Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-04-08 / 14. szám
TWO SECTIONS (Verhovay Journal) 31 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 ÁPRILIS 8. TAVASZI FELHŐK AZ ÉGEN . . . Ellebbent az égről füstfeketitette hófelhők nehéz függönye. A megnyílt kék égbolton tavaszi felhők fehér báránykái hancuroznak a tavaszi fényben. S idelent a kiszáradt faágak ujjai kipattantak a tavaszi lázban. S a friss zöld rügyek kidugják belőlük kacér pofácskáikat s izgatottan bontogatják parányi levélkéiket a napsugár felé. No-no, csak valami gonosz éjjeli fagy el ne sápasszon titeket...! Kinyílnak a házajtók s a télen át mögöttük elbújt öreg bácsikák mind kiülnek a “porch”-ra s kételkedő mosolygással hunyorognak vaksiskodva a szikrázó napfénybe. Eleven lett az utca. Estefelé már majd minden ház előtt ingujjas férfiak és karcsunadrágos nők fogják mosni a régi családi autót, hogy vissza tudja verni a nap eleven fényét. A gyárakba s irodákba is belebbent a tavasz. Nyomába kipirult a lányok arca s tétován teszik arcukhoz a kezüket: “Tavaszi lázam yan...” — sóhajtanak s egy pillanatra megáll a munka. De szép is volt ez máskor. Mert máskor este megindultak az autók és vitték í ki a családokat tavasztüd- I vözlő sétakocsizásra ... meg: indultak és elbújtak a ligetek kanyargós utjain szerelmes párokat rejtegetve... Most kihaltak a ligetek és a kifényesített hátú autók roskadt gumikkal búsulnak tovább is a ház előtt. Délután kinyílnak a gyárkapuk és az irodaajtók és özönlik ki rajtuk a sok leány ... Mind a tavaszt érzi, de — az idén — egy sem örül neki. Mert a tavasz öröméhez — ketten kellenek. Úgy igazi csak a tavasz, ha a fiú meg a lány együtt szagolgatják a nyíló virágot. Egyedül — kin a tavasz. És ez a mostani — kin. Halálos tavasz. Ez most játszik velünk. Tüzeket gyújt, amiket elaltani nem lehet. Álmokat fest, amelyről kínnal érezzük, hogy csak álmok. Kacag, mikor sirhatnékunk volna. Életről mesél, mikor még a szél is halál hírét hozza. Lázassá tesz, mikor higgadtan, csendesen, hűvösen kellene élni... De azért ez a tavasz mégsem fog csúffá tenni minket. A tavaszi szellő gyújtotta láz valahogy kitör, kiutat keres. És a magukra maradt lányok ásót vesznek a kezükbe, kimennek a kertbe és belevágják a kiszikkadt földbe. Sikolt egy rekedtet a föld, mikor belevág az ásó és nyöszörög, mikor a fokára ránehezkedik a tánchoz szokott láb, hogy mélyebbre vágja a földbe vágott friss sebet. Valami tompa haraggal dolgoznak a lányok. Ezek a kemény rögök most, mintha az ellenséget jelentenék, aki elvette tőlük azokat a fiukat, akikkel oly jó volt megosztani a tavaszi estéket. Tánc helyett ásnak ... simogatás helyett gazolnak... s az arcukról vájjon veriték hull-e a felszaggatott Victory Garden földjére ... vagy könny? Mindegy. A könny is úgy áztatja a rögöt, mint a veriték. És lassan kialszik a meddő láz s helyébe zsibbadt, édes fáradtság terjed a testben. Besötétedik és megáll a munka. Felsóhajtva nézik a lányok a feltört tenyerüket és fáradtan húzzák maguk után a lapátot a házba. De jól esik ilyenkor a vacsora! S utána valami halvány sejtelemként felvillan a gondolat a lányok fejében, hogy talán nem is olyan keserves tavasz ez ... Talán szebb is, jobb is, termékenyebb is igy eltölteni a tavaszi estéket, mint egyik napról at másikra megkeseredő mámorok kergetésében... S akkor elmosolyodnak s kimondják: “Legyőzzük ezt a tavaszt... legyőzzük — munkával!” _______________________________________________NO* 14. SZÁM Még három olyan igazgatósági rendelkezés, amelyek körülírása idekívánkozik Az osztalék ügyére vonatkozik az egyik* s kétség sem merülhet fel aziránt, hogy nemcsak figyelemmel, hanem erős várakozással ne lenne vegyítve az a kíváncsiság, a mely általában az osztalék kérdése felé fordult, de különösen idősebb tagjaink azok, akik tudni akarják, lesz-e osztalék utalás ebben az évben. A kérdésben észrevehető kétkedésnek megvan a természetes oka, mert hiszen a háború hatása minden téren érezhető s a bőség csak azon az oldalon mutatkozik, a melyre a háborús termelés rá van telekelve. A másik oldal, amelyen mi Verhovayak is állunk, csak a keservit issza a háború hatásának s nagyon messze elkerüli azt a prosperitás. Helyén való tehát az osztalék utalás irányában támadt kétkedés, mert minden kerülgetés nélkül kimondva az igazat: nincs is annak most ideje. Az a biztosítási szakértő (Actuary) aki évről-évre történő nivellálásai közben Egyesületünk ütőerén tartja a kezét, ezt Igazgatóságunknak írásban tudomására is hozta. Rámutatott, hogy katonai szolgálatot teljesítő tagtársaink révén meg nem határozható magasra szökött az Egyesület kockázata, amihez még hozzájárul a befektetések után járó kamatoknak lecsökkenése is. Erre a két tényezőre hivatkozva jelentette ki, hogy az osztalék kiutalását ebben az évben nem ajánlja. A Verhovay Igazgatóság nem hunyt ugyan szemet ezek előtt a veszedelmes jelenségek előtt, de még sem mondta ki, hogy az osztalék utalás elmarad ez éven. Arra a reménységre támaszkodott, hogy az osztalékutalás szokott ideje, tehát október előtt eljöhet a világ népei által óhajtott béke s határozatilag rendelte, miszerint külön alapra helyeződjék olyan összeg ami a múlt év osztalék mennyiségével egyenlő. Tette ezt azért, hogy ha a szeptemberben esedékes konvenció történetesen jónak látná az osztalék utalását, úgy az minden akadály, vagy mulasztás nélkül annak idejére megtörténhessék. Nem kevésbé fontos és különös figyelmet érdemlő az az igazgatósági intézkedés is, amelyben alkalmat ad a katonai szolgálatban levő tagtársaknak hat hónap mulasztásával is tagdijaik további fizetésére, anélkül, hogy orvosi bizonyítvánnyal igazolják egészségi állapotukat. Kötelezve lesznek azonban az általuk örökösnek megnevezettek írásos nyilatkozatot adni, hogy abban az esetben, ha a biztosított életben nem volna a befizetés eszközlése idején, avagy azt megelőzőleg, úgy a biztosítási összeg kifizetésére nem tartanak igényt. Ezt a kivételes intézkedést annak belátása idézte elő, hogy a különféle harctereken szolgálatot teljesítő tagtársaink nincsenek abban a helyzetben, hogy orvosi bizonyítványt szerezhessenek s mikor életüket a Haza szolgálatában kockára teszik, nagyon is megérdemlik, hogy a helyzetükből eredő mulasztás nekik felróva ne legyen s abból kifolyólag veszteség, vagy kár őket ne érje. Ugyancsak kedvezményt jelent az az igazgatósági határozat, amelynek értelmében azok a 15 vagy 25 cent havidijat fizető tagok, akik a gyermekosztályhoz tartoznak de katonai szolgálatot teljesítenek, 18 éves életkoruk elteltével is biztosítva lesznek, ha azért 25 vagy 35 cent havi tagsági dijat fizetnek. Ebben a kivételes helyzetben maradhatnak a háború tartama alatt s annak bevégezte után még hat hónapig. Ennek lejártával a felnőttek osztályába kell lépniök, de ha valami egészségi ok azt lehetetlenné tenné, úgy to-