Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-14 / 2. szám
1943 január 14 Verhovayak Lapja «-flc Oldal CASSANDRA, PA. 265-ik fiók Értesítem a 265-ik fiók tagsáp át, hogy a fiók ügykezel fsét ez év január 4-ike óta átvettem. Kérem, hogy havidüa;kkal és egyéb a fiókot érintő ügyeikben sziveskedienek a tagtársak bizalommal hozzám fordulni. Címem: Box 51, Cassandra, Pa. Férem, hogy a havidijakat nrnden hó második vasárnapján szíveskedjenek elhozni hozzám, de legkésőbb a hó 16-ig. Tamársi tisztelettel LENGYEL JÓZSEF, titkár. --------------v-------------M A WILLE, N. J. 292-ik fiók A jelenlegi tisztikar ebben az évben megszeretett volna válni a tisztségétől, de a választás: közgyűlésen oly kevesen jelentek meg, hogy a régi tisztviselőknek megint csak el kellett fogadni a tiszts geket. A tagság a gyűléseken nem jelenik meg, úgy, hogy a közgyűlésen a tagok megjelent töredéke elhatározta, hogy ebben az évben gyűléseket tartani nem fog és felmondja a gy üléstermet. Ha valami rendkívül fontos esemény következtében közgyűlést kellene tartani, arról minden tagot postakártyán fogunk értesíteni. Felkérem tagtársaimat, hogy vegyék figyelembe a Verhovay Segély Egylet alapszabályainak azt a pontját, mely szerint minden havidijnak legkésőbb a hó 20-ig be kell folynia. Kérjük, hogy ennek figyelembevételével mindenki idejében fizesse be havidiját, hogy azt a megfelelő hónapban tudjuk elszámolni. Tagtársi tisztelettel: LIZÁK FERENC, titkár.--------------v-------------MILWAUKEE, WISC. 275-ik fiók Fiókunk január 23-ikán, szombaton este tánccal egybekötött bankettet rendez 1315 N. 9th St. alatt, közel a Winnenbago Streethez. A zenét Prindl József közkedvelt zenekara fogja szolgáltatni. Az ünnepély jelentőségét emeli az, hogy közöttünk lesz Kelemen P. János közp. igazgató, aki azért látogat el közénk Dayton, O.ból, hogy az igazgatóság megbízásából átadja Köteles László tagtársunknak a kitüntető diszokmányt és emlékérmet, melyet a 275-ik fióknál egyhuzamban 25 évig betöltött jegyzői tisztségében végzett kiváló munkásságának elismeréseként ítélt neki a Verhovay Segély Egylet igazgatósága. Felkérem azért az egész Milwaukee és környékén lakó magyarságot, hogy erre a rendkívüli ünnepségre jöjjenek el. Tagtársi tisztelettel WEISMANN JÓZSEF titkár.--------------v-------------WINDBER, PA. 33-ik fiók Tagtársaink szives tudomására hozom, hogy a fiók régi tisztviselői megmaradtak helyükön, kivéve a pénztárosi tisztséget, melyre a leköszönő pénztáros helyébe a tagság Papp Istvánt választotta meg, akinek címe: 653 Rail Road Street, Windber, Pa. ‘Kérjük, hogy aki a havi gyűlés előtt kívánja megfizetni a havidiját, az már az uj pénztároshoz forduljon. Akinek beteg tag van a házánál, az szíveskedjen azt akár az eddigi beteglátogatóknál, akár pedig nálam bejelenteni. Tagtársi tisztelettel MODOK GYÖRGY, titkár. NŐK A GYÁRAKBAN Illinois államban egyedül 238,700 nő dolgozik a hadigyárakban. Ennek az államnak minden ötödik gyári munkása nő. A kilátások olyanok, hogy ez a szám még sokkal magasabbra fog emelkedni. Kormány-szakértők szerint egy év múlva a Monongahela völgyében min den tiz nő közül nyolc fog a gyárakban dolgozni. Természetes, hogy ily körülmények között gondoskodnak a munkáltatók arról is, hogy a nők által végzett munka megfeleljen a női fizikumnak. így például Illinois államban megegyeztek arra nézve, hogy nehéz testi munkába nem fogják a nőket. Inkább azon voltak, hogy az -azelőtt férfierőt igénylő munkákat egyszerűsítsék és gépekkel pótolják, úgy, hogy sok esetben ma egy nő könnyű szerrel végzi azt a munkát, ami azelőtt két férfinek jelentett megerőltető feladatot'. Egyre jobban terjed az a gondolat is, hogy nőket alkalmazó gyárak a női elgondoláshoz alakítsák át a környezetüket. így például a “Republic Drill and Tool Co.” gyár vezetősége szépségápoló műhelyeket — beauty shop-okat — állított fel, ahol a nők szabad idejüket a szépségápolásnak szentelhetik. Rájöttek ugyanis hamar arra, hogy a nő a munkáscsuhában is nő akar maradni és a szépségéből nem szeretne veszíteni semmit sem. Ennek a gyárnak a szépségápoló “műhelyében” nyolc leány dolgozik reggel 9-től este 11-ig és a hírek szerint a műhely állandóan tömve van, úgy, hogy rövidesen ki kell azt bővíteni. A női nemnek tett engedmények között azonban talán legnevezetesebb az a szépségápoló intézmény, melyet a Ft. Sheridani WAACS *— női katonai — kiképző telepen állítottak fel, ahol 60 szépségápoló dolgozik szakadatlanul azon, hogy a női katonák női bájait megőrizze. Egyszerre 148 női katonát szolgálnak ki ebben a hatalmas szépségüzemben. A gyárakban és a katonaságnál alkalmazott nők között általában a 3 inch hosszúságúra levágott haj dívik, melyre évente 4—5- ször kell “permanent”-et kapniok. De, tekintettel arra, hogy egyiknek sem a férje fizeti a szépségápolás e számláját, semmi akadálya nincs annak, hogy ezt megtehessék. 2 A SZAKADÉK A SZAKADÉK 3 I. FEJEZET. A PIKNIK. Forró nyári vasárnap volt. A pittsburghi dombok közé szorult fekete gőz fürdőjében lázasan lihegtek a munka rabszolgái. Aki csak tehette, beült az autójába, családostul és kiment az országúira, melynek izzó cementje megsokszorozva verte vissza az irgalmatlan napsugarakat, s a családi autók vezetői a hőségtől kidülledt szemmel meredtek az előttük kígyózó, szikrázó útvonalra, mig a hátsó ülésben elfáradt mamák csititgatták az ital után sipitozó apróságokat. Az egyik liget felé vezető utón feltűnően sok gyalogost is lehetett látni. Fejkendős asszonyok elszántan szálltak szembe a tüzes sugarakkal és ingujjra vetkezett férfiak fejüket törülgetve lihegtek az emelkedő utón. Egyszerre csak felderültek az elkinzott arcok. Az utszéli sűrűségből halvány cincogás szivárgott ki az útra. Nem is vette azt észre más, csak aki odatartott. A sok mindenféle amerikai továbbra is csak fásult arccal forgatta a kormánykereket, de a gyalogosoknak mintha egyszerre csak felfrissültek volna a tagjaik. Biztató hangok hallatszottak innen-onnan, majd hangos hahózásba veszett a halk cigányzene, mikor egy nagy teherautó férfiakkal, asszonyokkal megrakodva elzakatolt mellettük. A teherautó is, a gyalogosok is befordultak egy dülőuton, ahol már bátrabban hallatszott a muzsikaszó. Már ki is lehetett venni, hogy ez cigányzene volt; odafent, valahol a lombok között húzta a hires Kis Károly bandája a talpalávaiót. Még egy pár perc és a vándorok odaértek a piknik-helyre. Jókedvű asszonynépek üdvözölték őket és árulták a belépti jegyet, melyre igen hamar előhúzták a friss sörre vágyó férfiak a dollárjaikat. Nem volt már baj, hogy meleg volt, tűzött a nap s hosszú volt az ut, mert itt a bokrok között egy kis Magyarország várt rájuk; magyar szó és magyar tánc, magyar étel és magyar arcok, minden magyar volt és semmise volt amerikai. Azaz hogy talán mégis; hiszen a piknik maga se volt épp magyar szokás, de hát azért magyar a magyar, hogy még ezekre a fránya amerikai szokásokra is ráhúzza a magyar virtust, úgy, hogy amerikai legyen a talpán, aki ráismer ebben az uj köntösben a maga szokására! Százával nyüzsgött a nép. A legtöbbje már régen kijött: dacolva a nappal, hőséggel; emezek már későn járók voltak, akik előbb otthon megebédeltek; állítólag azért, hogy ne kelljen a nagy hőségben kimenni a piknikre, de igazándiban azért, hogy ne kerüljön a mulatság annyi pénzbe. Nem mintha mindenki sajnálta volna a pénzt. De nem ám! Csak oda kellett nézni a söntés tájára. Csak úgy tolongott a sok vörösképü mosolygó magyar, aki a nap hevét a pálinka levével próbálgatta oltogatni, persze csak azzal az eredménnyel, hogy nagy melege lévén, egyre többet kívánt az oltogató szerből. A sör meg éppen hogy csak nem folyt. Öt csaposlegény lihegve töltögette a poharakat, miközben az illemnek eleget téve maguk is nyakalták az italt egyre-másra, aszerint, amint egyik-másik koma meg szomszéd “megtrittolta” őket is, hogy ne izzadjanak itt hiába az emberiség szolgálatában. Nem ivás az ivás, ha nem szól a nóta s igy hullottak a dollárok a banda tányérjába s húzták is veszettül a sok megrendelt nótát, melyek mindegyikében legénykori álmait álmodta vissza egy-egy munkájában megérett atyafi. De nem nóta a nóta se a magyarnál, ha kettő-három közbe nem beszél állandóan s hol a nóta győzött, hol a beszéd, különösen, ha Szabó Pál bocsátkozott vele katonakori emlékeinek ezredszer való elmesélésébe. Próbált is szökni előle, aki tudott, mert hiszen nem volt gyerek Pittsburghban, aki Szabó Pál egyhangú katonáskodásának élményeit kívülről ne tudta volna, de hát akinek Szabó Pál elkapta a kabát ujját, vagy épp az
