Verhovayak Lapja, 1941. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1941-12-25 / 52. szám

2-ik Oldal VerKovayaK Lapja 1941 December 25 Ólomöntés a régi jó időkben Nagy lábast hoztak be, tele vizzel s a szoba közepére állították. Horpadt pléhka­­nálban, a borszesz lángja fö­lött, apró ólomdarabkákat olvasztottak, aztán kapu­kulcsot tartottak a viz fölé s a megolvadt ólmot óvatos mozdulattal — a kulcson át — a vizbe öntötték. Az ólom sistergett a vizben s rögtön megalvadt. A család­fő feltörte kabátujját s óva­tos ujjakkal, mintha rákot halászna ki a fürdőkádból, kiemelte a lábasból a torz öntvényt. — Csak az árnyéka szá­mit! — kiáltozták. — Ve­títsd az árnyékát a falra! Éjfél elmúlt már. A vá­rosban még zúgtak a haran­gok. Mindenütt emberek ölelkeztek e pillanatban, fér­fiak és nők, óvatosan, hogy az urak estélyi ruháját ne maszatolja púderrel az al­kalmi ölelés. Egyesek visi­­tozó malac farkát szorongat­ták, merengő és ijedt arcki­fejezéssel. “Jobb lesz!” — mondták az optimisták. S az öregebbek, óvatosan: “Ne le­gyen rosszabb”. Sokan ha­­lottaikra gondoltak e pilla­natban. Sokan ezt gondol­ták: “Készpénz, egészség!” — s titokban, két ujjal, meg­érintették az asztal fedőlap­ját. Az egészen öregek csak bólogattak s hideg tálak felé sandítottak, mert éjfél után kezdődött a büffé.. A rádió boldog újévet kívánt, min­denkinek, az egész emberi­ségnek, kötelességszerü ud­variassággal: egészen bol­dog újévet, betegség, pénz­gondok, unalom és jégkár nélkül. Sokan sírtak. Sokan már boldog önfeledtséggel, részegen néztek maguk elé. Az ólom árnyéka sötéten megmaradt a falon, mint a légypiszok, melyet vegyi szerekkel lehet csak lemosni. A családfő két ujjal lassan forgatta az ólomdarabot, uj és uj szögbe állította, bólo­gatott és morgott. A család ott állott körülötte s kétel­kedő, reménykedő, gúnyos, alázatos, fölényes és aggódó pillantások követték az ár­nyékot. “Fegyvert mutat” — mondták a pesszimisták, — “torpedózuzót mutat, hu­szárt karddal, pikás musz­kát”. S a fiatalok: “Sitalpas embert mutat, törött láb­bal”. S a család idősebb nő­tagjai: “Drágaságot mutat”. Ezt nem értette senki, de a nagy zűrzavarban elfeledtek tiltakozni. És a dévajok: “Bölcsőt mutat, bölcsőt és cuclit”. A családfő “kis zászlót” látott az árnyék­ban, miniatűr zászlót, akko­rát csak, mint egy pártjel­vény de lehurrogták. Az ön­tött ólom árnyéka a való­irta: MÁRAI SÁNDOR ságban nem mutatott semmi foghatót és értelmeset. Amit mégis mutatott, az lehetett a lochnessi szörny, de lehe­tett gróf Apponyi Albert arc­éle is, vagy a touloni hadi­kikötő egyik szöglete a mó­lóval. A tárgyak gonosz ön­kényével sztrájkolt és nem mutatott semmi olyat, amit a csodavárók reméltek tőle. ősformákat mutatott, csú­csokat és szögleteket, csu­­fondáros torzalakokat, büty­köt és kampót. Még egyszer megolvasztották és kiöntöt­ték, de most félreérthetetle­nül olyan kiskutyát muta­tott, amely csontot nyelt és hasztalan guggol az úttest szélén, nem bir megszaba­dulni tőle. Közben elmúlt éjfél s már nyakig benne éltek az uj esztendőben, amely pontosan olyan zajtalanul kezdődött, mint az idő minden szaka­sza s éppen úgy telitvq volt valamilyen sürü, láthatatlan, szagtalan és izetlen végzet­tel, mint az elmúlt kedd vagy csütörtök. Akinek rák­ja volt az elmúlt évben, an­nak az uj esztendőben is rákja volt s akinek nem volt pénze az ó-esztendőben, an­nak az uj esztendőben sem lesz pénze. “Nem mutatott semmit” — mondták a csa­ládtagok csüggedten — “sem jót, se rosszat”. S eldobták az ólmot és a lány kivitte a lábast. De a család bölcse, fel­emelt mutatóujjal, ezt mon­­tlotta: — Csakugyan, az ólom nem mutatott semmi jelleg­zetesét s ez éppen a jelleg­zetes az idei ólom öntésben. Az ólom csak azt mutathat­ja, amire nagyon kegyetle­nül és őszintén vágyunk, amiben hiszünk. Engem is nyugtalanít, hogy nem mu­tatott semmit az ólom. Ter­mészettudományos szem­pontból az ólomöntés marha­ság. De a mi szempontunk­ból, akik itt állunk két láb­bal az uj időben s élni sze­retnénk, egyáltalán nem marhaság, látunk-e valami kedveset és biztatót, az ólom árnyképében? Ez az ősi játék megmutatja, mi­fajta vágyak élnek ben­nünk? Nagyon szomorú hogy nem láttunk semmi mást, mint a lochnessi szörny hátát s a dicsőem­­lékü Apponyi Albert gróf arcélét. Emlékszem ólomöntésekre, mikor az árnykép családi há­zat ígért, verandával. Vagy betétkönyvet, mint harminc esztendő szorgos és takaré­kos munkájának eredmé­nyét. Vagy fiatal nőt, kar­ján két kövér gyermekkel. Vagy utazást a tengeren. Vagy a hosszú élet jegyét, horgonyt vagy szép kertet, gyümölcstermő fákkal. Az ólom csak akkor mutathat valamit, ha nagyon hiszünk az uj esztendőben, ha vá­runk valamit. Persze, min­denki várja, hogy sorsa jobb­­rafordul, de hinni nem ilyen egyszerű. Hinni úgy kell, olyan erővel, hogy az ólom is megolvadjon tőle s ár­nyéka engedelmesen meg­mutassa vágyképeinket. Ré­gebben az emberek könnyű szívvel hittek, igényesen, jókedvűen. A baj az, hogy már egészen okosak, kitanul­tak, óvatosak és beavatottak vagyunk és nem merünk kívánni. Ezek a valószínűt­len oktatóerejü esztendők megtanítottak reá, hogy vá­gyainkban is óvatosak le­gyünk, mintegy racionalizál­tuk ábrándjainkat. Régeb­ben duplafedelü aranyórát kívántak az emberek, ezer­holdas birtokot s a tetejébe jóegészséget nyolcvan évig, százezer forintot, kedves és tehetséges unokákat s köz­életi tisztségeket, amelyekért renumeráció is jár. Ábránd­jaink ma negativek. Ne mondják fel állásunkat, ne csökkentsék fizetésünket, ne vigyék el adóba a zongorát, ne emeljék fel a házbért! Lefelé licitálunk. Nincs kép­zelőerőnk: többé. Családi há­zat, verandával és gyümöl­csössel kívánni se merésze­lünk többé; az ólomtól mind­össze azt reméljük, hogy megmutatja az uj házbérne­­gyedet, amikor gond nélkül fizetjük ki a kétszoba-kony­­ha bérét. Az ólom unja és megveti ezt a vágytalansá­­got. Régen követelődztek az emberek, szemtelenül idézték a végzetet, teli pofával sorol­ták fel vágyaikat és igényeik lajstromát s az ólom enge­delmesen mutatta az emberi vágyak árnyképeinek ábrá­ját, mutatott bölcsőt és ko­porsót, de közben mutatott aranypénzzel tömött zsákot és boldog öregséget is. Gyá­vák vagyunk a vágyainkhoz. Ezért nem mutat semmit. Mert a világ, az ó, mint az uj esztendőben olyan és any­­nyira van csak, amennyire és ahogy akarjuk, hogy le­gyen. A világ asztala te­rítve van; nem a készlet fo­gyott el, csak vágyaink sat­­nyultak. Amire az ember na­gyon és ordenáré erővel vá­gyakozik, az már van egy kissé. Tessék szemtelennek és szerénytelennek is lenni az uj esztendőben. Hiába, nem megy máskép. — Csak ne legyen rosszabb — mondják erre az öregek, tele szájjal. McKeesport, pa. 226-ik fiók December 14-én megvá­lasztotta uj tisztikarát az 1942-ik évre. A fiók tisztvi­selői köszönettel adóznak azoknak, akik a gyűlésen megjelentek és megválasz­tották őket — A megválasz­tott tisztviselők a követke­zők: Diszelnök: Lénárth Jó­zsef; elnök: Németh Sándor, Monongahela Blvd., Amherst Terrace; alelnök: T. Balogh Gábor; titkár: Pavuk Géza, 1406 Bouquet Street; pénz­tárnok: Szűcs János; a szám­­vizsgáló bizottság tagjai: Hadar Benjámin és Mészár Sándor; ifjúsági ügykezelő: Dudás Mihály, 3008 Grover Avenue; fjeteglátogató: Fejes Menyhért; zászlótartók: Vo­­dila Lajos és Fejes Menyhért, ajtóőr: Újlaki János. Midőn tisztikarunk név­sorát most közzéteszem, egy­úttal kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog uj évet kívánok az össztagságnak. Tagtársi tisztelettel, „ MAGYAR PATIKA Ha gyógyszerre van szüksége, ke­resse fel teljes bizalommal REICHMAN ZOLTÁN budapesti és amerikai gyógyszerést magyar patikáját Postai rendeléseket elfogadunk REICHMAN ZOLTÁN 1519 Fir* Ave. New York, N. Y. (» 79-80 utcák között) Regent 4-9415 A Verhovay Egylet tagi» . GYÁRTUNK JELVÉNYT — GOMBOT ZÁSZLÓT — LOBOGÓT SAPKÁT — EGYENRUHÁT Alacsony Árak • Hosszú Gyakorlat Figyelmesség LOU WALT, Inc. 821 Broadway New York City NE LEGYEN ÁGYHOZ KÖTVE A KELLEMETLEN IZOMMEREVEDÉS, FÁJDALOM, RÁNDULÁS VAGY ERŐLTETÉS MIATT PAVUK GÉZA, titkár. ----------—o--------------­KERESTETÉS Szente István és neje, szül. Pákosdi Julianna, Bakony­­szombathelyről, Veszprém megyéből kivándoroltak. Aki nevezettek felől tud bár­mit, vagy ismeri jelenlegi lakcímüket, kérem közöljék velem mint ittélő vérroko­nukkal. Tagtársi tisztelettel HORVÁTH SÁNDORNÉ, szül. Szente Erzsébet, 124 Seneca Street, Elyria, Ohio. JOHNSON’S RED CROSS PLASTER TÖBB, MINT 50 ÉVE HASZNÁLATBAN KAPHATÓ A PATIKÁKBAN More than 300 minerals fluoresce when subjected to ultraviolet lamp rays. Irodai felszerelések Nyomtatványok Acél szekrények és Íróasztalok STANDARD OFFICE SUPPLY C0. Iroda berendezések Szíves kiszolgálás Ftenshaw Bldg. Pittsburgh, Pa. Telefon AT. 6718 Boldog és Megelégedett KARÁCSONYT Áldásokban Qazdag UJESZTENDŐT kiván GLUCK NORMAN ÜGYVÉD és A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET JOGTANÁCSOSA 508 Grant St. Pittsburgh, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents