Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-06-24 / 25. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 JUNIUS 24. NO. 25. SZAM “Németországnak nincsenek szövetségesei csak áldozatai” Egy éve múlt annak, hogy Amerika viszonozta Magyarország hadüzenetét. Ezzel az évfordulóval kapcsolatban James J. Davis, Pennsylvania szenátora, aki a szenátus külügyi bizottságának tagja és e testület legkiválóbb republikánusa, junius 4-én a következő beszédet tartotta Washingtonban: “Junius 5-ike évfordulója annak, hogy az Egyesült Államok hadat üzent Bulgáriának, Magyarországnak és Romániának. Hitler e csatlósainak bábkormányai már néhány hónappal korábban szálltak velünk szembe. “Most már ismerik a németekkel való együttműködés következményeit. A náci sáskák kifosztották ez országokat; szüntelenül követelik, hogy a keleti front vágóhídja ira újabb és újabb kontingenseket küldjenek; a megélhetési költségek óriási módon emelkedtek és káros pénzügyi és közgazdasági eltolódásokat okoztak; a szégyenérzet bántja őket, hogy a zsarnokság oldalán küzdenek a világszabadságért folytatott harcban; a bizonyosság lesújtja, hogy német uraikkal együtt szerencsétlenül fognak elpusztulni. “Amikor ez az egész világra kiterjedő konfliktus elkezdődött, ez országok bábkormányai Hitlernek adták el lelkűket és becsületüket, a kétes pillanatnyi biztonságért. Most már látják, hogy Hitlernek nincsenek szövetségesei, csak áldozatai. “Az annyira óhajtott biztonság helyett, ez árulók most láthatják, mi megy végbe körülöttük és magában Németország szivében. Hitler Németországát és a letört Duce Olaszországát az Egyesült Nemzetek kényükkedvük szerint naponta robbantgatják. Ha a saját városait nem tudja megvédeni Hitler, hogyan remélhetik, hogy lenézett magyar román, és bolgár hűbéresei védelmére kel? “A bábkormányok önző politikája kergette ez országokat a jelenlegi kétségbeesett helyzetbe. Most még a népeken áll, hogy kiszabaduljanak belőle, ebben a tizenegyedik órában, vagy pedig viselniük kell vezéreik bűnös oktalanságának katasztrofális követ kézményeit.” (Az Office of War Information közleménye) Egyesületünk taglétszáma meghaladta az ötvenezret Központi számvevőnknek 1943 május haváról kiadott jelentéséből olvasható, hogy a Verhovay Segély Egylet tagjainak száma 31-én kitett: 50,056.-ot. Sok számmennyiségre esett már az életemben tekintetem, de még soha meg nem történt, hogy ezeket a kérlelhetetlenül fagyos komolyságu maradékait az aratásoknak, mosolyogni láttam volna. De most mosolyognak azok rám dévaj jó kedvvel s pajzán viselkedésüket látva, ki tudja meddig nevetnék velük, ha az örömnek könnye, futtában el nem mossa az egész illúziót. De ahogy igy megint csak összeráncolta homlokomat a komor valóság, előtűnik annak az útnak hosszúsága, amin elértünk a 19 ezertől az 50 ezer ötvenhatodik taglétszámig. Majdnem tizenkét esztendőn keresztül kanyargott az, az amerikai magyar berkeknek akadályokkal teleszórt területén s nemcsak a haladás volt azon az utón nehéz, hanem annyi volt rajta a hirtelenül éles fordulat, hogy sokszor csak a pillanat gyorsaságával megnyomott fék akadályozta, a megsemmisülést jelentő zuhanást. Mint ahogy a jóbanjáró embereknek szokása, a Verhovay haladásért cselekvők sem rettentek meg azonban egy percre sem s mentek tovább. Az Egyesület tagjai közül kiváltak egyesek, kiváltak csoportok s a testvérsegitésnek szükségét ismertetve növelték uj tagokkal* a Verhovay Segély Egylet számát. Legjelentősebb és leghasznosabb tevékenységet fejtettek ki azonban a fiókok titkárai, akiket szerintem elsősorban illet meg részünkről elismerés. Adjuk is meg nekik, mert érdemlik! Vegyük észre és méltányoljuk, ami munkát közös érdekünkben fáradhatatlanul végeznek, mikor megcselekszik a fiókok életében mindazt, amit tőlük megbízatásuk követel. De különösen is hálával adózunk nekik, hogy szorosan vett kötelességeiken kívül éltető elemeivé váltak a tagszerzés nagyon is szükséges munkájának. Az ötvenezret meghaladó számnak végén pedig azt is nagy tényezőnek kell vennünk, hogy ennek az évnek május hónapjában a fiókok elnökei közül is odanyujtották többen segítő kezüket a tagszerzés eredményeinek növeléséhez s ha nem is olyan kiváló volt az elnökök hónapja május, mint a titkárok augusztusa, mégis fontos haladást jelent az, mivel bebizonyosodott, hogy az elnökök, teljesítési készségükkel mag'ukra telekelték jövőre nézve is május hónapját. Bizzunk benne, hogy általánosságban is követőkre . találnak azok a lelkes Verhovay fiókelnökök, akik május hónapjára a tulajdon bélyegét ráütötték s rövidesen megközelítik a titkárok augusztusi eredményeit. Bizakodásunknak erőt kölcsönöz az a feltevés, hogy a történelem megszokott ismétlődni. Egyesületünk ötven éves jubileumán ébredt fel ugyanis fiókjaink titkáraiban a cselekvési vágy s van abban missziós jelenség, hogy fiókjaink elnökei pedig május hónapban működtek tagszerzés terén hasznosan közre; abban a hónapban fogtak munkába, amelyben taglétszámunk elhaladta az ötvenezret. A két nevezetes időpont Egyesületünk életében két nevezetes tényezőnek megnyilvánulását idézte elő, ami nemcsak jó jel, hanem a Verhovay fejlődés iránt táplált bizakodásnak szilárd alapja is. Bizakodásunk szilárdításához főleg pedig az a körülmény járul hozzá, hogy az amerikai magyarság nyitott szemmel látja a Verhovayak által készséggel teljesített szolgálatokat s viszonzásként vonzódik felénk.
