Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-04-29 / 17. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 ÁPRILIS 29 NO. 17. SZÁM Testvérsegités TESTVÉR! Milyen édes ize, milyen meleg zengése van ennek a szónak! Mintha benne volna összesüritve az emberi szív minden szerető érzésének muzsikája. Mintha ebben találna kifejezést minden érzés, mely az emberi életbe szépséget visz. TESTVÉR! Ez a szó azt jelenti, hogy akinek ajkán felcsendül, az nincsen egyedül. Társa van, akivel együtt járja az élet vándorutját. Társa van, aki vele együtt veti neki a vállát az élet minden feladatának. Társa van, aki megosztja vele kenyerét, asztalát... örömét, bánatát. TESTVÉR! Ebben a szóban vigasztalás van. Bátorság. Erő. öröm. Jóság. De ugyanakkor ez a szó jelent mást is. Jelent kötelességet. Felelősséget. Elhivatást. Mert akinek testvére van, az tartozik a testvérének. Tartozik megértéssel, segítéssel, hűséggel. Nincs nagyobb ellentmondás, mint a testvér, aki nem tud megbocsájtani. Nincs nagyobb hazugság, mint a testvér, aki nem akar segiteni. Nincs nagyobb bűn, mint azé, aki a testvériség közösségét nemtörődöm önzéssel megtöri. TESTVÉR! Május 3-ától 10-ig tart a Testvérsegitő Egyesületek Hete. Ezen a héten fontos tényt ünnepelnek meg a testvérsegitő egyesületek sok milliót számláló tagjai. Megünneplik azt, hogy a Testvérsegitő Egyesületek belevitték a köztudatba a testvér megsegítésének, a testvérért való felelősség tudatát. Mert a Testvérsegitő Egyesületeket a részvét érzése és a segítés vágya teremtette meg. A testvérsegitő egyesületek eszméje az embertársért érzett felelősség ágyában született meg. Voltak melegszívű emberek, akiket megrendített embertársaik nyomorúsága. Ezek szövetkeztek arra, hogy segítsenek a testvéreiken. Ez volt a cél, a testvérsegitő egyesületek vezérlő alapelve. Az életbiztosítási és betegsegélyezési vállalkozásban találták meg ezek az emberek a segitésre szükséges tőke megteremtésének lehetőségét. Rájöttek arra, hogy az életbiztosítás jó üzlet. S látták azt, hogy a nagy részvénytársaságok gazdagítják az őket építő nagytőkét és hogy a haszonból még igy is jut elég, osztalék formájában, a kötvénytulajdonosoknak. S rájöttek arra, hogy ha ők szövetkezeti alapon indítanak egy biztosítási vállalkozást, akkor annak kell, hogy legyen annyi tiszta haszna, hogy abból bőséges mértékben lehessen segiteni a — testvéren. S azóta a Testvérsegitő Egyesületek ezen az utón jártak. Az üzleti haszonból ők is részesítik a kötvénytulajdonosaikat. De a fennmaradt hasznot nem nagy fizetésekre, nem az alapitó tőke gazdagítására fordítják, hanem a testvér megsegítésére. A testvérsegitő egyesületek százezer és százezer árváról gondoskodtak, számtalan öregnek adták otthont, számtalan ifjút taníttattak, számtalan esetben segítettek. TESTVÉR! Biztosítást köthetsz itt is, ott is. Az árban nincs nagy különbség. De ha nem tudod megérteni azt, hogy az ember a testvére segítésére van hivatva... ha kihúzod magadat, segítő kezedet a testvériség táborából... akkor megtagadod az emberi élet legszebb kincsét, legdrágább értékét, legnagyobb erejét: A TESTVÉRISÉGET! Verhovay elnöktársaimnak ajtaján kopogtatok most be; Vájjon hangzik-e erre válaszul ez a szó, - “Szabad!” Háromszázon felüli azoknak száma, akiknek ajtókiiincseit kezemben tartom s tetőtől-talpig megillet az a gondolat, hogy a Verhovay szétszórt tanyáknak ajtajain belül az a némaság lesz a leghangosabb, amely kopogtatásomra még ennyit sem mond; “Kívül tágasabb!” Azért rendül meg már ennek feltevésénél is a lelkem, mert ahonnan ez a visszhangot sem adó némaság felel, abból a Verhovay tanyából Szent Mihály lován utaztak el a megboldogult lakók. Ott ha maradt is élet, akkor is csak pislákol mint a kevés olaju mécs, amelynek vüágától még árnyék sem tud vetődni a falra. Hogy ennek az én elöljáró beszédemnek értelmét megadjam két okot hozok fel. Azokból kivehető miért is borús, miért is szomoruságos az a kétkedés, amely annak minden szavában előre benn sötétlik. Az egyik ok először, hogy szétvagdaltak, azután összevarrtak’ mint a szabó a nadrágot. A vagdalkozást átaludtam, nem éreztem. De a fércrángatás — éppen az irás előtt — savanyúbb izt hagyott a számban mint az egész nagyböjt hosszúságán elfogyasztott ciberelé. A másik oka pedig annak, hogy előbb jajditottam, mint ahogy illett volna, abból az idegen érzésből ered, hogy akikhez bekopogtattam talán rám sem ismernek, mivel nem igen vagyok hozzájuk járatos. Pedig hát hozzájuk igyekszem én; mivelhogy közös a dolgunk s hogy megértsük egymást szót kell váltanunk. Ejtem is szaporán a sorját ami miatt őket felkerestem s hogy közönséges járásnak ne vegyék eszükbe hozom, miszerint eöd:g nem sokat forgolódtam náluk; tenni, vagy venni, őket nem igen ösztökéltem. Eljött azonban annak az ideje, hogy a súlyát veszítő elnöki kalapácsnak visszaszerezzék a nehezékjét s a kodbevesző elnöki tekintélynek fontosságát jussal koppanthassák a gyűlések asztalára. Ezért állok most az ajtód előtt Verhovay elnöktársam s e miatt nyitogatom annak kilincsét, — mert hiszen itt van a cselekvés ideje. Elnök Társaim! A mi Egyesületünknek aranyjubileumán előre léptek a Verhovay fiókoknak Titkárai; közöttünk rangban és tekintélyben második tényezők s egyszerű kézszoritással beígérték, hogy a Verhovay Portán megelevenedik az élet, megduzzad az erő! Ennek az egyszerű kézszoritásnak, a csöndes elgondolásban tett fogadalomnak meg lett az eredménye. Meglett, mert a fogadalmat tevők dolgozni kezdtek az egyesülésnek szükségét és hasznát hangoztatva a testvérsegités eszméjének híveket szereztek, a Verhovay Portának lakóit számban megszaporitották. ígéretüknek erkölcsi erejére támaszkodva, minden habozás nélkül ösztönöztem őket, ha lankadtak, ha serénykedésük tempójában lassulni látszottak. Biztató szavam eredmény nélkül soha nem maradt, amit legjobban bizonyít 1942 augusztus hónapjának teljesítése. Ez a hónap ugyanis tagszerzés terén rekordot törő, a Verhovay fiók titkárok egyesületi munkásságának pedig tiszteletet jelentő monumentuma. Ezerkilencszáznegyvenkettőnek augusztus hónapja a Verhovay fiók titkárok ideje volt s azt az időt a maguk fontosságával mérték, és tették emlékezetessé.
