Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-01-07 / 1. szám
3-ik Oldal 1943 január 7 Verhovay ak Lapja NAGY SIKERE VOLT ROMBERG ZSIGMOND PITTSBURGH! HANGVERSENYÉNEK Karácsony napján és az azt követő estén nagyszámú közönség élvezte végig Pittsburghban a magyar születésű Romberg Zsigmond ötven tagú zenekarának népszerű hangversenyét, melyről a zenekritikusok is a legnagyobb dicsérettel emlékeztek meg. Különösen az ő saját szerzeményű zeneszámait ünnepelte a közönség, mely közel éjfélig tapsolt és ujrázott a nagy zeneszerzőnek. Nekünk különösen az esett Jól, hogy Romberg sok magyar számot is adott elő. Kálmán Imre operettjeiből egy nagyobb egyveleget adott elő a zenekara s kimondhatatlanul jól esett a közönség magyar részének ezt a kedves, régi magyaros zenét “hazaias” előadásban hallani. Magyar származása mellett tett hitvallást Romberg Zsigmond akkor, mikor a közönség soraiból hozzá érkezett kérésre elvezényelte a Rákóczi indulót is, melyet a közönség viharzó tapssal fogadott. Nagyon hálásak voltunk Rombergnek azért, hogy Amerikával háborúban álló szerencsétlen szülőhazánk zenéjét előadta és megszerettette az itteni amerikai közönséggel is. Romberg Zsigmond egyébként más módon is megmutatta, hogy magyar származását szeretettel becsüli. Egy pittsburghi művész róla készitett értékes rajzát saját maga dedikálta és átadta a Pittsburgh Verhovay Magyar Háznak, melynek elnöke, Smith Lajos, a legnagyobb örömmel vette át a Magyar Ház részére ezt a műkincset. (Courtesy of Pittsburgh Sun Telegraph) Képünkön látjuk Jack Moranz festőművészt, aki Romberg Zsigmond képét megrajzolta, amint azt átadja a pittsburghi magyarság képviselőinek, Daragó József központi főelnöknek, Révész Kálmán főszámevőnek és Smith Lajosnak, a pittsburghi Verhovay Társaskör elnökének. Ez a kép külömben Pittsburgh napilapjában, a Sun Telegraphban jelent meg. ' --------------------v----------------*— A LOPOTT SOAK A A fekete sonkát lopott s a bíróság elé vitték. Ravasz ügyvéd védte, aki minden áron ki akarta huzni a csávából a megszorult feketét. Négyszemközt magyarázta neki, hogy csak egy módon menekülhet a börtön bői, ha alibit bizonyítanak. “Hát mondd csak, mikor történt a sonkalopás?” “Azt mondják, hogy este tizenegy óra tájban”, — felelte a fekete. “Hát te hol voltál este tiz és tizenkettő között? Mondjuk azt, hogy az ágyban?” “Nem, nem az ágyban, — felelte a fekete — mert előbb el kellett dugnom a sonkát.” Az ügyvéd hallatlanná tette a választ s hozzáfogott a fekete kitartásához. Tanukat hivott és mindegyiket betanította arra, hogy mit mondjon. A tárgyaláson felvonultatta a tanukat, akik mind egybehangzólag b i z o n y i tották, hogy a fekete nem lehetett a lopás szinterén abban az időben. Az ügyvéd fényes védőbeszédet tartott. Az esküdtek felmentették a feketét és a biró kihirdette, hogy a vádlott ártatlan. A fekete zavartan állt a biró előtt. “No, mit akarsz még?” — kérdezte a biró. “Hát csak azt szeretném tudni biró ur — dadogta a fekete — hogy most megtarthatom-e a sonkát?” VIDÁM BÚCSÚ A bucsuzás nem vidám esemény. Akit szeretünk, attól fáj elbúcsúzni. De még akkor is illik sajnálkozó arcot mutatni, ha olyasvalaki megy el, akit nem nagyon szeretünk. Ha például a szállóvendég megtoldja a közmondásos három napot még vagy két héttel s csak azután szánja rá magát, hogy a távozás himes mezejére lépjen, akkor is illik sajnálkozni azon, hogy “már” haza megy, holott ily esetben a ragaszkodó vendéget már nem is ‘haza” kívánjuk, hanem abba a bizonyos másik intézetbe, melynek fekvése sokkal mélyebb a hőmérséklete s sokkal magasabb. Ó-év estéje az egyetlen kivétel. Az ó-esztendőtől a legbátrabban kimutatott jókedvvel veszünk búcsút s minél nagyobb a hangulat, minél jobban dobog a tánc s minél hangosabban szól a nóta, annál méltóbban vettünk búcsút az öreg évtől. Hogy miért is van ez igy, nem tudjuk. Talán azért, mert olyan az ó-év, mint a nagybácsi, aki azzal jön el vendégségbe, hogy majd milyen gyönyörű, értékes ajándékot hoz magával s mikor megérkezik, kisül, hogy nem csak, hogy nem hozott ajándékot, hanem még kölcsönt is kér a házigazdától. Vagy más hasonlattal élve, olyan az ó-év, mint a rossz feleség, aki mikor kislány korát élte, annyi ajándékot, örömöt, jókedvet ígért, hogy szívesen összeházasodtunk vele, de bizony az uj esztendő-napi esküvő után hamar kisült, hogy ez az év is csak olyan zsörtölődő, igényes, szűkmarkú vén banya lett, mint a milyen a többi volt. De hát a hiba talán nem is az évben volt, hanem bennünk. Minek vártunk tőle oly sokat? Mért várjuk, hogy attól, hogy ez a vén földgömb átzökken az évforduló buckáján, mindjárt megváltozzon minden s könyebb legyen az élet? Hiszen végeredményben min den év olyan, mint a mozikban a “bank night”. Van egy nagy dij, de ezren is lesik, hogy az ő számukat húzzák ki. S mikor megtörténik a húzás, kisül, hogy az aki megnyerte volna a nagy nyereményt, nincs jelen. A többi meg csak leste szivdobogva. A műsor azon a cimen, hogy nagy dijat fognak kisorsolni, pocsék volt. A fizető közönség lógó orral hagyja ott a színházat, mert dijat nem nyert s a kép is rassz volt. Hát bizony a legtöbb ember számára igy fest majdnem minden év. Lesi a nagy dijat, de nem nyeri meg s közben az előadás is pocsék. Olyan pocsék, hogy rossz nézni, örül az ember ha vége az előadásnak... illetve az évnek. Kilépünk belőle s tárt karokkal rohanunk az uj év felé. Ez megint csak szép, kékszemü, szőkehaj u kislány s mi megint csak bedülünk Ígéretes mosolyának. Megint csak elhisszük neki, hogy minden úgy lesz, ahogy ígéri. Nem merünk persze egészen a szeme közé nézni, mert akkor meglátnánk benne a csalafintaságot; meglátnánk, hogy csak azért ígéri a sok boldogságot, hogy összeházasodjunk vele, de aztán majd lesz hadd-elhadd. Inkább megmámorosodunk attól, hogy “no most minden máskép lesz”, s hogy ne lássuk az Újév kisasszony szemében bujkáló csalafintaságot, hát megiszunk pár pohárkával, amitől ködös lesz a nézésünk s elmosódnak Újév kisasszony arcvonásai. Innen a nagy jókedv, az ének, a tánc, a muzsika, amivel az Uj év megérkeztét köszöntjük. Már január másodikán, az uj évvel való esküvő másod napján, ki fog sülni, hogy nem is olyan friss és aranyos a kisasszony, mint amilyennek az előző este mámorában látszott. Úgy járunk vele, mint az az agglegény, aki évek óta keresett kedvére való lányt, de sohasem talált. Egy nap elment a vendéglőbe reggelizni s friss lágy tojást kért héjjában. Mikor megkapta a friss tojást, nagy meglepetésére Írást talált a héjján, mely igy szólt: “Húsz éves, szőke, karcsú, szépnek mondott leány vagyok. Szeretem a gyermekeket s vágyom oly férfi után, aki az otthonát szereti s akinek gondját viselhetem. Aki ezt az üzenetet megkapja s érdeklődik, Írjon ...” Agglegény uramnak megreszketett a szive s rögtön irt. Postafordultával megjött a válasz. “Tisztelt Uram. Levelét megkaptam s értesítem, hogy az a tojás nagyon régi lehetett. Mert ma 24 éves vagyok, férjnél vagyok és három gyermekem van. Tisztelettel...” Hát ilyen tojás az Újév is. Azt hisszük, hogy az ég tudja, hogy milyen friss és zamatos, de hamarosan rá fogunk jönni arra, hogy záp volt az eszemadta már, mikor a tányérunkra kaptuk. Megesszük undorral, mert már megfizettünk éi’te, meg éhesek is vagyunk, de jöjjön csak el 1943 utolsó napja, ettől is oly boldogan fogunk búcsúzni, mint a mostanitól! De csak azért, hogy a következő évnek megint csak bedüljünk... De hát azért iszunk, azért mulatunk, mert tudjuk, hogy ez igy van s akár tetszik, akár nem, jön az uj év s akármit hoz, 365 napig nem tudunk elválni tőle. De ha már igy van, próbáljunk meg békességben élni vele, kedvére tenni, nem panaszkodni, nem zúgolódni... elvégre nem tart örökké, csak 365 napig!-----------v------------— CLEVELAND, O. 361-ik fiók ÖZVEGYEK BÁLJA A 361-ik női osztály 1943 január 9-én este 7 órai kezdettel tartja meg a Verhovay Otthonban (8637 Buckeye Rd.) AZ ÖZVEGYEK BÁLJÁT, melyen Sikora és Medve zenekara szolgáltatja a zenét. Beléptidij 50 cent, mely magában foglalja az adót és a ruhatár használatát. Katonáknak ingyenes a bálon való részvétel! Szívélyesen hívunk meg mindenkit erre a táncmulatságra: nemcsak az özvegy férfiakat és asszonyokat, hanem minden magyar testvérünket, akár tagja az illető a Verhovay Egyesületnek, akár nem. Frissítőkkel szolgálunk és egy értékes “door-prize”ot fogunk kisorsolni a jelenlévők között. Jöjjön el és hozza el barátait is! Tagtársi tisztelettel MBS. GABRIEL SONKOLY vig. biz. elnöknő. SZOLGÁLATI ZÁSZLÓ AVATÁSI ÜNNEPÉLY AURORA, ILL. MAGYAR TELEPÉN. Az Aurora, Ill.-l magyar egyletek és intézmények a Verhovay Segély Egylet 49-ik fiókjával együtt nagy szolgálati zászló avatási ünnepélyt rendeztek 1942 december 27-én, délután 3 órakor. A szép szolgálati zászlót 61 csillag díszíti annak jeléül, hogy Aurora városából 61 magyar fiatalember teljesít szolgálatot az Egyesült Államok hadseregében. Mind a 61 fiatalember édesanyjának egy-egy szál rózsát nyújtott át a bizottság az ünnepély folyamán, A zászlóavatás után közebéd volt, melyen az összes a Nagybizottsághoz tartozó egyesületek resztvettek.
