Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-12-25 / 52. szám

10-ik Oldal 1941 December 25 Verhovayak Lapja ^ •%*»! f B EF IÍBí ★ ★★ The present that not only is appreciated by the one who receives it, but benefits every one in America. MÉRTÉKEK ZŰRZAVARA DETROIT. MICH. 500-ik fiók Zászlóavatási ünnepélyt rendez a Verhovay 500-ik fiók, mely Detroit, Michi­gan North East negyedében székel. Vasárnap délután, 1942 január 25-én, 1 órai kezdet­tel a Serbian Hallban, 1924 Grant St.-en bankettal, prog­rammal és táncmulatsággal egybekötve fogja felavatni azt a zászlót, mely részünk­re boldogságot és szabadsá­got biztosit! E*en ünnepélyre szívesen meghívjuk Detroit és kör­nyékbeli magyarságát és minden Verhovay tagot csa­ládjával és barátjával együtt, hogy ünnepelhessünk testvé­ries, családi körben. A rendezőség minden le­hetőt meg tesz, hogy min­denki jól és otthoniasan érez­ze magát. Belépti jegy: banket és táncra: egy dollár; csak a táncra 35 cent. Adó beszá­mítva. Zenét Deák és Berki zene­kara szolgáltatja. Útirány: East Davison és De^uinder, egy block délre East Davisontól. Tagtársi tisztelettel Nyíri László, elnök.--------------O-------------­MONA, W. VA. 348-ik fiók Tisztelettel kérem fiókunk össztagságát, hogy a ja­nuár 1-én délután 1 órai kezdettel tartandó évi gyű­lésünkön legyen jelen. Ezen a gyűlésen beszámolunk az 1941-es esztendő teljesitmé­­nyeiről, ugyanakkor megvá­lasztjuk azokat, akik a re­ánk következő, 1942-es esz­tendőben a fiók ügyeit in­tézni fogják. Tagtársi tisztelettel Kovács. József, ügykezelő.--------------O-------------­BARTON. OHIO 10-ik fiók NAGYSZABÁSÚ TÁNC­­MULATSÁGOT rendez de­cember 31-én, Szilveszter es­téjén a bartoni Miner Hall­ban. Kezdetét veszi a tánc­­mu-atság este 7 órakor és másnap a hajnali órákig el fog tartani. Felkérem a kör­nyékbeli Verhovay tagtár­saim és az összmagyarság szives pártfogását. Kitűnő zenéről és italokról gondos­kodni fogunk. Tagtársi tisztelettel Steve Pethő, titkár.--------------O-----------— Pressed into place like a lid, a guard for paint cans jhas been invented to enable paint to be poured out with­out spilling or soiling the rims of cans. Kirakatainkban az árucik­kekbe szúrt táblácskák sze­szélyes összevisszaságában hol tiz deka, hol nyolcad, ne­gyed, félkiló vagy egész kiló árát tüntetik föl. Hiába van egységes sulymértékünk, számtani műveleteket kell vé­geznünk, ha tájékozódni akarunk: hol drágább a sajt, a vaj, a szalonna, a kolbász, az alma vagy a dió. A legtöbb üzlet nem meri a kiló árát irni ki a kirakatá­ba, hogy el ne riassza a vá­sárlót — látszólagos drága­ságával. Még megérjük, hogy a cipős boltok is áttérnek a fél (vagyis egy darab) cipő árának jelzésére. És majd darabszám vásároljuk a kez­­tyüt, harisnyát. Sulyegységünk is, pénzegy­ségünk is a tizes számrend­szert követi, a tizedes pont jobbra-balra tolásával szelle­mi erőfeszítés nélkül meg­kapjuk nemcsak a tiz, ha­nem akárhány deka árát fil­lérben. Elég egy tekintet, nem kell sem osztani, sem szorozni, örüljünk számrend­szerünk mérték- és pénz­­rendszerünk észszerüségének, ne engedjük, hogy ilyen jámbor, átlátszó módokon összekuszálják és megnehe­zítsék az eligazodást, egy két soros rendelet megszabadít­hatna bennünket ettől a fö­lösleges gondtól. Mindenki csak nyerne vele. Az elavult, áttekinthetetle­nül bonyolult mértékrend­szereket legtöbb országban kiszorította már az egységes méterrendszer. Jórészt ezen alapszik nemcsak a hossz- és utsulymérték is. Csak itt­ott ragaszkodnak még gör­csösen holmi régi mérték keletű egységekhez és még esztelenebb szorzószámokhoz. Ezek a csökevény mértékek — a sokféle láb, mérföld, gallon, font és a többi — maiglan is súlyos zavarokat okoz a kereskedelem és vi­lágforgalom vérkeringésében. Fokozza a zűrzavart a sok­féle pénz és a pénzérték ki- és átszámithatatlan hullám­zása. Az értékmérőnek ez a szeszélyes ingadozása aligha fog egyhamar nyugvópontra jutni. Egy okkal több, hogy ahol már megvan az egység, érvényt szerezzünk ennek és igyekezzünk továbbfejlesz­teni. A FÖLDGÖMB ÉS A MÉTER Ma felettébb természetes­nek érezzük a méterrendsze­ren alapuló mértékeket, mert — megvannak. Másfél száz éve nem ismerte még a világ a métert. A franciák vetet­ték föl a gondolatot — a XVII. században — hogy a mértékek alapegységét a földgömbről mérjük le. A föld nagyságát ősidők óta sejti az emberiség — vagyis az az egy-két bölcs, aki “megmérte.” De aztán elfeledték. Gondoljunk csak Kolumbusz (Colón) tévedé­sére, aki azt hitte, hogy India és Cipangó nyugat felé sincsen messzebb, mint kelet felé és arab (!) tolmácsot vitt magával a Nagy Khán országába — Nyugat-Indiá­­ba! A XVIII. században elin­dult az ember, hogy leolvas­sa a földgömbről, mekkora is a méter. Nem méterrel mér­ték a földgömböt. A föld­gömbbel mérték a métert. Ezt nem úgy csinálták, hogy a mérőzsinórt körülhordják a földön és megkerüljék vele az északi és déli sarkot — ezzel a feladattal máig sem készülhettek volna el — ha­nem a sarkokat körülkerítő délkör egy bizonyos ivéből számították ki egy fok hosz­­szuságát. A francia forrada­lom idejében, 1792-ben, Dun­­querque-től Barcelonáig mér­ték meg a délkört fokokban. Elhatározták, hogy a föld kerületének negyvenmillio­mod része lesz a mérték­­egység: a méter. Ezt a hosz­­szuságot rámérték egy pla­­tina-rudra. A rudat Párisban őrzik. Másolata nálunk is meg van. Minden gyermek tudja, hogy a méter hogyan oszlik deciméterre, centiméterre, milliméterre. A terület mér­tékegységét és ennek a má­sodik hatvánnyal növekvő többszörösét már kevésbbé értik és érzik az emberek. Még kevésbbé a köbméter titkát. Nemrégiben bukkan­tam rá egy újságcikkben erre a kérdésre: “ugyan bi­zony hány köbméter (!) a Lövölde-tér?” Valami város­­rendezési kérdésről volt szó. A térfogat egysége, a köb­méter, megtréfálta az ava­tatlant. Mennyien vannak, akik nem tudják kiszámí­tani, hány köbméter a szo­bájuk! És nem tudják, hogy egy köbméter viz egy tonna (ezer kilogramm). — Milyen érdekes — ör­vendezett egy élénk eszü kis­diák az iskolában, — hogy egy liter viz éppen egy kiló! Olyanforma meglepetés volt ez neki, mint az, hogy a Duna éppen a pesti és budai part közt folyik. Mi­lyen szerencse! Hát igen: szerencse, hogy mértékeink ilyen észszerüek. És majdnem nemzetköziek Tudományos munkákban itt­­ott már az angol is ráfa­nyalodik. Annál különösebb, hogy gazdasági életünkből még mindig nem akar kiveszni a hold, az öl, a véka meg a többi tarka-barka mérték. Falusi gazda koromban a cselédek járandóságát átszá­mítottam vékáról métermá­zsára. Tetézett vékával mér­tük zsákba a búzát, aztán egy vékát még a tetejébe, hogy jól kikerekitse a “köb­löt” kerekszámu mázsákká. Az újítással megbuktam. Em­bereim visszakövetelik a vé­kát, a maguk rovására. Az ölfához már nem mertem hozzányúlni. A köblös tengeri-földet holdban mértük föl. Ez a hold már haladás, habár úgy vagyunk vele, mint az angol a mérföldjével: van kis hold (100 négyzetöl), magyar hold (1200), kataszteri hold (1600). Mikor térnek már át a telekkönyvek a méter- és hektár-rendszerre? A régi magyarok igy be­széltek: egy nyillövésnyi föld, baltavetésnyi föld. A nyillö­­vésnyit követte az aratrum. Ez a latin szó akkora földet jelentett, amekkorát négy marhával egy nap alatt meg

Next

/
Thumbnails
Contents