak az Egyesült Nemzetek katonáinak és matrózainak Islandban, az angol szigeteken, Északafrikában, a Közép Keleten, Indiában, Kínában, Ausztráliában és sok csendes-óceáni szigeten. A felszerelések nem mindenütt egyformán népszerűek. Olyanok, mint a magán klubok, de néhány külön szolgálattal kibővítve, az idegen földön hazai légkört teremtenek. Amerikai ételeket szolgálnak fel, kényelmes ágyak, tiszta lepedők és párnahuzat, hideg-meleg zuhanyok állanak rendelkezésre. A társalgókban kényelmes karosszékek kínálkoznak, a társas játékok, olvasó- és irószobák nagyon népszerűek. Turista kirándulásokat és színházi előadásokat rendeznek. Szórakoztató programról gondoskodnak. Hetente egyszer táncestély van és a partnereket alaposan megválogatják. Amikor az amerikai első csapatok tavaly novemberben Északafrikában kikötöttek, velük tartottak a Vörös Kereszt képviselői is. A Vörös Kereszt már Oranban azonnal megszerezte egy nagy automobil kiállítás termét és az amerikai katonák részére nappali társalgót teremtett benne, ahol a baj tár sak találkozhattak egymással. Már az első napon kitűnő állapotban lévő zongorát kaptak és egy rádióvictrola kombinációt. A második napon egy közeli vendéglőből negyven széket kaptak kölcsön, az asztalosok pedig azonnal hozzáláttak 15 asztal készítéséhez. De a Vörös Kereszt munkájának csak egy része az egészségesekről való gondoskodás. A Vörös Kereszt tengerentúli csinos egyenruhájában kedves nővérek és képzett ápolónők kezelik azokat, akik kórházba kerülnek. Mindenkinek a személyes ügyeit is elintézik, szórakoztatásáról és felviditásáról gondoskodnak a korlátozott lehetőségeken belül. A levélírásban segítségére vannak a betegeknek, elűzik unalmukat azalatt, amig a betegszobában kell tartózkodniok. A fenti Vörös Kereszt fiók rövid időn belül kapott 10 láda cigarettát, gyufát, borotvákat, borotva krémet, fogkefét és fogkrémet, cukorkát, irópapirt, 1500 könyvet és válogatott amerikai folyóiratokat, hogy a fizikai és szellemi igényeket is kielégítsék. Ezt a két utóbbi küldeményt az olvasó terem és a kórház között testvériesen megosztották. Legújabban Kummingban, Kínában, állítottak fel ilyen katonai klubot. A szállítási nehézségek ellenére — a gasolin gallonja 8 arany dollárba kerül — a klubot a kitűzött időre megnyitották. A katonák megszavaztatása után, “Victory Club”nak keresztelték ezt a társaskört. A főépületben nagyobb gyülésterem, két játékszoba, könyvtár és várószoba van. A szabadtéri játékok közül a patkódobálást, tollaslabdát, croqueet, badmintintont és basket ballt mivelik. A felszerelések jórésze Indiából került ki. Az amerikai Vörös Kereszt egy újfajta klubot is — u. n. mozgó klubot — teremtett, azok szórakoztatására, akik elszigetelt pontokon állomásoznak Angliában, vagy Északafrikában, gyakran sok mérföldnyire a legközelebbi falutól. Ezek a klubok, amelyek céljuknak megfelelően vannak tökéletesen berendezve, a “clubmobilok”, naponta más és más félreeső vidéket látogatnak meg, ahol amerikai katonák tartózkodnak. Amerikai kávét főznek és fánkot sütnek a helyszínen. Játékokkal és szórakoztató eszközökkel, fonográflemezekkel vannak felszerelve és hangszóróval. A katonai klubokat az u. n. szórakoztató központok szerelik fel, a táborok és pihenőhelyek közelében. Ezek a pihenőhelyek a pusztákon kényelmes lakóhelyet, társalgót, jó élelmezést és kikapcsolódást nyújtanak, összesen 150 klub, szórakoztató központ és pihenő hely áll rendelkezésre a Vörös Kereszt jóvoltából. BUY WAR BONDS 1943 junius 24 KEVÉS LESZ A DISZNÓHUS Már eddig is elég kevés volt, de a jelek szerint a helyzet nem fog javulni, inkább rosszabbodni. Igaz, hogy a földmivelésügyi minisztérium erősen dolgozott azon, hogy a nemzet disznóállományát gyarapitsák, a természet beleszólt a dologba. Átlagban 6—7 malac marad életben egy-egy ellésből, de az idén a legnagyobb disznótenyésztő államokban alig 4—5 marad meg. Márciusban ugyanis sokszor volt 10—20 fok zéró alatt és ennek következtében több millió kismalac megdöglött.--------------v-------------SZÓREJTVÉNY (A Kis Dongóban jelent meg ez a rejtvény) Első szótag kifejezi, Hogy mit csinál a szived? A második kérdő szócska, A helyet jelöli meg. Az utolsó csak egy betű, ‘T’ helyett is használják, Egybevéve, legjobb egylet: A magyarok mind áldják! (Ver-hova-y.) (Köszönjük, Kis Dongó!)’ 92 A SZAKADÉK az Isten szivébe. És Szabó Pálné megértette, hogy a magyar soha sincs egyedül, csak akkor, ha egyedül akar maradni. VIII. EEJEZET. A ZARÁNDOK VT Az, hogy Szabó Pálné megkapta a Verhovaytól a temetkezési segélyt, csak segítségére volt Tóvári Jenőnek a tagszerzési versenyben. így történik meg az néha, hogy valaki életében elkövetett vétkeit jóváteszi valahogy halála után. A bizalom eddig is megvolt az egylet iránt, de az ilyen esetek a bizalmat szeretetté változtatják át. Alig volt ház, melyben ne szerzett volna uj tagot az óhazába vágyó amerikai legény. S mikor kitudódott az eredmény, újból nagy volt az ujjongás a Tóvári portán, mert Tóvári Jenő a legelső nyertesek között szerepelt. A készülődés hetei hamar elmúltak s már el is érkezett az indulás ideje: száz meg száz magyar gyűlt össze a pályaudvaron, hogy a Verbovay sapkás zarándokoknak búcsút mondjon. Ott voltak Tóváriék is mind. Könnyes szemmel búcsúztak a “gyerektől’’, aki utiláztól csillogó szemmel nézett le tájuk a vonat ablakából. Kissé összeszorult apjának, anyjának szive: hej, de szívesen, hej de boldogan felültek volna ők is arra a vonatra! Vájjon fogják-e még egyszer látni szülő-falujukat? Nem is jó az ilyesmire gondolni, mert mindjárt elnehezedik a lélek. Talán majd egyszer: csititgatták lelkűk honvágyát. Eddig kellett a pénz a fiú taníttatására; sok elment arra; busásan haza lehetett volna utazni abból nem egyszer. Sok más meg is tette. De ők most szívesebben látták hazamenni a fiút. Valahogy biztosra vették, hogy mikor visszajön, büszke lesz arra az országra, melyről oly sok fiatal magyar-amerikai oly keveset gondol. Másnap este volt az ismerkedési est New Yorkban. A SZAKADÉK 89 a fájdalomtól sikoltozott volna és belepusztult volna. Hallgatott. Csak tűrte, hogy minden történjen vele. De a lelkében megszületett valami, amit nem ismert sohasem. Az áhitat érzése. Az emberek jóságán keresztül megérezte annak a közelségét, aki ezt a szeretetet a szivekbe oltotta. Nem szólt semmit, de a szeme elvesztette halott fényét. Negyednapra szólalt meg először: “Mariska.” A lány úgy fordult feléje, mintha hosszú éjszaka után először látta volna meg a napsugarakat. “Tessék anyám.” Az asszony megint behunyta a szemét. Eszébe jutott, hogy nem ilyen hangon folyt náluk a beszélgetés azelőtt. “Tessék anyám,” — ismételte a lány. “Milyen nap van ma?” “Szombat”, — felelte Mariska. “Mariska”-----------hosszas szünetett tartott az aszszony és végié kinyögte: Eljönnél velem holnap... a templomba___” “Szívesem, édesanyám” — felelte Mariska és szaladt a kertbe Beppohoz elujságolni a nagy-nagy csodát, hogy az anyja templomba akar menni. Beppo is örült: “Elviszlek benneteket és elmegyek én is.” Tündöklő nyáreleji vasárnap volt másnap. Mintha az ég is kegyelmet szórt volna tévelygő gyermekeire. Már elharangoztak, mikor Beppo autója megállt a templomnál. Kiszálltak. Bent felhangzott az ének, mikor Beppo kinyitotta az ajtót és beengedte maga előtt a feleségét és anyósát. A zörejre minden szem arra nézett. És az ének clbotlott a templomban a csodálkozástól. Szabó Pálné és a leánya, amint támogatja. Nézték őket. De ez most nem bántotta Szabónét. Érezte, hogy ez a nagy nézés most nem annak szól, aki eddig soha nem járt templomba, hanem ujjongó üdvözlése annak, aki végre meg-
