Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-04-22 / 16. szám
1943 április 22 Meghatározott Időre Szóló Biztosítás EXTENDED A KÖVETKEZŐ TAGOK RÉSZÉRE MARCH 31, 1943 Br. megszűnik Fiók Biztosítása 3Reitmeyer Jakabné .........................Aug. 31, 1943 9Smith Michael ....................................Jan. 31, 1946 10 Wilson Charles A. ......_*„......................Nov. 30, 1945 14Miller Hona ........................................Mar. 31, 1948 14Molnár Györgyné ................................Aug. 31, 1948 14Ponevacs Antal ....................................July 31, 1949 17Mraz Andrew M ......................r............July 31, 1946 23Szabó Imre ............................................Nov. 30, 1947 26Kali Irene Elizabeth .............................April 30, 1944 29Balazs Anna .........................................July 31, 1946 34Jones Mrs. George ...............................July 31, 1951 34Perhacs Stephen ..................................Dec. 31, 1946 34Szűcs Istvánná ......................................Jan. 31, 1951 35Presto Helen M....................................... Mar. 31 1956 52Bankó Mary ........................................Sept. 30, 1948 52Ocsek Regina ........................................Dec. 31, 1947 68 Riskó József ..........................................Apr. 30, 1949 69Robinson Mrs. Charles......................... Feb. 28, 1945 83Bacsó Rose ............................................Jan. 31, 1948 83Chaky Carl ............................................Dec. 31, 1956 83Coller John ......................*.................Aug. 31, 1955 83Torok John ..........................................Dec. 31, 1953 121 Balla Ernő ..........................................Sept. 30, 1952 132Baranyai Pál ........................................Apr. 30, 1952 142Wargo Mrs. John ..................................Oct. 31, 1944 152Kubas ak Edward ...................................Nov. 30, 1944 163Beljan Mátyás ......................................July 31, 1949 176Megules Mrs. Joseph ..........................Jan. 31, 1947 203Kalna Joseph ......................................July 31, 1945 204Pallagi Julia .......................................-Dec. 31, 1956 204Pallagi Valeria ..................................-Dec. 31, 1958 Verhovayak Lapja. 276 342 351 353 556 362 366 366 366 395 409 453 453 462 462 464 480 486 Fedorka György _____ Nagy Endre .....„........... Pochek Helen V______ Beres Michael J.............. Szuch Mrs. Charles...... Kochmar Alexander Jr. ._ Dec. _ Dec. .... Nov. _ Sept. „.. Oct. ..... Jan. Bodnar John, Jr. _________________ June Horvath Anna M................. Sept. Smajda Mrs. Joseph.......................... Jan. Kadlubowski Mrs. Alexander............ June Vargo Louis Jr. ______,1..................... Aug. Nemeth Louis .................................... Aug. Preisz George ...................................... Feb. Markovitz Julius T.............................. Oct. Otrosinko Ernest ......... Dec. Rossis Ernest D................................. Dec. Balia Alexander ....... Apr. Horvath Alexander Mrs......................„ Sept. 31, 31, 30, 30, 31, 31, 30, 30, 31, 30, 31, 31, 28, 31, 31, 31, 30, 30, 1943 1947 1947 1946 1945 1946 1949 1959 1953 1945 1956 1947 1954 1948 1956 1956 1946 1950 50 Pittsburgh, Pa., 1943 március 31-én. RÉVÉSZ KALMAN, kp. számvevő. DEMOKRÁCIA ÉS A BÉKE A zsarnokságok vezérei azt szokták mondani, hogy a demokráciák nem életképesek. Ezzel szemben érdekes dolgot figyelhetünk meg. Csak 11 oly ország van a földön, melynek már oly régen van demokratikus kormányformája, hogy történelmi tapasztalatokat szerezhetett. Ezek a régi demokráciák a következők: Egyesült Államok, Canada, Nagy Brittánnia, Franciaország, Belgium, Dánia, Norvégia, Svédország, Svájc és Ausztrália. És most jön az érdekes megállapitás. Az utolsó 125 év alatt mindezek az országok harcoltak valamilyen háborúban, de soha ezalatt az idő alatt egyik demokrácia a másik ellen háborút nem folytatott. Nem mindég egyeztek meg egymással, de mindég találtak módot arra, hogy vérontás nélkül intézzék el a nézeteltéréseiket! 11-ik oldal A JÓ SZIVAR Egy férfi bemegy a szivarkereskedésbe és vesz egy szivart. Öt perc múlva visszarohan. “Hát kérem, ez disznóság, ez a szivar, amit itt vettem, a világ leggyalázatosabb szivarja.” A kereskedő nyugodtan feleli: “Még maga panaszkodik? Magának csak egy van, de nekem kétszáz dobozzal van ezekből az átkozott szivarokból.” — ; p^g? Fot aBetterDüij Yi ŰS.WAR BONDS Day after day important wae production plants in occupied Eu-» rope are destroyed by explosions^ by fire. “Spontaneous combustion,” say the workers with their tongues in their cheeks. The Nazi* know better. They rave and shoot! more hostages; send more prisoners to work camps. The destruction ruins even the people’s chane® to earn food from their military masters. They are faced with star^ vation—but the demolition ' com tinues. i Be thankful you may work peace« fully at your task and put you*; earnings into United States War Bonds and Stamps. WSS 741C U. S. Treasury Depti 54 A SZAKADÉK + tön megérezte a fiú viselkedéséből, hogy valami történt vele. Az ilyen nők egész idegrendszere egy finom készülék, mely azonnal jelzi a kiszemelt áldozat legkisebb érzelmi eltávolodását is. Soha ilyen kedves nem volt a fiúhoz. Mikor beült mellé az autóba, rátette kesztyütlen kezét a fiú ^kezére s úgy kérdezte tőle: “Hogy van drágám?” Ettől a “drágám” megszólitástól minden jeges rémület felolvadt a fiúban. Boldog odaadással nézett a leány szemébe; hiába van mögötte egy mocsár, gondolta, ő megtisztult virága lett annak. Ráhajolt a kezére és úgy felelte: “Most nagyon jól”. A leány odaadó, melegen sugárzó tekintettel jutalmazta a megtérő bárányt és elindította a kocsit. Már megbeszélték, hogy ezen az estén abban a szállodában fognak vacsorázni, ahol egy hires zenekar vendégszerepei. Mikor leültek az asztalhoz és odajött a pincér, az úgy beszélt a lánnyal, mint egy régi ismerőssel. A fiúban megint feltámadt a rossz érzés. Jár ide ez a leány mással is? Igaz is. Hiszen ő, mióta ezt a leányt ismeri, mással még nem is találkozott, de vájjon a leány is igy cselekszik-e? ő azt olyan természetesnek vette, valahogy a lelke mélyén úgy érezte, hogy ők mind a ketten ugyan annak a hatalmas, fenséges érzésnek a megszálottjai. “Mire gondol?” — kérdezte a leány. “Mondja, szokott ide járni mással is?” “Kedvesem — felelte a leány hűvösen — persze, hogy már máskor is jártam itt. Miért kérdi?” “De most, most jár-e mással is?” — kérdezte a fiú és az asztalon keresztül megfogta a leány hűvös kis kezét. A leány rámosolygott. Azzal a lefegyverző, győzelmes mosollyal. “Drágám, maga féltékeny?” A fiú arca elborult kínjában. “És ha az volnék?” A SZAKADÉK 55 “Igen meg volnék tisztelve”, — felelte a leány. “Hát akkor érezze magát megtisztelve”, — felelt a fiú kissé durcásan s kissé vallomásszerüan. “Köszönöm”, — mosolygott a leány és Jenő nem vette észre, hogy kérdésére nem kapott feleletet. Később táncoltak. A leány hozzásimult és az arcuk összeért. Még sohasem érezte ilyen közel magához a leányt. Most megint boldog volt. Megint elfelejtett mindent. Megint csak Evelynnel volt tele az élete. Úgy érezte, hogy a gyönyörűség szárnyain szállanak fel végtelen magasságokba a finom, szivdobogásos ütemü zenére. Evelyn érezte, hogy_ legyőzte a fiúban jelentkezett lehűlést. Megelégedetten mosolygott és a fiú elkapta ezt a mosolyt. Azt hitte, hogy visszatükröződése annak a boldogságnak, mely úgy sugárzott az ő arcáról, mint a holdvilág. A tánc mámorában a leány átengedte magát egészen a fiú vezetésének. Mindég megjutalmazta azokat, akiket legyőzött. Mikor véget ért a zene, megálltak tapsolva. Jenő nem is a zenének tapsolt, hanem az életnek, a leánynak, a szerelemnek. Egy asztal mellett érte őket az utolsó ütem. Egy magas férfi állt fel az asztal mellől és köszöntötte a leányt. A leány barátságos mosollyal fogadta a köszöntést és lenézett az asztalnál ülő hölgyre. A férfivel talán egykorú, vagy negyvenéves, de már kissé hervadt nő volt; bizonyára a felesége. “Ki volt ez?” — kérdezte Jenő a fiatal szerelmesek szüntelen féltésével. “A főnököm”, — felelte a leány. “óh, s az a felesége?” “Igen” — felelte a leány s most háttal ült a férfinek. Most meg Jenő volt, aki a lelke mélyén megérezte, hogy a leányt eltávolitotta tőle valami hangulat. Egyszerre szórakozott lett. “Valami baj van?” — kérdezte. A leány bosszús lett, mint mindég, ha valaki kitalálta as érzéseit.
