Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-05-13 / 19. szám
(Verhovay Journal) 31 72 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 MÁJUS 13. NO. 19. SZÁM ★ ★★★★★★★"A AMERIKAI VAGYOK! ^ S*I Am An American” - Napjára Wisconsin államban kezdődött az a szokás, melyet a törvényhozás kiterjesztett az egész országra, hogy a nemzet tiszteletet adjon azoknak, akik polgárjogot értek el koruknál fogva, vagy megszerezték a polgárjogot, mint bevándoroltak, akik a törvényes követelményeknek megfeleltek. Az ünnep célja az uj polgároknak tudatába vésni azt a nagy értéket, amit az amerikai polgárjog jelent. “Amerikai vagyok!” — ezt a mondatot lehet büszkén kimondani, annak az embernek öntudatával, aki nemzetét szivében a legmagasabb helyre helyezi. Lehet hálásan kimondani, annak az embernek érzésével, aki értékelni tudja azt, amit ebben az országban, mint polgár, a magáénak mondhat jogban, szabadságban, megélhetési körülményekben. . De lehet kellemetlenül is mondani, éllel, annak az embernek rosszakaratával, aki föléje helyezi magát annak, aki nem itt született, hanem “csak” bevándorolt, “foreigner”. Tudott dolog, hogy az amerikai bennszülött lakosság egy tekintélyes része mindég rossz akarattal nézte a bevándorlókat. Mindenért őket okolta. A büntettek megszaporodásának, a munkás zavaroknak, a munkaviszonyok bizonytalanságának okát mindég a bevándorlók tömegében kereste. És a bevándorolt polgár mindég másodrendű maradt az itt született polgárral szemben. Megható ezzel szemben látni azt, hogy a bevándorolt polgárság mindég mily ragaszkodást mutatott az Iránt az ország iránt, mely néki választott hazájává vált. Megfigyelésből állítjuk, hogy számarányban több bevándorolt ivadék vonul be önként katonának, mint bennszülött ivadék. Állítjuk, hogy a hadikölcsönkötvények vásárlásából, nemzetvédelmi tevékenységből, Vörös Kereszt támogatásból a bevándorolt polgárság nagyobb mértékben veszi ki a részét — számarányát tekintve — mint a régi amerikai leszármazottak nagy tömege. Állítjuk, hogy a bevándorolt polgárság nagyobb odaadással, kevesebb kritikával áll a kormány mögött a háború folytatásában, mint az itt született családokból leszármazott polgárság tekintélyes része. Sőt tovább megyünk és állitjuk, hogy a magyar földről ideszakadt bevándorló a polgárosodási vizsgája révén többet tud Amerika történelméből, politikai berendezéséből, mint az ugyan abban a műveltségi- és társadalmi körben élő Amerikában született és itt iskolázott polgár. Részint úgy áll a dolog, hogy ennek igy is kell lenni. Az, akinek nagyapja, nagyanyja itt született, több kritikát és szabadságot engedhet meg magának, mint az, aki bevándorolt s csak most foglalta el helyét az amerikai nemzet családjának terített asztalánál. Uj családtagok vagyunk s igy bennünket már az illem szerint is megillet a szerénység szerepe. Ugyanakkor azonban itt az ideje, hogy leszögezzük, hogy a szerénységben se jó tulmesszire menni. Az igazi amerikai polgár semmiesetre sem viszi a szerénységet a végletekig. Az amerikai polgárt az jellemzi, hogy nagyon is tudja a maga értékét és jogait és tud is élni velük. Ezen a napon, mely arra emlékeztet bennünket, hogy “amerikaiak vagyunk!” szeretnénk az amerikai származású őslakosságnak teljes polgártársi szeretettel ezt mondani: “Én tudom, de tudátok-e ti is? Tudjátok-e, hogy mi amerikai polgárok lettünk és pedig sokkal hosszabban tartó és alaposabb próba után, mint a ti nagyapátok és nagyanyátok, mikor ez országba vándorolt? Tudjátok-e, hogy mi lelkiismeretes, odaadással teljesítjük kötelességeinket? Tudjátok-e azt, hogy valójában közietek és mi köztünk nincs más külömbség, csak az a nyomorult “accent”, amit teljesen levetkőzni nem fogunk tudni sohasem, de ami semmivel sem roszszabb, mint bármelyik amerikai tájszólás?” Amerika az egyetlen ország a földön, melynek lakossága sokféle nemzetség bevándorlóiból vált nemzetté. Egyszer mindenki bevándorló volt! És ha Amerika népe engedi, hogy közötte a bevándorló lenézése elterjedjen, akkor Amerika népe felejti el azt, amit az “I AM AN AMERICAN” napja van hivatva nekik is emlékezetükbe vésni. Azt, hogy Amerika épp az által lett olyanná, amilyen, olyan naggyá, gazdaggá, vállalkozóvá, demokratikussá, szabaddá, hogy benne száz nemzet fiai olvadtak össze egy néppé. Semmi joga a régi amerikai családok leszármazottainak egyszerre kijelenteni azt, hogy “elég volt a bevándorlókból! ” Mert azzal azt mondanák ki, hogy elég volt abból, ami Amerikát Amerikává tette. Azt jelentenék ki, hogy elég volt abból a hitből, abból a meggyőződésből, mely Liberty Asszonyát a new yorki kikötőbe állitotta, hogy világi tó fáklyájával utat mutasson a világ nyomorúságaiból a szabadság hazájába vágyók sokaságának. Mi bevándorolt polgárok büszkén és hálásan mondjuk azt, hogy “AMERIKAI VAGYOK”, öntudatos polgári hitvallásunknak tettekkel szolgáltatunk bizonyítékokat. De ezen a napon azt kérjük, hogy a mi polgári teljesítményeinket ne hallgassa agyon a bevándorló-ellenes sajtó... azt kérjük, hogy senki, aki régi amerikai család leszármazottja, ne mondja nekünk bántó, lenéző, elitélő éllel azt, hogy “amerikai vagyok”, mintha mi — nem volnánk azok. Verhovay fiókok gyűléseinek asztalán megkoppant az elnöki kalapács Egy közepes taglétszámmal bíró Verhovay fióknak gyűlésén figyeltem meg ugyan, de lelki szemeimmel ugyanazt véltem látni minden fiókunknál, ami azon a gyűlésen körülöttem történt. Mint minden gyűlésnek megvan a prelúdiuma, úgy ezen a gyűlésen is kisebb-nagyobb csoportok között folyó beszélgetések előzték azt meg. Ismerősök, egymással régebb idő óta nem talákozott embereknek meleg érdeklődése vegyült hangosan a csendes morajláshoz hasonló általános társalgás tónusába s olyanféle kifejezés tükröződött az arcokon, mint mikor a batyubálakra összehordott kosarakból a jóféle holmik kirakodása kezdetét veszi. Egyik arcon derűs mosolygás, másik szájon döcögős nevetés, a harmadik arcon komoly gondoktól ráncolt barázdák s összkifejezésében visszaadódott ezekben az érzelmi változatokban maga az élet. Ki tudja meddig nézném az életnek ezt a folyását bambán, gondnélkül múló idején a délutánnak, ha egykét koppanás el nem kergetné előlem azt a panorámát, amiben olyan megkapó egyszerűséggel volt demonstrálva a magamfajta kicsi embereknek lelki világa. Elég volt azonban annak a délibábos jelenségnek szétfoszlatásához egy-két koppanás, hogy figyelő keménységgel könyököljön ki helyére a kiváncsi várakozás. Hogy ez a boszorkányosán gyors változás megtörtént, annak az a magyarázata, hogy a kalapácsütésekben olyan embernek az akarata fejeződött ki, akit a közbizalom a fiók élére állított, akinek tekintélyét megsérteni, intézkedéseinek ellenszegülni egyenes kihuzakodást jelentene a fiók tagságának összességével szemben. Nem csoda hát, hogy az elnöknek figyelmet, rendet parancsoló kopogására ki-ki elcsendesedett s várakozó kíváncsisággal hallgatta az elnök megnyitó beszédét, amely a szokásos üdvözlő szavakkal kezdődött ugyan, de velejét a május havában folyó egyesületi munkák szükségének kidomboritása adta meg. i Egyszerű, de tárgyilagos megvilágítással tudatta a gyűlés résztvevőivel, hogy a május hónapi erőfeszítés hasonló okból ered, mint a táplálkozás szüksége, amelynek kielégítése végett nagyon sok esetben rendkívüli áldozatokat kell hoznunk. A tagszerzés a tagmegtartás, a tagok kimaradása épp úgy mint a testnek anyagcseréje kell, hogy összhangban legyen az egyesületi életben is. Az uj tagok számának növekedése pótolhatja az egyesület kötelékéből kihullókat s növelheti megmaradó fölöslegével a közös erőt. Ez az erő növekedés pedig az egyesület minden egyes tagjára jelentős fontosságú, mert hiszen biztonságunk bástyája vastagszik általa. Nem közömbös tehát reánk nézve és meg kell értenünk, hogy mikoron az amerikai szokások mintájára a Verhovay Segély Egyletnek hivatott vezetői bizonyos időközönként tagszerzés terén rendkívüli igyekezetei várnak tőlünk, akkor csupán arra ösztönöznek bennünket, hogy saját magunk érdekében tegyük meg, amit egyébként elhanyagoltunk. A beszéde közben kinyitott alapszabálynak 21-ik paragrafusára rámutatva olvasta annak az N. pontja alatt levő rendelkezést: “A tag szerzés minden tagnak lelkiismerctbeli feladata és kötelessége lévén, az egyesület előhaladása meg is kívánja tőle, hogy az időrőlidőre beállított tagszerzési mozdulatokban részt vegyen, különösen ha erre egyenesen fel is szólittatik.” Május hónapnak idejére — folytatta beszédét az el-
