Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-06-10 / 23. szám
3943 junius 10. 7-ik Oldal Verhovay ah Lapja HELYET A NŐKNEK! (Attention Mrs. Jolán Lukács of "The Ferret Sez") Remek kis írása jelent meg a napokban a 429-ik fiók titkárnőjének a Verhovayak Lapja angol szakaszában, melyre jó lesz, ha a magyar lap olvasói is felfigyelnek. Mrs. Lukács Jolán, a Dearborn, Mich.-i Verhovay Ifjúság lap tudósitója perbe száll Pvt. Kohut Bélával, a Homestead-i Verhovayak volt titkárával és ügyes érvekkel megvívott párbajuk azon kérdés körül forog, hogy, ha a Konvenciót meg kell tartani, ki fogja képviselni a Verhovay tagságot és, ami a legfontosabb, ki fogja képviselni az ifjúságot? Kohut Béla rámutat arra, hogy az egyesületnek több ezer katonája van (jelenleg több mint 4,000), akik nyilván nem szavazhatnak a konvención. A tagság másik derék része hadi ipari munkás, aki a mai munkás hiányban semmi esetre sem maradhat el a konvenció hosszú időtartamára a munkájától. Ilyen célra szabadságot a gyárakban ma nem is adnak. Kohut Bélának meg vannak a kételyei a konvenció eredményességére nézve, ha azon csupa öreg delegátus fog csak részt venni, mert attól tart, hogy ezeknek az öregeknek talán fontosabb a találkozás és a régi jó időkről való beszélgetés, mint a Verhovay jelenének és jövőjének nagy kérdései. Nosza felpattant erre az érvelésre Lukács Jolán és magyaros tűzzel nekivág a konvenció megtartása ellen iró szegény “private” Kohutnak és tollával úgy elpáholja derék katonánkat, hogy annak ezután már a japántól sem kell többet félni: a tűzkeresztségen máris keresztülment. Lukács Jolán legfőbb és leghatásosabb fegyvere egy érv: “Mi van a Verhovay nőkkel” Harciasán veti fel a kérdést: Ha a Verhovay férfiak nem lehetnek delegátusok a konvención, mert í'észben katonák, részben pedig hadi ipari munkát végeznek, mért ne lehetnének delegátusok a Verhovay nők? Ha a férfiak nem vehetnek részt a tanácskozásokban, mért ne foglalhatnák el helyüket a nők, legalább is arra az időre, amig a férfiakat leköti a háború? Felhozza, hogy a nőknek a Verhovay életben mindig csak a “dirty work”, a piszkos munka jutott: a mosogatás, főzés, mig a férfiak trónoltak, szavaztak, határoztak. Felpanaszolja, hogy mig ma az egész amerikai életben a nőknek egyre több helyet adnak felelős pozíciókban és oly állásokban, melyekre azelőtt csak férfiakat alkalmaztak, addig a Verhovay még mindig a FÉRFINEM világa, ahol a nőknek csak másodrendű szerep jutott: “Sportban, tisztviselőkben, delegátusokban, igazgatókban, számvevőkben, mindenben ... mindig csak férfiak! Sohasem kérték fel a nőket arra, hogy szolgáljanak a fontosabb és bonyolultabb pozíciókban.” Adjanak a nőknek alkalmat — írja a kardos titkárnő — és mi meg fogjuk mutatni, hogy a Verhovay nőknek van bátorságuk megszólalni és kiharcolni azokat a változásokat, amiket a fiatalabb generáció szükségesnek lát. “Százat teszek egy ellen — mondja Mrs. Lukács —, hogy mi, fiatal nők TÖBBET TUDNÁNK ELVÉGEZNI az országos konvención, mint sok férfi, aki fél felkelni és megmondani a magáét mások előtt.” * Brilliáns érvelését megtetézi egy nagyon józan felvilágosítással. Ezt írja: “Jutott-e már valaha az eszedbe, Béla, hogy alapszabályaink szerint kerületi és országos delegátus csak az lehet, aki a betegsegélyzö' osztálynak is tagja?” És rámutat arra, hogy a fiatal tagság nagy része nem tagja a betegsegélyzőnek és igy nincs módja arra, hogy résztvehessen a konvención, mint delegátus. A cikkiró szerint az alapszabálynak ezt a pontját meg kell változtatni és beígéri, hogy a 429-ik fiók delegátusa fel fogja hozni ezt a kérdést. Ugyanakkor azonban nem helyesli azt, hogy az ifjúság annyira szükségtelennek érzi a betegsegélyzö osztály jótéteményeit. * Mi a magunk részéről meleg kézszoritást küldünk Mrs. Lukács Jolánnak, a Verhovay Nők növekedő jogaiért való derék harcosának. Helyet adunk az ő írásának a magyar lapban, azért, hogy öregeink figyeljenek fel rá. Ifjúságunk helyet kér a kormánynál és hála Isten, hogy helyet kér. Akkor volnánk csak igazán bajban, ha fiatalságunk már nem kérne helyet. FIATAL TAGTÁRSNŐINK KÖVETELIK, hogy hadbavonult férfi-ifjuságunk helyét né az öregek foglalják el, hanem nekik adjunk helyet. Ha a fiatal nők megállják a helyüket az irodákban, a gyárakban, a kohók mellett, kis és nagy, több és kevesebb felelőséggel járó állásokban — és megállják a helyüket! — akkor igenis alkalmat kell nekik adni arra, hogy megmutassák, hogy mit tudnak tenni a Verhovay Segély Egyletért a törvényhozó testületben a fiatal tagtársnők. Azt állítjuk, hogy remek, elsőrendű fiatalságunk van. Férfiak és nők, akik az amerikai életbe születtek, és akik mégis úgy megbecsülik és szeretik a szüleik alkotta magyar egyesületet, hogy dolgoznak benne, cikkeznek érte, érdeklődnek iránta, titkárkodnak, harcolnak, érvelnek és pedig tűzzel, éles elmével és jó akarattal. -.. Micsoda drága Ígéret van ezekben a fiatalokban és micsoda nagyszerű beteljesedés van ezekben a -fiatal asszonyokban és a leányokban ... NEM SZÁRAZ FA A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET! E VIRÁGZÓ TAVASZON LATJUK RAJTA A FRISS HAJTÁSOKAT ÉS AZOKBAN A JÖVENDŐ GYÜMÖLCS GAZDAG ARATÁSÁNAK ÍGÉRETÉT! * Ugyanakkor fordítsuk meg az érvelést. Ne gondolja az ifjúságunk, hogy öregeink nem adnak nekik szívesen helyet, öregeink szive évtizedeken át fájt attól az aggodalomtól, hogy ifjúságunk majd nem fogja szeretni és értékelni azt az egyesületet, melyet ők annyi munka és áldozat árán építettek fel. öregeink szive duzzad az örömtől és boldogságtól, mikor látják, hogy ifjúságunk erős és lelkes a Verhovay táborban. Nincs másra szükség, mint arra, hogy az ifjúság hallassa meg szavát, úgy, ahogy megtette Mrs. Lukács Jölán. Szólaljon meg az ifjúság a maga fiókjának gyűlésein és kérjen alkalmat arra, hogy előbbre léphessen a ranglétrán és megmutathassa, hogy mit tud tenni. Bizonyos, hogy az öregek tömege lelkesen fogja társul maga mellé venni azokat a fiatalokat, akiknek tettrekészsége a jövendő bizonyos ígérete. * Az öregekre szükség van. Senki őket félretolni nem akarja. Senki munkásságuk érdemét és értékét kisebbíteni nem tudja. De szükség van a fiatalokra is. És szükség van nemcsak férfiakra, hanem nőkre is. TESTVÉRSEGÍTŐ EGYESÜLET VAGYUNK A SZERETET JELSZAVÁVAL ... MAR PEDIG SOMLÓ LIPÓT ELHUNYT Somló Lipót, a Munkás Betegsegélyzö Szövetség központi titkár-pénztárnoka junius 7-én, hétfőn este váratlanul elhunyt 56 éves korában. Még vasárnap, egy nappal halála előtt, nagyhatású, lelkes beszédet mondott a Nyugat-Pennsylvania Magyar War Bond Bizottság népgyülésén a Pittsburgh-i Verhovay Otthonban és aki akkor hallotta rendkívüli tűzzel elmondott beszédét, az nem hitte volna, hogy Somló Lipót egy napra rá már — nem lesz az élők között. Somló Lipót 1887 február 12-én született. Már évek sora óta titkár-pénztárnoka volt a Munkás Betegsegélyzö Szövetségnek, de ezen kívül is ismert és tevékeny tagja volt a pittsburghi magyar társadalomnak. Megalkuvást nem ismerő, igazi, talpig férfi-jellem volt, aki mindég alárendelte a saját érdekeit az elveinek. Nemcsak a pittsburghi magyar társadalom gyászolja benne egyik nagy intelligenciájú egyéniségét és nemcsak a Munkás Betegsegélyzö veszítette el benne értékes, lelkiismeretes és nagy szorgalmú főtisztviselőjét, hanem a Verhovay tábor is gyászolja benne a 466-ik fiókjának tagját. •• Fontos Felhívás Ügykezelőink és Titkáraink Figyelmébe Megjelent a Magyar Tábori Levelező és Szótár. Minden fiók ügykezelője vagy titkára kapott egy-egy mutatvány példányt. Ezzel kapcsolatban felkérjük titkárainkat és ügykezelőinket a következőkre: Ha valaki kéme ezekből a Tábori Levelező és Szótár-akból, szíveskedjenek Írni a központi hivatalba és jelezni, hogy hány példányra van szükség. Mi a kért példányszámot teljesen ingyen és bérmentve elküldjük tagtársaink és polgártársaink szolgálatára. Kérjük továbbá, hogy ha ismernek olyat, akinek fia vagy hozzátartozója katonai szolgálatot teljesít és akinek ennél fogva szüksége lehet erre a Levelező és Szótárra, szíveskedjenek meghozni azt az áldozatot és elmenni az illetőhöz vagy keresni a vele való találkozást és átadni egy példányt ebből a könyvből. Szolgálatot akarunk tenni ezzel a kis könyvvel a magyar származású amerikai polgárságnak. Minél több katonánk kezébe eljut ez a kis könyv, annál közelebb jutottunk az e könyv kiadásában kitűzött célhoz. Titkár és ügykezelő tagtársaink akkor fogják kitűzött célunkat megvalósítani, ha minél több “Tábori Levelező és Szótár” példányt osztanak ki azok között, akiknek arra szükségük van. Ennek a katonáink és szüleik lelki megerősödését szolgáló hazafias munkának teljesítéséért előre is köszönetét mondok minden ügykezelő és titkár tagtársamnak. Tagtársi tisztelettel DARAGÓ JÓZSEF, kp. elnök. A SZERETETBEN A NŐ A LEGERŐSEBB ÉS A SZÍV EGYESÜLETÉBEN A NŐNEK ELŐKELŐ HELY KELL, HOGY JUSSON ... nemcsak a mosogató fazék mellett! Bármikor lesz a legközelebbi konvenció, reméljük, hogy azon az öregek mellett sok-sok fiatal delegátus is lesz... és pedig most, hogy fiatal tagtársaink a fronton harcolnak értünk__ most különösen fontos, hogy azok a n ő k foglalják el a helyüket, akik a gyárakban és irodákban már százszorosán megmutatták, hogy FÉRFIMUNKÁT IS TUDNAK VÉGEZNI. MÉG PEDIG JÓL!--------V-------DRÁGA KÁVÉ Egy vendéglős New York városában nagy táblát akasztott ki, melyen azt hirdeti, hogy bárkinek készséggel ad egy második csésze kávét is. De a második csésze ára kerek egy dollár. A második csészék árából befolyó dollárokat teljes egészében a tengerészek jóléti alapjára fordítja a hazafias vendéglős.
