Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-05-20 / 20. szám
1943 május 20 ZÁSZLÓAVATÁS ÉS MÉRKŐZÉS MILWAUKEEBAN A Milwaukee, Wis.-i kuglizók nagy örömmel készülnek május 23-ára. Akkor fognak ugyanis megmérkőzni a Chicago, Ill.-i 96-ik fiók négy kuglizó csapatával délután 1 órakor. Ugyan aznap este 6 órakor pedig ünnepélyes keretek között szolgálati zászlót fognak avatni a Milwaukee-i Verhovay fiókok a katonai szolgálatot teljesítő derék fiatal tagtársa ink tiszteletére Ezen az ünnepélyen meg fog jelenni a Verhovay Segély Egylet központi hivatalának a hivatalos kiküldötte is. Úgy a kuglizó mérkőzést, mint a zászlóavatási ünnepélyt a Milwaukee Hallban tartjuk meg a 8-ik és State Street sarkán. Az előkészítő bizottság szeretettel hívja meg Milwaukee és környékének összmagyarságát az ünnepélyre s az azt megelőző, izgalmasnak Ígérkező mérkőzésre. Tagtársi tisztelettel MRS. EMIL SCHMIDT.--------------v--------------FELHÍVÁS a clevelandi VERHOVAY FIÓKOK TAGSÁGÁHOZ Tagtársaink szives tudomására hozom, hogy május EMLÉKTÁBLA AVATÁS Sharon, Pa., 26-ik fiók Fiókunk tagsága múlt év decemberében megtartott gyűlésünkön elhatározta, hogy katonai szolgálatot teljesítő tagtársaink névsorát egy diszes emléktáblán fogja megörökiteni. Az emléktábla elkészült s annak ünnepélyes felavatását május 30-án, Decoration Day ünnepén fogjuk megtartani este 7:30 órai kezdettel a Szakács György-féle teremben, 167 Budd Street, Sharon, Pa. Kérem a tisztelt tagtársakat, hogy erre a hazafias ünnepségre hozzák el barátaikat, jó ismerőseiket és tegyenek meg mindent, hogy ez az ünnepség méltó legyen ahhoz az eszméhez, melynek tiszteletére rendezzük azt. Tagtársi tisztelettel KUTI TAMÁS, ügykezelő Verhovayak Lapja 9-ik oldal 30-ára tervezett ünnepélyünk alkalmából egy gyönyörű “Honor Roll” emléket akarunk adni hős katonáink szüleinek és hozzátartozóinak. Ezen Honor Roll-on nemcsak az egyesületbe tartozó katonatagok nevét fogjuk megörökiteni, hanem egyesületünkbe tartozó szülők azon katonafiainak nevét is, akik eddig nem tagjai egyesületünknek. Hogy ezt a tervünket megvalósíthassuk, szükségünk van a katonáink teljes névsorára. Kérjük azért mindazokat a tagtársakat, akiknek fia vagy fiai a hadseregben szolgálnak, küldjék be azok címét az alanti- címre még akkor is, ha az illető még NEM TAGJA egyesületünknek. — Igen kérem a tagtársakat, hogy e kérésemnek sürgősen szíveskedjenek eleget tenni. Tagtársi tisztelettel CINCÁR GYULA, biz. jegyző 11904 Parkview Ave Cleveland, O. KATONÁINK ÉLETÜKET ADJAK! MI PÉNZÜNKKEL SEGÍTSÜK ŐKET! Gyászjelentés 1943 ÁPRILIS HÓRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szivvel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytét. Fiók A tag neve Kora 14 Citkovics János _____________ 64 17 Dajka István _________________ 55 27 Muti Konrád________________ 76 34 Krajnyák József______________ 56 35 Dénes Kari _________________ 62 35 Hartnett Jánosné ____________ 43 37 Brinczki József _______________61 73 Németh József_______________ 52 84 Miklós Gábor ________________ 46 85 Vidák Jakab_________________ 55 87 Kiss D. József_______________ 67 96 Hartly Jánosné______________ 56 120 Juhász János________________ 64 130 Halál A. József________1_____ 22 149 Lada Sándorné ______________ 57 226 Mikula András ______________ 72 230 Boczki Irén _________________ 28 234 Németh Ferenc______________ 68 278 Simcho József_______________ 56 399 Kotch Istvánné______________ 22 LEGYEN ÁLMUK CSENDES! VEGYEN HÁBORÚS KÖTVÉNYT 70 A SZAKADÉK dermedtem “Minek kell az . .. Te kikkel jársz te . . . ?’’ ■ “Kell, mi köze hozzá” — dörmögött a fiú. A fiú látta, hogy az anyja itt most nagyon felizgul. Elővette a jobbik arcát: “Ugyan ne izgassa magát. A vendéglőben minden csaposnak kell, hogy legyen revolvere, mert már annyi vendéglőt kiraboltak. No, nyugodjon már meg... külömben is, mit leskelődik rám itt éjnek idején?” Az anya nem tudta, higyjen-e vagy ne a fiának. Valahogy könnyebb volt hinni. Olyan jól megoldott mindent. így hát megmondta, hogy miért várta: “Fiam, az apád két hétig nem keresett, tudsz egy kis pénzt adni?” A fiú benyúlt a zsebébe és kiemelt egy pénzcsomót. Az asszonynak újra elhidegült a szive, nrkor meglátta azt a sok pénzt. A fiú kibontott három húszast és letette eléje: “Itt van, ne búsuljon. Mit néz már megint úgy. Szerencsém volt, megütöttem a számot, örüljön neki.” A többi pénzt visszatette a zsebébe és felment a szobájába. Az asszony ott maradt a konyhában. Előtte a három huszas, melyekre ngy nézett, mint valami kísértetekre. Mindent értett. Jól öltözött fia jói öltözött barátja; az autót, a lányokat... a revolvert, a sok pénzt, az éjszakai munkát... Minden értett. Lehajtotta a fejét az asztalra. Kétségbeesetten gondolkozott, hogy mit tegyen. De tehetetlen volt. Az urának szóljon? Hiszen az beállna társnak. Kihez menjen? Szeméből szivárogni kezdett a könny. Megnyílt a rég elapadt forrás. Eszébe jutott férjének kedvenc szava járása: a szakadékról. Szakadék van az amerikai magyar szülők és gyermekek között. És most megérezte azt a szakadékot. Innen állt ő, elvesztegetett életének rettenetes terhével. S a szakadék túlsó oldalán a lánya... és most a fia... És az előtte feltáruló szakadék rettenetes mélységétől A SZAKADÉK 71 jeges rémület markolta meg a szivét... És folyt a könynye a pénzre, egyre bővebben, egyre dusabban; ez volt az utolsó eset Szabó Pálné életében, hogy könnyeket hullatott és ezen a hajnalon kisírta magát egy egész életre. VI. FEJEZET. ÜGYVÉDI OKLEVÉL. Megbeszélés volt a Társaskörben; együtt voltak mind az egyleti és egyházi vezetők. Korán végeztek az ügyekkel és Tóvári, aki máskor szívesen időzött még, most sietve felállott: “Engedelmet kérek, hogy ma sietek, de a fiam ma kapja meg az ügyvédi oklevelét és sietünk az avatására.” Jobbról-balról szerencsét kívántak neki és a büszke apa sugárzó szemmel igyekezett haza. Valahogy oly boldog, erős érzés töltötte el. Nemcsak azért, hogy a fia elnyeri az ügyvédi oklevelet. Hanem együttvéve mindenért. Tele volt az élete. Volt tartalma. Érezte, hogy élete egyetlen órája sem telt el hiába. Ott volt azok között, akik templomot építettek. Ott volt az Egylet alakitói között. Ott volt, valahányszor a magyarság megmozdult. Minden cselekvésben benne volt az ő józan tapasztalt eszének iránytadó bölcsessége. Minden vállalkozáson meglátszott, hogy abban Tóvári Jánosnak is része volt. Az ő élete nemcsak abból állt, hogy dolgozott és megette, amit keresett: otthont teremtett a családjának s ugyanakkor részt vett egy uj nemzet alkotásában. S ez a mai este dús élete megkoronázásának ígérkezett. Mig őt az öröme hajtotta hazafelé, társai tovább is ott maradtak a Körben az asztal körül. Megannyi magyar, akinek szűk volt a csak magának való élet kerete; megannyi magyar, akiben újjászületett a honfoglaló
