Verhovayak Lapja, 1943. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1943-03-18 / 11. szám
VOL. XXVI. ÉVFOLYAM 1943 MÁRCIUS 18 . No. 11 SZÁM “Hej-haj, nehéz az élet”, — sóhajtott a kérgeskezü János, mikor kigombolta a harminc dollárt jövedelmi adójának első negyedévi részletére. Bizony tavaly ilyenkor nem kellett jövedelmi adót fizetni. Fizettek a gazdagok, de a szegény embert legalább békében hagyták. “Hej-haj-nehéz az élet”, — sóhajtott még egyszer a nyomaték kedvéért. Megkopogtatta a vállát Verhovay -Mátyás, ki mögötte állt s már kezében tartotta az ötven dollárt, hogy lerakja az adóhivatal ablakába. “Ne sopánkodj, János — intette Mátyás — nem olyan nehéz neked, mint annak a katonának, aki a sivatag homokjába roskad, hogy magányos éjszakájának pihenését megtalálja. Te még mindég meleg szobában, ruganyos ágyon pihened ki munkád, miután feleséged főztjét, jó dús vacsorádat bekaptad, egy pohárka pálinkát is utánaküldtél a nyomaték kedvéért, rátettél még egyszer a “faneszra” s utána tollpárnára hajtottad fejedet... A te katonatársad ma nem kapott jó meleg vacsorát, mert a gulyáságyu nem érkezett el oda, ahol ő kapkodja a fejét a golyók elől, s csak egy kanna levest melegített magának a sivatagi homokba kotort lukban ... felesége nem szolgálta ki... s akár hiszed, akár nem, a sivatag homokja keményebb, mint a te ágyad s a sivatagban igen hidegek az éjszakák ... S téged álmodban nem csip más, csak a bolha s az is a te ágyad s a sivatagban társadat puskagolyók csipdesik éjjel-nappal, s azok ellen nem lehet tenni semmit, csak várni, hogy mikor talál el... ” Elcsendesedett erre kérgeskezü János, csak úgy a foga közül mormogta, hogy nem is azért panaszkodott, dehát aznap reggel a munkájában öt dollárt vontak le tőle a Vörös Keresztre... “Azért se sirj, János — mondta neki Mátyás — mert ha nem kerestél volna, akkor nem vonhatnának le semmit. De kerestél és akármennyit vonnak le, annyi még mindég marad, hogy te is, meg a családod is esztek, isztok, ruházkodtok belőle. S örülj neki, hogy te az vagy, aki adsz a Vörös Keresztnek s nem az vagy, aki KAP a Vörös Kereszttől. Mert az, aki kap a Vörös Kereszttől, az vagy sebesült, vagy hadifogoly, vagy gyászol, vagy hontalanná vált. S ma kétféle ember van csak. Az, aki ad a Vörös Keresztnek, s az akin a Vörös Kereszt segít. Neked öt dollárodba kerül az, amit a Vörös Keresztnek adsz... de annak a katonának Guineában vérébe, épségébe, egészségébe kerül az, amit a Vörös Kereszttől kap .. ” Még csendesebb lett erre kérgeskezü János és most már csak úgy szégyenkezve motyogta, hogy csak azért beszélt, mert oly igen fáradt volt attól, hogy hét napokat dolgozik, túlórázik. “Mégsem nehéz • az életed” — mosolygott Verhovay Mátyás — “mert látod, az én fiam is katona s tőle tudom, hogy a harctéren nincs nyolc órai munkaidő és nincs negyvenórás munkahét, de még csak éjjel és nappal sincs... a katona akkor alszik, amikor eszik, amikor kap és addig él, amig a jó Isten védi...” “Nekik nehéz az élet — mondta Verhovay Mátyás — és csak nekik. És nekünk itt mindent meg kell tennünk azért, hogy elviselhetővé tegyük nekik azt az életet, amit folytatniok kell azért, hogy mi itthon úgy élhessünk, ahogy élünk ... ” Folyik a munka Március 15-én, a magyarság nemzeti ünnepének reggelén megkezdődött a Verhovay Segély Egylet igazgatóságának félévi rendes gyűlése. Egyesületi életünknek a konvenció után ez a legfontosabb eseménye s akik ebben a munkában résztvesznek, azok egyesületi életünknek legfontosabb egyéniségei, a Verhovay ügy élharcosai. Sokfelől jöttek a Verhovay vezérek. Északról, délről, keletről, nyugatról. Nagy városokból és kisebb telepekről, hegyvidékekről, sikságról. S ahányfelől jöttek, annyifélék is a Verhovay igazgatók. Van köztük minden. Gyári munkás, üzletember, tudós és egyszerű ember. Van aki két kezével, arca verítékével keresi meg kenyerét és van, aki tanulságával, íróasztal mögött szerzi meg a mindennapit. Mind munkás, mind dolgozó, mind Verhovay. Képviselve van az igazgatóságban a magyarság minden vidéke, minden rétege, értelmisége és csoportja. Nagy áldás az igazgatóságnak ez a sokfélesége. Mert ennek az eredménye az, hogy az igazgatóság tanácskozásai és határozatai nem egyoldalúak, nem szüklátókörüek, hanem érvényesülnek azokban mindazok a szempontok, melyeknek összességéből születik meg az igazság és igazságosság. Sok szem többet lát, és sokféle szem még nagyobb látóképességgel bir. Azért, mert az igazgatóság hűséges keresztmetszete az egész amerikai magyarság gazdasági helyzetének, értelmiségének és társadalmának, — bizalommal bízzuk rájuk a Verhovay Segély Egylet fontos ügyeit, melyeknek eredményes megoldásához egész emberek, talpig “igazgatók” kellenek, akiknek megvan az istenadta képességük, tapasztalatuk és jóakaratuk arra, hogy igazítsanak, vezessenek és intézkedjenek. Nem kis dolog az, amivel nekik meg kell birkózni. Az Igazgatóság évente kétszer gyűlik egybe s ilyenkor hat hónap ügyeivel foglalkozik: hat hónap alatt felgyülemlett kérdésekre kell oly megoldást találni, mely a Verhovay Segély Egylet tagságának érdekeit szolgálja, az alapszabályok értelmében s a körülmények megértésével. Ehhez a három szemponthoz most mint legfontosabb negyedik hozzájárul a hazafias kötelesség szempontja is, mert igazgatóságunknak minden határozatában figyelemmel kell lennie arra is, hogy egyesületi életünkre vonatkozó döntései minden esetben összhangban legyenek amerikai hazánk első érdekeivel, ott, ahol ezek az érdekek érintkeznek egyesületi életünk érdekeivel.. Az első nagy kérdés, mellyel igazgatóságunk e sorok írásakor küzködik, az idei KONVENCIÓ kérdése. Súlyos kérdés, nagy kérdés. A hivatalos hatóságok ugyanis nyiltan kijelentették, hogy csak oly gyűlések megtartásához adhatják beleegyezésüket, melyek valamilyen formában egyenesen szolgálják hazánk háborús tevékenységét. Helyi gyűléseket tarthatunk, de a konvenció oly gyűlés, mely vasúti utazást, delegátusoknak a munkahelyükről való. elmaradását, s szállodai elhelyezést tesz szükségessé — s ez mind oly dolpg, amihez a hivatalos hatóságok nem tudják jó szívvel beleegyezésüket adni. Ugyanakkor azonban Egyesületünk alkotmánya megkívánja azt, hogy minden negyedik évben tartsunk konvenciót. S igy igazgatóságunkra vár az a feladat, hogy úgy döntsenek ez ügyben, hogy az a döntés eleget tegyen kormányhatóságok kívánságának, a Verhovay alkotmánynak s a tagság óhajának. A második fontos kérdés az egyletek EGYESÜLÉSÉNEK kérdése. Ezt az ügyet ismét meg kell tárgyalnia az igazgatóságnak, mert a Rákóczi Egyesületnek a tárgyalásokból való kimaradása folytán az igazgatóságnak NEHÉZ \r/j ÉLET . . .
