Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-05-13 / 19. szám
V'fk Oldal Chicago West Sidei Hírek Jubileumra készül a 432-ik fiók 1943 május 13 A magyar egyletek az Amerikába kivándorolt magyarságnak maradandó értékű alkotásai, melyek összeforrasztották egy táborba az ideszakadt magyarságot és annak munkáját, életerejét egy közös vállalkozásban egyesítették, melyben a legnemesebb emberi érzés, a testvérszeretet érzése valópult meg. Sok van ezek között az egyesületek között, mely már túlélte alapitóit és Így alapitó tagjainak maradandó emlékévé vált. Ezek között az egyesületek között a legrégibb immár a 60-ik évfordulójához közelit. Ez az egyesület a mienk, a Verhoyay Segély Egylet. I A közel 60 esztendős édesanyának sok fia és lánya van: a Verhovay fiókokban. Ezek között egyike a legfiatalabbaknak a Chicago, West Sidei 342-ik fiók, mely ebben az évben, és pedig május 29-én, szombaton este 7 órai kezdettel fogja megünnepel-Hi 15 éves jubileumát a Mc Ennery Hallban, mely a 4039 West Madison Str. alatt van. Fiókunk 15-ik pzületésnapi ünnepére el fog jönni a Verhovay Család atyja, szeretett főelnöke, Daragó József is. Ez a jubileum több okból nevezetes. Elsősorban azért nevezetes, mert annak alapítója nemcsak megalapította a fiókot, hanem annak megalakulásától kezdve a mai nr*)ig, 15 esztendőn át, megszakítás nélkül elnöke is volt. Tizenöt esztendő nagy idő egy embernek az életében, de kétszeresen nagy időnek számit az, ha azt valaki mint egy egyesületi fiók elnöke tölti el. Azt a munkát, amit fiókunk alapitója és mindenkori elnöke LACHMAN ANTAL végzett, más nem tudta volna elvégezni. Pedig Lachman Antal rendkívül elfoglalt ember. Elsősorban üzletember, s jól tudjuk, hogy az üzleti élet nem sok időt enged annak, aki abban munkálkodik, arra, hogy közéleti tevékenységet folytasson. Lachman Antal mégis szakított időt arra, hogy kilenc magyar egyesület tagja legyen s azonkívül pontosan megjelenjen az általa alapított 342-ik fiók I minden egyes gyűlésén és azt vezesse bölcs tanácsával, kitartó munkájával és vezérségre termett egyéniségének sokféle tehetségével. Nem csoda tehát, hogy a 342-ik fiók tagsága hálát érez iránta és ezen a jubileumi ünnepélyen szeretetőnek és hálájának egy ajándék átadásával akar maradandó kifejezést adni. De nemcsak a fiók hálás Lachman Antalnak, hanem az egész Verhovay család, mert hiszen egyik uj sarját, az eleven életű 342-ik fiókot neki köszönheti. S ezért a Verhovay Központi Igazgatóság is képviselteti magát ezen az ünnepélyen és pedig a Verhovay Segély Egylet központi főelnökének, Daragó- Józsefnek személyében, aki a Verhovay Központi igazgatóság legnagyobb kitüntetését fogja átadni a jubiláló elnöknek. Szeretettel kérjük azért egész Chicago és vidéke magyarságát, hogy erre a nagyszabású ünnepségre, melyet május 29-én tartunk meg, jöjjön el mindenki. Magyar szívvel és magyar vendégszeretettel várjuk a vendégeket és ígérjük, hogy jól fogják érezni magukat a 342-ik fiók tagságának meghitt körében. Ki tudja, hogy lesz-e még alkalmunk jó ideig ily ünnepélyt rendezni. Verhovayak Lapja Használjuk fel a találkozásnak az egyre ritkább alkalmait és találkozzunk a legnagyobb amerikai magyar testvérsegitő egyesület 15 éves fiókjának a testvéri szeretet jegyében megrendezett jubileumán. Tagtársi tisztelettel Kovács István biz. elnök Sebestyén Mihály titkár--------V-------ZÁSZLÓAVATÁS McKEESPORTON A McKeesport-i baptista egyház nagyszabású zászlóavatási ünnepségre készül május 16-án vasárnap délután 3 órai kezdettel, melyre szeretettel hívja meg a saját kebelében működő Verhovay fiók minden egyes tagját az összes McKeesport és vidékén működő Verhovay fiókok tagjaival együtt. Egyházunk ezen az ünnepségen három zászlót fog avatni. A műsoron kiváló társadalmi és politikai előkelőségek szerepelnek, akiknek művészi számai és előadásai bizonyára értékessé fogják tenni ezt az ünnepélyt. A Verhovay Segély Egylet központi hivatalát ez alkalommal Révész Kálmán központi főszámvevő fogja képviselni. A United Magyar Civic Assocation kiváló elnöke is fontos szerepet fog betölteni ez alkalommal») Kérjük tehát mindazokat, j akik ez említett testületeké működése iránt érdeklődnek, hogy jöjjenek el hozzánk május 16-án és tegyék meg«( jelenésükkel a hazafias hüőg ünnepélyes megnyilatkozásává ezt a nagyszerű al*| kaimat. Az ünnepélyt a Mc-i Keesport, Pa.-i angol baptista templomban tartjuk meg, j mely a Locust és Olive Ave. sarkán van. Tisztelettel: REVAK ISTVÁN lelkész. v--------------- : MILWAUKEE, WIS. 275-ik fiók Értesítem fiókunk tagjait, h°gy gyűléseinket ezentúl csak 10 órakor kezdhetjük meg, mert gyüléshelyiségünket az állam rendelete értelmében vasárnap csak tia órakor nyithatjuk meg. Egyben felkérem a tagtársakat, akik az egyleti orvosi dijat még nem fizették meg, hogy e kötelezettségüknek haladéktalanul eleget tenni szíveskedjenek. j Tagtársi tisztelettel Weiszman József, titkár,\ 2428 N. 47th Str. íj* BUY WAR BONDS 68 A SZAKADÉK »“Rosszul” — felelte fásultan az asszony. “Leesett a lépcsőn,” — mondta a leány. “Részeg volt,” — tette hozzá az asszony. Megint hallgattak. Odalépett egy ápolónő: “Maga a felesége?” “Én vagyok.” “Nagyon beteg ember. Jó volna papot hívni hozzá.” “Nem tudom kit hívjak” — felelte az asszony. De nem is kellett annak pap. Részeg ember úgy esik, mint egy homokzsák s nem történik komoly baja. Odavolt vagy két hétig; az asszony meglátogatta még kétszer. A lánya nem. Minden maradt a régiben. Az apa csak a paptól tudta meg, hogy a lánya bent járt, de nem bánta. Nem enyhült meg. Két hétig csendes világ volt Szabóék portáján. A fiú, ha hazajött, délutánig aludt. Az anyja nem bánta. Sokszor még haza se jött. Az anyja nem kérdezte. Hozzászokott, hogy a fiú úgyse felel. Nem igen beszéltek. Csak ha pénz kellett. Olyankor a fiú csak belenyúlt a zsebébe és letett egy öt dollárost vagy egy tízest. Azzal, hogy a fiú este járt el és hajnalban ért haza s nappal nem is lehetett látni, az is elkerülte az anyja figyelmét, hogy hogyan öltözik a fia. Fásult szemeit az ilyen részletek már nem fogták meg. Úgy élt, mint egy gép. Egy nap, úgy déltájban, nagy, fényes autó állt meg a ház előtt. Az asszony nézett ki az ablakon. Sohse látott még ilyen autót az ő nyomorúságos utcájukban. Egy igen úri kinézésű fiatalember szállt ki belőle és egyenesen az ő ajtajuknak tartott. Mikor zörgetett, végre megmozdult. Kinyitotta az ajtót és végignézte: “Mit akar?” “Miki itthon van?” — kérdezte a fiatalember. “Szóljon neki, hogy Lui van itt.” Az asszony felment és felrázta a fiút. Nehezen ébredt, aztán ráriadt: “Mit akar?” A SZAKADÉK 65 ilyet mondani. Hiszen akármi történt, az a leány végül mégis csak férjhez ment. Gyermeke is van, ugy-e tudják...” “Hallottuk” — felelte az asszony. “És nem kívánják látni az egyetlen unokájukat? Nem tudnak elmenni hozzá és azért, hogy annak a kis unokának legyenek nagyszülei, megölelni, megcsókolni a lányukat és mindent elfelejteni?” “Azt nem lehet elfelejteni” — hangzott a komor válasz. “Mindent el lehet felejteni, csak akarni kell.’” “Könnyű azt mondani...” “Hát ide hallgassalak” — szólt erre a lelkész most már keményen, — én meglátogattam azt a leányt a kór- házban, mikor a gyermeke született. Ott tudtam meg, hogy áttért a férje hitére. Mikor ezt számon kértem tőle, igy felelt nekem: “Tiszteletes ur, engem az apám soha templomba nem vitt. A férjem elvitt. A férjem megtanított imádkozni. A férjem tanított meg Istenben hinni. Nem csodálhatja, hogy áttértem.” A konyhában kényelmetlen, ellenséges csend lett. Mr. Szabó megbánta, hogy behívta a papot és a pokol fenekére kívánta. De viszont pont az az a hely, ahová a papok sehogyse akarnak menni, bárhogy kívánják azt a Mr. Szabóék. Ugyanakkor látta a lelkész is, hogy nem törték meg a szavai az ellenállást, csak megkeményitették. Másra tért át. “A fiuk, hogy van?” “Megvan“ — felelt az asszony közömbösen. “Nagy fiú már, ugy-e?” — kérdezte a lelkész. “Nagy” — felelte az apja a pipája alól. “Dolgozik?” — kérdezte a lelkész. “Valamit dolgozik” — felelte az asszony. “Mit?” “Nem tudom” — vont vállat megint az asszony. “Nem akarom magukat megsérteni — szólt erre a lelkész, — de ez nem jól van igy. Tudni kellene ma-
