Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-03-25 / 12. szám

1943 március 25 7-ik Oldal Melyik a fontosabb? — Tűzbiztosítás vagy Életbiztosítás? — Mindenki, aki csak há­zat vesz, legelső és legfon­tosabb lépésnek azt tartja, hogy a házát tűzveszély el­len bebiztosítsa. Bármily adósság terhelje is meg a házat, senkisem gondol ar­ra, hogy a tüzbiztositás árát megtakarítsa, mert jól tudja az illető, hogy, ha a tűz elviszi a házát, s azon tüzbiztositás nincs, akkor mindene odavész és még az adósság is megmarad. Ugyanakkor nagyon kevés családfő gondol arra, hogy a meglévő életbiztosításához még hozzávegyen annyit, amennyit a házán lévő adós­ság kitesz. Már pedig, mint már egyszer megirtuk, ha a családfő meghal, mielőtt a házán lévő adósság meg volna fizetve, akkor az öz­vegy rendszerint elveszti a házát, mert a férje után maradt biztosítás nem elég arra, hogy a családfő be­tegségének és elhalálozásá­nak költségein kívül még az adósságot is eltörölje. Az Egyesült Államok Épít­kezési *és Kölcsönző vállala­tainak országos szövetsége mostanában készített egy tanulmányt az adóssággal megterhelt házakkal kap­csolatban kötött tűzbiztosí­tások és életbiztosítások vi­szonylagos fontosságáról. Pontos statisztikai ada­tok alapján kimutatják, hogy minden mortgage-al megterhelt házra, mely leég, 16 háztudajdonos esik, aki meghal, mielőtt kifizette volna adósságát. Vagyis TIZENHATSZOR GYAKO­RIBB AZ AZ ESET, HOGY AZ ADÓSSÁGGAL MEG­TERHELT HÁZ TULAJDO­NOSA MEGHAL, MINT AZ AZ ESET, HOGY AZ ADÓS­SÁGGAL MEGTERHELT HÁZ LEÉG. Tehát az adós­sággal megterhelt ház tu­lajdonosának t i z enhatszor fontosabb a saját életének adóssága erejéig való kü­lön bebiztosítása, mint há­zának tűz elleni biztosítása. Mert 16-szor nagyobb az eshetőség arra, hogy az il­lető meghaljon, mint arra, hogy a háza leégjen. Már most kérdés sem fér ahhoz, hogy tűzbiztosításra szükség van és bolondság volna házat venni s azt nem bebiztosítani tűz ellen. De Verhovayak Lapja 16-szor nagyobb bolondság a háztulajdonost nem bebiz­tosítani halál esetére, hogy igy az életén lévő biztosítás halála esetére fedezze az adósságot. Az adósság összegére kö­tött biztosítás a férjjel együtt a mortgage-ot is el­temeti. Ahol a házon lévő adós­ságra életbiztosítást kötött a családfő, ott halála után a mortgage költözik ki a házból, nem pedig a csa­lád. Ha valakinek elég pénze van arra, hogy házat ve­gyen, akkor arra is van, hogy megvédje a házát. Kétféle özvegy van: olyan, akinek van saját otthona és olyan, aki hontalanul marad? Melyik lesz a te öz­vegyed? RED CROSS VICTORY BUY UNITED STATEé WAR BONDS AND STAMPS BONDS BOUGHT AND SOLID / The following bonds were bought, sold or called in February, 1943: 2/ 2 13 15 Bonds Bought Erwin, Tenn. 3‘/2%, 1955—60 ................... Rhea County, Tenn. 4 J/2 %, 1970 ........... Morgan County, Tenn. 3%%, 1961...... Purchase Price $25,125.00 24,214 34 21,564.94 Per Value $25,000.00 23.000. 00 21.000. 00 $70,904.28 $69.000.00 2/15 Bonds Sold Union Twp. N. J. 4/2%, 1950 .................. Union Twp. N. J. 4%%, 1949 ........... Book Value $15,693.50 15,606.00 Sale Price $17,193.75 16,968.75 Profit $1,500.25 . 1,362.75 $31,299.50$34,162.50 $2,863.00 2/ 8 Bonds Called Jamestown Tele. Corp. 5%, 1954 ......... 17,749.84 18,540.00 Í 790.16 Pittsburgh, Penna., February 28, 1943. JOHN SZALANCZY, Treasurer. 38 A SZAKADÉK hogy tetszik, hogy kell valakinek. Ekkor megszólalt a vezető fiú. “Menjünk ide ebbe a mulatóba még egy kis italra, jó?” A lányok lelkesedtek, de Miki megijedt. “Nem, köszönöm, de én nem tudok mennni.” Eszter halkan, de élesen megkérdezte: “Mi bajod van? Miért nem jöhetsz?” •Miki égő arccal vallotta be a mindennél nagyobb szégyent: “Nincs pénzem.” “óh, az ne bántson téged”, — felelt a lány és újra hozzábujt. Úgy látszik, a vezető is meghallotta a kis be­szélgetést, mert megszólalt: “Ugyan Miki, ma én fizetek, máskor meg, ha neked lesz, te fizetsz”. Miki becsületesen megmondta: “Mikor lesz az, hogy én fizetni tudjak nektek.” “Az téged most ne bántson. Hiszen jóbarátok va­gyunk, nem? S azt csak megengeded, hogy a jóbarátod fizessen. Csak nem fogad elrontani ezt a kis négyest?” “ó — felelt Miki meghatva — köszönöm szépen, persze, hogy elfogadom.” “No hát, akkor menjünk”, — felelt a vezető, aki közben már megállt. Kiszálltak. A városon kívül voltak, egy országút melletti éjszakai mulatónál. Bementek. Igein szép volt minden. Miki érezte, hogy az ő kopott ruhái sehogy­­sem idevalók. Égett az arca, mert érezte, hogy ő most nagyon ki van szolgáltatva másoknak. De ugyanakkor jól is esett neki az egész kaland. Lám milyen kedves fiú ez a Lui is; jó barátjának nevezi, fizet érte és milyen ked­vesek hozzá mind a hárman. Leültek. “Mit iszol Miki?” — csapott a vállára Lui kedé­lyesen. Miki megint elpirult. Mit lehet inni ilyen helyen. Nagynehezen feltalálta magát, de ugyancsak bele­izzadt: “Azt amit ti.” A SZAKADÉK 39 Lui rendelt, ittak és táncoltak. Később táncost is cseréltek és Miki meglepődve vette észre, hogy már egész jól belejött. Csodálatos este volt. Mikor leültek, megint ittak. Miki szétnézett. Kékes fényben úszott min­den. A zenekar tagjai félhomályban játszottak. Ele­gáns párok egymáshoz tapadva siklottak a fénylő padlón. Most elhallgatott a tánc. A mikrofon elé lépett egy énekesnő. Valami csodálatos ruha volt rajta, nem ér­tette az ember, hogy mi tartja, hogy le ne essen. Kü­lönös mély hangon valami nagyon epedező szerelmi dalt énekelt. Miki érezte, hogy Eszter a dal hangulatától hozzásimul. Átölelte őt. Körülnézett. Látta, hogy mindenki úgy ül. Mintha az egész közönségbe dézsá­val töltené a mámort egy varázsos hangú énekesnő. Hajnalodott, mikor a kocsi megállt a lányok otthona előtt. A lány még egyszer átölelte a fiút és megcsókolta. Hosszú, lélekzetfojtó csók volt. Aztán kiszállt: “Holnap este Mikikém!” — intett vissza és azzal el­tűnt a kapuban. “Gyere, ülj mellém,” — szólt az uj barát, aki haza­vitte Mikit is. “Na, remélem, hogy jól érezted magad.” Miki hálálkodott: “Csodásán. Nem is tudom, hogy köszönjem meg neked.” A másik nagylelkűen vállonveregette. “Ne félj, majd módod lesz még reá. Na, aludd ki magad, majd holnap érted jövök.” Miki ott állt a hajnali ködben és úgy nézett a távo­lodó autó után, mint egy eltávolodó meseálomra. Az­tán a ház felé fordult és visszalépett a mesékből az életbe. De a szivében magával vitte egy uj élet tündéri meséjét. IV. FEJEZET. FEHÉR ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents