Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-04-22 / 16. szám
/ (Verhovay Journal) VOL. XXVI. ÉVFOLYAM NO. 16. SZÁM Lehet ma “boldog” húsvéti ünnepet kívánnunk? Ma, mikor a világ vérbeborulva szenvedi el egy világháború szörnyűségeit? Ma, mikor elnyomott népek, özvegyek és árvák millióinak égig érő jajgatása el kell hogy törülje arcunkról a mosolynak még a maradékát is? Ma, mikor az egész világra egy végtelennek tűnő Nagypéntek borult? Nagypéntek! Igen, ez a mi ünnepünk — ma. Mert azon az első Nagypénteken egy álnok propagandától megmérgezett lelkű néptömeg dühödten feszitette keresztre azt, aki megtestesítette a számára mindazt, ami az emberben isteni: a szeretetet, jóságot és igazságot. Megalázták, megkorbácsolták, megpofozták, keresztrefeszitették, megölték és sírba nyomták. Sírját lepecsételték, hogy senki hozzá ne férjen. És a gyilkosságra felbujtó propagandisták boldog vigyorral dörzsölték kezeiket: alaposan elintézték a Jézus Krisztust! Bizony, Nagypéntek idejét éljük ma is. Mert a világ. ahelyett, hogy boldogan elfogadta volna a szeretet elvét, a jóság elvét, az igazság elvét a nemzetközi érintkezés alapvető törvénye gyanánt, ahelyett engedte, hogy útadóira jussanak a gonoszság, a vérontás, a hatalomvágy fegyveres pribékjei és most fegyvert kellett fogni ellenük és kiirtásukra meg kell feszíteni minden erőnket és meghozni minden áldozatot. És fiainknak azért kell harcolni, vérüket hullatni, életüket a harctéren elveszíteni, mert a gyűlölet, az irgálmatlanság és az igazságtalanság ereje elhatalmasodott Európában és Ázsiában egyaránt. Elnyomott népek milliói, üldözött fajok, százezrével lemészárolt ártatlanok özönben folyó vére óriási árnyéku Nagypéntekké avatja ezt az egész évet. És mégis lehet “boldog” husvétot kívánnunk. Mert husvétkor, harmadnapra elhengerült a kő a nagyszerűen lezárt sírról és feltámadt belőle a legyőzött, kiszállt a sírból, megtalálta a tanítványait, kiküldte őket a világba az ő feltámadásának diadalmas evangéliumával és megfordította a világ sorsát. Nevét beleírta ötven nemzedék millióinak tudatába, átformálta ezer és ezer millió ember gondolkozását és boldogan elfogadott ura lett megszámlálhatatlan millió hivő léleknek. És azóta husvét az emberiség szebb jövőjének hitét jelképezi. Jelenti azt a bizonyosságot, hogy az igazságot---★---Kellemes Húsvéti •• Ünnepet Kívánunk — ★ — meg lehet ölni, el lehet temetni, de nem lehet megsemmisíteni. Jelenti azt a bizonyosságot, hogy a szeretet erejét elfojthatja ideigóráig a gyűlölet gyilkos hatalma, de nem vetheti ki a földről. Jelenti azt a bizonyosságot, hogy bármilyen tökéletesnek lássék is a gonoszság diadala, a jóság meglepő, csodálatos módon mégis föléje fog kerekedni. Jelenti azt a bizonyosságot, hogy az igazságnak nem egy élete van, hanem száz. Az igazság, a jóság, a szeretet isteni valóságok és, mint ilyenek, halhatatlanok, légy őzhetetlenek. És ma ebbe a hitbe kell kapaszkodnunk. Hinnünk kell abban, hogy ezt a mostani Nagypénteket követni fogja az a nagy Husvét, melyen a sírba szorított igazság újra felüti fejét és nagyobb helyet követel, mint amilyen megöletése előtt jutott neki. Hinnünk kell, hogy eljön az a húsvéti ünnep, mikor a szeretet elve erősebb lesz, mint a gyűlölet ökle. Hinnünk kell abban, hogy az Isten előbb-utóbb megmutatja, hogy erősebb az embernél. És ennek az Igazságot, Szeretetet, Jóságot feltámasztó husvétnak bizonyosságában kívánunk — édes mindnyájunknálc “boldog húsvéti ünnepet." Készülődjünk a Testvérsegitő Egyesületek hetének missziós teljesítéseire! Előző lapszámunkban már hirül adtam, hogy május hónapnak első hetét “Fraternal Week”-nek nyilvánitottar ki a National Fraternal Congress Ch'cagoban megtartott konvenciója. Emlitést tettem arról az elhatározásról is, amelyben a Verhovay Igazgatóság ezt a hetet alkalmasnak tartja arra, hogy Egyesületünknek Tagsága szóval és tettel fejezze ki mindazt a becsülést, azt a jó akaratot, amelyet Egyletével szemben táplál s érte cselekedni kész. ügy vélte tehát jónak hogy ez a hét Verhovay Missziót is jelentsen s a fiókokban tömörült tagság mint helyi prédikátorai a testvérsegités eszméjének s azt buzgósággal hirdessék és szorgalommal gyűjtsék a Verhovay Nagy Család tagjai közé azokat, akik őket megértették. Amig mi közöttünk magyar eredetű egyesülések között a “Fraternal Week”, csak első Ízben köti le a figyelmet, addig az amerikai alakulatoknál már régi időktől kezdve a tagszaporulat aratási idejének tartották s a hétnek minden napja ünnepi hangulattal volt náluk tele. Ilyen hetekben a különféle elnevezésű Testvérsegitők osztályai, vagy helyi szervezetei nagyon hasonlítottak a méhek kaptáraihoz, amelyeknek bejárásain sűrűn jönnck-mennek a szorgoskodó mézgyujtők. Magam is két ízben léptem be meggyőző agitációik révén előbb a Redman, majd az Eagle alakulatokba s még ma is csodálkozással emlékszem arra a kifejtett energiára, amellyel közülük úgy egyik, mint másik azon törekedett, hogy soraikba tartozzam. Akkoriban úgy véltem, hogy csupán egyéni felbuzdulásokkal állok szemben s' inkább fanatikus ragaszkodásnak tartottam egyesek orációit, amelyben Egyesületüknek előnyeit, hasznos és kívánatos voltát hévvel magyarázták. Amidőn azonban soraikba állva alkalmam volt a helyzetet közelebbről megismerni rájöttem arra, hogy a Fraternal Week tagszerzési munkája bizonyos formák keretei között s megszokott rendszernek betartásával végződik. Ez a rendszer természetesen csak úgy fejlődhetett ki, hogy az annak fundamentumát képező kötelességtudás nem hiányzott. Mert ha a tagoknak egy bizonyos része könnyedén vette, avagy felejtette is, hogy egyesületének fejlesztésén, nagyobbitásán és erősítésén igyekeznie kell; a másik része, a lelkesebb, az odaadóbb a köznek szolgálatára készen állott. A Fraternal Week érkeztével egyetlen felszólítás, egyetlen figyelmeztető szó elégséges volt a jobbérzelmü tagokat sorompóba állítani s beosztott következetességgel felvenni a meggyőző beszédeknek fonalát, és szőni azt az ismerősök körében mindaddig, amig a hallgatók fellelkesülve, a Testvérsegitők körébe be nem kívánkoztak. Nekünk Verhovayaknak különös fejtörést nem okozhat már a Fraternal Week idejének hasznossá tétele, mivel mi már járt nyomokon haladhatunk; ha ugyan felkel bennünk a cselekvés vágya. A berendezésünk formája hasonló a többi Fraternal intézményekéhez s az Egyesületen kívül állókkal fiókjainkon keresztül épp úgy megtudjuk találni az érintkezést, mint azok a helyi osztályaikon keresztül. A mi fiókjainkban épp úgy megvannak a tekintéllyel biró elnökök, mint bármely más hasonszőrű helyi szervezetben.
