Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-03-25 / 12. szám

4rik Oldal 1943 március 23 Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n OFFICE CF PUBLICATION 8502 West Jefferson Ave ______Detroit, Michigan PUBLISHED WEEKLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOSEPH DARAGO, Főszerkesztő Editors: BENCZE JÁNOS és RÉVÉSZ KÁLMÁN. Szerkesztők Editor’s Office — Szerkesztését: 345 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH, PA.________ All articles and changes ot address should be sent to the 345 FOURTH AVE.. PITTSBURGH PA. VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CIMVÁLTO ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 345 FOURTH AVE,. PITTSBURGH PA. KÜLDENDŐ SUBSCRIPTION RATES: Foreign Countries $1.50 a year United States and Canada_________________________$1.00 a year Advertising Department (Hirdetési Iroda) Eastern Representative: FRANK A. BEACHER (SZÖGYI) Box 7. Woolsey Station Long Island City. N. Y. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit Michigan, under the Act of March 3. 187$. A VILÁGHÁBORÚ FORGATAGÁBAN ÁTTÖRTE A MARETH 8-ik hadsereg Mont­gomery vezetése mellett. Az angol támadás Gabes kikö­tője felé irányul. A Mareth vonal áttörése természetesen még nem jelenti annak megsemmisülését. Egyik erődít­ményt a másik után kell ágyukkal szétlőni és ennek kö­vetkeztében napokig fog tartani a harc a Mareth vonalért. De az eredményhez nem fér kétség. Az angol hadsereg régóta készült e támadásra s az egész világot felvilla­nyozta az a hir, hog-y “a 8-ik hadsereg megindult.” A támadás egyszerre folyik a németek ellen három oldalról. Északnyugaton a britt első hadsereg szorítja a németeket. Ennek a hadseregnek a katonái azokbó kerültek ki, akik Dunkirk mellett szenvedtek oly emléke­zetes vereséget. E hadsereg minden katonáját az az egy vágy füti, hogy visszafizessék a németeknek a köl­csönt — kamatostul. Dél felől pedig az amerikai és francia katonaságból összetett hadsereg támad a németek ellen s ezen a fronton számolhatunk be a legszenzációsabb győzelmekről. Az amerikaiak pár nap alatt 34 mérföldre jutottak a ten­gertől s igy Rommeltől közel a felét elvették annak a te­rületnek, amit eddig tartott. Az alaposan előkészített hadműveletek tervszerűen folynak tovább. Mind a három hadsereg vezérei a leg­nagyobb megelégedéssel számolnak be a helyzetről. A németek helyzete egyre nehezebb s az általuk tartott te­rület napról-napra kisebb lesz. Közel van az a nap, mi­kor a németek fogják megismerni Dunkirk borzalmait. Hitler egyébként kiadta a napiparancsot Rommel­­nek, mely állítólag azt követeli tőle és seregeitől, hogy mindhalálig tartsanak ki. Hasonló napiparancsot adott ki Stalin Stalingrad védőinek, akik a parancsot az oro­szok diadalára végre is hajtották. Kérdés, hogy a néme­tek is végre fogják-e hajtani a parancsot. Más értesü­lések szerint azonban a német hadvezetőség Tunis el­vesztésével, mint befejezett ténnyel számol. AZ OROSZ FRONTON “1* TES Kharkov után az oroszok több fontos helyiséget elvesz­tettek, de ugyanakkor nagy lépésekkel közelednek Smo­lensk felé. Alighanem az oroszok feladták Kharkovot, hogy nagyobb haderővel folytathassák a smolenski offen­­zivát. A harc mindkét részről a legnagyobb elkeseredett­séggel folyik. De azért a mostani harc csak előjátéka annak a nagy tavaszi offenzivának, melyre úgy az oro­szok, mint a németek készülnek. S az oroszok megint egyre hangosabban követelik a második front megnyi­tását. A DnMDÁ7ÁCnir kilenc napig szüneteltek az DUIYIDA&AwUIV időjárás miatt, de azután újra megindultak. Hatalmas angol légi haderő bombázta 45-ödször St. Nazairet, Hitler vizalattjáróinak főkikötőjét s tekintélyes amerikai bombázó sereg támadt ismét Wil­helmshaven ellen. AlADAIIfW ETI I CM tovább folyik a lassu’ JAlAllUIY LLLEJl kínos dzsungelháboru Uj Guineában, most már Bunától északra vagy ötven mértföldnyire. Minden talpalatnyi területért meg kell harcolni ezen a veszedelmes fronton, melynél keservesebb és gyötrelmesebb területen még fehér ember háborút nem folytatott. A harc állandóan a Szövetséges haderők kétségbevonhatatlan fölényével folyik, de az előmenetel lassu. A távol keleti front egyik nehézsége az, hogy a szö­vetséges haderők nem kapnak annyi repülőgépet és ha­dianyagot, mint pl. az Afrikában, vagy az orosz fronton küzdő haderők. A magasabb stratégia a németek legyő­zését tűzte ki első feladatul s addig a japánok ellen azok­kal az eszközökkel kell harcolni, melyek a németek elleni fronton elnélkülözhetők. Bizonyos az, hogy több repülő­vel sokkal mutatósabb és gyorsabb eredményeket tudná­nak felmutatni McArthurék, de ezen a helyzeten egyelőre nem lehet változtatni. McArthur egyébként nem panasz­kodik, hanem azzal a hadi-anyaggal, ami rendelkezésére áll, folytatja azt a harcot, mellyel ő és emberei kivívják az egész világ elismerését. Verhovayák Lapja----------------------­Mesék az adagolásról Az élelmicikkek és ruhá­zati cikkek adagolása meg­érezteti velünk is a háborút. Igaz, hogy ezredrészét se nélkülözzük annak, amit katonáink nélkülöznek és tizedr észét se szenvedjük annak, amit katonáink szen­vednek, de azért még min­dég vannak, kik a maguk kis szenvedéseit fonosabb­­nak tartják, mint millió és millió katonáét. Egy New York városában gyakorló 50 éves orvosnő nyolc mértföldet gyalogolt otthonától a polgármester hivataláig, hogy bejelentse tiltakozását a cipőadagolás ellen. Persze a mezítláb gyalogló orvosnő oly szen­zációs látvány volt, hogy mire a polgármesterhez ért, már a riporterek serege várta. Kérdésükre kijelen­tette, hogy “nem tudom, hogy miért, de meg kellett tennem”. Tiltakozását jegy­zőkönyvbe vetette s akkor, mint ki dolgát jól végezte, felhúzta cipőjét s ment a dolgára. No, ezt a doktort se hi­vatjuk el, ha betegség van a háznál. Mert aki orvosnő létére se tudja azt, hogy mit miért csinál, az igazán nem várhatja el, hogy a bete­geknek sok bizalma legyen hozzá. Meg aztán ma már oly orvoshiány van, hogy min­den orvos ideje aranyat ér. S ime a doktornő nem saj­nálta az időt arra, hogy 8 méri öldet mezitlábaskod­­jon... Az a gyanúnk, hogy már gyerekkora óta mindég szeretett volna egyszer me­zítláb futkosni, de nem en­gedte az orvosnői tekintély. S a cipőadagolási rendelet jó alkalom volt neki arra, hogy egyszer kiélje gyermek­kori vágyát. BRYN MAWR előkelő kis­város Pennsylvaniában. Az ottani iskolában adagolási könyvért jelentkezett egy háromtagú család feje. Be­jelentette, hogy otthonában 4502 kanna van felhalmoz­va a megengedett fejen­kénti 5 kannán felül. Ter­mészetes, hogy az összes 8 pontos jegyeket kivették a könyvükből s egyúttal meg­állapították, hogy a kis család 4430 darab 8 pontos jeggyel tartozik a kormány­nak, melyeket a következő adagolási könyvekből fog­nak kitépni. A jelen ada­golási rendszer mellett kö­rülbelül 41 évig tartana, mig a kis család be tudná a kormánynak szolgáltatni a fölöslegért járó jegyeket. Mivel azonban a háború aligha fog 41 évig tartani, ez a család elérte célját, mert idejében megszerezte azt a kannamennyiséget, ami elegendő lesz nekik a háború végéig. Eddig szép és jó. Ez nyil­ván rekordeset, de több is lesz, ami némileg hasonlit ehhez. S azt kérdezzük, hogy nem itt van-e a vé­szesen emelkedő kannaárak oka eltemetve? Ha egy kis­városi család 4502 kannát vásái’ol, akkor azzal nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy az árak emelkedjenek. Ezek az üzleteket önző éhséggel megrohanó vásárlók voltak azok, akik eltüntették a pol­cokról az összes élelmiszere­ket, melyekből elegendő lett volna a nemzet táplálására, ha nem halmozták volna fel már jó ideje az ilyen jó­módú családok a pincéik­ben. Bizony Németországban rövid utón elvették volna tő­lük az egész 4502 kannát. Fizettek volna jó kis bünte­tést és megkóstoltak volna egy kis koncentrációs tá­bori kosztot. Dehát szabad Amerikában letépnek a könyvükből néhány jegyet és a dolog el van intézve. Ez szabadság. De vájjon való-e ilyen embereknek sza­badság? Hiszen visszaélnek vele! Polgártársaik kárára gyakorolják a szabadságu­kat s ezzel aláássák a sza­badság ügyét. Egy kislány izgatottan be­szélgetett a villamosmegál­lónál a barátnőjével. Lehe­tet vagy 17 éves. “Hátha a kormány azt hiszi, hogy ne­kem elég egy évre három pár cipő, akkor téved. Hat pár cipőre legalább szüksé­gem van s a kormány nem tudja, hogy mit csinál, mi­kor ilyen szigorú és igaz­ságtalan rendeleteket ad ki.” És igy tovább. Felhá­borodása őszinte és határ­talan volt. Neki nem elég évi három pár cipő. Hát igaz, évi há­rom pár cipő nem sok. Fő­leg nem sok azokból a női cipőkből, melyeken fölül is, alul is oly kevés a bőr, hogy az ember azt se tudja, hogy mit tartja össze az egész vacakot. De azért elég volna a hölgyikének a három pár cipő. Ha rászánná magát arra, hogy ne csatangoljon az utcákon féléjszakát ka­landokat hajszolva s lesve az alkalmat, hogy valami egyenruhás deli legény bele­ütközzön. Philadelphiában a hétvégi szabadságok alkalmával kö­zel tizezer katona járkál. S az utcákon nyüzsögnek a 12—16 éves lányok, kiknek egyetlen célja, hogy egy szó­rakozásra vágyó katona megismerkedjen vele s vé­gigjárja vele a kocsmákat és színházakat. A nagyváros polgármestere hivatalos nyi­latkozatban kéri a szülőket, hogy fegyelmezzék kaland­éhes leányaikat. Hát bizony, ha erre gon­dolunk, akkor azt mondjuk, hogy jó a cipőkorlátozás. De ugyanakkor attól félünk, hogy a lányokat az se fogja otthon tartani, ha már a harmadik cipő is levált a lábukról. Mezítláb fognak járni...

Next

/
Thumbnails
Contents