Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-14 / 2. szám

1943 január 14

Verhovayak Lapja.

S-ik Oldal

A nácik megemlegetik

Mi újság Milwaukeeban?

A nácik megemlegetik ezt a háborút s itt eleve kijelentjük, hogy nem a háború fordulatairól vagy kimeneteléről óhajtunk irni, mert ez nem a mi dolgunk, s nem is igen értünk hozzá, s a mi stratégiai tudásunk csak annyi, hogy a németeket a szövetségesek szörnyen meg fogják verni. És ha megverik, akkor a németek százszorosán meg fogják emlegetni. Ezt a háborút tudniillik.

Mert ez a háború merőben más mint az előzőek voltak vagy — ne adj Isten — az ezutániak lesznek. A mostani is kétféle, úgy okaiban, mint céljaiban, s főleg erkölcsi következményeiben. Amerikát orvul megrohanták s természetesen úgy védi magát, ahogy csak tudja és birja. És nemcsak nagyon tudja, de birja is; fiai a haza védelmének céljából föllelkesítve az orvtámadástól fölháborodva és a jogos megtorlás vágyától égve rohannak a háborúba és ha vége lesz, nyugodtan visszatérnek félbehagyott békés foglalkozásaikhoz. Amerikában a háborúnak nem lesz az az utóhatása és elmaradhatatlan k ö v e t k ezménye, hogy a nemzeti szellem, erkölcs a fenékig le lesz romolva, veszedelmessé lesz züllve. És ez elmondható még Szovjet Oroszországról is, amelyet szintén váratlanul megrohantak, hogy anyagi életének legfőbb feltételét az olajat elrabolják, mert hogy másképp el nem vehetik.

Mindig voltak háborúk, mert a népek mindig veszekedtek, de azután mindig megbékéltek. “No szerbusz, itt a kezem, nem disznóláb”. A mostani háború azonban semmi előbbihez nem hasonlit, mert magában hordja egy nemcsak anyagi, de teljes erkölcsi züllésnek, lelki elvadulásnak, az érzés elburjánosodásának a csiráját, s ebben Hitler a legfőbb, leggonoszabb führer, ő az oka, hogy a német népszellem évtizedekig elképzelhetetlenül gonosz, durva, állati lesz.

Az ő példája a mai nemzedéknek nem az érett, deres és öreg tagjaira hat, mert azoknak a lelki és szellemi állapota már teljesen ki van alakulva s nem most vannak fejlődőiéiben. Azok már régóta vagy jók vagy roszszak, Ítélőképességük nem változik, mint ahogy hajlamaik sem. Ez a tömegopportunizmusból bőgi a “Heil Hitlert”, ami talán nem is tetszik neki; ez a tömeg a leglelkesebben tüntet

s azután elkeseredve megy haza elvonulva gyászolni, óvatosságból hallgatni, gyűlölni a háborút, mely megfosztotta a fiaitól, kiknek karja megfagyva mered ki az orosz hó alól, kik örökre hiányozni fognak az édes szülői otthonból.

Nem ezekre hat legjobban a führer példája s a náci hadviselés szörnyűsége, hanem a 10—20 évesekre, sőt a gyerekekre. Ezek primitiv módon utánozzák, amit csak hallomásból tudnak. A gyerekek egyetlen játéka a háborúsdi, a régi rabló-pandúr. A háborút úgy “viselik”, mint ahogy hallomásból tudják. És évek óta lallják. Amott van egy kis szénakazal, nem német emberé, mert furcsa idegen neve van. Annál inkább el kell foglalni, mert a führer is elvette a másét. És minden gyerek-csoport vezére führert játszik. De vannak ott egyéb kazlak is. Azok országok és népek. Hollandus, dán, norvég. Nem igazi hóditó, aki azokat is nem foglalja el.

Azután elfáradnak s megpihennek, mert megéheznek. De nincs mit, van az . elképzelt országoknak és népeknek. Erőszakkal elveszik azoktól, vagyis ezt is megjátszák valahogyan. Kis háborújukban — a kiosztott szerep szerint egyik-másik legyőzött helyen valaki eldugja az élelmiszert. Ez hallatlan bűn a nácik ellen. Mivel a führer ilyenkor néhány száz embert összefogdostatott túsznak és sorra agyonlövetett, a városukat vagy falujukat pedig szétromboltatta, a gyerekekre ez is roppantul hat, és ezt is megjátszák valahogy. És a szénakazal felgyujtása még látványosságnak is nagyon gyönyörködtető.

A nácigyerekeknek ez a háborúsdija speciálisan német, de nem oly ártatlan mint más gyerekek játéka szokott lenni. Az erőszakos, kegyetlen hajlamoknak a csiráját rejti magában, s a gyerek ezekkel az erősen beidegzett gonosz hajlamokkal nő fel és szaporitani fogják a gyilkosok, rablók és egyéb gonosztevők számát. A gyereknél még nem lehet beszélni teljes erkölcsi és ethikfti züllésről, de a háború után meg fog látszani, hogy mi lehet abból amit a führer Náciországnak kezdetben a német dicsőségnek ragyogásából, majd — kétségbeesésében — a rettenetes katasztrófa elkerüléséből szükségesnek tartott és még mindig tart. Egybe kell tehát terelni egymást nem ismerő fiatal leányokat siheder kamaszokkal, katonákkal s a führer állambölesességi nagyságot megértőkkel, akiknek parancsszóra kell munkálkodniok a német nép szaporításán.

Mi lesz a háború utáni nemzedék politikai moráljából, akik azt tanulták, hogy az adott szó nevetséges semmi; kis népek eltiprása jogos és szükséges, ha Németország nagyságának érdeke megköveteli?

Mi lesz abból a népből, mely bőgve követi, mint meg bódult birkanyáj a führert, az ő személyes érdekeinek utján s későn ébred rá, hogy a führer útja Németország teljes anyagi és szellemi romlásához vezetett? Mi lesz abból a nemzedékből, amelybe Hitler példája anynyira beidegzett, hogy szintén az egyéni és önző érdeket tartja legfőbbnek s erkölcstelen, rabló, gangster lesz ha az egyéni érdekek úgy kívánják és fogják is úgy kívánni? Mi lesz abból a nemzedékből, jórészt azokból állókból, akik a mostani háború után haza kerülnek és átélték azokat a gonoszságokat, amelyeket eddig egyetlen háborúban sem követtek el és amilyenekre egyetlen más nép sem képes? Ezután sem törődnek irodalommal, művészettel? Ezután sem lesz nekik fontos a német kultúra? Nem fognak törődni az egész világ megvetésével? Vagy ki fognak józanodni. Mert hogy Hitler katasztrófája holtbizonyos.

De addig oly erkölcsi és szellemi züllöttség, romlás, barbár durvaság, emberi gonoszság fog végigsöpörni a nácik országán, amilyet a világ nem látott és amit a nácik meg fognak emlegetni.

YARTIN JÓZSEF

Decemberben irtunk Márki Istvánról, a Müwaukee, Wis.-i 275-ik fiók tagjáról, aki négyszer adta vérét a Vörös Keresztnek, leánya pedig háromszor, s akinek családjából négy fiú szolgálja hazánkat. Most meg arról kapunk hirt Wank Gyula titkártól, hogy a Vörös Kereszt megint egy Verhovay tagot tüntetett ki Milwaukee városában. A kitüntetett tagtárs CSIRE SÁNDOR, aki háromszor adott vért a Vörös Keresztnek. A 275-ik fióknak tehát most már két tagja van, aki a Vörös Keresztről kapott ezüstéremmel tudja bizonyítani azt, hogy örökbefogadó hazája iránti hűsége nem szavakban, hanem tettekben nyilatkozott meg. Csire Sándor ma 54 éves derék magyar ember. 1888- ban született Udvarhelyen, Somogybán, 1907-ben jött ki Amerikába és 30 éve lakik Milwaukeeban, 1919 óta tagja a Verhovay Segély Egyletnek. Csire Sándor nemcsak vért ad, hanem pénzt is: minden hónapban egy 25 dolláros hadikölcsön kötvényt vásárol.

Csire Sándor tagtársunk ez alkalommal egy kéréssel is fordul lapunkhoz. Ezúton kéri a Somogy megyei Udvarhely községből származott magyar testvéreket, hogy tudassák vele címüket, mert szeretne velük levélileg kapcsolatba kerülni. Ily közleményt szíveskedjenek az érdeklődők Wank Gyula titkár címére küldeni (2222 S. Kinnickinnic Ave., Milwaukee, Wis.)

Milwaukeeban azonban nemcsak a férfiak szerepelnek dics őséggel. Mrs. Schmidt Emil, segédszervező, a 475-ik fiók női kuglizó csapatainak teljesítményeiről küldött biztató

jelentést, melyet itt adunk közre:

ELSŐ CSAPAT:

Mrs. Sinitz M. 187 166 180 533 Mrs. Neuenfeld 109 169 184 462 Mrs. Krasovec 123 120 133 376 Mrs. Neuman H. 156 170 154 480

Mrs. Kocske R. 185 146 174 505

MÁSODIK CSAPAT:

Mrs. Schmidt R. 122 170 113 405 Mrs. Pickens E. 136 108 120 364 Zaunner Róza 131 135 153 439 Fejes Juliska 119 121 134 374 Wickmann I* 166 140 128 414

Az első csapat a második helyen áll, a két csapat együtt pedig az ötödik helyet foglalja el . A lelkes titkárnő erősen bízik abban, hogy az első csapat az első helyen fog állni, mert a csapat kitűnő formában van. A csapat egyébként nemcsak kuglizni tud, hanem megjelenésével is feltűnik, mert egész Milwaukeeben a Verhovay lányoknak van a legszebb uniformisuk. Barna ruha, fehér gallérral s a ruha hátán nagy fehér betű hirdeti a csapatot: “Verhovay F. I. A. 476. Milwaukee”. Sok szerencsét a két csapatnak! í(

V E R II

O •

V

' ESEMÉNYEK yNAPTÁRA

FEBRUAR 13, SZOMBAT. — Chicago, III. — A 96-ik fiók Valentine táncmulatságot rendez a Schlitz Hallban, 953 W. 119th St.

Vegyen War Bondot

Kimutatás a Fiókoknál Megejtett 1842 Évi Zárszámadásokról

A FIÓKNAK

1941-ről

áthozott

pénztári

maradvány

1942 évi bevétel

1942 évi összes bevétel

1942 évi kiadás

1943 évre j átvitt pénztári 1 maradvány

A számadást beküldő tisztviselő neve

sz. I székhelye

$ 1 e$ 1 c

$ 1 e

$ 1 c

$ 1 C

27 I Toledo, Ohio

1

2136 1 59

1

8773 1 10

1

10909 1 69

1

8700 1 09

1

2209 1 60

Pócs József titkár

I

219 I Devault, Pa,

1

113 1 33

1

973 1 16

1

1086 1 49

1

993 1 43

1

93 1 06

Mészáros M. ügykezelő

1

• 46 ! Benwood, Pa.

1

165 1 03

1

1940 1 35

1

2105 1 38

1

2022 1 06

1

83 1 32

Petrásh János titkár

1

245 1 Altoona Pa.

1

36 1 50

1

432 1 25

1

468 1 75

1

443 1 05

1

25 1 70

Degyánszky Albert titkár

1

265 1 Bencreek, Pa.

1

1

681 1 14

1

681 1 14

1

601 1 16

79 98

Szladics József ügykezelő

1

68 1 Bridgeport, Conn.765

07

1

7937 1 74

1

8702 1 81

1

8159 1 16

1

543 1 65

Bandré György titkár

1

59 1 Scalp Level, Pa.

1

587 1 94

1

8285 1 94

1

8873 1 88

1

8344 1 92

1

528 1 96

Leber Márton titkár

1

226 1 McKeesport, Pa,

710

21

1

8762 1 29

1

9472 1 50

1

8955 1 54

1

516 1 96

Pavuk Géza

titkár

1

399 1 Richeyville, Pa.

1

8« 1 26

2725 i 44

1

2811 1 70

1

2766 1 99

1

44 1 71

Szuperék Sándoí

titkár